Hunter
Hallani valaki szavát, mielőtt kinyitná a száját
Ki ne találkozott volna olyan filmmel, ahol a hang és a cselekmény nem volt tökéletes szinkronban. Egy férfi egy ilyen világban ragadt.
A neve elhallgatását kérő alany, akit PH-ként említenek, az első megerősített eset arra, hogy valaki a szájmozgás előtt hallja a beszédet. Helyzete egyedi betekintést nyújt az agy azon tevékenységébe, amivel összemossa a látottakat a hallottakkal.
A fény és a hang különböző sebességekkel halad, ezért amikor valaki beszél, a vizuális és a hang inputok különböző időben érik el a szemet és a fület, ezért az agy különböző sebességeken dolgozza fel a jeleket, hogy úgy észleljük, mintha az esemény egyidejűleg jutna el az érzékszerveinkhez. Hogy mindez hogyan zajlik, még nem tisztázott, a folyamat tanulmányozásához azonban kiváló lehetőséget jelent a 67 éves PH, aki egy szívműtét után kezdte tapasztalni az elcsúszott szinkront.
PH a műtét után rádöbbent, hogy nem csupán a környezetében beszélők, de a saját hangját is hamarabb hallja a szájmozgás észlelésénél. Agyának letapogatása két léziót mutatott ki a hallásban, időzítésben és mozgásban szerepet játszó agyterületeken. A szokatlan jelenség kivizsgálása érdekében Elliot Freeman, a London Városi Egyetem szakértője munkatársaival egy temporális sorrend megítélési tesztet hajtott végre, rövid videókat mutatva neki beszélgető emberekről, majd megkérdezték, hogy a hangot az ajkak mozgása előtt, vagy utána hallotta. PH magabiztosan állította, hogy előbb érkezett a hang, csupán azután észlelte szinkronban a képet és a hangot, hogy a kutatók 200 milliszekundummal a szájmozgás után játszották le.
A csapat elvégzett egy második, jóval objektívebb tesztet, ami a McGurk illúzión alapult. Ennek lényege, hogy egy szótagot hallunk, miközben egy száj egy másik szótagot formál, ezek kombinációjaként pedig egy harmadik szótagot észlelünk, például egy vizuális "ga" kombinálva egy auditív "ba"-val általában "da"-nak hallatszik. Mivel PH előbb hallja a hangot, mint látja a szájmozgást, a csapat arra számított, hogy az illúzió csak a késleltetett hang esetében fog működni, ezért jókora meglepetésként érte őket, amikor pont ennek az ellenkezője jelentkezett, ami arra utalt, hogy PH agya ennél a feladatnál a képet dolgozza fel a hang előtt. És nem csupán PH-nál kapták ezt az eredményt.
Amikor 34 másik alannyal tesztelték mindkét feladatot, sokaknál hasonló sémát figyeltek meg, bár egyik eltérés sem volt észlelhető a mindennapi életben. Freeman szerint ez annak tudható be, hogy ugyanazt az eseményt a külvilágban az agy különböző területei észlelik, mivel különböző időben következnek be. Ez arra utal, hogy az agy sok órával rendelkezik, ebből kettőt "láthattunk" a feladatok során, és egy egységes "most" helyett minden óra a saját "mostjait" méri az átlagukhoz viszonyítva.
PH esetében egy vagy több óra jelentősen lelassult, eltolva ezt az átlagot, valószínűleg az agyi károsodás hatására. Freeman szerint PH időzítési hibái túl nagyok és túlságosan hirtelen következnek be, ahhoz, hogy figyelmen kívül tudja hagyni, ezért van tudatában ennek az aszinkronnak a mindennapi életében is.
A neve elhallgatását kérő alany, akit PH-ként említenek, az első megerősített eset arra, hogy valaki a szájmozgás előtt hallja a beszédet. Helyzete egyedi betekintést nyújt az agy azon tevékenységébe, amivel összemossa a látottakat a hallottakkal.
A fény és a hang különböző sebességekkel halad, ezért amikor valaki beszél, a vizuális és a hang inputok különböző időben érik el a szemet és a fület, ezért az agy különböző sebességeken dolgozza fel a jeleket, hogy úgy észleljük, mintha az esemény egyidejűleg jutna el az érzékszerveinkhez. Hogy mindez hogyan zajlik, még nem tisztázott, a folyamat tanulmányozásához azonban kiváló lehetőséget jelent a 67 éves PH, aki egy szívműtét után kezdte tapasztalni az elcsúszott szinkront.
PH a műtét után rádöbbent, hogy nem csupán a környezetében beszélők, de a saját hangját is hamarabb hallja a szájmozgás észlelésénél. Agyának letapogatása két léziót mutatott ki a hallásban, időzítésben és mozgásban szerepet játszó agyterületeken. A szokatlan jelenség kivizsgálása érdekében Elliot Freeman, a London Városi Egyetem szakértője munkatársaival egy temporális sorrend megítélési tesztet hajtott végre, rövid videókat mutatva neki beszélgető emberekről, majd megkérdezték, hogy a hangot az ajkak mozgása előtt, vagy utána hallotta. PH magabiztosan állította, hogy előbb érkezett a hang, csupán azután észlelte szinkronban a képet és a hangot, hogy a kutatók 200 milliszekundummal a szájmozgás után játszották le.
A csapat elvégzett egy második, jóval objektívebb tesztet, ami a McGurk illúzión alapult. Ennek lényege, hogy egy szótagot hallunk, miközben egy száj egy másik szótagot formál, ezek kombinációjaként pedig egy harmadik szótagot észlelünk, például egy vizuális "ga" kombinálva egy auditív "ba"-val általában "da"-nak hallatszik. Mivel PH előbb hallja a hangot, mint látja a szájmozgást, a csapat arra számított, hogy az illúzió csak a késleltetett hang esetében fog működni, ezért jókora meglepetésként érte őket, amikor pont ennek az ellenkezője jelentkezett, ami arra utalt, hogy PH agya ennél a feladatnál a képet dolgozza fel a hang előtt. És nem csupán PH-nál kapták ezt az eredményt. Amikor 34 másik alannyal tesztelték mindkét feladatot, sokaknál hasonló sémát figyeltek meg, bár egyik eltérés sem volt észlelhető a mindennapi életben. Freeman szerint ez annak tudható be, hogy ugyanazt az eseményt a külvilágban az agy különböző területei észlelik, mivel különböző időben következnek be. Ez arra utal, hogy az agy sok órával rendelkezik, ebből kettőt "láthattunk" a feladatok során, és egy egységes "most" helyett minden óra a saját "mostjait" méri az átlagukhoz viszonyítva.
PH esetében egy vagy több óra jelentősen lelassult, eltolva ezt az átlagot, valószínűleg az agyi károsodás hatására. Freeman szerint PH időzítési hibái túl nagyok és túlságosan hirtelen következnek be, ahhoz, hogy figyelmen kívül tudja hagyni, ezért van tudatában ennek az aszinkronnak a mindennapi életében is.