Haditechnikai Topic

Jaa, azt hittem újat gyártanak, csak modernebb kivitelben. Nem azt hogy modernizálnak.

Egy új MIM-104D rakéta ára asszem több milliós tétel. Ehhez képest egy régi rakétából átalakítani tényleg sokkal olcsóbb, csak olyan brutálisa elszállt árak vannak, hogy még az is horror. Mondjuk a 220 km-es HMZ is az...

Nem tudom ez arányaiban mennyi pénz. Pl egy személygépkocsinál az, hogy egy új kaszniba teszik a meglévő technikát az "nem pénz". De egy vadászgépnél is - mint CIfu korábban írta - csak egy része a sárkány. Mondjuk egy hajót átszabni nem lehet olcsó, de egy szárazföldi járműnél nem tudom. Amikor millió dolláros rakétákat eregetsz, akkor a mi a drága érdekes kérdés.

Allesmor kollégától a HTKA-ról.
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2016.02.08. 12:55:54

Megkérdezhetem, honnan származik az adat? Sok helyen a 18,4 tonnát írják, ami takkra ugyanannyi, mint a Szu-27K/Szu-33.

A KNAAPO oldalán van egy PDF, ahol normál és max. tömeg van, sem a KNAAPO, sem a Szuhoj oldalán nincs üres tömeg adat. A "normál" tömegnél 2x RVV-AE és 2xR-73M tömegnél 25,3 tonna van. Ez kb. két tonnál több, mint a Szu-27SzK-é, R-27R-el számolva persze. A Szu-35Sz nagyobb belső üzemanyag mennyisége a különbség egy részére választ adhat.

És mégis 2 tonnával nehezebb üresen. Számomra egyszerűen sokkoló, hogy 30 év szerkezeti anyag fejlődése után mitől hízott meg ennyire a sárkány. Az F-15E legacy gépeknél tudtommal alig használnak kompozitot és ott is ennél kisebb volt a tömeg növekedés. (Bár így belegondolva % arányban már kb. azonos.) A Szu-27-est is méretezték csapásmérésre. Pusztán a sárkány élettartam kitolás miatt van benne ennyivel több anyag?

Hatalmas előny. Képzelld el, ha az eddig legyártott 100+ Patriotnál cserélni kellene az öszes indító járműnek az ahhoz kapcsolódó részét. A fém ---> kompozit rakéta átépítése is több száz ezer dollár volt rakétánként. Akkor az összes jármű teljes átalakítása... El tudom képzelni

Szükségből erény... Ha figyelembe vesszük, hogy a Szu-27IB kvázi egy átmeneti megoldás volt (mivel nem volt pénz teljesen új típus létrehozásához), akkor mondjuk tényleg szép eredmény, amit letettek vele, és tökéletes analógiája az F-15E-nek.

De azért a költői túlzások szépen megvannak. 30km-es hatótávolsága nincs az R-73-as egyik verziójának sem...

Eléggé. Nem kell új konténer, nem kell logisztikailag új eljárással szórakozni, a belső rendszerek változatlanok lehetnek, stb.
Mondjuk ez nem annyira szárazföldi SAM-nél, hanem inkább hajóknál, tengeralattjáróknál, ill. repülőgépek esetén bombatérben használt fegyvereknél lényeges...

Egyébként a szu35-ös menyniben tér el szárkány szerkezetileg a szu27től?

Eléggé, nincs hatalamas féklap a háton, kisebb a pilótafülke mögötti "púp" (ezért tűnik magasabbnak a katapultülés), új radar (ezért más az orrkúp), kisebb a függőleges vezérsík, stb.

Na de pont ezzel van a bajom. Kb mint a magyar fegyver törvény. Lőfegyvered ne legyen mert az gyilkolásra van. Ezért késsel öli egymást a nép. Ha szét rakéttázzák egymást az ukránok és az oroszok az belefér, ott nincs járulékos. :-(

Az mennyire előny egy rakétánál, ha úgy fejleszted, hogy a külső méretei nem változnak? Értsd ugyan azokkal az eszközökkel pakolod, tárolod, stb. Ez egy jelentős összeg? Vagy csak olcsóbb a meglévőt reszelgetni.

Azért, mert a colleteral damage ilyen fegyvernél hatalmas és leoldás után még 2% körüli besült résztöltet esetén is amíg nincs mentesítés, addig a civilekre és mindenki másra is veszélt jelent. Aztán kerültek be a tapasóaknák egyezménybe ezek is. Ahol garantálni tudják a 2% alatti fel nem robban töltet arányt, ott asszem nem hatásoly az egyezmény, de hogy ezt ki, hogyan verifikálná és tartaná be, arról lövésem sincs...

Itt vannak gyártói számok és koszvói tapasztalat.

Nem akarom elOFFolni, de miért lenne elítélendő. A fegyverek azért vannak, hogy embert öljenek velük. A prec fegyverzet sem azért van, hogy csökkentsék a járulékost, hanem hogy egy gép több célt tudjon leküzdeni. Szép dolog a fegyverszabályozás, de látszott az utóbbi években, hogy minél rosszabbul áll valaki a harcban, vagy nagyobb hátrányban az ellennel szemben annál csúnyább fegyvereket vet be. A "vonat" bombát nem tiltja semmi, használták is a horvátok, meg a hordó bomba sincs betiltva. Kicsit álszent. És a nyugat/EU mindig valamivel hátra akarja kötni a saját kezét. Tudom, politika...

Az tudni kell, hogy a légvédelmi rendszereknél a rendszer HMZ-jénél sokszor nem a rakéta kinematika a korlátozó tényező. Az rádió-parancsközlő Sz-300 55V5K rakétával 55 km-et tud, mint anno a Volhov. Efelett az RPK vezérlés már túl pontatan. Ehhez képest kvázi ugyanaz a rakéta,az 55V5R már 75 km-et tudott és az alig nagyobb 48N6 meg 150 km-et. A rakéta vezérlése lehetővé tette azt, hogy a ballisztikus elhajítást egyre durvábban alkamazza a rendszer.

A Patriotnál is ezt történt azzal a difivel, hogy egy adott rakétától a fém rakéta testből kompozit lett illetve a hajtó anyag spec. impulzusa asszem 30%-kal nőtt. Így lett a Patriot GEM MIM-104D-vel 220 km-es HMZ-jű, mikor az első Patriot HMZ-je MIM-104A-val 68 km volt. A rakéták mérete között tudtommal semmiféle eltérés nincs. Csak éppen a radar már más mögötte (kívülről ez sem nagyon változott).

Amikor végre megkapják az engedélyt, a MiG próbál még valamit menteni a helyzetből, az 1.44 egy "leegyszerüsített "változatát akarják a piacra dobni, amelyet a MiG-29SzMT, így "elérhető áron" kínálva a repülőgépet.

Itt a szövegből mintha hiányozna valami. Azt akartad írni, hogy az akkori SzMT harcászati avionikáját kapta volna meg az 1.44?

Szóltak két profi magyar 3D modellező és skinezőnek, akik számtalan skint készítettek nekem a Falcon MOD-om hoz. Nagyon segítőkészek voltak.

Az oroszok egyébként sem írtak alá semmilyen erre vonatkozó egyezményt tudtommal. Morálisan el lehet ítélni, de egyébként meg nem. Hozzáteszem nekünk sem feltétlen kellett volna aláírni. Az USA sem írta alá a CBU miatt, de ettől még a taposóaknákra vonatkozó részt tudtommal betartja, tehát nem alkalmaz ilyen fegyvereket.

Lényegében az egyezmény megfogalmazása miatt a nagyhatalmak és a középhatalmak közül több nem írta alá a CBU fegyverek alkalmazása miatt. Nem mondhatnak le róluk.

Az első két szeria példány


Egyébként a szu35-ös menyniben tér el szárkány szerkezetileg a szu27től?


Mert az orrkup mintha egy kicsivel tömbzsibb lenne vagy nagyobb átmérőjű és mintha jobban lógatná az órát. A Katapult is mintha feljebb került volna a jobb kilátásért .Vagy ezek csak optikai csalódások?

Az MFI / LFI program kvázi bukása után 2002-ben indították a PAK-FA (nagyon durva fordításban: a frontlégierő fejlett repülő rendszere) programot, amely az amerikai F-22 és F-35 vadászgépek ellenpólusát kell képviselje, és nem mellesleg az orosz légierő egyre inkább elöregedő gépparkjára is gyógyírt kellett volna (eredetileg) nyújtani. A méretét és tömegét is a két amerikai gép közé lőtték be, és fontosnak kiáltották ki az árát is, azt szabták meg, hogy az F-35 tervezett 30-35 millió dolláros árán legyen elérhető (érdekes fricska a történetben, hogy az F-35 ára időközben jól elszállt, jelenleg inkább 100-150 millió dollár közé esik). Az új vadászgép tervezését és kivitelezését a Szuhoj cégre bízták (a belső jelölése T-50), ám a MiG és Jakojlev gyárat is be kell vonni alvállalkozóként. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az orosz vezetés véget akar vetni az egymással torzsalkodó és versenyző irodáknak, amelyek párhuzamosan hasonló programokra dobják ki a pénzt, így aztán 2006-ban létrehozták az Egyesült Repülőgépgyártó Társaságot. Ez egybevonta a Szuhoj, MiG, Tupoljev, Jakoljev, Iljusin és Irkut tervezőirodát, noha ezek - legalábbis eddig - nem veszítették az identitásukat, a közös felső irányítás arra utal, hogy a PAK-FA-nak nem lesz házon belül kihívója.

A PAK-FA vadászgéptől elvárják a lopakodó képességet, vagyis azt, hogy a radarok számára nehezen felderíthető legyen; elvárt a szupercirkálás képessége, ami azt jelenti, hogy az üzemanyagéhes utánégető használata nélkül is képes legyen a gép a hangsebességnél gyorsabban repülni, és továbbá a lehető legmodernebb fedélzeti elektronikával lássák el. Az MFI program rémképe azonban itt is hamar visszaköszönt, az elvárások között szerepelt, hogy a prototípusnak 2006-ban fel kell szállnia, és a rendszerbe állításnak 2012-ben meg kell kezdődnie. Utalnék ismét arra, hogy az F-22 esetén is jó 15 év kellett az első felszállástól a rendszerbe állításig, és a mai modern összetett vadászgépeknél, mint a Rafale vagy az Eurofighter hasonlóan hosszúra nyúlt a fejlesztési idő. Mindössze 10 év alatt a semmiből egy vadonatúj, rendszerbe állításra érett gépet prezentálni még akkor is hatalmas kihívás, ha a pénzösszeg rendelkezésre áll. Az orosz vezetés másfél milliárd dollárnak megfelelő rubelt ígért 2010-ig a programra, ám a légierő évente összesen mindössze mintegy 200 millió dollárnak megfelelő összegből gazdálkodott, és ennek döntő többségét sem a PAK-FA-ra, hanem egyéb sürgős feladatokra vonta el. A másfél milliárd dollár még csak a főbb fedélzeti avionikai rendszerek fejlesztésére lenne elég, az új (eredetileg a MiG 1.44-be szánt) hajtómű fejlesztésének befejezéséhez a Roszaviakozmosz vezetői szerint 600-800 millió dollárra lenne szükség, és akkor a fegyverrendszerekről, a lopakodást biztosító anyagok kifejlesztéséről még nem is beszéltünk.

Ezek után nem meglepő, hogy a PAK-FA körül nagyon nagy volt a csend. Pár adat nyilvánosságra került, például hogy a gép két hajtóműves lesz. Ezen túl azonban mindössze a különféle profi és amatőr grafikusok fantáziarajzain repülhetett a gép. Ez persze nem tántorította el a légierő vezetőit attól, hogy újabb és újabb kijelentéseket tegyenek a várható első repülés és a rendszerbe állítás időpontjáról. A prototípus első repülését 2006-ról először 2008-ra, majd 2009-re csúsztatták, végül 2010. január 29-én valóban meg is tette. Ez volt egyben a gép első bemutatkozása is a nyilvánosságnak.


A PAK-FA bemutatkozása

A PAK-FA kialakítása leginkább a szemből és oldalról/alulról érkező radarjelek ellen van optimalizálva, pontos értékeket talán a CIA sem tud, szóval max. találgathatunk. A találgatások szerint pedig a PAK-FA az F-35A alatt lesz valamivel észlelhetőség szempontjából, de messze a Dassault Rafale és F/A-18E/F szintű "csökkentett észlelhetőség" felett.

A nem 'S' alakú szívócsatorna kérdéskört nagyon finoman értinteném. A végleges hajtómű első repülését nemrég tolták vissza 2018-ra, addig marad a Szaturn 117Sz alapú AL-41F1. Erősen valószínűtlen, hogy teljesen átépítenék a sárkányt az új hajtómű miatt, szóval feltehetően igazak lehetnek azok a nézetek, mely szerint a szívócsatorna és a hajtóműgondolák kialakítása megmarad olyan, amilyen a prototípusokon. Viszont én úgy látom, hogy azért annyira nincs tiszta rálátás a hajtómű sűrítő fokozatának lapátjaira...



Ami pedig azt illeti, ugyan tudom, hogy a "Russia Strong" team-et nem mindig kell komolyan venni, de erősen a gyanúk, hogy a T-50-5R proto nem véletlenül kapott ilyen érdekes festést a jobb félszárny és vízszintes vezérsík alsó felére (feltehetően RAM festés-teszt)

A pak/fa-t valószínű azért kezdték el tervezni, ahelyett hogy ezekről lesöpörjék a port, és folytassák ezen programokat, mert nem egy csökkentett észlelhetőségű gép kellett nekik, hanem valami ami az F-35öt megközelíti észlelhetőség terén? Mert ugyanakkor többen azt állítják, a pak/fa sem tudja azt, és nagyon is nagy a visszaverő felülete, mert a hajtómű kompresszorfokozataira rálátni szemből, ezek szerint azért mégiscsak ugyanakkor az előbbi két gépnél többet tudhat észlelhetőség terén, ha már ennyi pénzt és energiát beleöltek, nem? Vagy tudnak valamit, amivel nem is olyan nagy gond az, hogy nem s alakú a szívócsatorna? És egy huszárvágással, a J-20 észlelhetőségéről mit mondanak a hozzáértők?
Utoljára szerkesztette: messerharcos3, 2016.02.07. 16:45:44

Arra gondoltam hogy, van a panelről egy gyenge felbontású fotóm, és egy részletes rajzom.
Ha valaki értene 3d rajzprogramhoz, akkor ezekből megrajzolhatná egy fotó-realisztikus panelt.

A fent említett probléma az lenne, hogy az adott esetben HI-LO repülési profillal lett volna alkalmazva a rakéta. Magyarul a végső megközelítést a rakéta kis magasságban hajtaná végre (ami a Föld görbülete miatt lehetőleg 20-30km-es távolságtól kezdve max. 10-15 méteren lehet elképzelni). Az, hogy ballisztikus pályán mekkora a hatótávolság, az annyira nem mérvadó eme esetben.

Az én felvázolt számaim olyan pályát feltételeztek, ahol a gyorsító fokozat ballisztikus pályán elindítja a rakétát, és a menethajtómű csak a ballisztikus pálya végén gyulladna be. Így sem sikerülhet szvsz 40-45km-nél messzebb eljutnia.

Az AGM-158C egy átmeneti megoldás a légi indítású hajó elleni fegyverzetnél, 2017-2019 közötti hadrendbe lépésnél az US NAVY repülőgépeinél (ez még nagyon esélyesen csak az F/A-18E/F-et takarná) és az USAF gépeinél (B-52H és B-1😎.

A VLS indítása az AGM-158C-nek demonstrálva lett 2014-ben, ám a haditengerészet nem tartott rá igényt - itt kerül elő az SM-6 hajó elleni képessége. Amennyire dekódolni tudom, a haditengerészet nem szándékozik az Mk.41 VLS indítókat "pazarolni" hajó elleni fegyverekre. A hajó ellen is használható SM-6 egy jó alternatíva, amíg nem lesz végleges megoldás.

Elviekben a végső megoldás a OASuW (Offensive Anti-Surface Warfare) Increment 2 által életre hívandó új hajó elleni fegyver lenne. Amit az FY17-ben fognak először pénzelni, és várhatóan 2024 előtt nem áll rendszerbe.

A Mig 1.44-ről és a program törlésének okáról mit lehet tudni?

A Szovjetunió széthullása utáni években mind a Szuhoj, mind a MiG iroda a saját Szu-27 illetve MiG-29 típusokon alapuló családját fejlesztgette, számtalan alváltozatot létrehozva, és ezekkel próbált szerencsét a nemzetközi fegyvervásárokon (az Orosz légierő a pénzhiány miatt hosszú ideig egyáltalán nem rendelt új gépet). A Szuhoj elég sikeresen vette a kapitalizmus akadályait, és több országba exportálta gépeit, illetve Kínában és Indiában licencgyártás is el lett adva. A MiG iroda kevesebb szerencsével járt, és ez anyagi helyzetére is kihatással volt, egyre inkább elmaradt fejlesztések terén a nagy konkurenstől.

Az 1980-as években az Egyesült Államok a Szu-27, MiG-29 és MiG-31 gépekre válaszul egy új programot indított, amit ATF (Advanced Tactical Fighter, fejlett taktikai vadászgép) névvel jelöltek. A program első sorban légifölény-vadászgépet vizionált, amely kifejezetten a légtér uralmát biztosítja, vagyis az ellenséges repülőgépek elpusztítása a cél, a földi (vagy vízi) célpontok leküzdése a korábbi (és majdani) gépek feladata lenne. A minél hatékonyabb légi harchoz pedig az ekkor már bizonyítottan működőképes "lopakodás" eszköztárát kívánták felhasználniTömören csak annyit idéznék ezekből, hogy a lopakodás képessége nem láthatatlan vadászgépet takar, hanem azt, hogy az ellenséges radarok lehetőleg minél kisebb távból legyenek csak képesek észlelni a vadászgépet. A lopakodást a gép alakjának megfelelő kialakításával (ami a radarhullámokat lehetőleg minél jobban szétszórja, hogy a radarérzékelő felé, a lehető legkevesebb jelet verje vissza) és különleges bevonatokkal érik el.

Az ATF programban szereplő két gyártó protogépei (a Lockheed YF-22 és Northrop YF-23) 1990-ben szálltak fel, a szovjet légierő még 1983-ban (az ATF elindítása után) felállította az ellen-programját, az MFI-t (kb. többfeladatú frontvadász), és azt a Szovjetunió szétesése utáni kétségbeejtő helyzete ellenére is folytatni akarta az immár orosz légierő. E programba a MiG és a Szuhoj tervező csapata is beszállt, az ATF-hez hasonlóan egymással konkurálva két prototípust hozzanak létre. A Szuhoj egy előrenyilazott szárnyú gépet tervezett, amely Sz-32-vel, majd Sz-37-tel jelöltek. Az Sz a nyilazott szárnyra utalt, a szám pedig hogy hányadik ilyen terve ez az irodának, például a Szuhoj Szu-27-es belső gyári neve a T-10-es, ahol a T a deltaszárnyat, a 10 pedig azt jelenti, hogy a 10-edik deltaszárnyú vadászgép terve ez az irodának. A Szuhoj kiindulási alapnak vette azonban a T-10/Szu-27-est, amelyet alaposan átszabtak, előrenyilazott szárnyak kerültek rá, és szinte teljesen átdolgozták a törzs hátsó két harmadát.


A MiG "MFI", vagyis az 1.42 életnagyságú modellje, valamikor az 1980-as évek végén, 1990-es évek elején

A MiG iroda egy hagyományosabb, deltaszárnyú elrendezést követett, ami távolról inkább az Eurocanard-okra emlékeztetett (az Eurocanard a három európai vadászgépre utal, a német–angol–olasz–spanyol Eurofighterre, a francia Dassault Rafale-ra és a svéd Saab Gripenre, e gépek közös jellemzője, hogy deltaszárnyúak (a félszárnyak háromszög alakúak), és nincs hátsó vízszintes vezérsíkjuk, ennek feladatát a félszárnyak előtt elhelyezett Canard-, vagy más néven kacsa-vezérsíkok látják el). Mindkét iroda leginkább a saját pénzéből építette a gépeket, és folytatta a fejlesztést, mivel 1990 után sem az államtól, sem a légierőtől nem kaptak pénzt, legfeljebb ígéreteket. Mivel a Szuhoj jobban állt anyagilag, ezért ők gyorsabban tudták legyártani gépüket, és az Sz-37 1997-ben meg is tette a szűzfelszállását. A MiG iroda gépét az 1.42 (később a prototípus már 1.44) belső jelöléssel látták el, és a pénzhiány miatt az 1990-es évek második felében gyakorlatilag semmilyen téren nem tudtak vele haladni, noha többször is szóban ígéretet kaptak az állami támogatásra. Jellemző a helyzetre, hogy a MiG iroda engedélyt kért arra, hogy a programot vegyék ki a szigorú titoktartás alól, hogy legalább a makettet és majd a prototípust bemutathassák a nyilvánosságnak - a MiG kimondatlanul abban bízott, hogy külföldi pénzt vonhat be a fejlesztésbe - de erre nem kapott sem 1995-ben, sem 1997-ben engedélyt. Amikor végre megkapják az engedélyt, a MiG próbál még valamit menteni a helyzetből, az 1.44 egy "leegyszerüsített "változatát akarják a piacra dobni, amelyet a MiG-29SzMT, így "elérhető áron" kínálva a repülőgépet. Az elképzelés több sebből vérzik (többek között ekkor még mindig nem repült az 1.44-es), és nincs rá kereslet.

Az 1.44 mindössze egyszer repült 2000 februárjában, ám az ekkora kialakult helyzetben már az iroda nem is reménykedett semmiben. A prototípus jól láthatóan pénzhiányos helyzetben született, az orrában nincs radar (fémből van az egész, az orrán pitot-csövek). A helyzetet jól jellemzi, hogy először arra hivatkozott a légierő, hogy túl drágánk lennének (akkori számításoknak megfelelően mintegy 70 millió dollárba kerültek volna darabonként - de a fedélzeti rendszerek még sehol sem voltak még, sőt, egyik prototípus sem emelkedett el a talajról). 1998-ban egyszer csak bejelentették, hogy az MFI programot felfüggesztik. Szintén a körülményeket mutatja, hogy azért 2001-ben a moszkvai repülőnapon, hogy az MFI tendert a Szuhoj nyerte meg, és az Sz-37-est átkeresztelték Szu-47-re, jelezve hogy kísérleti gépből aktív harci gép lenne már. Az igazság, hogy a Szuhoj nem kapott megrendelést, sőt, az orosz légierő az amerikai JSF (Joint Strike Fighter, kb. közös csapásmérő vadászgép) programra reagálva létrehozta az LFI (kb. könnyű frontvadász) tendert is. Az ígérgetéseknek és a pénzhiánynak az egyik következménye az lett, hogy például az Orosz légierő kiképzőgép-tenderét megnyerte ugyan a Szuhoj Szu-49 légcsavaros gép terve, de a Szuhoj az Sz-37/Szu-47 eset után nem volt hajlandó elkezdeni a fejlesztést addig, amíg nincs aláírt szerződése – mivel ez elmaradt (csak feltételes módban ígérték meg 1000 gép megvásárlását), a Szuhoj kvázi beintett, és hátat fordított a légierőnek e téren. Aligha lehet vitás, hogy ez volt az orosz légierő legsötétebb időszaka.


Az 1.44 proto az elmúlt másfél évtizedet ebben az állapotban töltötte a Zsukovszki légibázison, néha újrafestik, és a MAKS statikus során feltűnik...

Amit meg lehet állapítani róluk, az kevés. Sem a MiG 1.42/44, sem a Szuhoj S-37/Szu-47 nem volt igazi lopakodógép, hanem inkább a Dassault Rafale szintjén álló "csökkentett észlelhetőségű". Az Sz-37 manőverezőképessége elég decensnek minősül, a Szu-37-est állítólag ütötte keményen, pedig az sem volt piskóta. A fő probléma mégis az, hogy mindkét gép a fejlesztés kb. 20-25%-os részén volt csak túl. Sem új radarok, sem új fegyverek, sem új elektronikai hadviselés eszközök, adatkapcsolatok, sem más igazi újdonság. A plazma-alapú álcázás volt az egyetlen említésre méltó dolog (az orron egy plazmagenerátor működött, ami a gép elülső részét plazma állapotú anyaggal terítette be repülés közben, mely a rádióhullámok számára átlátszatlan -> radar számára nem érzékelhető a gép), de amennyi kiszivárgot, és amennyit hallani azóta a dologról (ami pontosan nulla), valószínűleg nem hasznosítható a való életben, a PAK-FA esetében már elő sem került.


A MiG 1.44 a MAKS statikus során, 2015-ben, 144-es oldalszámmal

A MiG 1.42/1.44 még a laikus szemnek is durva, darabos kiképzésű gépnek tűnik, nyoma sincs az YF-22 és YF-23 (vagy akár az X-32 és X-35) letisztult vonalainak, leginkább a MiG-25 / MiG-31 szériába lehetne beilleszteni. A papír sok mindent elbír, elviekben 176kN-ot tudó AL-41F hajtóművei lettek volna, amivel Mach 2.6-ot érhetett volna el, és a szupercirkálásra is képes lehetett volna.

A su-47 program célja végig a kezdetektől csak egy technológiai demonstrátor létrehozása volt?

Alapvetően az Sz-32 / Sz-37 egy technológiai demonstrációs gépnek indult. Nem foglalkoztak a fegyverzet vagy a radarok, érzékelők részével, csak a sárkány, hajtómű, irányítórendszer szentháromságra terjedt ki a fejlesztés. Ahogy az Eurofighter, F-22A és F-35 programokból tudjuk, ez messze csak az alapja egy vadászgépenk, a fedélzeti elektronika és a fegyverzet ennek akár a többszörösét is igényli erőforrások terén. Mintapélda, hogy miután Szu-47-re keresztelték, a gépen akkor sem volt soha sem fegyverzet, sem legalább függesztőpillon, vagy legalább nyoma annak, hogy belső fegyvertéren gondolkodnak (a PAK-FA első repüléseinél már lehetett látni a fegyvertér ajtóit a gép hasán - az Sz-32/Sz-37/Szu-47-esén sose láttunk ilyet).

Ilyen műszerpanel képekre gondolsz?

Felrakom ide is, hátha valaki tud segíteni a SAMSIM fejlesztésében...

Mint a legtöbben már tudjátok, elfogytak azok a múzeumban könnyen hozzáférhető hidegháborús légvédelmi rakéta rendszerek, amelyeket le tudtam fényképezni.
Dvina, Volhov, Nyeva, Krug, Vega, Osza, Silka (SA-2, -3, -4, -5, -8)

Kub (SA-6) szolgálatban áll Magyarországon államtitok, így nem jöhet szóba.

Két lehetséges folytatását látom a jövőben a SAMSIM-nek ...

- Sz-25 Berkut (SA-1) az első szovjet lérak rendszer, aminek több(cél)csatornás képessége a mai napig egyedülálló
(Minden komplexum egy időben 20 cél ellen indíthatott rakétát)

- Nike Ajax / Hercules, a Volhov/Vega (SA-2/5) nyugati megfelelője

... sajnos mivel nem tudom a szükséges fotókat megcsinálni, így ezeket a rendszereket nem lehet szimulálni a segítségetek nélkül.

Ha ismertek valakit, aki 3d rajzprogramban meg tudná fotó-realisztikusan rajzolni a szükséges paneleket (ingyenesen), akkor ezek a rendszerek is bekerülhetnek a SAMSIM-be a jövőben...

Tudtommal az USA már letette a garast a szubszonikus stealth hajó elleni "rakéta" (nevezzük így, magyarul cirkálórakéta, manőverező robotrepülőgép stb.) mellett, ez lenne az LRASM (AGM-158C). Gondolom ez az alacsony észlelhetőséggel törne át a hajók légvédelmén, nem a sebességgel.

A Mig 1.44-ről és a program törlésének okáról mit lehet tudni? A su-47 program célja végig a kezdetektől csak egy technológiai demonstrátor létrehozása volt?

Harcjárművek szíriában:

Spoiler (katt a megjelenítéshez)

Első szériás T-90 még öntött toronnyal Szíriában.


T-72B szíriában, ami érdekes, hogy a tornyon vegyesen Kontakt-5 és Kontakt EDZ (kontakt-1) reaktív páncélzat látható, a test felső részén meg konkrétan semmilyen...


Furcsa Zsu-23-4 átépítés, a vaskos rácspáncélzaton túl a sofőr külön ballisztikai üvegből készült "szélvédőt" kapott


Feltehetően a légi felderítéstől / légi csapástól óvó "álca" egy T-55-ösön


A fenti használatban...


Egy érdekes, összetett rácspáncélzat egy T-55-ösön

Utoljára szerkesztette: Cifu, 2016.02.07. 10:06:11

ó fuck, én meg valami tök másra gondoltam és mindig csak a repcsit dobta ki. Köszi. :-)

Ha balisztikus pályán mozog lehet könnyen deríthető, de nem könnyű lelőni lényegében amraam ami azértt tud manőverezni... de mért kéne végig magasan mennie? Egy HI-LOn is mehet. Mellesleg így is messzebb fog menni mint a harpoon. 😊

Nem igazán mehet, az Mk104 menethajtómű égésideje ~15-20 másodperc. Legyen 20 másodperc, vízszintes repülésnél ez 20x 900m/s (hozzávetőleg sűrű légkörben) = 18 km. Ekkora távolságon működhet a hajtómű. Mondjuk a tehetetlenség elviszi még 5km-en irányíthatóan, ekkor 23km-es vízszintes távot jelent. Ehhez jön az Mk.72 gyorsító hajtómű, ami 6 másodperces égésidővel bír, ez ballisztikus pályán kb. 6-7km-ig juttatja fel, vízszintesen kb. 20km-ig viheti. Szóval az SM-6 az általad vázolt HI-LO üzemmódban hozzávetőleg 40-45km-es hatótávolsággal rendelkezhet...

Warheadot érzem problémásnak, ettől nem fog semmi elsülyedni. Persze ha jó helyen robban az sok machal beérkező 50kg? repesz is durván tud pusztítani.

Mivel nincs égésvégi gyorsító fokozat, így a beérkezés sebessége esélyesen nem lesz több másfél-kétszeres hangsebességnél. Ez nem kevés, de figyelembe véve, hogy a robbanófej alapvetően nem hajók ellen készült... Gyorsnaszádoknál komolyabb hajót ezzel nem süllyesztesz el, de harcképtelenné sem teszel, ha a rakéta nem kritikus rendszert (pl. radarokat) nem talál el.
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2016.02.06. 10:19:06

Ahogy lentebb írtam. Az indítás ballisztikus jelleggű, a rakétát a számított találkozási pont közelébe dobja és felülről közelíti meg a célt a végfázisban manőverezve, ahogy a Patrot vagy az Sz-300. Csak azér, mert egy ASM alacsonyan megy nem jelenti azt, hogy a te rakétádnak végig ott kell robognia....

E-2D Hawkeye

molni: akkor pár méteres magasságon közlekedő manőverező repülőkre, církáló rakétákra, hogy vadászik? Meert ez elsősorban arra van, másodsorban ABM

Nem, nem mehet HI-LO-n. Egy kiégett rakéta alacsonyan M3-3,5 sebessgéről 20-30 sec alatt M1.0 táján van. Ez lényegében vagy a legoptimálisabb ballisztikus távra jó.

E2D ??

elhelyezésre röviden: Az SM6 kb egy 1500kgs extra nagy radaros amraam,

wikiről: "The radar seeker is an enlarged version adapted from the AIM-120C AMRAAM seeker (13.5 inches versus 7 inches). The missile may be employed in a number of modes: inertial guided to target with terminal acquisition using active radar seeker, semi-active radar homing all the way, or an over the horizon shot with Cooperative Engagement Capability. The missile is also capable of terminal ballistic missile defense as a supplement to the Standard Missile 3 (RIM-161)."
Nagyon komoly képessége még, hogy E2D is célra vezetheti. (és ha a nagy amraamot, akkor gyanus, hogy a simát is.)

imo az van/lesz, hogy mindenre jó de csak akkor használják pl ASMnek amíg nincs dedikált szuperszonikus ASM, vagy ha épp kifogyott. Arra tökéletes.

cifu: Ha balisztikus pályán mozog lehet könnyen deríthető, de nem könnyű lelőni lényegében amraam ami azértt tud manőverezni... de mért kéne végig magasan mennie? Egy HI-LOn is mehet. Mellesleg így is messzebb fog menni mint a harpoon. 😊

Warheadot érzem problémásnak, ettől nem fog semmi elsülyedni. Persze ha jó helyen robban az sok machal beérkező 50kg? repesz is durván tud pusztítani.

Az új KIA modell<#hehe>

ne tereljük ebbe az irányba a topicot

Rendben... igazad van... elnezest.

hivatalos orosz szerv mondta? akkor már meg is van, hogy a hazugság mappába kell tenni, ne tereljük ebbe az irányba a topicot, van száz másik, de gyorsan leírnám, hogy a szárazföldi csapatokat is tagadták szíriában, aztán mostanában is elesett valami magasabb rangú és megint kiderült, hogy folyamatosan hazudnak. az ukrán válságot már fel sem merem hozni.

Nem is igazan a CBU hasznalata felett moralizalok, hanem a rengeteg fenykep es video ellenere azt gondoltak, hogy senki sem fogja felismerni azokon az RBK-kat amikor kijelentettek, hogy ilyenekkel nem rendelkezik a RuAF Syriaban? Ezt a hozzaallast nem tudom hova tenni.

Szerintem amiről korábban beszéltünk miszerint ilyen egyenruha nélküli fegyveres emberkékre nem igazán vonatkoznak szabályok, azt lehetne elítélni ha civilekkel sűrűn lakott területen vetnék be egy gócpont kiiktatására.
Persze, az ilyen tömegpusztító fegyverekre függetlenül az egyezményekre is kell valamilyen szabályozás, mert az emberek igen pusztító szerkentyűket képesek alkotni és használni.

"“That’s Not a Cluster Bomb” – The Differences Between OFAB 250-270s and RBK-500s" (Teljes cikk)

Miert hozza magat - ilyen konnyen utolerheto hazugsaggal - ennyire kinos helyzetbe az orosz MoD?