94980
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
#439
Jujj, éreztem, hogy valami nem stimmel a hajó főosztályok terén, de csak nem esett le a tantusz, mert már kissé kómás voltam, tehát helyesen:
Korvett: 1000-1500 tonnáig, kis méretű hajó, általában partmenti feladatokhoz
Fregatt: 2000-3000 tonnáig, közepesen kis méretű hajó, nyilt tengeri általános feladatokra (konvojkiséret, nagyobb hajók kisérete, stb.)
Romboló: 5000-7000 tonnáig, közepes méretű hajó, már komoly harci erővel, nagyobb flottáknál anyahajó-kisérő feladatkörben használják
Cirkáló: 5000-7000 tonnánál nehezebb, nagy méretű hajó, sokszor kisebb flották vezérhajója
Tudni kell, hogy nincs egységes, pontról-pontra lefektetett és általánosan elfogadott meghatározás, pl. az Oroszok az anyahajójukat "Nehéz Repülőgéphordozó Cirkálónak" nevezik, máshol pedig politikai okból Korvett besorolást adnak egy 2000 tonnás hadihajónak. -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#438
Köszi a gratulációt - a helyesírásom sajnos sose volt kiemelkedő, középiskolában emiatt majdnem buktam is anno :( -
#437
Nagyon nagy vállveregetés az egész napi melódért, de egy kritikát fogadj el kérlek: a tengeralatTjáró az 2 db T :) -
#436
Jó kérdés. Még az USA-ban is sokan kritizálják a STRYKER Brigade elvet (egy teljesen STRYKER járművekre épülő katonai egység). Az fő érvelés a Stryker mellett az, hogy a Humvee-nál és a sima teherautónál jobban védett (csaknem 3 millió $-ért azért ez nem túl sok...). Némi zavar, hogy a Stryker egységek olyan egységeket váltanak Irakban, akiknek M2A3 Bradley-uk volt, amely nem csak erősebb páncélzattal és fegyverzettel rendelkezik, de úszóképes is. Jelenleg az a fő vélekedés, hogy a Stryker Brigade helytállásától függ, mi lesz a Stryker sorsa. Ha leszerepel Irakban, akkor valószinüleg felülvizsgálják a programot.
A végére egy idézet:
"It's not a fighting vehicle. It's a carrier vehicle," said Maj. Chuck Hodges...
Ez nem egy harcjármű. Ez egy szállitó jármű - Chuck Hodges Őrnagy -
#435
Na, hátra maradt még a harmadik formáció:
Haditengerészet
Jelenleg a haditengerészeteknél eluralkodott a "lopakodómánia", a hajók fő felderítési eszköze ugyanis a radar, és az eddigi hajók fedélzete álltalában úgy nézett ki, mint egy akadálypálya, rengeteg korláttal, mindenféle antennaárbócokkal, fegyverálványokkal és egyébb, a radarhullámok számára 'kedves' dologgal. A jövő hajói szinte teljesen sima felépítménnyel készülnek, a korlátok leszerelhetőek, így harci helyzetben ezzel is csökkenti a hajó radarképét. A legtöbb tengerparti állam csak korvett méretű (max. 1000-2000 tonnás) hadihajókkal rendelkezik, viszonylag kevés ország engedhet meg ennél nagyobb hajókat, de még így is csaknem két tucat ország rendelkezik rombolókkal (~2.000-7.000 tonnánás) hadihajót, és csak 6 ország rendelkezik modern, cirkáló méretű hajóval (5.000-7.000 tonnánál nehezebb). A közeljövő az újabb hajók egyre magasabb árai miatt a közelmúlt tendenciát mutatja - a legtöbb ország viszonylag kis méretű, néhányszáz tonnától egy-két ezer tonnáig terjedő kisebb (partmenti) hajót szándékozik építeni/venni, de még a gazdagabb országok is csak max. néhány rombolót szándékoznak építeni (kivéve az USA), cirkáló méretű hadihajót jelenleg egyedül az USA fejleszt.
A hajók fejlesztése terén előrelépést a műanyagok egyre nagyobb mértékű felhasználása jelent, már többszáz tonnás őrhajók is készülnek szénszál erősítésű műanyagból. Kisérleteznek két- vagy háromtestű hajókkal, de egyenlőre csak partmenti őrnaszádoknál illetve szállítóhajóknál alkalmazzák ezt a megoldást.
A Svéd Visby-osztályú korvett. Látható, mennyire letisztult felületek alkotják testét.
A Norvég Skjold-osztályú sekélyvizi őrnaszád. Csúcssebessége 100km/h felett van.
A hajók radarját zárt radardómban helyezik, illetve az újabb tervek szerint teljesen sík antennákat készítenek, amelyeknél a radarhullámokat elektrommágneses elven írányítják - ez az elv repülőgépradaroknál már most is működik. A rakétaindító konténereket besülyesztik a hajótestbe, álltalában függőleges helyzetben, és a rakéta az indítás után fordul csak rá célpontra - ezt a megoldást hívják Függőleges Inditórendszernek (VLS - Vertical Launch System). Az USA-ban fejlesztenek egy hajófedélzeti lézerágyút, amely a Phalanx-rendszert váltaná ki, és amely lézersugarakkal semmisítené meg a közeledő rakétákat ill. lövedékeket - ennek várható rendszerbe állása 2010 elött nem várható.
Fantáziakép az amerikai DD-21 Zumwalt rombolóról, amely várhatóan 2011-ben fog szolgálatba állni.
Látható a VLS rendszer működés közben, amint egy Tomahawk robotrepülőgépet indít.
Anyahajók tekintetében vegyes a felhozatal, az igazi nagyhatalmak rendelkeznek csak teljesértékű anyahajóval (USA: 12db, Franciaország: 2db, Oroszország: 1db - elavult anyahajóik vannak még Braziliának és Indiának), továbbá kisebb hatalmak rendelkeznek még STOVL (Rövid felszállóútat igénylő, Helyben leszálni képes) vadászgép üzemeltetésére alkalmas anyahajókkal (Anglia: 3db Olaszország: 1db, Spanyolország: 1db, Thailand (magyarul hogy is nevezzük? :)): 1db - ezek kivétel nélkül valamely Harrier tipussal vannak ellátva jelenleg, és jó részük valószinüleg az F-35-re fog átállni majd. Jelenleg Anglia kettő, Franciaország egy nagyobb anyahajó építését tervezi, az USA pedig szeretné állandó szinten tartani anyahajói számát.
Egyenlőre komolyabb fejlesztésnek csak azt lehet tekinteni, hogy a forgó radarantennákat itt is síkantennás egységekkel kivánják kiváltani, illetve a gőzkatapultokat elektromágneses gyorsítósinekkel szándékoznak lecserélni. Jelenleg csak az USA és Anglia tervezi személyzet nélküli harci gépek rendszerbe állítását, de ez várhatóan nem következik be a 2010-es évek közepe elött.
Az Angol (és elképzelhető, hogy a Francia) haditengerészet közeljövőben építendő hajójának fantáziarajza. Ezt a hajót már kifejezetten az F-35-ös vadászbombázók számára építik.
Tengeralatjárója több, mint két tucat államnak van, de nukleáris meghajtású csak ötnek (USA, Oroszország, Kína, Anglia és Franciaország - India egyes hírek szerint Oroszországtól szándékozik ilyen tengeralatjárókat vásárolni). A tengerlatjárók terén döbbenetes újítások nincsenek, a nem-nukleáris készülő hajók hagyományos dizel-elektromos meghajtással készülnek. A hajók merülési mélysége sem növekedik várhatóan, továbbra is 300 méter körül lesz a merülési határ a legtöbb várható tipus számára. Az Egyesült Államok letett az SSN-21 Seawolf-osztály szélesebb körű rendszeresítéséről, mivel az ára ehez túl magas, így 3db legyártott hajó után leállították a programot. A kiöregedő Los Angeles-osztály leváltására a Virgina-osztály szolgál majd, ebből az első hajó elméletileg idén lép szolgálatba - a hajó azonban a Los Angeles-osztály modernizálásának tekinthető inkább. Oroszország anyagi helyzete miatt nem képes kellő mértékű fejlesztésekbe fogni - 1995 után hat évet kellett várni, hogy újra elkészüljön egy tengeralatjárójuk. Kína jelenleg 6-8 db Nukleáris vadász-tengeralatjárót épít, ezek 2005-2010 között kerülnek rendszeresítésre, de technikai szinvonaluk kb. 15-20 évvel elmarad a Nyugati tengeralatjáróktól.
Az új Virgina-osztályú vadásztengerlatjáró fantáziarajza.
Nukleáris csapásmérő erővel rendelkező tengeralatjárókkal szintén az az öt ország rendelkezik, akiket fent már felsoroltam. Az USA számára a START II. 2002-től 14db ilyen hajót engedélyez, ezért 4 Ohio-osztályú hajóját átalakította, ezek vagy robotrepülőgép-indító hajókká alakítják át (nem kevesebb, mint 154db Tomahawk robotrepülők számára), illetve az US NAVY "SEAL" különleges egységei számára tenger alatti bázisul szolgálnak, amelyről rejtetten, a víz alól indulhatnak bevetésre, és onnan ide térhetnek vissza (az átalakított hajók akár 102 (!) SEAL katonának nyújtanak majd otthont). Oroszország nukleáris csapásmérő ereje jelenleg a már kissé elavult Delta III. és IV. (Orosz.: Kalmar és Delfin, 3db illetve 6db) és a modernebb Tájfun (Orosz: Akula, 3db) osztályra korlátozódik. 1996-ban elkezdtek építeni egy modern tengeralatjárót a Delta-osztály kiváltására, de a pénzhiány miatt olyan lassan készül az első példánya, hogy nyugati oldalak szerint 2010 elött nem várható vízre bocsátása. Kína terveiben szerepel 4-6 db csapásmérő tengeralatjáró elkészítése, de ezek várhatóan csak az évtized második felében készülnek el, és technikailag a Delta IV. szintjén mozoghatnak.
Látványos rajz egy Tájfun-ról. -
#434
mer gyíkok... egyébként énsem értem, de Cifu elmondja -
![[HUN]PAStheLoD](https://media.sg.hu/forum/avatars/10334754621140968716.jpg "[HUN]PAStheLoD")
#433
de ha ez a Stryker ilyen nagy nehéz és drága akkor mért kell az Army-nak 2100 db? -
#432
Thx -
#431
Cifu kösz szépen :)
Nagyon rendes vagy.. ezt mind begépelni :P De copy paste olni se semmi :P -
#430
Grat. télleg Gut job soldier! -
#429
Ez érdekes, jól kidolgozott, szép munka volt! Szép volt!
Az első rész érdekes volt, mondjuk nem túl fair az ellenséggekkel szemben, de megérdemlik! :) -
#428
Jujj....
A Stryker teljes harci díszben -
#427
NA, akkor a második fejezet:
Szárazföldi haderők
Kézifegyverek terén egyenlőre látványos fejlődés/fejlesztés nem várható. Hiába vannak fejlesztések akár kész fejlesztések (pl.: hüvelynélküli fegyver (HK G11K2), akár forradalmian új megoldások (MetalStorm)), azok általában nem nyújtanak akkora pluszt, mint amennyivel többe kerülnek. Az fő irányvonal jelenleg a számítógépes célzás-rásegítés, mint amilyen az M29 OICW illetve az FN F-2000-ben már megvan.
A gyalogságnál az USA jelenleg a "Land Warrior" programra koncentrál. Ennek lényege a "digitális hadviselés", vagyis kicsit olyan, mint amit az ALIENS c. filmben már előre vetítettek. Minden katona rádió adó-vevővel rendelkezik, amely azonban nem csak hangot, hanem adatokat is közvetít, a katona kamerájának képét látják a parancsnokságon, ahol az elöljáró mindig azonnal értesül a történésekről, és személyreszabottan adhat parancsokat katonáinak, a katona szemüvegén pedig megjelennek a fontos információk, mint a környék térképe, rajta pedig bejelölve a saját valamint az ismert ellenséges egységek helyzete. A fegyverén lévő kamerát használva képes akár úgy is tüzet nyitni, hogy a fejét ki sem dugja a fedezékből, csak a fegyverét. A rendszer egyenlőre még messze nem tökéletes, de ha működni fog, akkor jelentősen javíthatja a hatékonyságot, és a remények szerint teljesen kiiktatja a baráti tűz veszélyét.
A Land Warrior rendszer tesztelés alatt.
A jelenlegi felszerelés még elég nagy és nehézkes, de a tervek szerint a sorozatpéldányok egyenesen a katona felszerelésébe lesznek beépítve, és tömegük is elhanyagolható lesz.
A másik, még ennél is hihetettlenebb terv az Exoskeletonok használata (az Exo jelentése külső, kivülálló, a Skeleton a vázat jelenti itt, eddig általam hallott magyar megnevezése talán a "Harci Váz" volt). Az Exoskeleton feladat a katona erejének és állóképességének növelése lesz, segítségével a jelenleg már közel 80kg-os felszerelés súlya immár nem a katona testét nyomja, hanem annak tömegét átveszi az exoskeleton, így a katonának kisebb erőkifejtésre van szüksége a mozgásra, és ezáltal kevésbé fárad ki. Ráadásul az exoskeleton segítségével még nehezebb fegyvert, még több lőszert, még jobb kommunikációs felszerelést és még jobb páncélzatott viselhet a katona, akinek a harcértéke ezáltal jelentősen megnőne. A DARPA (Defence Advanced Research Projects Agency - Védelmi Fejlesztési és Kutatási Programok Ügynöksége) mintegy évi 50 millió $-t fordít jelenleg az ezzel kapcsolatos kutatásokra. A jelenlegi tervek szerint az Exoskeleton energiaellátásáról egy kis méretű gázturbina által hajtott generátor gondoskodik majd.
A DARPA számára készült fantáziarajz egy Exoskeletont használó katonáról
Továbbá tervezik olyan kis méretű robotok alkalmazását, amelyek a katonák munkáját könnyítené meg. Itt pl. kis méretű robothelikopterekről van szó, amely felderíti a környéket, gumikerekes szállítórobot, ami 1 tonnányi felszerelést/utánpótlást vihet magával és hasonlók.
Nagyobb bajban vannak viszont a "hagyományos" száraföldi járművek terén, több, mint 10 különböző program foglalkozik a jövő katonai igényeit kielégítő járműveivel. Egységes terv nincs, még az sincs eldöntve, hogy gumikerekes, avagy lánctalpas jármű legyen az. A legtöbb tervezet szem elött tartja azt, hogy a jövő járművei minél könnyebbek legyenek, hiszen a légi szállíthatóság szinte minden tervnél követelmény.
Jelenleg a legálltalánosabb elv a gumikerekes gyalogsági harcjárművek fejlesztése, szinte minden hadsereg tervezi ilyen eszközök nagyobb számú rendszeresítését. Ezek jellemzően 10-20 tonna közötti tömeg mellett képesek 8-12 fő szállítására, és elég tűzerővel rendelkeznek ahoz, hogy kellően támogathassák őket harchelyzetben (jellemzően nehézgéppuskákról, gépágyúkról illetve páncéltörő rakétákról van szó). Jellemzően igyekeznek ezen járművek bázisán egyébb támogató járműveket is létrehozni, mint pl. közvetlen tűztámogató (páncéltörő rakétákkal vagy ágyúval felszerelve), közvetett tűztámogató (aknavetővel vagy 155m-es tarackal felszerelve) ill. légvédelmi feladatkörben (gépágyúkkal és/vagy légvédelmi rakétákkal felszerelve), komplett családdá fejlesztve azokat.
Az MRAV Boxer, egy Európai közös IFV (Gyalogsági Harcjármű)
Egy Boxer, és elötte az, amit el kell szállítani...
Az USA jelenleg a STRYKER harcjárműcsaládot rendszeresíti, erről már írtam bővebben a #91-es hozzászólásnál. Jelenleg fojnak a kisérletek, hogy a harckocsikat hogyan váltsák le. Az egyik elv szerint kis méretű, torony nélküli harckocsikat kellene gyártani, amelyek légi szállításra is alkalmasak. Ugyanakkor vannak tervek az M1 Abrams család további fejlesztésére, elsősorban a városi harc körülményeire való felkészítésére.
Egy változat a könnyű, torony nélküli harckocsira. A képen nem látni, de igen kis méretű, alig 2,4 méter magas. -
#426
Bármilyen hihetettlen, de a modern páncéltörő rakéták már képesek akár a legjobban védett harckocsi semlegesítésére is. Éppen ezért kezdtek el olyan fejlesztésekbe, amelyek a rakéták semlegesítésére szolgálnak majd. Egyenlőre az orosz Arena és Sthora rendszerek vannak rendszerben, de egyre újabb és újjab rendszerek fejlesztéséről vannak hírek. A legtöbbnél valamiféle elhárítólövedékkel vagy rakétával semlegesítenék a közeledő páncéltörő rakétát. -
#425
Na ez megér egy misét, megpróbálok egy is ismertetőt összedobni a főbb irányvonalakról.
Légierők
Az egyik legkomolyabb irányvonal a teljesen automata, vagy távolról irányított pilóta nélküli repülőgépek. Az F-35-re mondogatják, hogy az utolsó embervezette vadászgép lesz valószinüleg, mivel a vadászgépek manőverezőképességének egy ideje már a személyzet tűrőképessége szab határt. Hiába lenne képes egy vadászgép 20G-s fordulókra, ha a pilóta legjobb esetben is 12-14G-ig bírja (azt is csak igen rövid ideig), ezt is már speciális ruhában, utána elájul. A pilóta "eltávolításának" további előnye, hogy sokkal egyszerűbb és könyebb lehet a gép, mivel a egy átlag vadászgépben bizony a pilóta és az őt kiszolgáló eszközök (műszerfal, katapultülés, légkondicionáló-rendszer, stb.) akár egy tonnát is nyomhatnak. Jah, és azt is hozzá kell tenni, hogy nem kell számolni emberi veszteségekkel, ha egy gépet lelőnek az ellenséges vonalak mögött, nem kell mentőakciót szervezni, és egyebek. Jelenleg az USAF az X-45 jelzésű, kis méretű lopakodó csapásmérő gépet teszteli, ez kb. egy tonnányi fegyverzetett tud magával vinni, és olyan kicsit, hogy egy nagyobb ládába bepakolva lehet szállítani, és egy C-17A 6db, egy C-5A 12db ilyen ládát szállíthat a cél közelébe lévő reptérre, ahol szépen kicsomagolják őket, felállítják az irányítóközpontott (ami lehet, hogy egy konténerben el fog férni), és már indulhat is a bevetés. A NAVY az X-47 Pegasus gépet teszteli, ez hasonló az X-45-re, de kifejezetten arra készül, hogy anyahajókról induljon, és oda is érkezzen vissza. Nemrég az Európai EADS is neki kezdett a saját UCAV programjának (Unmanned Combat Air Vehicle - Személyzet nélküli Támadó Légi Jármű).
Egy X-45 UCAV bevetés fantáziarajza
A másik irányvonal az irányított energiafegyverek, elsősorban a lézerek fejlesztése. Az energiafegyverek fő erénye az, hogy fénysebességel haladnak, ami földi viszonylatban azt jelenti, hogy a lövés pillanatában máris eltalálja a célt - ezáltal minimalizálódik a reakcióidő, vagyis az ellenfél egyszerűen nem tehet ekkor már semmit. Persze ez így nem teljesen igaz, hogy még a legerősebb lézereknek is kell (akár) pár másodperc, amíg átégetik a rakéta vagy repülőgép burkolatát, és ez idő alatt a lézernek pontosan ugyanazt a területett kell megvilágítania. További probléma, hogy az időjárás jelentősen befolyásolja a működését, vagyis egy felhőbe elbújt repülőget ilyen módszerrel egyszerűen nem képesek lelőni. Ettől függetlenül komoly előnyei vannak, mivel egyfelől igen nagy távolságból is tüzet lehet nyitni (megfelelő repülési magasság esetén akár 100km-nél is messzebbről), másfelől a rövid reakció idő miatt akár arra is lehet használni, hogy rakétákat lőjennek le vele. Az USA jelenleg két irányba kutakodik, egyfelől egy Boeing 747-esbe szerelt kémiai lézerrel, amely az ellenséges terület határán cirkálva képes lesz majd arra, hogy az onnan kilőtt Föld-Föld rakétákat (mint amilyen a SCUD) megsemmisítse még a gyorsítási fázisban, az ellenséges terület fölött. A másik irányvonal a kisebb gépekre szerelhető fegyverek, beszélnek már olyanról, hogy a vadászgépek egy-egy nagy méretű konténert vinnének a szárnyuk alatt, az egyikben maga a lézer, a másikban az energiaforrást szállítva. A lézerrel képesek lennének akár 50-60 km-re (kellő magasságból akár még messzebb) lévő célokat is leküzdeni.
Fantáziarajz a YAL-1A-ról, amint lézerével Föld-Földrakétát semmisít meg.
A rajz azonban hibás - a lézersugarat szabad szemmel nem lehet látni, mivel Infravörös tartományban sugároz.
A csapásmérésre azonban továbbra is használnának ember vezette gépet - csakhogy az olyan gyorsan kell, hogy repüljön, hogy a hagyományos légvédelem semmit sem képes ellene tenni. Ennek az 1999 óta futó, "Long-Range Strike Aircraft" néven futó fejlesztés lényege egy olyan bombázó kifejlesztése, amely a jelenlegi B-1B és a B-52-es bombázókat váltaná le. A repülőgép csúcssebessége akár a Mach 4-et is elérheti, és képesnek kell lennie arra, hogy légi utántöltés nélkül képes legyen a repterétől 4500km-re lévő célpontot megsemmisíteni.
Fantáziarajz egy szuperszónikus bombázóról
Persze a világ más részein is vannak fejlesztések, de azok messze nem rendelkeznek akkora anyagi háttérel, mint az amerikai fejlesztések. Oroszországban pl. állítólag egy "plazma-álcázást" fejlesztenek, amelynek lényege, hogy a gép teste körül plazmaállapotú anyagot hoznak létre, amely elnyeli a radarhullámokat, így téve láthatattlanná a repülőgépet a radarok számára. Az ilyen, és eféle programokról azonban keveset hallani, és az is lehetséges, hogy félrevezetés vagy hazugság az egész. -
Yetike #424 És mivan, ha egy modernebb mbt-t, pl egy Leopard2 A6ot kapnak el ilyen rakétával ? Vagy egy M1a2 Abramsot ? -
#423
ja.. hosszútávon 100 % -
disgust #422 akkor a kínaiak jelenlegi harci taktikája a legcélravezetőbb: együk meg a világot -
#421
az se rossz taktika... de nem vezet túl sok eredményre -
disgust #420 visszatérünk a legősibb harci taktikához: a futáshoz -
#419
és mi lesz a jövő ? haditechnikája ? -
#418
Hát igen, a harckocsizók élete a jelenlegi fejlett páncélehárító fegyverek mellett nem habostorta :)
Anno egy éve volt olyan, hogy egy Merkava tornya mellé valahogy 150kg (!!!) TNT-t sikerült felrakniuk valahogy a palesztinoknak. Tán nem meglepő, hogy a legénységnek írmagja sem maradt... -
Yetike #417 Ehhhehhehh... Minden harckocsival ezt csinálják a pct. rakéták ? Lósz.ar nem maradt szegénykémből... :(
Bár azt lehetett látni, hogy a harckocsit egy másodlagos detonáció vetette szét, ami a küzdőtérben ment végbe (szerintem is a bent tárolt tartalék gránátok, illetve ha fel volt töltve akkor az üzemanyag), de azért... Ehh...
-
#416
lol ;]]] -
#415
Jujj, ez nagyon király felvétel :)
Anno nagyon sokáig volt téma ez a felvétel, mivel nehezen hihető, hogy egy üres T-72-őt ennyire szétvisz egy pct. rakéta. Arra jutottunk, hogy a tank teljes lőszerkészlettel rendelkezhetett, és az automata töltőberendezésben lévő meghajtótöltetek berobbantak - a robbanás pedig begyújtotta a torony alatt lévő többi töltetett. Az eredmény pedig magáért beszél...
Ezek után érthető, hogy miért eröltetik a NATO-harckocsiknál az elszeparált, biztonsági lőszertárolórekeszeket :D -
#414
Nesztek kis ajándék:
http://www.rob.com/matt/videos/JavelinLiveFireVsT72.mpg -
#413
Hitler's secret weapons -
#412
Emmeg mi a V5? :D -
#411
-
#410
-
#409
te debil 
-
#408
A Globalsecurity.org és a FAS.org csaknem ugyanaz, a FAS.org volt anno, csak aztán pár ember kivált belőle (nem részletezték miért) és megalakították a Globalsecurity.org-ot, és mivel a FAS.org tipusismertetői az ő munkájuk volt, azt is magukkal vitték - ha megnézed a két oldalt kisérteties hasonlóságok vannak bennük. Csak éppen amíg a FAS.org teszthalott állapotban van, addig a Globalsecurity él és virul, elég ha megnézed az ismertetőit, mivel azok frissitve vannak, míg a FAS.org-osok olyan 2000-2001 körül megálltak, akkor kezdődött a mizéria ugyanis.
A lenti linkem csak az USA része a fegyverismertetőknek, de ez alapján nem nehéz megtalálni a többi országot sem. -
#407
Ez jobb, itt a világ összes harci cucca fenn van! MAN -
#406
Khmm...
Na az ilyen oldalakat javaslom inkább kerüld el :)
Pontatlan és felületes...
Akkor már inkább javaslom a Globalsecurity.org-ot. -
#405
Gihi :D -
#404
Egy kicsit bővebben arról, mi is a hüvely nélküli lőszer értelme.
Ehez viszont vissza kell menni a II. Világháborúig. Mind a nyugati, mind a keleti fronton egyértelművé vált, hogy milyen előnyei lennének egy olyan sorozatlövő fegyvernek, amely a géppisztoly és puska közötti űrt töltené be. A német STG-44 (STurmGewehr-44 - de nevezték MP-44-nek is) volt az első, amely végülis az első (magyar nyelvben) Gépkarabélynak nevezett fegyver. Elég könnyű volt ahoz, hogy ne jelentsen komoly megterhelést a cipelése, erősebb volt, mint az akkori géppisztolyok és sorozatlövés közben a visszarugó erő nem volt olyan nagy, hogy a katona ne tudta volna kellően kontrolálni. Ehez viszont egy, a pisztoly és a puskalőszer közötti lőszertipusra volt szükség, a 7,62mm-es Kurz lőszerre (amely a Szovjet 7,62x39 alapja is egyben).
Az STG-44
Keleten a háború után az AK-47 indult hóditó útjára, amely az STG-44 egyenesági leszármazottja, csak éppen a német precizitást megbolondította Kalasnyikov az orosz "egyszerű, megbízható, olcsó" elvel, így az STG-44-nél egy minden téren jobb fegyvert tervezve.
Nyugaton kicsit zűrösebb volt a helyzet. A frissiben alakult NATO első kihívása nem is annyira a Szovjetúnio volt, mint inkább a saját tagjai közötti együttműködés. A II. VH-ban az amerikai és brit csapatok különböző fegyvereket és lőszereket használtak. Logisztikai szempontból ez nem volt túl kedvező, mivel más-más alkatrészeket és lőszereket kellett biztosítani, ami jelentősen bonyolította az ellátást. Ideális esetben az azonos oldalon harcolók ugyanolyan fegyverrel küzdenek, amely ugyanolyan lőszert használ - így hihetettlenül legyeszerűsödne az ellátás, mivel teljesen mindegy, hogy milyen országból jöttek, milyen egységbe tartoznak, bármely közelben lévő raktárban lesz olyan fegyver, alkatrész és lőszer, ami a csapatoknak kell. Ez lett volna a NATO szabványosítási elv lényege. Ám az elvek mit sem érnek megfelelő hozzáállás nélkül. Az USA szorgalmazta egy egységes gépfegyver rendszeresítését, arra a megállapításra alapozva, miszerint a II. VH-ban 40000, kézifegyverekből leadott lövésre jutott egy találat. Hiába volt a kezükben az STG-44, és a tervezőcsapat nagy része, egyszerűen elvették e fegyver továbbfejlesztését, ahogy az angolok javaslatát egy kisebb űrméretű lőszer bevezetésére is. Az USA tüzön-vizen keresztülvitte a .308 Winchester puskalőszer rendszeresítését, még akkor is, amikor minden észérve egy köztes lőszerért kiáltott, a .308 azonban győzött és 7,62x51 jelzéssel mind a mai napig a NATO egyik fontos puskalőszere. A problémák a közös fegyver terén kezdődtek, az amerikaiak az M1 Garand továbbfejlesztett változatát, az M14-et eröltették, míg a Belgák kifejlesztették az FN FAL-t, amelyet az európai tagországok jobbnak találtak. Tény, hogy az M14 sorozatlövésre szinte alkalmatlan volt, egyes lövés esetén viszont igen pontos volt - kissé módosított változatát a mai napig használják mesterlövészfegyverként, M21 néven. Az FN FAL is csak korlátozottan volt alkalmas sorozatlövésre, mert a puskalőszer egyszerűen túl erős visszarugást produkált, és alig lehetett a célon tartani a fegyvert. A nyugat-németek az FN FAL-t nem kaphatták meg, mivel a Belgák azt visszatartották (az emlékek még élénken éltek ugye...), így az STG tervezőgárdájból néhányan a Spanyol CETME vállalatnál készítették el a saját verziójukat a 7,62x51mm-es lőszerre - ez lett a G3, amely a Spanyol, majd a Német seregben jelent meg.
Már ekkor voltak kisérletek arra, hogy leváltsák a hagyományos, egybeszerelt lőszert egy hüvely nélküli változatra, ugyanis rájöttek, hogy a sorozatlövés lőszerepocsékló, mivel az első két-három lövés után a cső már annyira elmozdul a visszarugás miatt a célról, hogy esély sincs a találatra. Ezen elgondolás szülte a rögzített sorozatott, ami végülis egy olyan sorozatlövés, amely a 3. lövés után leáll, és újabb tűzkiváltás csak az elsütőbillentyú előreengedésével és újra meghúzásával érhető el - közben pedig a katona ösztönösen újra célra tarthat, javítva a találat esélyét. Ezzel azonban csak az volt a gond, hogy az átlag gépfegyverek tűzgyorsaság 600-700 lövés/perc, és amire a 3. lövedék elhagyja a csőtorkolatott, az első lövés visszarugási ereje már bőven realizálódott, és a cső elmozdul a célról. A megoldás az lenne, hogy a fegyver tűzgyorsaságát kellene annyira megemeleni, hogy a 3. lövedék még az elött hagyja el a csövet, mielött az első lövés reakcióereje realizálódik a fegyvertartó katonán és ezáltal a fegyveren. Ehez olyan 2000 lövés/perc tűzgyorsaságot kellene elérni, amely a hagyományos megoldásokkal nem, vagy csak nagyon nehezen, kompromisszumokkal érhető el.
A megoldás a lövés folyamatának gyorsítása lehet. A lövés alaphelyzetben a következő fázisokból áll: Töltés-Reteszelés (a csőfar lezárása)-Elsütés-Kireteszelés-Űrités. A legtöbb automata fegyveren a töltés/reteszelés és a kireteszelés/űrités egy folyamatban megy végbe. Ebből igazából csak az űrítést lehet kivenni, mégpedig úgy, hogy a fegyver elsütése után nem marad olyan anyag, amit el kellene távolítani. Erre két módszer ismeretes jelenleg, mindkettő lényege, hogy a töltényűrbe csak a lövedék és a hajtóanyag kerül:
I.: Hüvely nélküli fegyver: A lövedék egy olyan meghajtótöltetbe van beleszerelve, amelynek külseje elég kemény ahoz, hogy ellenálljon a külső behatásoknak. Elsütéskor a meghajtótöltet maradéktalanul elég. Elsütéséhez vagy elektromos gyújtást használnának, vagy olyan csappantyúval szerelik a lőszert, amely vagy elég, vagy azh elsütés után, a töltési fázisban könnyen eltávolítható.
II.: Folyékony hajtóanyagú fegyver: Egyenlőre csak kisérleti szintig jutott megoldás, a lényeg az, hogy a lövedéket betöltik a csőfarba, a töltényűrbe egy folyékony meghajtótöltett töltenek, és ezt elektromosan meggyújták. Ezzel a megoldással az a baj, hogy a lövedéket és a hajtóanyagot külön-külön kell bejutattni, és ez elég bonyolult.
A kézi lőfegyverek terén a Vietnami háború hozta meg a változás szelét, és az 5,56x45-ös NATO lőszert. Az Európai tagországok továbbra is inkább a saját gyártású fegyverek mellett döntöttek (FN FNC, FAMAS, L85, stb.), kivéve Németországot, ahol úgy vélték, hogy a G3 leváltása nem időszerű. A válasz keleten sem váratott sokat magára, és létrehozta a Szovjetúnió az AK-74 családot és hozzá az 5.45x39mm-es lőszert.
Németországban úgy gondolták, hogy a jelenlegi kézifegyverek elérték technikai képességeik határát, és új megoldások felé kell fordulni - Mindezt még a 60-as évek végén. A HK feladata volt egy, a G3-nál sokkal jobb hatásfokú fegyver megtervezése és kivitelezése. 1970-ben a következő kritériumokat támasztották a fegyverrel kapcsolatban:
Max. hossza: Kevesebb, mint 75cm
Max. tömege 100 lőszerrel: Kevesebb, mint 4.5kg
Egy tárban lévő lőszerek száma: Legalább 50db
Nagy találati pontosság 3.-as rövid sorozat alkalmazásakor
300m-es lőtáv nyilt irányzék alkalmazásakor (ami lapos röppályát feltételez)
A program lényege az, hogy olyan fegyver szülessen, amelyel nehéz harci körülmények között, erős stresszhelyzetben lévő katona is igen jó teljesítményt érhet el. A HK két utat kezdett vizsgálni:
"Sörétespuska-elv": Sok lövedék egyszerre való kilövése. Hátránya, hogy nagy a visszarugás, kicsi a hatótávolság, és nagy a lőszerfogyasztás. (A STEYR cég a 80-as években ezen az elven készítette el az ACR jelű kisérleti fegyverét)
"Sorozattűz-elv": Nagyon rövid idő alatt adott számú lövedék kilövése.
A HK a második változaton kezdett el dolgozni, ehez viszont minimum 2000 lövés/perc tűzgyorsaságra lenne szükség, amit viszont hüveélynélküli fegyverrel lehet reálisan elérni. A G11 program azonban nem csupán (sőt, inkább egyálltalán) nem a HK érdeme, hanem az általa, valamint a Dynamite Nobel (lőszer) és a Hensoldt (távcső) által alkotott GHGS konzorcium terméke.
A működési elv lényege, hogy egy hengeres test, benne a tölténűrrel a zárszerkezet, amely két állást vehet fel (függőleges és vizszintes), függőleges állásban fentről töltik be a lőszert, miközben alul kipotyoghatnak az esetleges maradékok, illetve eltávolítható a lőszer besült lőszernél. A zár vizszintes pozicióba fordul ezután, és megtörténik az elsütés, majd ismét függőleges poziciót vesz fel.
A G11 hüvely nélküli lőszert tüzelő fegyver működési elve.
A fő gond a lőszer volt, ugyanis ilyesmivel nem nagyon volt akkor még tapasztalat, a Dynamite Nobel-nek nem kis nehézséget okozott a megfelelő megoldás kikisérletezése.
Az egyik első proto-lőszer. Látható, hogy a meghajtótöltet egyszerű, préselt lőpor.
Ez a megoldás nem vált be, mivel a lőpor túl érzékeny volt a behatásokra és a hőmérsékletre.
Balra az egyik vég-közeli változat, illetve a végleges, DM11 jelő lőszer, teljesen bujtatott lövedékkel.
A fegyver tűzváltója három állású volt, Biztosított, Rögzitett 3.-as Sorozat (2000 lövés/perc) és Sorozat (460 lövés/perc). A fegyver tetjén egy nagyítás nélküli célzótávcső volt, amelyel 300m-ig a tesztek szerint igen jól teljesített a fegyver. Első változatain 50-es tár volt még, de aztán a végleges, 4,73x33mm-es lőszer megjelenése után 45db-os tárakat használtak. A G11K2-nél a betöltött tár mindkét oldalán egy-egy tartaléktárnak volrt kiképzett hely.
A G11 első prototipusa
A G11 elég nehezen jutott el a végső változatba, csaknem 20 év volt a fejlesztése, és mikor végre elkészült, az egyesülni készülő Német állam már nem tartott igényt rá, mivel egyfelől megszünt a közvetlen fenyegetettség, másfelől a pénzre égető szükség volt az egyesülés miatt.
A végső, sorozatgyártásra érett G11K2 változat
Egy kis Videó a G11-reől működés közben
Forrás: HKpro.com -
#403
Te szar :D 
-
#402
Jééé tényleg 
-
#401
neked is thx -
#400
Jogos, bár inkább a sorozat szinvonalát mutatja, hogy Bell kisasszonyon kívűl más pozitívumot nem lehet elmondani róla...