• kvp #22
    "Ha vegiggondoljunk egy ilyen "tanitast", akkor azt lathatjuk, hogy a tanito atviszi sajat mozdulatait a tanitvany testebe, ami azokat vegrehajtja, mikozben egyuttal erzekeli is sajat mozgasat, ezzel stimulalva a szenzoros agykerget, pontosan a megfelelo mozdulatokat raktarozva el, meg a melle szukseges millio kis informaciot is."

    Hozzatennem, hogy a fenti eljaras hosszu tavu hasznalata roncsolja az ingerelt agyteruletet, sejtelhalast okozva. Kiserletezni jo, de a gyakorlatban tul brutalis es tul pontatlan a technologia, raadasul nem elektrokemiai az ingerforras, hanem elektrodinamikus, es az erintett neuronok termeszetes toltottsegi szintje ellen dolgozik, ezert kb. olyan mint amikor valaki egy tranzisztoros kisfeszes aramkorbe nagyfeszes szikrakkal visz be jeleket. Mukodik az is, de iszonyatosan roncsolja a tranisztorok kristalyszerkezetet. Itt is ugyanez tortenik. Eloszor csak a neuralis kapcsolatok esnek szet, aztan a sejtek adjak fel. Arrol nem beszelve, hogy csak feuleti interface-nek jo, mivel az inger hatasa melysegileg nem pozicionalhato, pedig az agy szurkeallomanya nem egy sik gombfeluleten helyezkedik el.