94980
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
Oddball29 #89258 Nálam már ott nyertek, hogy klíma, hűtőszekrény, mindenkinek saját priccs. -
zoltang #89257 A Typ IX D2 az igazán hasonló kategória. -
#89256 Type IX.:
Vízkiszorítás:
1,032 t felszínen
1,152 t alámerülve
Hossz: 76.50 m
Szélesség: 6.51 m
Magasság: 9.40 m
Merülés: 4.70 m
Balao-osztály:
Vízkiszorítás:
1,550 t felszínen
2,429–2,463 t alámerülve
Hossz: 94.9–95.0 m
Szélesség: 8.3 m
Merülés 5.13 m
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2018.11.29. 16:30:35 -
#89255 De még azoknál is nagyobb volt. Asszem. Baromi rég néztem utána. -
#89254 Oké, de jóval nagyobbak is voltak, ezért mondtam, hogy a Type IX.-hez lehet inkább hasonlítani őket. -
#89253 A II. vh korszerűbb jenki tengóin volt légkondi, ami trópusi környezetben azért nem volt mindegy. A Type VII-hez képest erős túlzással szállodák voltak amennyire tudom. -
#89252 A IX.-es osztályhoz mérhetőek, de főleg a háború elején katasztrofálisan gyengébbek annál. Az 1941-ig épített Tambor osztály 76 méterig merülhetett, az utána következő Gato-osztály is mindössze 90 méterre, még az 1943-ban hadrendbe állt Balao-osztály is csak 120 méterre - Type IX.: 230 méter. Az amerikai egységek sebessége ugyanakkor általában valamivel jobb volt (felszínen 20-21 csomó, szemben a német tengók jellemzően 17-18 csomós sebességével, víz alatt 8-9 csomó, szemben a német 7-8 csomóval). Ahol az amerikaiak még fölényben voltak, az a 6 + 4 vetőcső, míg a németeknél 4 + 1 ill. 4 + 2 volt a bevett.
A Gato-osztály belső felépítése
Ezzel együtt még a korabeli német tengókhoz képest is nagyon alulmaradtak, nem véletlen, hogy a háború után az Type XXI. olyan nagy becsben volt tartva. Az amerikaiak nekiálltak átalakítani a meglévő több, mint 100db Balao és Tench osztályú tengókat, hogy áramvonalasítják őket (fedélzeti ágyúkat leszerelték, a tornyok megváltoztak, stb.), egyes esetekben a két diesel-gépházból az egyiket fel is számolták (mondván úgy sem a felszíni sebesség számít), idővel új radarokat és egyes esetekben szonárokat kaptak illetve nagyobb akkumulátor-telepeket építettek beléjük, plusz egyes egységek légperiszkópot is kaptak. Ez volt a Guppy I (IA és IB) - II (IIA) és III program, amely különböző szinten valósította meg ezeket. De még így is csak a tengók átalakításának egy része valósult meg pénzhiány miatt, így egy csomó egység csak áramvonalasítást és légperiszkópot kapott, meg a fedélzetén pár dolgot egyszerűsítettek / felszámoltak a tapasztalatok alapján (Fleet Snorkel Program). Az áramvonalasított és nagyobb aksival szerelt tengók közül néhány a 18 csomós víz alatti sebességet is elérte. Viszont a merülési mélységük változatlan maradt, vagyis 90-120 méternél mélyebbre nem merészkedtek...
Corporal (SS-346), Cobbler (SS-344), Clamagore (SS-343) és a Blenny (SS-324), előbbi három Guppy III., utóbbi Guppy IA után, az 1960-as évek végén
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2018.11.29. 15:56:14 -
JanáJ #89251 A II. Vh-s ami tengók milyenek voltak a német U-boatokhoz képest? Addig jutottam, hogy zöldfülű volt a legénység a háború elején és az első torpedó katasztrofális volt az amerikai oldalon. -
JanáJ #89250 A valós katona alatt általában a harcolót értik. 5000 harcoló mögé meg kell 10-15k nem harcoló. :-( -
fade2black #89249 Nah megvan a honvédség reformja. 50évre emelik a hadkötelezettséget.
Eközben a 31.000fős Magyar honvédségben 1.000-5.000 közti számokat hallok arról, hogy hány valós harcértékű katonánk van. Az 1.000 engem is meglepett.
és minek a hadkötelezettséget 50évre emelni ha zárolt készletekben is már csak 1000res nagyságrendben van AMD? -
#89248 Ugyan úgy működik, mint a "színes" érzékelők, tehát színszűrőket használ, ha jól értem. Az érzékenysége nagyobb, hála a jóval nagyobb pixelméretnek. Meg elé kell egy olyan lencserendszer, ami mindezt megtámogatja. A közvetlen konkurense a Canon ME20F-SH, az olyan 30.000 US$. Gondolom ez még drágább... -
#89247 A rombolós hírt a HTKA-n kitettem vagy itt, amikor szóba került, hogy milyen drágák egyes fregattok, hogy AB FIII árban volt.
A pixelméret nekem így nem mond semmit. Eleve azt nem értem, hogy mitől színes, amikor minden más csak szín nélküli képet ad.
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2018.11.28. 14:38:56 -
#89246 @Molni, #89241: Csak azon lepődtem meg, hogy ilyen kis távolságba engedik őket...
@HPASP, #89242: Oh, akkor érdemes lesz nézni. ^_^
@Janáj, #89243: Wow, 4 év alatt 10 romboló? Az azért nem rossz....
@Ximix, #89244: Az bakker igen! Nagyon nem semmi...
@Molni, #89245: Ha jól értelmezem nagy méretű pixelekből áll az érzékelő, 19 mikron egy-egy pixel átmérője, ez egy sima telefonban lévő érzékelőnél 1-2 mikron, de még a drágább MILC fényképezőgépekben is csak 3-4 mikron. A nagyobb méretű pixel drágább gyártástechnológiai szempontból, de látható a hatásossága...
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2018.11.28. 14:30:32 -
#89245 Eszméletlen. Hogy a fenébe képesek ere? -
#89244 A "humi-ari"-ba linkelték az x27 éjjellátó színes kamerát, meglepett, mert ez idáig valahogy elkerültük egymást.
Az oldaluk
-link -
JanáJ #89243 AB rendelés a Navynak. -
#89242 Ez egy TV doku sorozat.
Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2018.11.28. 10:38:32 -
#89241 Mi ebben a furcsa? Az E-3 gépeknél is kb. ekkora biztonsági távolság van, ha max kakón üzemel a radar. Légitankolás közben meg nem is lehet használni radarját. -
#89240 Videó a HMS Duncan rombolót "zaklató" orosz gépekről, a romboló fedélzetén készült videó. A kijelzőkön az érzékeny adatokat kiblurözték, de ettől függetlenül is érdekes az anyag. Számomra furcsa, hogy 2 mérföldes biztonsági távolságot javasolnak. Az oroszok tippre csak tesztelték a HMS Duncan-t, és adatokat gyűjtöttek a radarjairól, adatkapcsolatáról... -
JanáJ #89239 Könyökléses mindenhol vannak, de jobb helyeken van egy döntéshozó szerv, aki ezeket kordában tartja. -
Freeda Krueger #89238 link
Itt látni többféle harckocsira felszállást, ha még érdekes... -
#89237 A könyöklések most is vannak. Pl. a Föderáció űrhajót még nem teljesen egyértelmű, mi fogja vinni, az Angara A5P vagy a még csak tervezőasztalon lévő Szojuz-5... -
#89236 Nincs tévedés, de valahol még mindig csodálom, hogy van energiád erre. :) -
F1End #89235 + Mi-35 is gyártásban van.
Szóval... -
JanáJ #89234 Hagyjuk :-)
@89232: És az űrprogramjuknál is ez a benyomásom. Mindenki próbálta a saját fejlövését erőltetni és ezért voltak párhuzamok, meg könyöklések. Az amiknál meg "csak" lobby volt, de nem futtattak ennyire sok párhuzamos dolgot és még nagyon nagy programokat is simán megnyírtak vagy kaszáltak. -
#89233 Ha esetleg tévedés van, kérlek javítsák a hozzáértők ott. -
fonak #89232 Sokszor futtattak ilyeneket, most is a MiG-AT rendszeresítésén gondolkodnak mikor már van Jak-130. Utóbbi túl drága, úgy tűnik.
Kézifegyvereknél meg szintén több párhuzamos rendszeresítés volt (gépkarabély, pisztoly), mondjuk ezek kisebb tételek.
Hajóknál pedig szintén, pl. a Gorskov és a Grigorovics osztály párhuzamos építése. -
#89231 A Mi-28-as történetét nem ismerem, a Ka-50-est az Élenjáró HT blogon még nem olvastam el.
A Mi-28-asból nincs haditengerészeti változat, ezért már eleve nem látom a "vesztes" kijelentést alátámasztva. Az, hogy a hadsereg mindkettőt használja az már valóban fejvakarós. -
JanáJ #89230 Szeretem az "isteni kinyilatkozásokat" hogy "soha senki"... Mi-28 pl miért nem ilyen? Attól, hogy hozol pár példát, az még nem cáfol mindent. :-)
Ne vedd személyeskedésnek, de a "Ha mondjuk a MD kitalálta, hogy az F-15 milyen jól nézne ki hordozón" mondatból hogy jutottunk el addig, hogy miért nem lett hordozós F-15-ös?
Nekem az rémlik, hogy az oroszok sokszor futtattak párhuzamos projekteket, míg az amiknál cvsak a győztes gép ment tovább. De ez csak egy benyomás, nem mentem utána. -
#89229 "Vesztes" gépet soha senki nem gyártott az oroszok sem. Az oroszok is n+1 protót és koncepciót kukáztak repülőgépek és SAM terén is.
Az Orsa rendszer rakétája lett pl. az Sz-300PT/PSz rakétája. Tor-ral is elképzeltek fix kismagasságú légvédelmi rendszert toronyra rakott radarral, stb.
A fejlesztések egy része hol újrahasznosult, hol nem. A HTÖ honi légvédelem rész végén egy rövid fejezet van fórum hsz linkekkel néhány elkaszált SAM rendszerről.
A hordozós F-15-ről kb. fantáziarajz és basic terv alatti elképzelések készültek tudtommal, még szélcsatorna kísérletekig talán eljutottak, de se mock-up se semmi. A "kilóra" megbecsült változtatás lista is kihozta, hogy értelmetlen az egész. Lásd HTKA F-15-ös írást, 32. oldalon.
Itt.
Az F-15 és F-14 közötti „bokszmeccs” még ekkor sem ért véget. Felmerült, hogy a „fagyi visszanyal”, és nem az F-X programot törlik és olvasztják be a VFX programba, hanem fordítva. Az SPO megkörnyékezte a védelmi minisztert 1971 júliusában, hogy vizsgálja meg egy esetlegesen kifejleszthető Haditengerészeti változatát az F-15-nek, F-15N típusjelzéssel. A koncepciók szintjén felmerül AIM-54 nélküli és azzal is alkalmazható F-15N. Az AIM-54 nélküli változathoz szükséges átalakítások miatti tömegnövekedés meghaladta volna az 1 tonnát (~2’300 font) a McDD koncepciója szerint. Ez magába foglalta a megerősített futóműveket, a felhajtható szárnyakat, a fékezőhorgos leszállító rendszer miatti megerősített sárkányszerkezetet és teleszkópos orrfutót, hogy a katapulttal történő indításkor a gép megfelelő állásszöggel bírjon.
A Haditengerészet azonban ettől a változattól nem volt elragadtatva, ezért a McDD további továbbfejlesztett koncepcióval állt elő. Kétkerekes orrfutó, egész sárkányszerkezetre kiterjedő strukturális megerősítés, a Haditengerészet által elvárt kosaras/hajlékonycsöves légi utántöltésre alkalmassá tételt tartalmazott a csomag, ezen felül a gép szárnyát is erősen átdolgozták. Orrsegédszárnyat, határréteg-lefúvató rendszerrel bíró fékszárnyakat és réselt csűrőkormányt kapott volna a haditengerészeti Sas. Az addig bámulatosan kevés mechanizációval kifejlesztett szárnyhoz képest ez igen összetett rendszert jelentett. A fent felsorolt változtatások a légierős F-15-höz képest már további 1,5 tonna (3’055 font) tömegnövekedéssel jártak volna.
A Haditengerészet által kijelölt szakértői csoport megvizsgálta a koncepciót, de számukra szóba sem jöhetett az AIM-54 nélküli flottavadász, ezért a gép orrát és méreteit megnövelték, hogy az AWG-9 tűzvezető rendszer és az Phoenix rakéta az haditengerészeti Sas számára is hordozható legyen. Az általuk összeállított teljes igénylista kielégítése estén már 10’000 font (~4,5 tonna) tömegnövekedést prognosztizáltak. Ezzel már alulról közelítették az F-14A üres tömegét. Az F-15-öt alapvetően nem arra méretezték, hogy AIM-54 méretű rakétát hordozzon, ezzel a hosszadalmas munkával megalkotott kiemelkedően jó manőverező képességgel rendelkező koncepció szinte minden előnyét elvesztette. Mindezeken felül a navalizált F-15 változat a végső besiklás során 12 fokos állásszöggel repült az F-14 nagyjából 10 fokos értékével szemben, ami nem szerzett jó pontokat a kiértékelés során, a hordozóra a való leszállást nehezítette volna. A futóművek keskeny nyomtávja sem kedvezett a leszálláskor támasztott elvárásokkal szemben. A hab a tortán az volt, hogy ráadásul méregdrága lett volna, szinte semmivel sem lett volna olcsóbb, mint az F-14. Az egyedüli pozitívuma a hosszú távon olcsóbb és egyszerűbb sárkányszerkezet volt a merevszárnyas konstrukció miatt, de ez akkor még csak sejthető volt.
Ekkor a témát lezárták, legalábbis a többség úgy vélte, hogy végleg. Az F-14 program azonban 1973 elején is problémákkal küszködött, ezért újra feldobták a témát. Az akkori védelmi miniszter – Bill Clements – az F-15N és a Tomcat közötti prototípusokkal történő tesztrepüléseket igénylő összehasonlítást favorizálta. Ehhez viszont már túlontúl késő volt. az F-14 első felszállása majd 3 éve megtörtént, „Seagle” meg csak koncepció szintjén létezett.
A legoptimistább becslések szerint legalább 150 millió dollárba került volna a fent említett „meccs” tető alá hozása, 1974-es árfolyamon számolva. Talán 1974 végén emelkedhetett volna legkorábban a levegőbe egy rohamtempóban összerakott haditengerészeti F-15 változat. Ez rövidre zárta a kérdést. Lényegében csak az F-14 program totális összeomlása hozta volna helyzetbe a haditengerészeti F-15 változatot, ennyire viszont nem volt kritikus a helyzet. Az F-15N labdába sem rúgott és soha többé nem merült fel a téma komolyan.
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2018.11.26. 10:45:01 -
JanáJ #89228 Biztos igazad van az 1%-al, nem tudom. Nekem az eddig olvasottak alapján az jött le, hogy az USA-ban ha kellet pl egy vadászgép, akkor azt megfuttatták a gyártók között, majd a győztes protót tovább reszelték és rendszeresítették. Ha mondjuk a MD kitalálta, hogy az F-15 milyen jól nézne ki hordozón, akkor ölt ebbe - ezek szerint - minimális energiát, hogy hogy nézne ki és mi kell ehhez nagy vonalakban. Az oroszoknál, meg sokszor párhuzamosan fejlesztették / gyártották a vesztes gépet is. Exportra, csak úgy, vagy hogy lélegeztetőn legyen az adott gyártó.
Az USA szerintem az erős gazdasága miatt tudott sokat költeni a seregre, a Szu meg mindent a seregre költött és ebből szinte semmi sem hasznosult a civil életben. -
#89227 Ipari tapasztalat. Ha van egy nagy projekt, amiből kiviteli terv is lesz, akkor a projekt teljes költségének kevesebb, mint 1%-az egy tanulmányterv. Brutálnagy üzem esetén is a kiviteli tervezés és fővállalkozási költség is komplexitástól és mérettől függően 5-8%. Mindez úgy, hogy a mai bérszínvonal és életszínvonal messze a szovjet felett van.
Ezek kb. nem kerültek semmibe. A sok megvalósult projekt és mellékvágány fejlesztés, na azok vitték a pénzt, mert az ipar ezeken dolgozott.
A Szu egymaga több SAM rendszert állított hadrendbe (talán típusra is) mennyiségre, mint a világ többi része összesen. Mindezt úgy, hogy a világ részének összesített gazdasági teljesítménye "picit" volt csak nagyobb.
Ha megnézed hány nagy program futott a '70-es évek végétől ráébred az ember, hogy miért is dőlt be a "munkásparadicsom".
Három új vadászgép.
MIG-31 a Zaszlonnal. Nagy gép, forradalmi radar, forradalmi rakéta
MiG-29
Szu-27
Három brutálnagy hajóosztály, ehhez jött két új romboló.
Kijev osztály.
A későbbi Kuznyecov osztály.
Kirov osztály.
Szovremennij
Udaloj
Honi légvédelem terén.
A-50 AWACS
Sz-300. Teljesen új SAM koncepció, PESA radar, RPK után már SAGG A PSz változattól. Ráadásul ezeket egy AVR-be akarták integrálni. Az eredeti Sz-300 kitűzött célt az Sz-300PMU3/Sz-400-zal 2007-ben érték el. Az Sz-300PT-1 IOC 1978...
"2,5" új tengó osztály.
Delta III, Delta IV.
Typhoon
Akula
Buran + Energija
Mir űrállomás
Csapatlégvédelem
Tunguzka
Tor
Buk, ami egyszerre volt képes A-50 és honi légvédelem AVR-re csatalkozni.
Hadsereg
T-80 harckocsi program és T-64/72 upgrade-ek.
BMP-2/3
Az USA gazdaságát is megviselte volna egyszerre ennyi program, nemhogy a szovjetet...
Ott kb. egyetlen harckocsival foglalkoztak a '80-as évek után (M1) az M60 hosszútávon halálra volt már ítélve.
Egy db lövészpáncélos volt az M2.
Csapatlégvédelem kimerült a Stinger és Avengerben illetve Chaparral reszelésén, ami eleve áthidaló megoldásnak volt kitalálva. Volt Patriot és csá.
Összesen két tengó osztály volt, a 688/688i és Ohio, meg a Seawolfot "csak" fejlesztették, ami olyan kurva drága lett, hogy összesen 4 db épült belőle és messze a hh után csigatempóval.
A CVN-nek "futószalagon" ütemesen készültek.
F-15/16/18 belefért simán, meg ATF program az YF-22/23-ban ért véget.
Tico osztály és AB rombolók.
Volt STS program és kész, nem volt űrállomás.
Csak ők nem üzemeltettek honi légvédelmi SAM rendszert, nem voltak új dedikált honi légvédelmi vadászok, stb. -
JanáJ #89226 Lehet, hogy ez pont kitöltötte pár mérnök üres óráit, de ilyenekből millió és egy volt. Az amiknál is, csak ők jobban bírták pénzzel. Ez még nem is olyan meredek, végül is boomereket is akartak vissza alakítani a 90-es években tartályhajóvá. :-) -
#89225 Tekintve, hogy egy darab sem épült belőle és csak papíron létezett túl sok erőforrást nem kötött le, csak szellemit. Ráadásul ez a '60-as évek után teljesen elhalt. -
fonak #89224 A rajzok meg a modellek azért nem lehetett olyan sok pénz. Bár jó sok munkaórát felemészthettek nyilván. -
JanáJ #89223 Ez is egy szög lehetett a Szu koporsójában. -
#89222 -
#89221 Ja, és a legelső AN-1 tervek még az A-4D Skyhawk gép hordozásáról szóltak, amik meg simán befértek volna a 80 láb hosszú Regulus hangárba, minimális módosítással.
Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2018.11.25. 13:07:29 -
#89220 -
#89219 Az 1953-ban készült egy RAND tanulmány, ami azt vizsgálta, hogyan tudná a Szovjetunió váratlan első csapással megsemmisíteni az USA atomütő bombázó erejét.
Ebben merült fel, hogy mindössze 50db Mach1 csapásmérő gép (egyenként 40kt bombával) az amcsi partoktól indítva váratlanul megsemmisíthetné a SAC bombázó bázisait.
Egy ilyen elméleti csapás az összes B-36-ost megsemmisítené, és a B-47-esek három negyedét.
Valóságban a szovjeteknek inkább a partraszálló (Pr.621, Pr.748), illetve üzemanyag szállító (Pr.681) ötleteik voltak.