5506
szerinted?!
  • htr93
    #4906
  • sz4bolcs
    #4905
    Amikor késekkel állnak körül és egyenlőtlenek az erővszonyok, akkor már rég elvétette az ember, hogy az ösztöneire hallgasson/hallgathasson. Ha ez annyira hirtelen történik, hogy nem lehetett látni az előjeleit, akkor tényleg jobb lehet inkább gondolkodni. Addig sem arra figyel az ember, hogy éppen kirabolják. :)
  • Aquir
    #4904
    Pánikhelyzetben éppen az a jellemző, hogy mindenki az ösztöneire próbál hallgatni. Holott az embernek néha ez nem jön be úgy, mint az állatoknál, ekkor jobb lenne megőrizni a hidegvért és gondolkozni, mert ezzel ésszerűtlenül cselekedhet, és ezzel ronthat a helyzetén...
  • sz4bolcs
    #4903
    Ha valakit épp készülnek megtámadnak egy elhagyatott sötét utcán, akkor nem biztos, hogy szerencsés, ha felülbírálja az ösztöneit.
  • Aquir
    #4902
    Bár az állatelődeinktől származó agyunk primitívebb részei bizonyos helyzetekben felül akarnak kerekedni. Mint amikor ölre megy két ember valamiért, és ennek ellentéte az, hogy uralkodni tud magán az ember.
  • polarka
    #4901

    Ez nem egy nyuszi szempárja?
  • polarka
    #4900
    "1. Te automatikusan úgy vetted hogy a "halhatatlanság" énrám vagy terád vonatkozik..."
    Úgy vettem ki a mondandód, ez van. De valóban, akkor a te megközelítésed szerint lehetséges, h örökké él az élet.

    2. Egyetértek. Attól még, mert ilyen fejlett agyam van, h ezt végig gondolhattam, nem jelenti, h fel akarom adni az életem. Ezért mondtam, ha már ez van, akkor célokat ki találhatok magamnak. Adhatok értelmet, célt az életemnek, de én tudni fogom, h azokat csak én alkottam. Attól még mert nem ösztönösen cselekszem, hanem megfontoltan az nem zárja ki, h úgy viselkedjek, mint aki csak ösztönből cselekszik hasonlóan.

    Egyébként a beprogramozás érdekes kérdés. Úgy olvastam, h az ember pont a fejlettebb agyrétegének köszönheti mindazt, amitől az állatoktól különbözünk és ezen agyréteg elnyomhatja az alatta elhelyezkedő ösztönös irányításért felelős réteget. Ez az elnyomó képesség teheti lehetővé, h úgy viselkedhessünk, ahogyan ösztönösen nem volnánk képesek.
    Ugyanitt olyasmit is említettek, h aki okosabb, az jobban/könnyebben át tudja venni az ösztönös réteg feletti irányítást.
  • htr93
    #4899
    pontosan, bár az ember érzelmeit elég erősen befolyásolja egy ösztön ami a túlélésről szól, köszönhetően az életnek, ami csak belénk lett vala, pedig senki se mondta(senki?)hogy vanni akarunk.

    de mst térjünk egy sokkak fontosabb dologra, miért nyusziszemű?
  • Aquir
    #4898
    1. Te automatikusan úgy vetted hogy a "halhatatlanság" énrám vagy terád vonatkozik, hogy továbböröklődik a genetikai anyagunk, pedig ezért mondtam, hogy a közöst kellene nézned, ahol mi mindannyian egy változó fajt képviselünk, sőt durván magukat az élőlényeket, az élet megvalósulását.

    2. Ha ez a dolog (vagyis maga az élet megléte) - neked ráadásul így, mint belső szemlélőnek - teljesen értéktelen, azon kívül, hogy pozitívumot nem tudsz kifacsarni belőle, az azért lehet egyfelől ironikus, mert nélküle nem is tudnál gondolkozni ezen, másfelől azért hiábavaló, mert ha egészséges és épelméjű vagy, akkor nyilván te is arra vagy beprogramozva, hogy végigvidd az életed és ne dobd el csak úgy, vagyis amúgy is megköt téged az, amit máskülönben szimplán elutasítanál az érzelmeid nélkül, észérvekkel.
    Máskülönben nem feltétlenül mondjuk örülni kell neki, de te is megbecsülöd gondolom.
    És ha a válaszod erre az hogy igen, akkor megérted gondolom azt is hogy miért gondoltam véletlenül érdekesnek találni.
  • polarka
    #4897
    Igen, több mint egy ember. De én úgy vettem észre, h te terelted arra a témát, h esetleg öröklődés révén fennmarad belőlünk vmicske örökre.

    Az, hogy örülhetünk annak, h élünk és így az élet részei vagyunk pedig szubjektív vélemény (Amiben egyben érzelmeket fűzöl egy elvont fogalomhoz, az élethez. Ami érdekes dolog, de fölösleges is).
    Ahogy nyusziszemű htr93 is mondja, le is szarhatjuk.
    Vagy akár gyűlölhetjük is azért mert részt kell vegyünk benne, mert ő "rajtunk keresztül zajlik" és nem kérdezett meg róla, h szereténk-e.
    És még sok más érzelmet köthetünk a dologhoz.
  • Aquir
    #4896
  • htr93
    #4895
    de akár le is sz***hatjuk
  • Aquir
    #4894
    Már megint magadhoz viszonyítasz. Az élet, hát még csak az emberiség élete is: sokkal több mint egy ember. Ez egy fejlődés, és örülhetünk hogy rajtunk keresztül zajlott.
  • polarka
    #4893
    Mondjuk azért is mert semmi sem bizonyult még öröknek. Minden változik.
  • polarka
    #4892
    Pontosan, a hibák nem rosszak, a fejlődést segítik.
    Csak azt mondom, h ha vesszük az alap DNS-ünk (abból is azt a részét, ami egyénivé tesz minket) és továbbadjuk, akkor azt már a gyerekeink sem kapják meg tökéletesen és utána fokozatosan egyre kevesebb marad belőle, amire ráfoghatjuk, h nah az belőlünk van. Mivel több generáció után könnyen lehet, h a mi jellemzőnkben semmi sem volt, ami annyira hasznos lett volna (ha lett volna is, akkor a nagy egyedszám miatt előfordulhatott másnál is, ekkor pedig ez már nem egyedi jellemzőnk), h fennmaradjon és a másik családokból érkezőkben volt megtalálható ami hasznos volt.
    Továbbá, erősen afelé tartunk, h mesterségesen is befolyásoljuk majd a géneket, h elkerüljük az ismert, negatív hatású mutációkat. Ez pedig a jövőben még inkább elvágják ezt az öröklődést.

    Persze nem vagyok genetikus, ezért nem ismerem ennek a mértékét. Lehet, h kb. akármi történjék is sok-sok generáció múlva még mindig lesz egy hangyányi tőlünk, de hogy örökre fennmaradjon azt erősen kétlem.
  • polarka
    #4891
    Ne foglalkozz velük. Szórakozzál. A többség is ezt teszi. Például, ha vmit unalmasnak, fárasztónak találsz, akkor nem foglalkozol vele és keresel gyorsan vmit, amiről tudod, hogy jól érzed magad. Pl. ami igencsak elterjedt manapság (köszönhetően az egyszerűségüknek), h a szexbe, piába, drogokba menekülnek az emberek. Vannak, akiket a sok szórakoztató előadás filmek, sorozatok, zenék, bulik dobnak fel és beléjük temetkeznek és ezek szabják meg az életüket. A végén meg elmondhatják, h legalább jól érezték magukat addig és csak a végére égnek ki teljesen (a lassú kiégés elkerülésére meg vannak, akik halálukig halmozzák az élvezeteket).
    Tudom, túl egyszerűen írtam le a dolgokat, de remélem az elv ebből is érthető, h hogyan kerülhetők el az unalomba vezető gondolatok.
  • Aquir
    #4890
    azt írta hogy hibás
  • sz4bolcs
    #4889
    Nem is írta, hogy a hibák rosszak.
  • Aquir
    #4888
    Nehogy má azt mondd hogy a hibák rosszak OMG. Ezt nevezik mutációnak ami kellett a fejlődéshez.
    Csak szerinted lesz kevesebb, mivel egyre többen vagyunk.

    Ekkor pedig kár hogy nem tudod megérteni miért is folyik ez az egész :p
  • htr93
    #4887
    amiket én nem kerülök.^^mert nemtom hogy kellxD
  • NeverwinterKING
    #4886
    hm, értem. így bele gondolva teljesen logikus amit mondasz.
    ezzel nem igazán tudok vitába szállni :D
  • polarka
    #4885
    Nos, a mai elméletek szerint (amiket kikövetkeztettek megfigyelésekből):
    A csillagok felrobbanásakor (szupernova) keletkeznek a különféle elemek (vagyis az univerzumban eleinte csak hidrogén volt). A robbanás után a törmelékek a gravitáció révén csomókba csoportosulnak (újabb csillagok, bolygók, kisbolygók...). Ha vmelyik aszteroidán összejönnek az élethez szükséges(nek vélt) elemek, akkor azok az ismert reakciókat bonyolítják le és az élethez szükséges bonyolult molekulákat hoznak létre.

    Sajna nem bírom a biokémiai részét pontosabban kifejteni, mert nem értek kellő szinten a témához, de alapvetően úgy gondolják, h a bonyolultabb molekulákat érhetik "módosító hatások" (sugárzás, villámcsapás pl.), ami miatt megint másféle molekulák jöhetnek létre. Ezek összetapadhatnak az ilyen hatások révén és lassacskán egy-egy sejtet kapunk.

    Vágyom rá, h ezeket a folyamatokat jobban megismerjem, de ez a közeljövőben nem várható. Egyelőre nekem marad, h mivel sok forrásból hallottam ilyesféle dolgokra irányuló kísérleteket (amik sikerrel is zárultak) és nem látom mi érdekük lenne a félretájékoztatásban, ezért elhiszem nekik, h ez így lehetséges.

    Az egész élet (élővilág) tulajdonképpen anyagok körfolyamatából ered. És ma is az, bonyolultabb formában.
  • polarka
    #4884
    Az elemi részecskék tudtommal nem alkalmazkodnak, nem döntöttek úgy, h éljenek. Az élet kialakulásáról a tudomány mai álláspontját elolvashatod és meg is értheted, h miért gondolják úgy, ahogy.

    A 2. felére: Pontosan, az emberek ezért találnak ki maguknak célokat, amivel úgymond értelmet adnak életüknek és azok felé törekednek.
    Vagy megint más emberek egyszerűen inkább nem gondolkoznak, mert az lehangolja őket, ha ilyesmikre jutnak és megmaradnak abban, h ösztönösen viselkednek (Amit jónak éreznek az jó és igyekeznek megismételni; amit nem azt pedig kerülik). Röviden: élvezik az életüket és kerülik az efféle gondolatokat.
  • polarka
    #4883
    Valóban, bizonyos mértékig továbbadjuk magunkat. De a másolás is hibádzik és idővel generációról generációra egyre kevesebb lesz, amire mondhatjuk, h Na! Az tőlem származik. Persze, kellettünk, h az akkori állapot lehessen.

    Egyébként nem kötekedésnek mondom, de eléggé nehéz megérteni, h pontosan mire gondolsz, mert olyan általánosan, rébuszosan fogalmazol. Talán nem is akarod, h mások megértsenek
  • NeverwinterKING
    #4882
    #4872: na de ha egy aszteroida csapódott be és onnan jött az élet, akkor oda hogyan és mikor került?
    én egy ilyen irányított dologban hiszek. vagy Isten műve vagy vmi ufo "játszott" . de akkor felmerül a kérdés h Ők honnan jöttek és kik ők stb. na de ezek a nagy rejtélyek :D

    #4874:és milyen sokan keresték a halhatatlanságot, és végig ott volt a szemük előtt. a szaporodás és fajfenntartás.
    én ezt hámnoztam ki a szavaidból, de lehet h félre értettem vmit, akkor sry :P
  • htr93
    #4881
    persze hogy vannak.... dde tulajdonképpen tök mindegy hogy elérem-e vagy nem....

    arra próbálok rávilágítani, hogy, annak hogy élünk, nincs semmi értelme, éclja, elvileg nem kapcsolt be senki minket hogy főzzünk neki kávét vagy ilyesmi..és ha lenne, akkoris, mi van ha nem csináljuk meg? nem akarok kávét főzni, akkor mivan?XD semmi..

    persze, nagy szavak egy 16 éves szájából, nem vagyok se emós, se öngyilkos hajlam, tom hogy vannak krva jó dolgok az életben, amiket, megszeretnék élni, és tudom valószínüleg két hét múlva már azt mondom hogy "meg AKAROM élni" de mivel még kicsi vagyok, hülye, és néha olyan magabiztosan előtudok adni valamit, és másnap már teljesen más szemszögből látom az egészet..ezért nem mondom most azt hogy "meg AKAROM élni", mert végülis mindegyXDXDXD
  • oliwwer
    #4880
    "nem is nagyon van igényünk semmire"
    már hogy ne lenne.. mindíg lesznek céljaink, amiket el akarunk érni.. neked is biztos vannak.

    "ennek a következménye: UNALOM"
    Ne a számítógép előtt töltsd az életedet, és akkor nem lesz unalmas. Az élet értelme szerintem hogy boldogok legyünk, hogy szaporodjunk, a megszerezett tudást továbbadjuk, bár néha amikor nagyon el vagyok kenődve (ahogy lehet most te is elvagy, azért vélekedsz így), azt gondolom, hogy semmi értelme, mert semmi célom és örömöm nincs benne, de ha belegondolok, ez nem így van.
  • htr93
    #4879
    Hát nem felháborító, hogy csak úgy vagyunk, és...........ennyi. csak úgy lettünk és, most itt vagyunk, és tök mindegy mit csinálunk, nem lesz semmi. pontosabban , lesz ami lesz.
    .
    .
    .
    .
    és????
    az ember fejlődik, alkalmazkodik a k9örnyzetéhez, ahogy minden más is. növények, állatok, stb de volt e a kezdetek kezdetén élet??? és ha nem, mi volt az a valami, ami megszólalt abban a pár marék elektronban és protonban meg neutronban hogy: élni fogok...és alkalmazkodni fogok akörnyezetemhez, hogy ne haljak meg.. és kezdte fejleszteni magát, hogy növény, aztán állat legyen belőle, és az is toább fejlődjön emberré............


    és mivan, ha az, hogy csak úgy vagyunk, és ennyi, beletörődünk, de nem is tudjuk magunkat lefoglalni semmivel se, mindent lényegtelennek tartunk, ennek az az eredménye: szenvedjük a vanást, de mivel nem tudunk mit csinálni, vagyunk, és szenvedünk, és mást nem csinálunk, ewzért nem is nagyon van igényünk semmire, ennek a következménye: UNALOM
  • Aquir
    #4878
    amiben mi vagyunk jelen, amit mi testesítünk meg, és amivel magunkat adjuk tovább új formában
  • polarka
    #4877
    Tehát akkor vhogy úgy érted, h továbböröklődik a genetikai anyagunk?
  • Aquir
    #4876
    Akkor tegyük idézőjelbe.
    Ne egy élőlény életében gondolkodj, és ne feltétlenül azt lásd, hogy mik korlátoznak abban, hogy az örökléttel felvegyük a versenyt, hanem ennek a képességét lásd, ami önmagában is csodálatraméltó. Hogy igenis képesek leszünk még tovább menni, ameddig csak jelen lesznek létfeltételek.
  • polarka
    #4875
    A genetikai örökség mitől biztosítja a halhatatlanságot?
  • Aquir
    #4874
    meg az is érdekes kezdetben milyen szépen tudták a sejtek hogyan másolódjanak. mindannyian halandók vagyunk de ez a genetikai örökség biztosítja számunkra a halhatatlanságot.
    Az eredeti DNS-ből másolatokat csinálunk, hogy a szervezet fehérjéit megszintetizáljuk stb.
  • Aquir
    #4873
    itt az egyén életére kell gondolni
  • polarka
    #4872
    A tudomány állása szerint sem hipp-hopp jött létre, hanem fokozatosan, lassan és mázlival.
    Viszont manapság az aszteroida által hozott baktériumokat tartják valószínűbbnek.

    Sztem azáltal, h tudjuk hogyan alakult ki még nem biztos, hogy megtudjuk a célját. Legfeljebb akkor, ha vki/vmi valóban céllal hozta létre. De az élet végső cél nélkül is ugyanúgy létezhet.
  • dronkZero
    #4871
    Tömések alatt is rohadhat tovább a fog, azt röntgenezik, jellemzően... Vagy húzás/vésés előtt a gyökereket, meg a bölcsességfogat.
  • debussy
    #4870
    Osztom a véleményed. A HOGYAN a fontos és nem a miért. (Lásd Tolsztoj- Ivan Iljics halála)
  • NeverwinterKING
    #4869
    én úgy gondolom h először a hogyan kérdésre kell választ adni és abből lehet majd a miértre. sztem.
    tehát először nem az élet célját keressük hanem a kialakulását.

    most biztos írni fogjátok h az élet a vízben fejlődött ki. de én azt nem igazán tudom elképzelni h egy olyan környezetben ahol eddig nem volt élet hipp-hopp létrejött volna.
  • polarka
    #4868
    Hacsak úgy nem gondoljuk, h az a cél értelmetlen vagy saját érdekeinket többre tartjuk (persze az előzőek olyan esetre vannak, ha nem magunkért, saját céljainkért élnénk élnénk). Vagy a célunk mellé bizonyos feltételeket (pl. erkölcsi) szabunk. És akkor már korántsem biztos, h bármilyen "hogyant" elviselünk.
    Ha szélesebben értelmezem (vagy pont ezért tette a mondatába) a "majdnem minden"-t, akkor belefér.
  • Aquir
    #4867
    Ha életünknek megvan a "miértje", akkor majdnem minden "hogyanját" el tudjuk viselni.
    Friedrich Nietzsche