10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!


[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #425
    Na ez megér egy misét, megpróbálok egy is ismertetőt összedobni a főbb irányvonalakról.

    Légierők

    Az egyik legkomolyabb irányvonal a teljesen automata, vagy távolról irányított pilóta nélküli repülőgépek. Az F-35-re mondogatják, hogy az utolsó embervezette vadászgép lesz valószinüleg, mivel a vadászgépek manőverezőképességének egy ideje már a személyzet tűrőképessége szab határt. Hiába lenne képes egy vadászgép 20G-s fordulókra, ha a pilóta legjobb esetben is 12-14G-ig bírja (azt is csak igen rövid ideig), ezt is már speciális ruhában, utána elájul. A pilóta "eltávolításának" további előnye, hogy sokkal egyszerűbb és könyebb lehet a gép, mivel a egy átlag vadászgépben bizony a pilóta és az őt kiszolgáló eszközök (műszerfal, katapultülés, légkondicionáló-rendszer, stb.) akár egy tonnát is nyomhatnak. Jah, és azt is hozzá kell tenni, hogy nem kell számolni emberi veszteségekkel, ha egy gépet lelőnek az ellenséges vonalak mögött, nem kell mentőakciót szervezni, és egyebek. Jelenleg az USAF az X-45 jelzésű, kis méretű lopakodó csapásmérő gépet teszteli, ez kb. egy tonnányi fegyverzetett tud magával vinni, és olyan kicsit, hogy egy nagyobb ládába bepakolva lehet szállítani, és egy C-17A 6db, egy C-5A 12db ilyen ládát szállíthat a cél közelébe lévő reptérre, ahol szépen kicsomagolják őket, felállítják az irányítóközpontott (ami lehet, hogy egy konténerben el fog férni), és már indulhat is a bevetés. A NAVY az X-47 Pegasus gépet teszteli, ez hasonló az X-45-re, de kifejezetten arra készül, hogy anyahajókról induljon, és oda is érkezzen vissza. Nemrég az Európai EADS is neki kezdett a saját UCAV programjának (Unmanned Combat Air Vehicle - Személyzet nélküli Támadó Légi Jármű).


    Egy X-45 UCAV bevetés fantáziarajza


    A másik irányvonal az irányított energiafegyverek, elsősorban a lézerek fejlesztése. Az energiafegyverek fő erénye az, hogy fénysebességel haladnak, ami földi viszonylatban azt jelenti, hogy a lövés pillanatában máris eltalálja a célt - ezáltal minimalizálódik a reakcióidő, vagyis az ellenfél egyszerűen nem tehet ekkor már semmit. Persze ez így nem teljesen igaz, hogy még a legerősebb lézereknek is kell (akár) pár másodperc, amíg átégetik a rakéta vagy repülőgép burkolatát, és ez idő alatt a lézernek pontosan ugyanazt a területett kell megvilágítania. További probléma, hogy az időjárás jelentősen befolyásolja a működését, vagyis egy felhőbe elbújt repülőget ilyen módszerrel egyszerűen nem képesek lelőni. Ettől függetlenül komoly előnyei vannak, mivel egyfelől igen nagy távolságból is tüzet lehet nyitni (megfelelő repülési magasság esetén akár 100km-nél is messzebbről), másfelől a rövid reakció idő miatt akár arra is lehet használni, hogy rakétákat lőjennek le vele. Az USA jelenleg két irányba kutakodik, egyfelől egy Boeing 747-esbe szerelt kémiai lézerrel, amely az ellenséges terület határán cirkálva képes lesz majd arra, hogy az onnan kilőtt Föld-Föld rakétákat (mint amilyen a SCUD) megsemmisítse még a gyorsítási fázisban, az ellenséges terület fölött. A másik irányvonal a kisebb gépekre szerelhető fegyverek, beszélnek már olyanról, hogy a vadászgépek egy-egy nagy méretű konténert vinnének a szárnyuk alatt, az egyikben maga a lézer, a másikban az energiaforrást szállítva. A lézerrel képesek lennének akár 50-60 km-re (kellő magasságból akár még messzebb) lévő célokat is leküzdeni.


    Fantáziarajz a YAL-1A-ról, amint lézerével Föld-Földrakétát semmisít meg.
    A rajz azonban hibás - a lézersugarat szabad szemmel nem lehet látni, mivel Infravörös tartományban sugároz.


    A csapásmérésre azonban továbbra is használnának ember vezette gépet - csakhogy az olyan gyorsan kell, hogy repüljön, hogy a hagyományos légvédelem semmit sem képes ellene tenni. Ennek az 1999 óta futó, "Long-Range Strike Aircraft" néven futó fejlesztés lényege egy olyan bombázó kifejlesztése, amely a jelenlegi B-1B és a B-52-es bombázókat váltaná le. A repülőgép csúcssebessége akár a Mach 4-et is elérheti, és képesnek kell lennie arra, hogy légi utántöltés nélkül képes legyen a repterétől 4500km-re lévő célpontot megsemmisíteni.


    Fantáziarajz egy szuperszónikus bombázóról


    Persze a világ más részein is vannak fejlesztések, de azok messze nem rendelkeznek akkora anyagi háttérel, mint az amerikai fejlesztések. Oroszországban pl. állítólag egy "plazma-álcázást" fejlesztenek, amelynek lényege, hogy a gép teste körül plazmaállapotú anyagot hoznak létre, amely elnyeli a radarhullámokat, így téve láthatattlanná a repülőgépet a radarok számára. Az ilyen, és eféle programokról azonban keveset hallani, és az is lehetséges, hogy félrevezetés vagy hazugság az egész.