Hunter

Harminc év után igazolást nyerhet Gilbert Levin

Miközben a közvélemény a Curiosity küldetés vezető tudósának sejtelmes nyilatkozata alapján a Mars szerves molekuláinak felfedezéséről spekulál, van valaki, aki talán mindenki másnál jobban izgul a bejelentés miatt.

Gilbert Levin, a NASA egykori kutatója számára egy szerves anyagokra utaló jel megerősítené állítását, mely szerint a NASA már korábban is láthatta az élet bizonyítékait a Marson, egészen pontosan a Viking küldetés úgynevezett radioaktív bontás (LR) kísérletéből. "Ha a Curiosity bizonyítékot talált a szerves anyagokra, az ledöntené az utolsó akadályt is a kísérlettel kapcsolatos értelmezésem előtt" - nyilatkozott Levin a New Scientistnek.


A Viking leszállóegység az LR kísérlet közben a Mars felszínén 1976-ban

Bár a Curiosity felfedezésének híre már az egész világot bejárta, a felfedezés természetéről senki nem nyilatkozott. "Ez be fog kerülni a történelemkönyvekbe. Nagyon ígéretesnek tűnik" - hangzottak Grotzinger szavai, a szerves molekulák utáni kutató SAM műszer adataiból kapott eredmények kapcsán, rádiós nyilatkozata után azonban nem volt hajlandó további részletekkel szolgálni, ahogyan a NASA-tól sem érkezett még semmilyen állásfoglalás. Mindenki az Amerikai Geofizikai Egyesület december 3-án kezdődő éves ülésére tervezett előadásra hivatkozik.

Alapvetően az, hogy szerves anyagokat találnak egy bolygó felszínén még nem tekinthető az élet bizonyítékának, mivel ezek a molekulák folyamatosan záporoznak szerte a Naprendszerben a meteoritokban. A Mars esetében azonban a helyzet jóval bonyolultabb, állítja Levin, aki 1976-os kísérletével, az LR lefuttatásával egy rendkívül reaktív ágens jelenlétét mutatta ki a bolygó felszíni anyagában, amit a mikrobai anyagcsere jeleként értékelt Bár a Viking-kísérletek közül exobiológiai szempontból ez volt a legbiztatóbb, a tudósok végül arra az általános konszenzusra jutottak, hogy a kísérlet csak geológiai aktivitást talált, biológiait nem.

Levin azonban végig kitartott álláspontja mellett, ezzel együtt tudja, hogy a Viking eredményeinek értelmezése körül terjengő több mint három évtizednyi vita után a vélemények a Curiosity esetleges pozitív eredményei ellenére sem fognak egyik napról a másikra megváltozni. Bár a szerves anyagok jelenlétének bizonyítása minden racionális ellenérvet eloszlatna értelmezésével szemben, nehéz megváltoztatni egy paradigmát, taglalta Levin. "A legtöbb tudós szerint a Viking eredményei nem meggyőzőek. Kétlem, hogy ez változna" - tette hozzá.

Chris McKay, a NASA Ames Kutató Központjának a marsi élet lehetőségét kutató tudósa szintén óvatosságra int. "Talán nem annyira izgalmas, mint amire az internetes pletykákból következtetni lehet" - mondta, mint bennfentes. McKay maga sem hisz abban, hogy a Viking nem talált szerves anyagokat, melynek egy lektorált tanulmányban is hangot adott. Feltevését az Atacama-sivatag talajával bizonyította, a köztudottan szerves anyagokat tartalmazó mintából a Viking kísérletet megismételve ugyanis neki sem sikerült semmilyen jelét találni a szerves anyagoknak.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • idebudanemoda #59
    na istenem, az orosz, vagy kínai hekkerek feltörték a kommunikációt és küldtek egy pár bájtot
    p.s. milyen antivírus van a Curiosity-n?
  • xyl #58
    A víz témában - bár ez a tegnapi felvetésem:

    A #34 és #35 választ el tudom fogadni, a #44-et nem. El tudok képzelni egy olyan ciklust, hogy: Kicsapódik valamilyen hóharmat féleség, éjszaka szárazjéggel együtt, aztán a szárazjég szublimál, a víz elolvad, aztán hipp-hopp el is párolog. Tényleg csak egy nagyon kis hőmérséklet-intervallumban létezhet folyékony víz, de a nagyon kis és a nulla között azért különbség van. Kialakulhat valami vékony vízhártya, vagy esetleg cseppek.
    Mindenesetre, az ismert életből kiindulva: A "feltételezett" marsi élőlények rendkívüli vízmegkötő képességgel kell rendelkezzenek és bírniuk kell a szélsőséges hőmérsékletváltozásokat.


  • fszrtkvltzttni #57
    "3. kiolvasom a valaszt: lattam a kolcsonhatast, vagy sem. .Pont"
    4. Publikálod, mások elolvassák, és az mondják, hogy amit láttál az valsz. nem az volt amire gondoltál. Pont. :)
  • wraithLord #56
    "Nekem az az arulkodo hogy, a tanarkepzes es a kutatokepzes kozti kulonbseget szinte az teszi egyedul, hogy a tanaroknak vannak oktatasmodszertani oraik.
    A kutatoknak nincsenek. Es szerintem ez okozza, hogy sokan nincsenek kepben - nem tudjak mire szamithatnak, mit jelent az amit elvarnak toluk - amikor elkezdik a PhD-t."


    Erre nem tértem ki, de szerintem ezt egyetemi hallgatóként elsajátítja az ember a gyakorlatban, miközben diákkonferenciára és/vagy a diplomamunkájához kutatómunkát folytat, szóval a PhD megkezdésekor ezzel a résszel már nincs gond (nem kéne lennie).
    A probléma inkább az elméleti oktatással van, hogy nem látja át a hallgató a dolgokat; mármint szakmai/tudományos részről, nem módszertani részről.
    Mindent egyszerűbb gyakorlattal (így a kutatómunkát is) megtanulni, viszont ahhoz, hogy a gyakorlatban képes legyél kezdeni valamit, egy megfelelő minimális tudás szükséges. A 'minimális' legtöbbször megvan, csak sokszor nem megfelelő, és ezt a #54-ben írtam le.
    Plusz sosem árt, ha az ember tudja, mit akar... :) Ami ott kezdődik, hogy nem csak azért megyek el biológusnak, mert kell egy diploma.

    Végszóként azt mondanám, hogy logikusabb tanterv kellene, ami a kutatáshoz szükséges elméleti tudást és kreativitást célozza meg, és nem információvisszamondó robotokat csinál az emberből, másrészt pedig nem árt kényszeríteni az embert, hogy minél előbb menjen el valamelyik tanszékre, és kezdjen el ismerkedni a laborral, és kezdjen el kutatni valamit.
  • wraithLord #55
    Ja, és teszem hozzá, ez a bolognai rendszer még ront is a dolgokon (szerintem)... Mert amiről én beszéltem az előbb, az az 5 éves képzés "megreformálásának" elve lett volna...
  • wraithLord #54
    Én pedig kicsit átdolgoznám a tananyagot, és inkább a 'hogyan'-ra koncentrálnék, mint a száraz, bemagolandó információhalmazra (tehát a 'hogyan' eredményére). Persze ehhez olyan oktatók kellenének, akiknek valami lövésük is van arról, amit oktatnak, mert előfordul, hogy elég kevés van nekik...
    Én nem szednék ki teljes tárgyakat a tananyagból, mert szerintem fontos az, hogy az embernek összeálljon a biológiáról egy teljes kép az agyában (főleg, ha kutató az ember, ha diagnosztikát csinál, vagy bármilyen más "robotmunkát", akkor nem), és ehhez szüksége van kb. mindenre, amit oktatnak. Viszont egészen más hangsúlyt fektetnék az egyes tárgyakra. Sok tárgyat elhanyagolnak, ami fontos lenne (vagy nincs is), és sok tárggyal túl sokat foglalkoznak, ami messze nem lényeges annyira, ráadásul rossz/elavult módon is közelítik meg a területet. Az ember hajlamos elfelejteni, hogy az egyes tárgyakat csak a könnyebb megérthetés miatt tanítják külön, ezeket valójában nem lehet szétszedni, hanem együtt alkotnak egy kerek egészet... Erre is fel kéne hívni a figyelmet. Van, akinek magától is eszébe jut, sőt, logikai alapon, teljesen természetes módon "összepuzzlézódik" az agyában az egyetemi évek alatt, de sokaknak nem.

    Azért nem nehéz odáig eljutni, hogy elsőként jelenjen meg a neved egy cikk szerzőinek sorában. Valakinek már egyetemi hallgatóként is sikerül. (:
    Szerintem túl nagy határokat húznak az egyetemi hallgatók, a PhD hallgatók és PhD-t szerzett kutatók közé, ami valójában annyira nem is nagy (legalábbis régebben nem volt az). Talán csak a lényegesen nagyobb felelősség az, amiben különböznek, de ezt sem lehet éles határokhoz rendelni, hanem szépen lassan (egy grádiens mentén) jut el odáig az ember...
  • vumbi #53
    Egyszer volt egy beszelgetesem a tanszekvezetommel. Meglepett amit mondott. Ha egyszer elerted a 3. evfolyamot akor utana mar senkinek sincs szive kidobni. Ugy vannak vele, hogy "ha XY atengedte, akkor pont en legyek az aki elkaszalja?"

    A temaval kapcsolatban, fontos az hogy papiron nyilvan tetszik. hieszen szereted a biologiat, azert tanultal biologuson, nem pedig kozgazon vagy jogon, amivel penzt is csinalhatnal. Amikor elkezdel dolgozni egy projekten, csak akkor tapasztalod meg az adott modell, alkalmazott techinkak nehezsegeit. Erre nem nagyon lehet elmeletben felkesziteni. es igaz hogy szakdoga munka alatt megtapasztalod a labor eletet, megmutatnak neked sok technikat, de az az egy -ket ev, mikozben meg fogjak a kezed, raadasul probalnak is lelkesiteni, hogy vegul a laborban maradj, nem igazan adja vissza azt ami rad var a kov evekben , amig eljutsz oda, hogy elsokent jelenik a meg a neved a szerzok soraban.
  • vumbi #52
    Az a rendszer mukodik jelenleg amit itt irsz. Ennek a mellektermeke az, amit #48-nal leirtal.
    Ezert kerdeztem, hogy mi az amit valtoztatnal.

    Nekem az az arulkodo hogy, a tanarkepzes es a kutatokepzes kozti kulonbseget szinte az teszi egyedul, hogy a tanaroknak vannak oktatasmodszertani oraik.

    A kutatoknak nincsenek. Es szerintem ez okozza, hogy sokan nincsenek kepben - nem tudjak mire szamithatnak, mit jelent az amit elvarnak toluk - amikor elkezdik a PhD-t. Amit tanulsz a PhD alatt azta sajat tapasztalatod, mentoroddal, kollegakkal valo beszelgetesek soran tanulod meg. Mikozben az egeszet bele lehetne suriteni egy 100 oldalas konyvbe. Ami sokaknak segitene. Egy kutatas folyamata, a tervestol, elokiserletektol, a palyazti penzek szerezesen at a kutatasi terve kiviteklezesig es a publikalas folyamataval bezaroan. Ezek jol leirhato dolgok (a kutasi resz kivetelevel, ami sokszor megy at troubleshooting-ba), nem lehetetlen leadni egy feleves kurzus alatt.

    Emellett a kutatokat, ahogy te is irtad, kutatasra kellene tanitani elsosorban, mert az az elmelet amit munkad soran felhasznalsz, olyan tavol van az egyetemi anayagtol, mint Mako Jeruzalemtol. Persze fontos az elmelet, es jelenleg is vannak gyakorlatok, amik jok valamire, de leginkabb rohogesre.

    En tobb szakot vezetnek be, max 30-as letszammal, nem kevernem az okologiat, antropologiat, elattant, molekularis biologiat egymassal. Tobb szak jobb specializaciot, kompaktabb tantervet, tobb tanar - diak interakciot, es tobb idot adna kutatasra, mar a kezdetektol, kotelezo jelleggel.
  • wraithLord #51
    Szóval nem is a szelekcióról van szó - mert ha az egyetemen nem szelektálódik ki az által, hogy fel képes-e fogni, amit tudnia kéne, akkor mindenképpen kutató lesz belőle...
    Hanem ha már kutató lesz belőle, akkor legyen is képes kutatni, és érdekelje, amit csinál... Mert a PhD hallgatókat se nagyon szórják ki 3 év után, ha látszik rajtuk, hogy akarnak, csak valamiért nem jön össze nekik. (Hát ezért nem jön össze, mert nem tanították meg őket kutatóként gondolkodni... Vagy esetleg az egész nem érdekli őket, de ez megint egy másik téma.)
  • wraithLord #50
    Például azt változtatnám a rendszeren, hogy kényszerítsük a hallgatókat kreatív gondolkodásra, és ne csak lexikonnak (sőt főleg ne annak, mert nem arra "való") használják az agyukat. Mert most gyakorlatilag abból áll az egyetem, hogy információkat (nagyon sokszor hülyeségeket, ami az oktató hibája is) memorizálsz, de hogy az jó-e valamire, arról fogalmad sincsen.
    Erről amúgy regényeket tudtam volna írni anno, most inkább kihagynám, mert már nem vagyok benne...

    Én nem tudom, hogy mi folyik most a "bolognai rendszer" bevezetése óta, mert sima kredites rendszerű 5 éves képzésben végeztem a biológus szakot...

    Arra az időre nem volt igaz, hogy az ember csak PhD képzés alatt szembesül a kutatásssal, mert bizony én már 2. évesen is kutattam tanszéki laborban. De úgy tudom, hogy MSc képzés alatt is kell kutatni, és BSc képzés alatt is csak "papíron" elég irodalmazni a szakdolgozatban. Ezenkívül ott van egy csomó diák-megmérettetés, pl. az OTDK, amihez elég komolyan kell kutatni, és az ösztöndíjas PhD képzéshez is gyakorlatilag elengedhetetlen (na jó, nem egészen, ismerek ellenpédákat, de azért nagyjából igaz).
    Ráadásul a doktori iskolák nem szeretik a zsákbamacskát, szóval általában azt veszik fel, akik már eleve ott dolgoztak egyetemi hallgatóként is, vagy ha máshova jelentkezik, akkor nem árt egy-két előző professzortól (témavezetők, illetve akik még benne voltak a kutatásban valamiképpen) ajánlás...
    Nálam ez egy harmadik módon folyt, hogy az illető intézetben dolgoztam egy-két hónapot, és így fel tudták mérni a képességeimet, és hogy kellek-e nekik, vagy nem... Persze pénzt azt kaptam közben pályázati pénzből, szóval nem ingyen csináltam. De úgy is szívesen csináltam volna.

    Az utolsó bekezdésben leírtakkal én még nem találkoztam, de biztosan van ilyen is.