15042
Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
Kissssss0 #13265 biztos kellemes utazás volt.... -
savaz #13264 Valami ilyesmi. -
#13263
A nyitott hangárfeldélzetű hordozókon mi tötrént volna ekkor? -
#13262
USS Langley (CVL-27) and her sailors enjoying the roll of Typhoon "Connie", June 1945.
![]()
-
#13261
Ha nem jött volna a flotta - mert ezt a japók nem tudhatták - akkor elfoglalták volna a szigetet. Akkor is, ha elsüllyesztik a CV-ket. -
Prof William #13260 De ha jól tudom Midway elfoglalása csak csali volt. A lényeg az amerikai flotta elpusztítása volt. Ha a flottának vége akkor akár hagyhatják is Midwayt mert a célt elérték. -
#13259
Ha elsüllyedtek vagy harcképtelenné váltak volna a jenki CV-k, akkor Midway elesik. Az más kérdés, hogy meddig tudták volna tartani... Ohau elfoglalása már húzósabb lett volna, mert végig kikötő nélküli partaszállásra szerintem a japók képtelenek lettek volna egy ekkora sziget esetén, még ha gyengén is van védve. -
Oddball29 #13258 Ez azért feltételezi, hogy a japánok elfoglalják legalább Oahut. Tully szerint még Midway inváziója is fiaskó lett volna.
Utoljára szerkesztette: Oddball29, 2017.09.14. 19:57:19 -
Prof William #13257 De addigra lehet hogy már R megbukott volna és jönnének a tárgyalások. -
#13256
A szárazföldi légierő egy idő után azért faktor lett volna. -
Prof William #13255 Sőt amíg nincs új hajó addig japán hajók akár menetrendszerűen végiglőhették volna partot pár havonta. -
Oddball29 #13254 A japánok a döntő csatát Midwaynél is, meg később is a csatahajóikkal akarták megvívni az amerikaiak hasonló kötelékével. Ha elveszítik az első divíziót, akkor nincs mivel őket pótolni. Még a Kongókat se merték volna a Salamon-szigetekhez küldeni, hanem kétségbeesetten kuporgatták volna őket a leszámolásig. Sőt, el se kezdődik az a művelet.
Még érkezik a Musashi, miközben az Iowa osztályon felül is hat modern csatahajót állítanak hadrendbe a másik oldalon. Se materiálisan, se lélektanilag nem álltak volna ebből fel szerintem.
Utoljára szerkesztette: Oddball29, 2017.09.14. 17:20:45 -
#13253
Ez viszont messze túlzás, mert min. két lapostetejű volt a japóknál, akik nem lehetettek ott Midwaynél. Az egyik súlyosan sérütl, a másikra meg már nem volt repülő és pilóta. Ennek ellenére Salamon szigeteknél eljtutottak oda, hogy nem volt harcképes jenki hordozó...
Ezen az sem változtatott volna, ha elssülyed az összesz csathajó és cirkáló Midwaynél.
Vagy félreértem és arar gondolsz, hogy elsüllyed az összes jenki CV és mér a régi csathajók is? Mert akkor japán tényleg megtehette volna azt, hogy túrázik egyet a nyugati parton és a fontos parti létesítményeket addig lövi, ameddig van gránát a hajókon. Senki és semmi nem állította volna meg őket...
Még ebben az esetben is győzött volna az USA, mert a kelei part sérthetetlen, de iszonyatosan hosszú visszaút lett volna és ekkora balam után FdR 100%, hogy bukik, hiszen az ő ostoba külpolitikája eredménye lett volna az egész kudarc... -
Oddball29 #13252 Midwaynél még az lett volna érdekes, ha az amerikaik felhozzák San Diegóból PH túlélőit, a Tennesse-t, a Coloradót, a Marylandet, és a három Idaho osztályú hajót, és ezeket sikerül a csata második napján nappal randevúztatni a japán 1. csatahajó hadosztállyal (Yamato, Nagato, Mutsu). A tengeri háború ezzel el is dőlhetett volna.
Utoljára szerkesztette: Oddball29, 2017.09.14. 16:32:26 -
Kissssss0 #13251 és mégis a büdös mosdatlan "barbár" európaiknak sikerült három teljes kontinenst felfedezniük és a saját képükre formálniuk, a maradék kettőt pedig erős félgyarmati szinten tartani.
én elismerem hogy megvoltak a japánoknak meg a kínaiaknak a saját civilizációs és kulturális vívmányaik(pl:puskapor,szén tüzelés,papírpénz,stb...) de a végeredménybe ez nem sokat számít ha nincsenek meg nekik a haladó gondolkodású tudósaik akik látják is a hasznát vagy a lehetőségeket az új találmányokban, illetve nem mennek végbe olyan apróságok mint például a reneszánsz illetve a felvilágosodás kora ami Európában történt. ühüm... hát igen.
egy szó mint száz, nem a japánok kopogtattak a fehér ház ajtaján 150+ évvel ez előtt, uff. -
robgros #13250 'Probable consequences for the war in the Pacific
Next to FDR personally, the element in the American leadership most leaning toward involvement in the war against Nazi Germany resided in the Pentagon. Amidst the outburst of national outrage at the Japanese “sneak attack,” the first impulse was to throw all into the conflict in the Pacific. Somewhat astonishingly, this was quickly enough stifled so that, when Churchill arrived in Washington some three weeks later, he was gratified to note a continuing commitment to the “Europe first” strategy. But what if there had been no war with Germany? One can only surmise how much, in the months that followed, attention, hopes, and planning would have focused on the Pacific within the Pentagon. The same might have been true in some measure with the President himself.
Even in the actual historical scenario, the shock of the Japanese attack drew a high percentage of America's immediately deployable resources westward. More National Guard units were to fight in the Pacific than in Europe. As late as 1943, American troop strength in the ETO was less than in the Pacific. And from Admiral King downward, the Pacific remained the Navy's principal theater emotionally and psychologically throughout the war. In the absence of a shooting war with Germany, shelving all the Rainbow plans and reviving Plan Orange would hardly have called for major adjustments. The color and force of Douglas MacArthur would have focussed national attention to a degree that much exceeded the divided attentions that actually prevailed during this period.
On the other hand, it is questionable whether a “Pacific first” option could have absorbed enough military resources to influence significantly the conduct of a European war that, in our scenario, began near the turn of the year 1943. After Midway, America's war in the Pacific was handicapped less by shortages of men and materials than by difficulties in transporting and sustaining her forces in the theater. The presence of more divisions, or more aircraft of the types available in 1942-45, would have had limited consequences. The balance of naval forces did not swing decisively in America's favor until 1943, as the new construction joined the fleet. In historical fact, King saw to it that landing craft were never in decisively short supply in either the central or southeast Pacific theaters. The absence of European requirements for these vessels would have facilitated MacArthur's and Nimitz's operations but hardly altered them essentially.
In a situation where Germany and the United States never went to war, or did so only in 1943, a likely outcome seems a major Japanese peace initiative no later than the last quarter of 1944. By that time the imbalance of forces would have been plain to the most determined militarists – though the striking power of the U.S. Navy might not have been much greater than it actually was in history. America's response might have been one of opening negotiations. It might also have taken advantage of the much larger ground and air forces available in the absence of a German war to launch a campaign on the Asian mainland. The urge to do more in Burma and China might have begun to play a role as early as 1942.
The latter possibility must not be exaggerated. Under many circumstances, the United States would have kept one eye on Germany and been correspondingly reluctant to become involved in unfamiliar terrain halfway around the world. Probably America would have continued the war roughly along the strategic lines actually pursued, with Japanese capitulation antedating the completion of the atomic bomb. What that could have implied in the cold and hot wars of post-war generations is anyone's guess.'
És itt az utolsó. Lehet vitázni rajta. Hogy ki mit fogad el ebből és mit vet el, azt rábízom :) -
robgros #13249 'Probable Consequences for the War in Europe
If one commences with the proposition that there would have been no full American war with Germany in 1942, one is driven toward the conclusion that the fighting in Europe might well have resulted in a stalemate. American assistance was vital to Britain in the Battle of the Atlantic and for a clear-cut victory in the Middle East. It also played a significant, though still not fully admitted, role in the rejuvenation of the Soviet war effort.
In the Atlantic battle the assistance rendered in 1941 would probably have continued in much the same form during 1942. Any extension would have depended upon the probable Roosevelt policies as they developed after Pearl Harbor. If the President sought to escalate his support of Britain and the Soviet Union to the point of forcing a final break with the Axis, he would do what he could to increase protection of convoys as far eastward as possible, perhaps even to British ports, welcoming resulting frictions. He would have to proceed with caution if, as appears likely, the popular American mood was sensitive to whatever threatened to impede national absorption in the Pacific conflict. However, since Britain would now by the grace of Japan be our ally in the Far East, a corresponding feeling of greater solidarity with our British friends was likely to result. This could be manipulated to foster greater sympathy for Britain's fate in the old world. It thus appears likely that there would have been increasing popular support for the existing measures to assist British convoys and of lend-lease aid to Britain and the Soviet Union. Without direct American involvement, victory over Germany in the Battle of the Atlantic, given the escalating performance of Ultra, would still have been probable. It might, however, have been delayed and reduced in scope.
The war in the Middle East and the Mediterranean generally would have been much tougher for Britain. There would have been no Operation Torch or takeover of French and Italian North Africa. The possibility that Hitler at some point would have forced Franco's hand to associate Spain more closely with the Axis would have been greater. The 500 Grant and Sherman tanks that arrived in time to play a critical role in the El Alamein victory would scarcely have been forthcoming. Rommel, however ill supported, might have remained on the frontier of Egypt and the Axis might have mounted an over-delayed invasion of Malta. In sum, there could have been little thought of sweeping Italy out of the war in the summer of 1943. Looking at a worst-case scenario, the Mediterranean might yet have become something like an Axis lake.
The Soviets, with only Britain's rapidly eroding forces available to create distractions for Germany in the west, could have entertained little hope of an early “second front.” American military and economic aid would to some extent have remained forthcoming, but probably at a sharply reduced level. Absent direct involvement in the European war, it is difficult to perceive anything like the flood of American materiel that helped so much to stiffen Soviet forces in the last two years of the struggle. Though Lend-Lease in 1943 was not yet the vital factor in the Soviet war effort that it later became, the outlook with America continuing to stand aside was still discouraging. Stalin's repeated demands for a “second front now” are an indication of his evaluation of a future American impact on the course of the war. What if the Russo-German campaigns of 1942 had been fought with the uncomfortable knowledge that this time the Yanks were not coming? Most probably Stalin's still mysterious, rather half-hearted peace overtures to Germany in the summer of 1943 would have been pushed more seriously if the outlook for eventual military victory had been that much more bleak.
Few students of the European war would argue that a reduced, and generally more grudging, American support of Britain and the Soviets would have brought victory to Hitler. Nevertheless, removing America from the equation suggests a drawn-out war between the great continental powers – a war perhaps periodically interrupted by truces, each in turn broken by a savage renewal of fighting. In that contest Germany would have had some opportunity to consolidate her position in the occupied lands of western and central Europe, though whether the Reich would have done so is another question. A compromise peace of mutual exhaustion nevertheless seems a reasonable assumption – perhaps accompanied by Hitler's overthrow or death from natural causes.
Britain for her part was by 1942 impregnable to German invasion but equally incapable of threatening the continent with her own resources. At most she might have undertaken something against the German forces of occupation in Norway. In the context of a German-Soviet stalemate, Churchill or his successor might well have sought rapprochement, formal or informal, in the effort to avert complete exclusion from Europe. And in that case – but here we leave the realm of alternative history and enter that of historical speculation.
To return to both greater realism and a less gloomy scenario, there are strong reasons to argue that, before a genuine European stalemate had been reached, America would have taken a more vigorous hand in the game. As war production skyrocketed and enlistments exceeded what could possibly have been utilized in the Pacific, the national mood, accentuated by the common cause made with Britain in the Far East, promised to become increasingly amenable to European involvement. Worsening relations with Germany, most probably associated with a steadily escalating support of Britain in the Battle of the Atlantic, could well have brought affairs to a critical stage by late 1942, when the U-boat war was reaching the height of its intensity.
Supposing the entry of the United States into the European conflict toward the turn of the year, a strategic pattern quite different from the one actually then reached would have prevailed. There would have been greater impatience in Washington with any diversion from the aim of striking as soon as possible at the heart of Hitler's empire. Except perhaps for a rescue expedition to succor a foundering British force in the eastern Mediterranean, appeals to concentrate upon the “soft underbelly” of the Axis would have elicited meager response. Concentration rather than peripheral nibblings would have been the watchword. An earlier D-Day in this context? Perhaps even in 1943? But here again we find ourselves in the realm of speculation.'
Még 1 van hátra és kalap.
Utoljára szerkesztette: robgros, 2017.09.14. 12:56:36 -
Renegade #13248 meghoztátok a kedvem egy kis HOI2 Arsenal of Democracyhoz, vesszenek a jenkik. :) -
robgros #13247 Ha már üzenetben jelezted, 3 alcím alatt beszúrom, amit erről találtam:
'[What if Hitler had not declared war on the United States after Pearl Harbor?]
Would the United States have declared war on Germany at this time?
Opposition to American participation in the war was widespread to the very day of Pearl Harbor. Selective service had been extended by a single House vote. Polls showed support for aid to Britain but also stressed keeping this short of war. Roosevelt's program of rearmament was acceptable because of its emphasis on a defensive posture. There was much hostility to Nazi Germany but, even during the war that now came, this remained a far cry from the visceral loathing reserved for Japan.
Given these circumstances, it appears questionable whether the President would have ventured to urge declaring war on Germany after Pearl Harbor. The Japanese coup had given the nation a measure of unity hitherto undreamed of and, indeed, unique in American history. This union of hearts and of national purpose would have been compromised and conceivably shattered by a heated debate on extending the war to the European Axis. The frequent postwar charge that the President had maneuvered to bring America into the war with Germany via the Asian back door would have sprung to life then and there, with negative impacts even on fighting the war in the Pacific. The “Asia firsters” protestations even before 7 December that Roosevelt was sacrificing true national interests on behalf of Britain would have gained new force. They would have offered a rallying point for a broad spectrum of administration critics on domestic issues from the New Deal to the third term.
Many Americans no doubt went along with the President when, in his “fireside chat” of 9 December, he flailed the European Axis as having in effect sicked Japan onto us. It is noteworthy, however, that Roosevelt did not associate this denunciation with a recommendation to declare war on Germany and Italy. From Magic intercepts, he knew of course that the Axis was about to relieve him of this burden. But, even if he had not been able to anticipate this, it is highly questionable whether he would have urged such declarations at this juncture. And, had he done so, the response from Congress would have been highly questionable. At the very least, a politically devastating debate was in prospect. The weight of logic thus inclines one to the assumption that Roosevelt would not have maneuvered to extend the war at this time.
Few analysts would venture the opinion, much less a conviction, that the European and Pacific wars would have continued indefinitely without the United States becoming in some way entangled in the former. The impact upon the world scene, of course, would have depended essentially upon time and circumstance of American entry into the European conflict. The longer the postponement, for example, the greater became the chance of America becoming so committed to the Pacific that the “Europe first” formula of the Anglo-American pre-Pearl Harbor agreement would have become irrelevant.
It is usually thought that Roosevelt would have continued to seek opportunities to bring America closer to and, in time, into the European war. This is, of course, to assume that he himself would not have become so caught up in Pacific affairs as to begin thinking of Europe as a distraction. In any event, consummate politician that he was, Roosevelt might have chosen to bide his time, ignoring Germany temporarily while working behind the scenes to bring Congressional leaders to support a war on two fronts across two oceans. If this process had continued through 1942, and assuming affairs on the Eastern Front had gone much as they did by the end of that year, the decline of Hitler's fortunes would have reduced in some measure the pressures for American intervention. In any event, further discussion will be based on the thought of America not being involved as a full belligerent in the European war in 1942.'
A következőket inkább külön copyzom be. -
Kurfürst #13246 Sokat nem kavart be, PH-ra a jenkik már fél éve effektíve lőtték a német tengókat a tengeren. Hadüzenet nélküli háború volt, több meg nem lehetett mert kb. nem volt jenki hadsereg. Ha Dolfó nem lépi meg (amiből legalább annyi előnye származott hogy nem kellett többé korlátozni az u-bootokat, arattak is rendesen, plusz azért az USA-nak kétfelé kellett hadakoznia), FDR-nek már nem lett volna nehéz végre hivatalosan is hadat üzennie. -
Oddball29 #13245 Ha a japánok PH-nál a kikötőben érik vagy megtalálják a repülőgépszállító-küldetésből hazafelé igyekvő amerikai hordozókat, vagy kiszúrják Midwaynél mondjuk Spruance egységeit, akkor effektíve nincs mivel támadni a Csendes-óceánon másfél évig. Csak a San Diego-ban összevont csatahajó-kötelék maradt volna, amire szükség lett volna a nyugati part védelméhez.
Utoljára szerkesztette: Oddball29, 2017.09.14. 12:05:20 -
#13244
Aminek kb. semmi értelme. -
Prof William #13243 Valamint a japán parancsnokoknak szokása volt abban az időben nagyon fifikás és bonyolult haditerveket kitalálni, ahol ha egyvalmi nem működik akkor borul az egész, ahelyett hogy az akkora mennyiségi és minőségi fölényüket kihasználták volna okosan. -
#13242
Hát igen, Halsey ostobasága szépen lenullázta a flottát, meg Leyténél is sikerült olyan balfaszkodnia, hogy mai napig nem értem, hogy miért úszta meg mindenféle hadbírósági cécó nélkül. (Komolyabb japán siker esetén tuti annyi neki, szerencséje volt.) Két hurrikánba navigálás után csapták csak el emlékeim szerint végül.
Jó sajtója volt az öregnek, de kb. ennyi. -
#13241
Bocs, de az ipar PH miatt pörgött fel.. Tehát ez nem érv, mert akkor még senki nem látta előre, hogy a gyártás üteme milyen lehet majd.
Szigorúan véve a legmerszebb japán húzás az lett volna, hogy PH után meglátogatják a Panama csatornát és a nyugati part hajógyárait csatahajókkal és rommá lövik őket. A jenkik semmit sem tudtak volna tenni ellen lényegben. Veszteséget okozhattak volna, megállítani nem tudták volna...
Midwayt azért is bukták el, mert szétforgácsolták erőiket. Mivel a jenkik meg tudtak mindenről, ezért kb. szartak bele, mindent Midwayhez küldtek, ami valódi ütőerő volt. A japóknak is ennyit kellett volna tenni. PH elleni támadásnál a 3. hullámot törölték, amivel a PH-i olajtartályokat romboláták volna le. A jenki flotta jól megszopta volna azt...
Az, hogy csak 3 évig tartott megfordítás és jenki győzelem az részben a japánok ostobaságának voltl köszönhető... -
robgros #13240 Mármint mi történik, ha a Führer nem üzen hadat az Egyesült Államoknak? Jó kérdés, máris utánanézek, ha ez érdekel.
Utoljára szerkesztette: robgros, 2017.09.14. 11:39:58 -
Oddball29 #13239 43 közepén jöttek az első új Essex osztályú flottahordozók, addig tengeri repülőerőt tekintve hozott anyaggal kellett dolgozni. Volt olyan időszak a Guadalcanal környéki daráló után, amikor egyetlen aktív amerikai gyártású hordozó nem volt a fronton (csak a USS Robin, angol hajó volt kölcsönben), mert vagy elmerült (Lexingon, Yorktown, Hornet, Wasp), vagy dokkban javították (az Enterprise és a torpedómágnes Saratoga). Ha kicsit alaposabb/szerencsésebb a japán légi felderítés és a tengeralattjáró előörs Midway-nél, akkor a háború + 2 év.
Az új csatahajók PH után szűk egy évre kezdtek el szállingózni. Ebből a North Caroline-t és a South Dakotát egyből vissza kellett vonni harci sérülések miatt.
Azok a "ladikok", amik elmerültek PH-ban, azok bőven megállták volna a helyüket a Kongo/Fuso/Ise/Nagato osztállyal szemben. Mind a két flotta felfogásában ők képezték a főerőt, NEM az anyahajók. A Yamato akkor még nem volt hadrendben.
Utoljára szerkesztette: Oddball29, 2017.09.14. 11:38:35 -
LacAI #13238 4 csatahajó meg pár kisebb ladik elmerült. Plusz amik sérültek. Ne mond már ,hogy valami rettenet flotta ment a levesbe ott.
Mire véget ért a háború hány hordozót baxtak vízre? Meg hány nagyobb modern egységet?
Hülyeséget nem akarok írni de hány hordózóval is kezdte az USA a balhét ? És mennyivel fejezte be?
PH után üzent hadat Németország az USA nak ugye a szövetség miatt. Mondjuk az vicces lett volna ha Adolf ezt nem lépi meg:) Mit csináltak volna akkor a jenkik? -
Oddball29 #13237 A veszteségek pótlása az alsó hangon két év, még Midway is elsülhetett volna fordítva is. Rooseveltnek Európa jelentette a fő hadszínteret. Nem hiszem, hogy önszántából belement volna egy többéves anyagháborúba a Távol-Keleten. -
LacAI #13236 Nem érted ,én hogy értem:))
Egy remek indok,alapvetően pótolható veszteséggel azaz nem rengette meg őket még picit sem,mégis nagy port kavar . -
#13235
A konteó oldalak kettővel odébb vannak...
Értelmetlen felvetés az egész. A konteók 99,9%-a a legalapabb józan ésszel végiggondolva elhasal... Nagyon hülyének kell lenni, hogy legyen értelme annak, hogy a saját flottáadat hagyjad veszni...
Mennyivel lett volna kevésbé aljas a japán támadás, ha a jenkik erre bazíroztak volna és felkészülnek rá, Kevésbé lehetett volna bosszúért lihegni, ha a "rávezetett" lépés ellenére valami "csoda" fojtán éppen kiszúrják a támadó japcsikat és minimális veszteségek után elsüllyesztik az egész flottát, és akkor 3 év helyett 3 hónap alatt legyőzik őket?
A jenkik egyébként számítottak japán orvtámadásra, csak nem PH-nál, a Fülöp-szigeteknél számoltak ezzel. -
Oddball29 #13234 Ez hülyeség, ha csapda lett volna, akkor számítanak a japán flotta felbukkanására, és komolyabban veszik a járőrtevékenységet.
Ha csak egy órával korábban riadóztatnak, mert egy PBY vagy valami más gép "véletlenül" talál egy ismeretlen köteléket, akkor a japánok már a legelején pótolhatatlan veszteségeket szenvednek, és meglett volna a cassus belli is. -
Prof William #13233 Igen én is erre gondoltam hiszen az is érv hogy "Megyünk segíteni a többi árja... izé fehér testvérünknek sárga veszedelem ellen" de ebben az esetben a közvélemény távolról sem lett volna olyan egységes, mintha a "Bosszút Állunk Pearl Harborért" retorika ment volna.
Mivel nem "becsületkérdés" lett volna a dolog így szerintem hajlandók lettek volna tárgyalni.
Ezért is gondolom úgy, hogy a Pearl Harbori támadás egy
briliánsan kitalált
közepesen kivitelezett
de teljesen szügségtelen és elhibázott lépés volt. -
LacAI #13232 Az fölmerül e ezzel kapcsolatban,hogy PH egy jó előre megtervezett(már az USA részéről) csapda volt a japóknak. Értem ezalatt ,hogy szépen az orruknál fogva rávezették őket erre a lépésre. Mert lássuk be vannak akörül érdekességek,és én pl a véletlenekben nem nagyon hiszek. PH úgy kellett az USA nak akkor mint egy falat kenyér. -
Oddball29 #13231 Az amerikaiaknak 1941-ben állítólag nem lett volna még ahhoz elég olajszállítójuk, hogy a teljes flottával megtámadják a Truk-atollt (ez volt az eredeti terv). A PH után "áramvonalasított" flottát már tudták mozgatni.
Az angolokkal és a hollandokkal ugyan már PH előtt létezett egy titkos egyezmény, miszerint bármelyik érdekeltségeit támadás éri a Távol-Keleten, az USA belép a háborúba, de ehhez a közvéleményt is meg kellett dolgozni, hogy miért is harcolunk a többi gyarmatosítóért.
Utoljára szerkesztette: Oddball29, 2017.09.14. 10:37:57 -
Renegade #13230 én is ilyesmire gondoltam, Kínát lenyomni, simulékony hadurat "trónra" juttatni, Ausztráliában meg tesztelhették volna, hogy mennyire ügyesen tudnak partra szállni.
Akkoriban tudtak már a Dél-Kínai, Indonéziai lelőhelyekről? -
Prof William #13229 Igen ebből a szempontból a Pearl Harbori támadás csak egy Tech demó volt, hogy "Látjátok mi ilyet is tudunk."
Előnyösebb lett volna -ahogy Zoli is írja - hogy elkezdik a hódítást a japánok más irányba - a Burmai hadjárat is kb akkor kezdődött mint a PH támadás - azért az USA-n kívül még volt ott pár érdekeltség, amit elfoglalhattak volna.
Az USA meg választhatott hogy tűri ezt vagy, hadat üzen ami az "igazságos bosszú" helyet max arra támaszkodhatott volna, hogy "megyünk segíteni az angoloknak". Ez így más sokaknak nem tetszett volna.
Ráadásul ha az amerikai flotta megindul az jó eséllyel vérséget szenved az -akkor még- fejeltet és jobban irányított Japán Flottától. olyat ami PH-it felülmúlhatja.
Egy "fél szívvel" vívott háborúban ez nem tesz túl jót morálnak. Így szerintem tárgyalás lett volna a dologól. -
#13228
Erre írta Zoli azt, hogy ha nics PH és a háború azzal kezdődik, hogy a teljes jenki flottát a Fülöp-szigeteknél bombázza be az óceánba a japán flotta, akkor nehéz lett vonla szégyen napja és egyéb dolgokkal telekürtölni a világot, akkor bármilyen megalázó is lehet, hogy a japán elképzelések bejöttek volna. PH után erre esély sem volt, ahhoz kb. Washington kellett volna bevenni, aminek semmiféle realitása nem volt... -
Kurfürst #13227 Ahogy LACAI is írta, nem nagyon volt más választásuk. Az amerikaik expanzív, lényegében ugyanazt a gyarmatosító külpolitikát folytatták a XIX. század vége óta, mint az európai nagyhatalmak és Oroszország. A Japán-Amerikai konfliktus alapja pedig nagyjából ugyanaz, mint Németország és a nagy gyarmattartó hatalmak között - adva van egy erősen iparosodó ország ami nem tud nyersanyagot szerezni az iparának, mert a többiek már rég befoglaltak előle minden nyersanyaglelőhelyet.
Hogy ez a konfliktus előbb-utóbb ki fog törtni, kódolva volt, Roosevelt pedig egyértelműen a világháborúba belépés irányába kormányozta az USA-t, a legnagyobb problémája az volt hogy a otthoni közvélemény azt minden propaganda ellenére ellenezte. Ezért voltak olyan fokozatos lépések a németek, illetve a japánok ellen ami végül kiprovokálta a nyílt hadüzenet, noha a fegyveres konfliktust már 1941 elejétől de facto fennállt.
A japánok döntését végül az indította meg, amikor olaj embargót hirdettek ki Japán ellen. Innentől kezdve Japán választhatott, hogy kivárja azt a 6 hónapot amíg a stratégiai tartalékai elfogynak és béna kacsa lesz amikor az amerikaik végül valamilyen ürüggyel belépnek a háborúba, vagy ő méri az első csapást és megpróbál az első lendülettel egy akkora katonai fölényt és pufferzónát, nyersanyagbázist biztosítani, hogy az amerikaik tárgyalóasztalhoz kényszerüljenek. A terv az adott helyzetben amiben voltak egyébként nem volt hülyeség, és elég jól meg is valósították, az erőviszonyokon azonban hosszútávon ez mit sem változtatott. -
#13226
Az meg a Surigao szoros féle Zoli írásban van benne, bár néha azért ő is agyatlan túlzásokba esett későbbi írásainál... Ennél még viszonylag sikerült objektívnek maradnia.
Itt vannak az írások.
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2017.09.14. 09:51:07
