A Washington Egyetem kutatói egy emberi agy-agy interfészt mutattak be, melynek alkalmazásával az egyik kutató az Interneten keresztül agyhullámaival kutatótársa kézmozdulatait irányította.

Korábban a Duke Egyetem csapata patkányokkal már demonstrálta az agy-agy közötti kommunikációt, a Washington Egyetem kutatói, Rajesh Rao és Andrea Stocco azonban úgy vélik, övék az első emberek között működő interfész.


Maga a technika, amivel a kutatók rögzítették az agy jeleit, majd átjátszották a vevőhöz, nem új. Az elektroenkefalográfiát (EEG) rutinszerűen alkalmazzák a gyógyászatban. A jelek eljuttatásához transzkraniális mágneses stimulációt (TMS), az agy reakcióra serkentésére alkalmazott noninvazív módszert használtak. Hatása attól függ, hol helyezik el a stimuláló tekercs. Esetünkben közvetlenül a jobb kezet irányító agyterület felett helyezkedett el, az ott található neuronok aktiválásával meggyőzve az agyat, hogy meg kell mozdítania a jobb kezet.

Az agyhullámokat a kutatócsoport többi tagja, Matthew Bryan, Bryan Djunaedi, Joseph Wu, Alex Dadgar, és Dev Sarma által megírt számítógépes program fordította le a fogadó agy számára. A demonstráció során Rao saját laborjában ült a fején az elektródákkal tarkított sapkával, amit egy EEG műszerhez kapcsoltak. Stocco az egyetem egy másik laboratóriumában egy úszósapkában üldögélt, egy TMS tekerccsel a stimulálandó terület, a kézmozdulatokat kontrolláló bal oldali motoros kéreg felett. A csapat Skype összeköttetésben volt, így a két laborban helyet foglaló kutatótársak látták a történéseket, kivéve Rao-t és Stocco-t.


A demonstrációhoz Rao egy számítógép monitorján egy egyszerű videojátékot játszott gondolatban. Amikor egy célpontra lőni kellett volna elképzelte, hogy megmozdítja a jobb kezét (továbbra is csupán gondolatban játszódott le az esemény), megmozdítva a kurzort, hogy ráálljon és megnyomja a "tűzgombot". Szinte abban a pillanatban a füldugót viselő Stocco, aki a másik helységben háttal ült a monitornak, önkéntelenül megmozdította a jobb mutató ujját és megnyomta a szóközt az előtte elhelyezett billentyűzeten, elsütve a játékbeli ágyút.

Stocco a kézmozdulatkor őt érő érzetet egy idegi tikkhez hasonlította. "Egyszerre volt izgalmas és félelmetes nézni, ahogy az agyamban végbemenő cselekvést tényleges mozgássá alakul egy másik agyban" - mondta Rao. "Egy alapvetően egyirányú információáramlás volt az én agyamból az övéhez. A következő lépés a kétirányú párbeszéd létrehozása lesz közvetlenül a két agy között"


Rao kiemelte, hogy a megoldásuk csak egyszerű agyhullámokat olvas, nem gondolatokat. "Úgy vélem ez többeket megrémít, mert túlbecsülik a technológiát" - tette hozzá. "Az általunk alkalmazott technológiát lehetetlen az egyén akaratán kívül használni, vagy anélkül, hogy ne tudna róla"

A kutatók következő lépésként összetettebb információkat próbálnak majd az egyik agytól a másik felé közvetíteni. Stocco szerint bár csak évek múlva, de a technológiát használhatja arra, hogy egy repülőgépet a földi irányítás letegyen a kifutópályán egy utaskísérő, vagy utas segítségével, amennyiben a pilótát bármilyen baj érné, vagy egy fogyatékkal élő kifejezheti vele kívánságait, például ételt vagy italt kérhet. Az agyhullámok akkor is működhetnek két személy között, ha nem ugyanazt a nyelvet beszélik.