Haditechnikai Topic

Sz-300PMU-2, a hírek szerint. Sz-300V-ről sose volt szó tudomásom szerint...

Egy támadó hadosztályra, aminek csak az ezred és ho. szintű légvédelme annyi célcsatornával bír, hogy több gép teljes SDB készlelét is lelövölödzi a Tor és a Tunguzka úgy, ha eltekintesz attól, hogy még a hadsereg Buk és Sz-300V-je is ott lehet.

Először is egy F-15E max. 28 SDB-I/-II-őt vihet, de legyen csak géppáronként ennyi. Azért az nem kevés... Másodszor a Tor / Tunguzka / Pancir rendszer rendelkezik vajon célmegosztás képességgel (ie.: egy célpontot ne lőjjön két egység?), mert a swarm-jellegű támadásoknál ez bizony komoly tényező lehet...

A támadó gép felugrik, de az saját maga nem tud SEAD-elni, mert nem automatizált az annyira.

Valahol rémlik, hogy az F-35 esetében pont az SDB-II esetében volt olyan (majd realizállódó) képesség, hogy automatikusan indíthatja a bombát, ha a légvédelem befogja, a pilótának csak a kitérő manőverrel kell foglalkoznia.

Viszont a mögötte levő gép indíthat HARM-ot, ami kb. pont akkor ér oda, amikor az felpattan és kimászok a AAA és SHORAD zónából.

Én továbbra is le vagyok döbbenve viszont azon, hogy nincs komolyabb HARM fejlesztés (az AARGM azért az 1990-es években indult!).
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2016.04.13. 08:52:38

Egyrészt baromi rövid ideig tart a rávezetés. Másrészt mivel tűnyalábos megvilágítás igen szűk nyalábot eredményez, ezért a Shrike rakétával lényegében csak az Osza által megcélzott gép tudott volna dolgozni és annak kellett volna néhány másodperc alatt vissza indítani az Oszára.

A HARM-mal már más a helyzet, mert az már olyan oldalszirmokon is képes volt magát rávezetni, amivel a Shrike nem, de ez sem jelent elvileg teljes "all aspect" képességet és a rendelkezésre álló idő itt is rövid.

Miért volt az Osza olyan nehezen SEADelhető?

Pár Sz-300 alkatrész megérkezett Iránba.
Én egy DEÁ-t láttam, szóval ez Sz-300P??? lesz, Sz-300V kizárva.

Ez megint arról szól, hogy mire és mi ellen indítasz pl. SDB-t és hány gépről.

Egy Sz-300PM/PMU által védett reptérre? Magára az Sz-300-ra?

Egy támadó hadosztályra, aminek csak az ezred és ho. szintű légvédelme annyi célcsatornával bír, hogy több gép teljes SDB készlelét is lelövölödzi a Tor és a Tunguzka úgy, ha eltekintesz attól, hogy még a hadsereg Buk és Sz-300V-je is ott lehet.

A védekező félnek is van célfederítési és IFF ideje, és lehet SEAD-elni is. A támadó gép felugrik, de az saját maga nem tud SEAD-elni, mert nem automatizált az annyira. Viszont a mögötte levő gép indíthat HARM-ot, ami kb. pont akkor ér oda, amikor az felpattan és kimászok a AAA és SHORAD zónából. A Tor/Tung. felkapcsol a HARM meg éppen akkor érkezik... Már Vietnám idején is tudtak ilyen precíz időzítést, az akkori mai szemmel kőkoszraki technikával a Dvinák ellen.

Nem ellentmondásos, csak a gondolatfolyam mitnha megtörne.

Érted mire értem. <#idiota>

Levezet valamit, majd mintha egy másik dologról kezdene el magyarázni, ami nincs tökéletesen összekötve az előzménnyel.

Azt próbálja elmagyarázni (szerintem), hogy a fejlődés során a AAA ---> MANPAD váltás történt elsősorban.

Ebben van valami, de a MANPAD elsődlegesen a forgószárnyasokra jelent veszélyt, akiket (feltehetően mert merevszárnyas pilóta) mintha teljesen kihagyott volna a képletből.

A levezetés azon része érdekes, ahogy a HI-LO-HI profilt írja le. Lényegében azt fejti ki, hogy a célkörzetben megéri felhúzni 5k láb fölé, ha jól értem, mert a veszeségek döntő hányada az alacsony megközelítés alatt és az alacsonyan oldás során következett be eddig.

Így pompás célpontot csinál az addig remélhetőleg még fel nem derített gépből. Nem teljesen értem ezt a részt. A Stand-off fegyverek mellett erre nem tudom, mi szükség lehet, hiszen az SDB-II hatótávolsága is 70km felett van...

Az ODS óta (részben már akkor is) a légierők áttértek a mélyrepüléses támadásról a közepes magasságú akciókra...

Pont erről szól az első rész. Hogy a modern orosz és kínai légvédelmi rendszerek (Sz-300PMU-1/-2, Sz-400, HQ-9) már közepes magasságban is kellően komoly veszélyt jelentenek, hogy ne lehessen őket félvállról venni. Ilyen jön képbe a kis magasság, hiszen a földi telepítésű radarok a kis magasságú célpontokat csak viszonylag kis távolságból veszik észre, pláne, ha a veszélyforrás még ki is használja a terep adta takarásokat. Itt előjön persze a légi telepítésű radarok és a look-down/shoot-down képességű vadászgépek elterjedése, de ez már a következő lépcsőfok.

és ebben a magasságba az AAA zömét adó gépágyúk már nem lőnek fel...

Az AAA mindig is a kis magasságú (~1-2km magasságban repülő) célpontok ellen volt veszélyes.

ráadásul elmúlt az olyan tömeghadseregek kora is, amik az ilyen gépágyús légvédelmi rendszereket anno százával tudták alkalmazni.

Viszont egy pár nagyságrenddel ütőképesebbek lettek, és sokszor már integrált infravörös önirányítású légvédelmi rakétával is bírnak.

Csak a megerősített Pancir-Sz1 eladások:

Oroszország: ~50db
Egyesül Arab Emirátusok: 50db
Irak: 24db
Algéria: 18db
Omán: 12db

Folyamatban:
Brazília: ~18db
Irán: 10db?

Nem ellentmondásos, csak a gondolatfolyam mitnha megtörne. Vietnámban azért volt 80% a AAA veszteség, mert akkor az volt masszív és MANPAD és SHORAD gyakorlatilag nem létezett. Mármint a szovjeteknek volt, de Vietnám nem kapott ezekből.

Azt próbálja elmagyarázni (szerintem), hogy a fejlődés során a AAA ---> MANPAD váltás történt elsősorban. a SHORAD egy részét el lehet nyomni vagy fel lehet deríteni, de egy MANPAD-os katona egy láthatatlan kéz, ami bármikor felnyúlhat érted az égbe úgy, hogy a MAWS előtt semmi sem figyelmezetette rá a pilótát, nappal is legfeljebb a mázli vagy a wingman/WSO éles szeme.

A levezetés azon része érdekes, ahogy a HI-LO-HI profilt írja le. Lényegében azt fejti ki, hogy a célkörzetben megéri felhúzni 5k láb fölé, ha jól értem, mert a veszeségek döntő hányada az alacsony megközelítés alatt és az alacsonyan oldás során következett be eddig.

Ezzel viszont hajlamos lennék viatkozni, de csak elvi alapon, mert dobule digit IADS ellen nem tesztelték ezt soha. Sőt, még a Sivatagi Vihar idején is a csapatlégvédelemnél is számomra érthetetlen, hogy a papíron halálos veszélyt jelentő Osza miért nem ért el egy fia találatos sem. A legnezebbene SEAD-elhető, közepes magasságra is elérő igen mobil rendszer, ehhez képest F-15E-t is egy mísz Sz-75 szedett le. Hm....

Vietnam nagyon régen volt és az ODS-nek is már 25 éve, azóta "kissé" megváltozott a világ. Az "immár" pedig azt jelenti, hogy ma már, mostanság, manapság. Az ODS óta (részben már akkor is) a légierők áttértek a mélyrepüléses támadásról a közepes magasságú akciókra, és ebben a magasságba az AAA zömét adó gépágyúk már nem lőnek fel, ráadásul elmúlt az olyan tömeghadseregek kora is, amik az ilyen gépágyús légvédelmi rendszereket anno százával tudták alkalmazni.

Arra én is kíváncsi vagyok, de leges leginkább arra, hogy a drónok is benne lesznek-e. Mert feltehetően nem, holott bő 10 éve már igencsak aktívan ott köröznek a hadszínterek felett...

I built a database of all NATO fixed-wing combat aircraft hit by hostile fire since the Vietnam War. This database will soon be made available, exclusively at War on the Rocks.
Na, ezt a részt várom még.

Ellentmondásosnak érzem. Először szépen levezeti, hogy Vietnamban és az ODS alatt is az AAA volt első számú veszélyforrás a repülőgépekre, igaz egyre csökkenő számban. Aztán viszont kijelenti, hogy az AAA immár nem első számú veszélyforrás. WTF?

Ezzel együtt szépen levezetett, átgondolt írás összességében.

A második rész ütősebbnek tűnik, de az első sem rossz.

Az első része nagyon üt, és egyetértek teljesen vele, túl van tolva a lopakodás szekere...
A második rész az alacsony támadásról viszont furcsán felemás... meg kell tanulni újra... hehe, na igen, de a meglévő eszközök közül az F-35 alapvetően nem a Low-level repülésre van kihegyezve.

Amúgy ez azért érdekes...

<#eljen>

Hiánypótló munka!

Nagyon jó kis könyv, korabeli hadműveleti térképekkel...

Én is ezt írtam, hogy a gépek jó része egyfeladatos. Atz F-15 párhuzam arra vonatkozott, hogy légi fölény gépnek szánták. Csak nem jött be.

Az EF flotta töredéke multirole és azon gépekene a fegyverzetintegráció mélysége a flotta egészét nézve röhejesen az F-15E mögött van. Nézd meg, hogy az F-15SG és SA gépeken mi van a fegyverzeten felül. A HTKA-s írásom itt.

+1 és a jövőben is sanszosan csak olyanba kötnek bele aki max ennyit tud.

"Griff, EF, Rafi, és a MiG-29 mind az F-16-ra adott jobb-rosszabb válasz?"

Szerintem nem, bár vannak itt ehhez messze jobban értők.
A Griff szerintem egy egyedi igény kielégítése a saját rep ipar életben tartása mellett. Főleg ezért nem kell a kutyának sem, mert másnak nem kell kicsi, útról használható gép.
Az EF szerintem a Mig-29/Szu-27-re a válasz, csak mire kész lett, már nem kellett.
A Rafi dettó, de nekik kellett a hordozóra is, meg ők már törekedtek az RCS csökkentésre.

A 29-es az front vadász volt, szóval szerintem nem olyan olcsó/drága elvek mentén ment mint az F-15/F-16. De Molni majd szétszedi amit írtam.

Mivel indoklod ezt? Én úgy látom hogy az EF az kb egy F-15 lett, egy erős dogfight gép. Csak mire elkészült, addigra eltűnt az ellenség, kiszálltak a franciák és az új "divat" a lopakodás lett. E mellett volt valami konstrukciós hibája, ami nem tudom hol tart, valamint a Trance 1-es gépek gyakorlatilag egyfeladatosak maradtak és kemény egy helyre sikerült eladni. És szerintem kb esélytelen is eladni az F-16/F-15 mellett.
A Rafi e mellett a legalacsonyabb RCS-sel bír a 4 genek között, több helyre elsózták, Indiának is, amivel ugyan megy a tökölés hogy mégse. És tengerészeti verziója is van.

No igen, repülőgépről indított csúnyaságok ellen viszont már bőven költséghatékony.

Az US ARMY-n kívül nincs is más, aki rendszeresítette. De azért nézzük egy picit a másik oldalról.

-Egy US ARMY katona élete, avagy harcképtelenné / nyomorékká válása többe kerül, mint 30-40 ezer dollár.
-Hat a morálra, ha támadó vagy, akkor látod, mennyire hatástalan a fegyvered az ellenséggel szemben. Ha a bázison vagy, látod, hogy gondoskodnak a védelmedről.
-Noha per pillanat aknavetőnél komolyabb veszély nem nagyon fenyegeti az US ARMY-t, de a rendszer a sokkal veszélyesebb ellenséges fegyverek ellen is hatékony, legyen az tüzérségi tűz, lézer irányítású légibomba vagy akár robotrepülőgép. Tehát ha ne adj isten ilyen veszélyforrásokkal találkoznak, akkor is van egy védelmi rendszer a kezükben, amely adott esetben megvédheti őket.

Semmilyet. Viszont az agyrém, hogy olyan ellen is védekezünk, ami azért sokszor nem annyira gyilkos, vagy anyagilag vállalhatatlan. A háború a veszteségek optimalizálásáról is szól. Nem tudsz mindent és mindenkitől megvédeni. Eleve egy nem terrorpistáskodó aknevetős szakasz kb. 2-3 perc alatt rádzúdít vagy 96-120 db gránátot. Sok szerencsét ennek elhárításához. Az M113 és hasnoló járműveken levő aknevetők 100-200 db 82 mm-es gránátot is magukkal visznek és ezekből van egy szakaszban 4-8 db. Fillérekért olyan tűzerő, amivel bármit túlterhelsz. És akkor ez csak egy kategóriája a tüzérségnek, a zl. szintű közvetlen vagy legfeljebb ezred szüntű. Erre jön rá a 105/122/155 mm ho. szintű tüzérség + hadsereg szintű rakétás. Izé...
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2016.04.10. 15:29:15

Ebben van valami, de az aktív védelem mindig ilyen. Aknavető ellen meg milyen passzív védelmet csinálsz? Méteres falvastagságú betonbunkert építesz a bázis fölé?

Csak tekintve, hogy sokezer lövedékből egy öl és passzív védelemről van szó... Ellenben a rakéta vs. több tucat aknavető lövedék ára...

OK. Hands up. Beneztem.

Már bocsánat, de egy Twilight 2000 szerepjáték-oldalt linkeltél be.

Hirtelen egy brit oldalt találtam, ott a 60mm-es aknavetőgránát ára ~150 fonttól kezdődik.

Ezzel együtt is rossz az összevetés. A rendszer képes arra, hogy megsemmisítse a beérkező gránátokat, egy gránát pedig képes lehet akár több ember életét is kioltani, illetve kárt tenni a bázis és az ott állomásozók felszerelésébe.

Ilyen szempontból akkor nem jó üzlet ballisztikai mellényt se viselni, hiszen még a legolcsóbbak is ~30e Ft-től kezdődnek, hogy megvédjenek egy 100 forintos lövedéktől...

Ezek az arak ellen? Mortar price
Nekem nem tunik jo uzletnek.
Az orosz kb, a fele vagy inkabb negyed arban lehet.

Hmmm...
Innen volt a 30000 dolláros költség.

Itt mondjuk 39,26$/db ár található.

100 dollár egy szutyok 20 mm-es lőszer...?

Ittven valami elírás és bibi van. A dollárhoz képesti méret nem stimmel a videó alapján. Ez inkább 169 cm hosszú.

Bocsi, de a videó alatt ott a szöveg: AGM-114-et indít az MML. Az egy Hellfire, az valójában 163cm hosszú. 😊

A 3 km a becsapódási pontra vonatkozik gondolom. Kicsit drága mulatságnak tűnik a Phalaxs CIWS-hez képest, bár tény, hogy nem szórja tele a környéket mást veszélyeztető lövedékekkel.

Szvsz pont, hogy olcsóbb lehet, mint integrált rendszer, hiszen itt a SHORAD képesség mellett lesz egy C-RAM (Counter-Rocket/Artillery/Mortar) képesség. Ráadásul ne gondold, hogy annyira olcsó lenne egy Phalanx / Centurion elhárítás, egy-egy tűzcsapás 300 lövedéket számlál, és az ára ~30000 US$, ráadásul a készenlétben lévő lőszermennyiség (1500 lőszer) alapján mindössze 5 támadást (beérkező lövedéket) tud elhárítani rövid időn belül. Az MML / MHTK rendszer a tervek szerint rakétánként 30-40k US$-ba fog kerülni, és az MML egy indítókonténerben 9 MHTK-t tud tárolni, miközben ugyebár egy MML 15 ilyen konténerrel bír, ha csak háromban lesz MHTK, az már 27 bevethető C-RAM rakétát jelent, a maradék 12-ben pedig lehet AIM-9X és/vagy Hellfire....
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2016.04.10. 10:54:46

Ittven valami elírás és bibi van. A dollárhoz képesti méret nem stimmel a videó alapján. Ez inkább 169 cm hosszú.

A 3 km a becsapódási pontra vonatkozik gondolom. Kicsit drága mulatságnak tűnik a Phalaxs CIWS-hez képest, bár tény, hogy nem szórja tele a környéket mást veszélyeztető lövedékekkel.

Sikeresen tesztelték a Miniature Hit-to-Kill Missile-t (MHTK) az US ARMY-nál. Ez egy ~69cm hosszú, 2,3kg-os rövid távú légvédelmi rakéta, amelyet kifejezetten aknagránátok, tüzérségi lövedékek, tüzérségi rakéták, légibombák és robotrepülőgépek ellen fejlesztettek ki. A hatótávolsága ~3km, és az US ARMY MML (Multi-Mission Launcher) lesz majd képes indítani. Az MML érdekessége, hogy földi indítású AIM-9X légvédelmi rakétákat és AGM-114 Hellfire pct. rakétát és az MHTK-t is képes indítani.


Az MHTK rakéta


MHTK indítása MML-ből

AGM-114 indítása az MML-ből

Az is lehet, de az is, hogy csak az indításnál túlságosan sok üzemanyag jutott a kipufogó oldalba...

Az F-16 az F-15 olcsósított és még tovább ment változata a dogfigtherség kimaxolása terén.

Griff, EF, Rafi, és a MiG-29 mind az F-16-ra adott jobb-rosszabb válasz?

Az F-16 mire válasz? (vietnámi MiG-21-re, vagy csak egy olcsóbb F15?)
Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2016.04.09. 20:42:52

Ez így önmagában nem igaz. Az EF-ben potencia az van. Pénz nincs benne elég a programban. Repteljesítményben az EF egy fél szinttel fentebb van.

A Rafi is pont annyira "sikeres", mint az EF üzletileg és potencia kiaknázásban...

Jól érzem, hogy az EF nem lett egy siker story? És a franszoák egyedül jobbat hoztak össze?

Összes EF üzemeltetőtől egy gép.

3:06-nál az a lángnyelv, a gázturbinás APU lehet ?

OFF
Hogy idézel így?
ON

Mondjuk az egyik mókus azt fejtegette hogy 3 tengót kell venni ahhoz hogy 1 bevetésen lehessen.
(1 bevetésen, egy kiképzésen, egy javításon)

Egész pontosan:

-Egy karbantartáson/nagyjavításon
-Egy kiképzésen vagy bevetésre felkészítésen
-Egy kifutásra kész vagy kint van a tengeren

Az alapvető tézis az, hogy a tengeralattjárókhoz egy fix személyzet tartozik, sülve-főve együtt vannak, ha a személyzet eltávon van, a tengeralattjáró is pihen (vagy javításon van), ha a tengeralattjáró "kis javításon" van, akkor a személyzet addig szárazföldi kiképzésen vagy eltávon van. A kivétel az, ha a tengó nagyjavításon / átépítésen van, akkor ugyanis akár 6-12 hónapig is szárazon lehet, ilyenkor az adott haditengerészettől függően a személyzetet vagy átvezénylik egy másik tengóra, vagy pedig a lehetőségekhez képest szétszórják a többi tengó személyzetébe.

Tehát eleve úgy kezdődik a dolog, hogy az emberi tűrőképesség / kötelező eltáv miatt már eleve két tengó kell ahhoz minimálisan, hogy egy bevethető tengód legyen. Szemléletesebb példával: 30 napos járőrözést tekintve az 1. számú tengó a tengeren, a 2. számú személyzete pedig eltávon / a tengó karbantartáson.

A probléma ott keletkezik, hogy ez nem számol az egyéb igényekkel. Kiképzés, nagyjavítás, hadgyakorlat, ezek mind olyan dolgok, amik az "éles" harci küldetésben, járőrözésen lévő egységek számát redukálják. A 3-1 felállás erre egy "ökölszabály", mert így lehet folyamatosan egy járőrözésben lévő egységet biztosítani minimálisan.

Csakhogy ez a "matek" egy kis létszámú flottánál igaz csak. Ha például 8 egységed van, amelyből 1 egység van a kiképzésre fenntartva, 1 egység nagyjavításon / átépítésen van, akkor rögtön van 6 egységed, ahol a fent említett tengeren-vagy-eltávon felállás él, tehát 8 tengó esetén kivitelezhető már a 3 járőrözésen lévő egység.

Innentől kezdve pedig csak a tengóid megbízhatósága és a személyzeteid száma és feltöltöttsége szab határt annak, hogy valójában hány bevethető tengód is van. Az US NAVY a kezdetektől fogva két személyzetet oszt be mindegyik SSBN (és SSGN) mellé, egy kék és egy arany személyzet (Blue és Gold Crew), de ehhez az is kell, hogy az SSBN-ek alapvetően eltérő feladatkört képviselnek, és katonailag az elrettentés így maximalizálható - ezt például sem a brit, sem a francia SSBN esetében nem valósult meg, ők azt tekintették általánosnak, hogy minden időben legalább egy egység legyen kint a tengeren, egy elindulásra készül vagy éppen visszatér, egynek a legénysége már eltávon is van és egy van karbantartás alatt. Éppen mostanában folyik a vita a briteknél, hogy a Vanguard-osztályt váltó SSBN osztálynál maradjanak a 4 egységnél, vagy csökkentsék le azt háromra. A három egység mellett viszont a jelenlegi legénységi és logisztikai rendszer szerint nincs mód arra, hogy az általában 2-3 évig tartó nagyjavításokat végrehajtsák, és közben egy egység folyamatosan járőrözésen legyen kint a tengeren. Ehhez át kellene venni azt az eljárást, hogy több személyzet van, mint tengeralattjáró.

Most egy pillanatra térjünk vissza a kiindulási pontra, miszerint 3 tengó kell, hogy egy mindig bevethető legyen. Ugyanez az illető javasolta, hogy 9 egység kell ahhoz, hogy 6 mindig bevetésre kész legyen. Aztán nekiáll mindenféle matekot mellékelni (például a snorkeling beleszámítását, amire AIP tengónál nem feltétlen lenne szükség), és kihozza azt, hogy minimum 12 tengóra van szüksége Ausztráliának.

Ez megint egy olyan szituáció, amikor fix elvárások, gyakorlati alkalmazásra vonatkozó tervek nélkül nekiállnak ötletelni az emberek....
Szépen néz ki papíron, de például a RAN hosszú ideig szenvedett attól, hogy a 6 Collins-osztályú egységhez nem tudott elég személyzetet kiállítani, és volt, hogy két egység várt bevethetően a parton, de egyszerűen nem volt mellé személyzet, amely üzemeltesse. Ez is olyan helyzet, ami arra mutat rá, hogy az Ausztráloknál még nagyon tanulják csak ezt az ipart...

Kíváncsi lennék erre az arányra mondjuk a USNAVY-nál.

Eleve eltérő a felállás, köszönhetően annak, hogy tízes nagyságrenddel több tengóból álló flottájuk van. Az SSBN egységeknél úgy néz ki, hogy 2,5 hónapig van kint a tengeren a Blue Crew-al, egy hónapig a kikötőben a következő kifutásra készítik fel (mindkét személyzet segítségével) és utána 2,5 hónapig van kint a Gold Crew-al. Jellemzően 10 évente van egy nagyjavítás, ami 1,5-2 évig tart álltalában.
SSN egységek esetén csak egy személyzet van, amelynek egy-egy 'küldetése' 18 hónapos, ebből 6 hónap a tengeren / feladatvégrehajtás közben, a maradék 12 hónap szárazföldi kiképzés, karbantartás, rövidebb tengeri tesztutak és esetlegesen hadgyakorlatok teszik ki. Érdemes megjegyezni, hogy ez "összecseng" a fenti 3-1 felálláshoz, csakhogy nincs benne a nagyjavítás - reaktor-újratöltés esetleges kiesése.

Nem érthető (valós) indok, ez sem.
A 8 egység egyenként érkezik a flottához (a gyártás ütemében), ami évekre elhúzódik.
Az első legénység kiképzi a többieket, akarat (szervezés) kérdése az egész.

Ez akkor működhet, ha 1-az-1-ben át tudják venni egy másik haditengerészet tudását, eljárásait és technikáját. Ha azt hajlandó átadni (egyébként ezért merült fel az a lehetőség, hogy egy Virginia-osztályú tengót lízingelnének, persze erre az US NAVY nem reagált hivatalosan, hiszen csak egy felvetés).

Azonban több okból sem látom ennyire egyszerűnek a helyzetet.

1.: Ausztráliának ahogy említettem, nincs nukleáris reaktora. Nincs reaktortechnikus képzésük sem emiatt. Úgy kell kezdeni a dolgot, hogy vagy importálják a szaktudást, vagy küldik a saját tengerészeiket az amerikaiakhoz / angolokhoz esetleg franciákhoz tanulni.
2.: A fentiből kifolyólag nincs kialakult eljárás, és nem biztos, hogy a meglévő amerikai / brit / francia eljárások, gyakorlatok beválnának az ausszi haditengerészetnél. Emiatt lenne célszerű először egy kísérleti egységet létrehozni, ahol a számukra ideális módszereket kikísérletezhetik.
3.: Saját gyártást akarnak, know-how-t, de a Collins-osztálynál is láttuk, hogy mennyire nehezen sikerült mindent összehozni. Hiába lett a végére hat hatékony tengójuk, jó 15 év kellett ehhez. Éppen emiatt a nukleáris meghajtás első lépéseit valahogy úgy lenne értelmes megtenniük, hogy van mondjuk 8 hatékony, harcra érett tengójuk, és mellette kikísérletezik a nukleáris meghajtás dolgait.

Megjegyzés: Én továbbra sem vagyok biztos benne, hogy egyértelműen jó döntés akár még az Ausszik esetében is a nukleáris meghajtás. Egy nagyobb, hosszú járatú 4000+ tonnás AIP tengó is megáll maximum 800 millió dollárból (Type 216). Egy Virginia-osztályú tengó viszont több, mint 2 milliárd dollár, és ebben nincs benne még a nagyjavítás és majd a leszerelés költsége...