15042
Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
Oddball29 #13225 A japán-amerikai konfliktus eredője ott volt, hogy az előbbi magának akarta a kínai piacot, a másik versenyt, "nyitottságot" akart, ahol persze az összehasonlíthatatlan tőkeviszonyok miatt az USA dominált volna. -
LacAI #13224 Japán nem nagyon tudta kikerülni a háborút,mondhatni kb ebbe az irányba szorították. Hogy most ez mennyire volt előre kigondolva vagy sem ,arról nem találgatnék . -
Renegade #13223 Az utolsó szamurájra gondolsz?
Az a maga módján elég szórakoztató film volt, tök jól beleillett Tom, az Isten, világok megmentője, Cthulhu, akarom mondani Xenu ősellensége mondakörbe. :) -
Renegade #13222 Ezt amúgy én sem értem, persze utólag, meg nyugati fejjel nyilván. Minek belerúgni az oroszlánba, ha van a környéken pár tacskó is?
Nem lett volna jobb megszilárdítani a hatalmat a térségben, majd utána emberkedni?
Mondjuk az is tény, hogy, ha az amcsik támadhatnak először, az akkorra már felfújt haderejükkel, az sem lett volna éppen egy sétagalopp.
Ezt a pincsirugdosást elég jól megtanulták egyébként az amerikaiak, mindig háborúznak, valami futottak még nemzettel, pörgetik a hadiipart, pár ezer amerikai halott meg nem nagy ár, szerintem. Kíváncsi vagyok, hogy egyszer elege lesz ebből a világnak, de szerintem az EU-nak is bejön, hogy tesztelgethet, harcolgathat a maga limitált módján. -
Oddball29 #13221 Jajj, erre most eszembe jutott az a modern hőseposz, ahol az utolsó nagy csatában valójában mindössze egy maroknyi kormánykatona halt meg, a rettegett szamurájok meg szétszaladtak. -
LacAI #13220 De mik vezettek odáig ,hogy a Japók belekezdjenek az USA elleni háborúba? Elég elkeseredett lépés volt a részükről,mi több nagyon is tisztában voltak azzal,hogy ha az elején nem tudnak valami nagyon nagyot alkotni akkor kb semmi esélyük az USA ellen . Yamamotó még ennél is tisztábban látta az esélyeiket.Azért lássuk be igen csak rá lettek szorítva erre a lépésre. -
Renegade #13219 ez egy nagyon klassz eszmefuttatás, ami így hirtelen eszembe jut, az az egységsugarú hollywoodi sci-fi blockbuster, ahol a hős bakák agyonverik a számbeli és technika fölényben lévő gonosz idegeneket. -
Renegade #13218 "egymás fejét botokkal ütlegelik" :DDD
hjjj, okkal egyik kedvenc műfajom a propaganda :) -
Kurfürst #13217 Hát, ha te az 1550-és évekre gondolsz, akkor az Európaiak ismert világot V Károly Padisah császári uralja, már ahol nem különböző keresztény vallásháborúk miatt mészárolják egymást még ugy bő szaz even at, Dobó éppen Egert védi a töröktől, az univerzum legértékesebb anyaga pedig a selyem amit Kínából szereznek be. Ühüm, rég túlléptek az egesz középkoron.
Ó, és majdnem elfelejtettem - az elso büdös, mosdatlan európaiak epp partra szállnak Japánban, ahol kb barbároknak nézik őket mert annyira tahók a helyiekhez képest. Ennek ellenére virágzó kereskedelem alakul ki aminek a sógunátus vet véget, majd ahogy mondod az 1860-as években nyitnak és kb 10 év alatt be hoznak minden technológiai lemaradást. Megjegyzem ebben az időben mindneki le van maradva Európától, mert hirtelen annyira gyors lett az ipari fejlődés. Mellesleg nem mindenütt, Európa nagy részen epp leverték a forradalmakat és átmenetileg megerősödött az abszolútista berendezkedés.
Az nem mércéje a civilizációs szintnek, hogy európai vagy sem. A legtöbb Ázsiai ország sokkal, sokkal régebben civilizációt hozott létre, mint Európa. Nekik a saját joguk on vannak civilizációs eredményeik, ezért szerintem kevés értelme van azt az európai kultúra alapján megítélni. -
Kissssss0 #13216 mikor az amcsik kopogtattak a japán főváros kapuján az 1850-es években hogy "császár uram bátyám tessék már megnyitni a kapukat a szabad kereskedelem ellőt" a japók még akkor is csak abban az egysíkú feudális elmaradott gondolkodásban illetve technológiai szinten toporogtak amiből Európa nagy része már rég kimászott több mint 300 éve... -
Kurfürst #13215 Japán jóval Európa előtt civilizált ország volt... pláne igaz, ha az angolszászokat nézzük. -
#13214
Az Zoli hajói oldalon a Csuzima írás végén volt ez.
Az orosz-japán háborúval és a csuzimai csatával foglalkozó munkákban gyakran találkozhatunk azzal az állítással, mely szerint az események fordulópontot jelentenek az emberiség történelmében. A színes bőrű ember nyert már korábban is csatákat a fehér emberrel szemben, ám az újkori történelem során ez volt az első alkalom, amikor a háborút is megnyerte. A historikusok szerint mindez a Kelet felemelkedését és a Nyugat hanyatlását jelezte előre, és ilyen értelemben a történtek a XX. század tényleges kezdetének tekinthetők, mely század valóban a Nyugat egyre gyorsuló tempójú hanyatlásáról szól.
Mindez tulajdonképpen valóban igaz, ám szerintem nem egészen úgy, ahogy általában gondolják. Gyakori állítás, hogy az orosz-japán háborúban a Kelet állt szemben a Nyugattal. Ez így is van, de megint nem úgy, ahogy rendszerint képzelik. Ebben a háborúban ugyanis a -nem földrajzi értelemben vett- Nyugatot nem Oroszország, hanem Japán képviselte! A nyugati racionalizmus, az angol pragmatizmus, a porosz fegyelem és organizáltság állt itt szemben a keleti tunyasággal, a bizantoid bürokráciával és korrupcióval. Oroszország, nem először és nem is utoljára, megint megmutatta, hogy csupán a felszínen nyugati mintájú állam, s államszervezete és hadserege valójában inkább emlékeztetett a kínai, mint mondjuk az angol vagy német mintára. Az orosz állami bürokraták és a fegyveres erők vezetése a tehetetlenség, nemtörődömség és hanyagság ugyanolyan tüneteit produkálta, mint a tíz évvel korábbi háborúban a kínaiak, és a háborúban nyújtott általános teljesítményük is leginkább a kínaiak produkciójára emlékeztetett. A legnagyobb különbség talán az volt, hogy az orosz közkatona, kínai kollégájától eltérően, hazaszeretettől és kötelességtudattól áthatva a körülmények ellenére is szinte mindvégig helytállt a harcmezőn. Az orosz katona hősiessége így azért valamelyest megmentette a fegyveres erők becsületét és tekintélyét, melyet az orosz tábornokok önhitt ostobasága, gyávasága, kontársága alaposan leamortizált.
A japánok évtizedek óta szívósan dolgoztak azon, hogy elsajátítsák a nyugati műveltséget és technológiát, s megértsék a nyugati gondolkodást. Minden területen igyekeztek a legjobbaktól tanulni, a porosz hadseregtől, az angol haditengerészettől és diplomáciától, a francia közigazgatástól. Fél évszázad kemény munkájának és szorgalmas tanulásának jól sikerült diplomamunkája volt ez a háború.
Mindebből viszont adódik egy olyan következtetés, amit valahogy senkinek nem jutott eszébe levonni, érdekes, és utóbb tragikusnak bizonyuló módon legkevésbé tán maguknak a japánoknak.
A Nyugat diadala és világ feletti uralma, technológiai és kulturális fölénye, meg egyáltalán minden, amit nyugati civilizációnak hívunk, és amire egészen a legutóbbi időkig oly büszkék voltunk, nem a fehér ember isteni kiválasztottságának, vagy a fehér faj felsőbbrendűségének köszönhető. A Nyugat civilizációja/kultúrája alapvetően szellemi alkotás, és mint ilyen -elvileg- mindenki által elsajátítható. És el is felejthető.
Az orosz-japán háború jól példázta, nem maga a fehér faj van fölényben a többi fajjal szemben, hanem a Nyugat szellemisége, kultúrája van fölényben a többi kultúrával szemben. A japánok jól elsajátították a nyugati gondolkodást – ami azóta se sokaknak sikerült – és eredményesen alkalmazták a saját faji felsőbbrendűségük tudatával átitatott oroszokkal szemben. Mondhatni, a Nyugat szelleme győzött a nyugati faj felett.
Erre azonban senki nem figyelt fel. A „derék kis japcsik” nyugati megítélése nem sokat változott a győzelem után sem. Továbbra is azzal a fölényes, vállveregető jóindulattal kezelték őket, mint azelőtt. Az oroszok vereséget szenvedtek, gondolták, a hosszú utánpótlási vonalak, és az országot megbénító forradalmak miatt. A japánok teljesítménye bámulatra méltó, de nagyjából azon a szinten, mint a beszélni tudó papagájé. Puszta utánzás az egész, ügyes dolog, de senki nem gondolhatja komolyan, hogy a kis sárgák tényleg európai nívón állnak, vagy hogy valaha is elérik ezt a szintet. A nyugati nagyhatalmak vezetői még Pearl Harbour után is sokáig azon törték a fejüket, hogyan kerültek a támadást végrehajtó német gépek és pilóták Japánba? Mert azt senki nem hitte el, hogy ilyesmire a japánok maguktól képesek lettek volna. Még Egon Friedell harmincas években megjelent kultúrtörténete is azt sugallja, a japánok teljesítménye ténylegesen körülbelül ugyanannyit ért, mint a tananyagot kívülről bemagoló és jelesre vizsgázó, de abból valójában semmit meg nem értő doktorkisasszonyoké.
A Nyugat gondolkodásában ugyanis a XIX. század végére már úrrá lett az a felfogás, hogy saját kultúrfölényük nem a szellemi teljesítménynek, a gondolkodásmódnak köszönhető, hanem a fehér ember faji felsőbbrendűségének. Az egyes nemzetek elhivatottságának gondolata már korábban is benne volt az európai gondolkodásban, és minden nagyobb nemzet meggyőződése volt, hogy az Úristen személyesen választotta ki őket valami nagy és magasztos feladatra. (Gondolom, nem kell külön kitérni arra, hogy az „Isten választott népe” mánia melyik néptől eredeztethető.) A nemzet azonban akkoriban még nem volt egyenlő a fajjal, és a nemzeti fölény sem azt jelentette, hogy az adott nép speciális nemzeti kultúrája minden más nép speciális nemzeti kultúrájánál különb, hanem azt, hogy az adott nép valamennyi más népnél magasabb szinten képviseli az általános európai értékeket. Az angolok a rómaiak örökösének gondolták magukat, de úgy általában mindenki a görög-római világhoz nyúlt vissza, amikor valakit vagy valamit nagyon fel akartak magasztalni. (Mátyásnak például az udvaroncai a rómaiakig vezették vissza a családfáját, és az uralkodó egy idő után már nem is a Hunyadi, hanem a Corvin nevet használta. A XIX. századi magyar irodalomban és történetírásban pedig hemzsegnek az olyan jelzők, mint „a magyar Démoszthenész”, „a magyar Miltiadész”, satöbbi.) Az uralkodók amúgy sem nemzetben, hanem dinasztiában gondolkoztak. II. Frigyes például lehet, hogy személy szerint ki nem állhatta a hollandokat, de biztos szerette őket, amikor arra gondolt, hogy a húga a királynéjuk.
A nemzeti nacionalizmus a napóleoni háborúk idején erősödött fel, „tudományos” alapot pedig a század második felében kapott, amikor a darwinizmus elgondolásait nemcsak a természetre, hanem a társadalomra is megpróbálták alkalmazni. Számos, Darwintól ihletet merítő tudós gondolta úgy, a természetes kiválasztódás az emberi társadalomra is érvényes, mégpedig nemcsak az egyedek, hanem az egyes népcsoportok szintjén is. A létért folyó harc –a háború- szükséges és jó, az erősebb életben marad, a gyengébb kirostálódik és elhullik. A győzelem egyben bizonyítja a győztes felsőbbrendűségét is. Az például, hogy a németek legyőzték a franciákat, eszerint világosan mutatja, hogy a felemelkedő német faj mint olyan, a hanyatlófélben levő francia fajnál erősebb, életrevalóbb, egyszóval alkalmasabb az uralkodásra.
Az elméletet utólag egy német tudós, Ernst Haeckel nevéhez kötik, valójában azonban a hasonló eszmefuttatások rendkívül népszerűek voltak a többi nemzet körében is. A pángermán eszme természetesen azóta is megvetés tárgyát képezi, mint a rohadt fasiszták ideológiája, azonban nem sok szó esik a csak nemrég kimúlt pánszláv, vagy pánangolszász ideológiákról, melyek pedig legalább annyira rányomták bélyegüket a XX. századra, mint a germán nacionalizmus, és alighanem annál jóval nagyobb károkat okoztak. Az angolok legalább annyira meg voltak győződve saját faji felsőbbrendűségükről, mint a németek. Igyekezvén óvni a faj tisztaságát, ők is támogatták a selejtes példányok, például az elmebetegek sterilizálását. Az Egyesült Államokban még az ötvenes években is végeztek ilyen műtéteket, melyek egyik legbuzgóbb támogatója Angliában Sir Winston Churchill volt.
A fajelmélet érdekes módon lelkes fogadtatásra talált a japánoknál is. Három évtized sem kellett hozzá, és a japán vezetés köreiben alig maradt valami nyoma annak az Európától tanult realizmusnak és racionalizmusnak, amely győzelemre vitte őket a kínaiak és az oroszok ellen. A győzelem kulcstényezője az új teória szerint a japán katona páratlan harci morálja, az ősi szamurájszellem volt, mely az elmélet szerint képes volt ellensúlyozni az ellenség számbeli és technológiai fölényét. A fontos nem a technika, az ipari háttér, meg hasonló balgaságok, hanem a harci morál. Ahogy ugyanebben az időben a magyar Aggházy Kamil ugyanezt a hülyeséget megfogalmazta:
„A győzelem azé lesz, aki azt jobban akarja.”
A végeredmény az Egyesült Államok elleni Csendes-óceáni háború lett, melyben a japánok csodálatos harci morállal verték szét a fejüket az amerikai harckocsikon, bombázókon, és csatahajókon.
-
Kissssss0 #13213 aztán mikor elszenvedték a japók az első jelentős csatájukat(khm midway khm) máris újra visszatértek ahhoz a beszűkült elmaradott ázsiai felfogásukhoz... kitartani a végsőkig, harcolni az utolsó emberig, ha pedig legyőztek akkor jó japán katonához méltóan tessék szépen méltóságteljesen szepokut végrehajtani.
attól hogy angol technikát és kiképzést kaptak meg európai ruhákban járkáltak még nem váltak rögtön nyugati civilizált emberré. -
#13212
Azért halkan jegyzem meg, hogy a csuzima idején létező japán flotta, technika és minden más szinte angol copy/paste volt. Ezért gondoldták azt 30 évvel később is, amit... -
Kissssss0 #13211 ez a fajta mentalitás minden európai és angolszász népre jellemző volt... szarba se vették az afrikai vagy ázsiai népeket. (tegyük hozzá volt is némi alapja) -
#13210
Már nem emlékszem hol olvastam, de a Zeke tesztjénél csodálkoztak el, hogy a sárga majmok ezt hogy csinálhatták, biztos a németek segítettek, mert ezt ők maguktól nem tudták volna kitalálni. (ha jól emlékszem a szerelőnyílások csavar nélkül nyíltak, és több olyan megoldás volt ami egyszerű volt, de működött) Nincs is szebb mikor az übermenschek találkoznak a majmokkal :) -
Prof William #13209 Anno ilyen "legendák" címszó alatt tanultuk/olvastuk hogy a amerikaiak komolyan kutatták, hogy vajon a németek vajon hogyan voltak képesek ennyi pilótát átdobni japánba, hogy végrehajthassák a Pearl Harbor -i támadást. Mert úgy gondolták, hogy a csak kedvesen "Sárga Majmok" ként becézett japánok erre nem lennének képesek.
-
Kurfürst #13208 A jenkik kb. úgy viszonyultak a japókhoz mint a nácik a szlávokhoz, full alsóbbrendűnek tekintették őket.
Azért a japó természeti kincsek(úgymint..? tudomásom szerint kb. semmilyük nincs, az ország tele van heggyel ahol évezredeken keresztül nyomorultul tengődtek a parasztok és nagyjából minden technikai tudás és alapanyag Kínából jött, majd nyugatról) felélése egy igazi gyöngyszem, még propagandának is.
-
Prof William #13207 Mi az egyetemen anno a hadtörténelmen néztünk olyan okatüfilmeket, amik meg háború alatt -de még Pearl Harbor előtt - készültek.
Azokból is a japán vitte a pálmát. Mutattak egy Kednó bajnokságot, ahol nem 1-1 hanem 10-20 kendós küzdött egymással.
Narrátor: A japánok egyszerű nép. Kedvenc szórakozásuk hogy egymás fejét botokkal ütlegelik. :)
Hasonló gyöngyszemek...
"A japánok pazarlóan felélték szigetországuk természeti kincseit és ezért most más országokra is szemet vetettek."
Ja meg konklúziók. Jó jó nyertek Csuzimánál, de az oroszok le voltak züllve és már küszöbön állt forradalom stb... Az angolokkal bezzeg meggyűlt volna a bajuk. -
LacAI #13206 Az a baj,hogy a tények makacs dolgok. Kicsit ha átgondolja az ember azt az időszakot akkor a legkevesebb,hogy némi dilemma áldozatává válik.
Az egész II. VH története megér egy misét. Hogy kezdődött,mik voltak a Németek céljai,Mért csak a Németek voltak agresszoroknak kikiáltva Lengyelország kapcsán stb stb. Japán története is érdekes ha az előzményeket nézzük. Szóval talányos a dolog .
Utoljára szerkesztette: LacAI, 2017.09.13. 16:02:10 -
Kurfürst #13205 Nekem ezekben a 1945-ös gonosz náci progapanda anyagokról mindig az jut eszembe hogy 5-10 év is alig telt el és Rommel korábbi vezérkari főnöke lett a NATO közép európai főparancsnoka és nem győzték b*sztatni az NSZK-t hogy költsön többet fegyverkezésre. :) -
Renegade #13204 ez meg itt a Japánba vezényelt katonáknak szóló, ez is érdekes, na meg elég meghökkentő a különbség: minden német náci ördög, szegény butus japánok meg csak meg lettek tévesztve, menjetek segíteni nekik, spoiler alert: atombombáról egy szó sem esik :)
-
Kurfürst #13203 Az állapotok elég szörnyűek voltak, hogy ennek mi az oka és szándékos volt-e, illetve az áldozatok száma, az a kérdés, az nem annyira, hogy ezrével haltak meg a hadifoglyok pár hónap alatt.
Az is tény, hogy a háború végén a német katonák (akárcsak az oroszok 41-ben) százezer és millió számra adták meg magukat, logisztikailag sem lehetett egyszerű ennyi ember élelmezését és ellátását megoldani, akár a legjobb szándék mellett is (ami azért kétséges, lsd. Németországra vonatkozó tervek, utolsó napig tartó terrorbombázások, alacsonytámadások).
Nem véletlenül próbálta meg Eisenhower megkerülni a Genfi egyezményt mesterségesen azzal, hogy önkényesen "Lefegyverzett Ellenséges Erőknek" minősítette át a hadifoglyokat, hogy aztán úgymond ne kelljen nekik megadni azt a napi kalória mennyiséget és jogokat, amit egyébként a nemzetközi egyezmények előírnak. Hogy ezt a praktikum diktálta vagy valamilyen sötétebb szándék diktálta, szerintem sosem foglyuk megtudni. Ahogyan az áldozatok számát sem - a háború végi tömeges vándorlások, dezertálások, iratmegsemmisítések miatt pl. a Wehrmacht saját hivatalos veszteségadatait is megkérdőjelezik páran, mondván, hogy jelentősen magasabb volt, mint a dokumentált. A háború végére vonatkoztatva ebben valószínűleg van is valami. -
Renegade #13202 érdekes
nincs is annál jobb, mint amikor démonizálunk egy nemzetet :)
Utoljára szerkesztette: Renegade, 2017.09.13. 14:52:04 -
#13201
Hát ez azért érdekes, mert én meg alig pár hónapja azt olvastam, hogy E. egyik dilemmája az volt, hogy a háború gyors lezárása és pusztítása esetén Németországot a szövetségeseknek kell majd etetni és működtetni még évekig - az így is történt -, többek között ezért nem tetszett neki az az ötlet, hogy a stratégiai légierő felperzselje a német mezőgazdasági területeket gyújtóbombával és leöljék a haszonállatok egy részét ugyanígy. (Bár lehet, hogy nem ő ellenkezett ellene, de egyetértett vele.)
Különösen vicces az egész azért, mert amennyire egyesek pontosan azt propagálták, hogy háború után a francia táborokban levők hullottak el ezerszámra, nem számított, hogy német vagy éppen odakerült magyar volt... Lehet, hogy csak saját országát mosdatta a szerző...?
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2017.09.13. 14:39:52 -
fonak #13200 James Bacque kanadai történész állította az Other Losses (Egyéb veszteségek) című könyvében, hogy Eisenhower szándékosan éheztetett halálra több százezer német hadifoglyot. Tény, hogy Eisenhower a németekkel (a polgári lakossággal is) való kíméletlen bánásmódot szorgalmazta '45-ben (civilek is éhenhaltak szép számmal, Eisenhower pedig megtiltotta, hogy élelmiszert osszanak nekik, a vöröskeresztet is eltiltotta ettől). Az ellenvélemények szerint az "eltűnt" foglyok nem haltak éhen, egyszerűen hazamentek. -
Prof William #13199 Nagyapám amerikai fogságba került.
Mindig emlegette hogy úgy jött meg onnan mint egy világfi. Jó húsban, két soros zakóban és két teletömött bőrönddel. :)
Sajnos már majdnem húsz éve hogy meghat de kiskoromban csak úgy csüngtem a háborús történetein. Nem csoda, hogy az egyetemen is Hadtörit választottam speckolnak. :) -
#13198
Az a német haderő szart sem ért volna már, se eszköze se ereje sem volt. A végén mikor már tindédzser és félnyugdíjas Volksturm harcolt Panzerfausttal öngyilkos módon és ezeréves fegyverekkel... Nem osztott és szorzott volna az a német "erő"...
Az ereje teljében levő Vörösh. ellen meg azért elég vicces lett volna háborúzni...
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2017.09.12. 19:13:30 -
fonak #13197 A nyugatiak előtt valószínűleg tömegesen tették volna le a fegyvert a németek. Persze legjobb lett volna azonnal átállítani a német hadsereget az angolszászoknak, cserébe Hitler és pár vállalhatatlan személy beáldozásáért, és együtt menni a szovjetek ellen, mondjuk a háború előtti szovjet-lengyel határig minimum. Csak hát ez politikailag irreális lett volna. -
LacAI #13196 Hagyjuk. Nem akarok belemenni:)
-
#13195
Most ezzel mit kezdjek...? 
-
LacAI #13194 Te vagy kíváncsi:) Én mit bizonygassak?
Hivatalos dokumentumot nem fogsz találni,visszaemlékezések azok vannak dögivel.Óvatosan bánok ezzel,mert aztán bármit rá lehet fogni arra amit mondjuk linkelek .De vagy te annyira okos szerintem,hogy ki tudod szűrni a búza közül az ocsut vagy minek mondják.
Vannak fényképek is dögivel,azokon sem látszik a vidámvasárnapi hangulat.
-
#13193
Linkeld te, ha ennyire égsz a bizonyítási vágytól... -
Pares #13192 Displeased with the Navy, Winston Churchill takes matters into his own hands [1944]
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!![]()
-
LacAI #13191 Ó dehogynem. De csak keress rá,hogy amerikai haláltáborok.Nyilván találsz olyan oldalakat amik nem mérvadóak,de van bőven ami korrekt. -
#13190
A francia táborokban igen és kb. 15 éve ismert. A jenkiknél szó nem volt ilyesmiről... -
LacAI #13189 Lesz időm majd küldök neked anyagot. Nagyon sokan meghaltak a rossz bánásmód miatt. Nyilván nem reklámozzák. -
#13188
???
2% alatti volt az összes halálozás a briteknél és jenkiknél együtt. A jenkiknél még annyi sem. Volt olyan, aki a háború után maradt volna USA-ban, de erre nem volt lehetőség... -
robgros #13187 'Sorban halálraerőszakolták a nőket és gyerekeket nem csak a szovjetek.'
Ezzel kapcsolatban tiltakoztak a bajszos grúznál, aki annyit reagált erre, a szovjet csapatok -akik annyit fárasztották magukat- ugyanúgy megérdemelnek egy kis szórakozást. -
LacAI #13186 Az tény,hogy az ami táborokban hullottak a német katonák. Nem volt az olyan üdülő jellegű mint régebben mondták.Azért ma már lehet erről olvasni.
