Hunter
Cassini: Látványos örvény látványos fotókon
A NASA Szaturnusz körül keringő Cassini szondája csodálatos felvételeket küldött a gyűrűs bolygó északi sarkvidékén tomboló gigantikus viharról. 2007 óta vadásznak a jelenségre, a szaturnuszi tél azonban eddig nem tette lehetővé a lencsevégre kapását.
A NASA által közzétett képek november 27-én készültek a Szaturnusz egyik különös jegyénél, egy hexagonális felhőörvénynél, amit elsőként a Voyager űrszonda észlelt az 1980-as évek elején. A furcsa hatoldalú szerkezet, ami közel 25.000 kilométeres átmérővel rendelkezik, a bolygó légkörén végighúzódó futó áramlás nyomán alakulhatott ki. A Cassini csapat 2007-ben vehette először alaposabban szemügyre a szokatlan alakzatot, a bolygó azonban akkor a 15 éven át tartó telének csúcspontjánál járt, ilyenkor egyáltalán nem éri napfény a szaturnuszi sarkvidéket, ezáltal túlságosan nagy sötétségbe burkolózott a terület, hogy láthassák, mi rejtőzik a hatszög közepén. 2009-ben a tavasz beköszöntével tisztulni kezdett a kép, a hatalmas vihart azonban csak most, 2012 végén sikerült megpillantani.
"A Cassini legutóbbi kirándulásának döntött pályája kiváló rálátást nyújt a küldetés tudósainak a Szaturnusz sarkvidéki területeire. Ennek köszönhetően pillanthattuk meg a zavaros viharfelhőket és a Szaturnusz híres északi-sarki hatszögének közepén kavargó örvényt " - írták a Cassini tudósai a NASA online híradásában, hozzátéve, hogy az ilyen viharok gyakoriak a Naprendszer bolygóin, így a Szaturnuszon is. "A jelenség a Cassini által néhány évvel ezelőtt a Szaturnusz déli-sarkánál felfedezett viharra emlékezetet"
A tudósok szerint az óriásvihar ugyanúgy keletkezhetett, mint a földi hurrikánok, az alsó felhőrétegek meleg, nedves levegőjének felfelé áramlásával. Azt még nem tudják, hogy egy állandó, vagy az évszakokkal változó jelenséggel állnak-e szemben.
A Cassini az első űrszonda, ami pályára állta a Szaturnusz körül. 1997-ben hagyta el a Földet és 2004 júliusában érte el a gázóriást több mint 6,1 milliárd kilométer megtétele után. Több nagy jelentőségű felfedezés fűződik a nevéhez, ilyenek a Titán hold szénhidrogén tavai és az Enceladus híres tigriscsíkjai és a belőlük kilövellő víz-gejzírek. "Nyolc és fél év után még mindig lenyűgöz bennünket az új planetáris jelenségek végtelennek tűnő tárháza" - összegeztek a küldetés tudósai.
A NASA által közzétett képek november 27-én készültek a Szaturnusz egyik különös jegyénél, egy hexagonális felhőörvénynél, amit elsőként a Voyager űrszonda észlelt az 1980-as évek elején. A furcsa hatoldalú szerkezet, ami közel 25.000 kilométeres átmérővel rendelkezik, a bolygó légkörén végighúzódó futó áramlás nyomán alakulhatott ki. A Cassini csapat 2007-ben vehette először alaposabban szemügyre a szokatlan alakzatot, a bolygó azonban akkor a 15 éven át tartó telének csúcspontjánál járt, ilyenkor egyáltalán nem éri napfény a szaturnuszi sarkvidéket, ezáltal túlságosan nagy sötétségbe burkolózott a terület, hogy láthassák, mi rejtőzik a hatszög közepén. 2009-ben a tavasz beköszöntével tisztulni kezdett a kép, a hatalmas vihart azonban csak most, 2012 végén sikerült megpillantani.
"A Cassini legutóbbi kirándulásának döntött pályája kiváló rálátást nyújt a küldetés tudósainak a Szaturnusz sarkvidéki területeire. Ennek köszönhetően pillanthattuk meg a zavaros viharfelhőket és a Szaturnusz híres északi-sarki hatszögének közepén kavargó örvényt " - írták a Cassini tudósai a NASA online híradásában, hozzátéve, hogy az ilyen viharok gyakoriak a Naprendszer bolygóin, így a Szaturnuszon is. "A jelenség a Cassini által néhány évvel ezelőtt a Szaturnusz déli-sarkánál felfedezett viharra emlékezetet"
A tudósok szerint az óriásvihar ugyanúgy keletkezhetett, mint a földi hurrikánok, az alsó felhőrétegek meleg, nedves levegőjének felfelé áramlásával. Azt még nem tudják, hogy egy állandó, vagy az évszakokkal változó jelenséggel állnak-e szemben.
A Cassini az első űrszonda, ami pályára állta a Szaturnusz körül. 1997-ben hagyta el a Földet és 2004 júliusában érte el a gázóriást több mint 6,1 milliárd kilométer megtétele után. Több nagy jelentőségű felfedezés fűződik a nevéhez, ilyenek a Titán hold szénhidrogén tavai és az Enceladus híres tigriscsíkjai és a belőlük kilövellő víz-gejzírek. "Nyolc és fél év után még mindig lenyűgöz bennünket az új planetáris jelenségek végtelennek tűnő tárháza" - összegeztek a küldetés tudósai.
