Veszélyes az emberi egészségre a Mars pora, állapították meg a bolygón dolgozó robotok adataiból. Az új eredmények az emberi Mars-küldetések átgondolásához vezethetnek.

Korábban már a laboratóriumi tanulmányok is figyelmeztettek, a porban finom szemcséjű szilikát ásványok találhatók. A szilikátos por belélegezve reakcióba lép a tüdő víztartalmával és káros vegyületeket hoz létre. A robotok adatai szerint azonban még ennél is rosszabbak lehetnek egy emberi küldetés esélyei.

Richard Williams a NASA egészségügyi vezetője elsőként a perklorátokat emelte ki a Washingtonban megrendezett Humans 2 Mars (H2M) konferencián. A vörös bolygón gyakorinak tűnő anyag bizonyítottan károsítja a pajzsmirigyeket. A perklorátot elsőként a NASA Phoenix leszállóegysége észlelte 2008-ban az északi sarkkör közelében, nemrég azonban a 2012 augusztusában érkezett Curiosity esetében is volt egy lehetséges észlelés. A marsjáró az egyenlítő közelében elhelyezkedő Gale-kráterben kutat.

És még ezzel sincs vége, az elmúlt hónapokban a Curiosity egy másik ásványt is talált, ami nagy valószínűséggel gipsz lehet. Ez ugyancsak aggályos, magyarázta Gary Anderson, a Paragon Space Development egyik alapítója. "A gipsz nem igazán toxikus, de a belégzésével elkezd felgyülemleni a tüdőben, hasonló hatást váltva ki, mint a szénpor a bányászok esetében, a tüdőkapacitás összeomláshoz vezetve" - mondta. A gipsz emellett szem-, bőr- és légzőszervi irritációt okoz.

Természetesen felmerül a kérdés, mivel a légköri oxigén korlátozott mennyisége, valamint a veszélyes sugárzás miatt a Marson dolgozó asztronautáknak a szabadban űrruhát kell viselni, ezáltal nem lélegzik be közvetlenül a Mars porát, tehát tényleges veszély-e számukra mindaz, amit fentebb felsoroltunk? A gond az űrruhákkal kezdődik, melyeken megtapad a por. "Ez az egyik dolog, amit megtanultunk az Apollo Hold-küldetésekből" - tette hozzá Anderson.

Az Apollo küldetések bizonyították, hogy a Hold talajának finom, éles széllel rendelkező szemcséi szinte mindenhez hozzátapadnak a mikormeteoritok és a napszél folyamatos tevékenységének köszönhetően. Bár a Mars porát valamelyest védi a bolygó vékony légköre, közel 3,5 milliárd éve fújják a marsi szelek, ami ugyancsak rendkívül finom, ugyanakkor gömb alakú szemcséket jelent. A folyamatos keringés jelentős sztatikus töltést adhatott a porszemcséknek, ezért bár alakjuknál fogva nem tapadnának, az elektromosság pótolja ezt a "hiányt".

Mivel az űrruhák nehezen portalaníthatók, ezért nagy valószínűséggel a por bekerülne a lakóhelyekre, még akkor is, ha az űrhajósok visszatérése az alacsony nyomású, széndioxidban gazdag marsi környezetből egy légzsilipen keresztül történik. "Ebben az esetben ki kell pumpálni a széndioxidot és levegőt kell beengedni" - magyarázta Anderson. "Ez légáramlatot eredményez. A Mars pora olyan apró szemcséjű, hogy nem telepszik le, ezáltal az emberek óhatatlanul is belégzik"

A lakrészekbe bejutó por eltömítheti a légszűrőket, a víztisztítókat és más kritikus eszközöket, figyelmeztet Greg Gentry, a Boeing mérnöke, a Nemzetközi Űrállomás életfenntartó rendszereinek műszaki vezetője. Anderson szerint azonban jelenleg senki sem mondhat biztosat arról, hogyan befolyásolhatja a Mars-por az emberek túléléséhez szükséges berendezéseket. "A por azért is probléma, mert senki sem tudja pontosan, miket okozhat a Marson" - tette hozzá.

Jó hír, hogy a robotküldetések, mint a Curiosity segíthetnek válaszokat találni ezekre a kérdésekre. "Az Apollo program 17 millió dollárt költött a holdpor problémájának megoldására, és nem mernék rá megesküdni, hogy különösebb előrelépéseket értek el, mivel a kísérletek a Földön zajlottak" - mondta Anderson. "A Mars esetében a robotküldetésekkel meg van a lehetőség, hogy leteszteljük, hogyan pusztíthat el minket a por"