Hunter
Oxigén légkört találtak a Dione holdon
A NASA Cassini űrszondája vékony oxigén légkört fedezett fel a Szaturnusz jeges holdján, ez azonban még igen messze van attól, amit élhetőnek nevezhetnénk.
A Dione levegőjének sűrűsége ötbilliomod része a földinek, az ott uralkodó körülmények nagyjából annak felelnek meg, amit a Föld felszínétől 480 kilométeres magasságban tapasztalhatnánk. A Cassini tudósainak tájékoztatása szerint a 11 köbcentiméterenként található egyetlen oxigén ion, ami csekély ugyan, ahhoz mégis elegendő, hogy légkörnek minősítsék.
"Most már tudjuk, hogy a Dione a Szaturnusz gyűrűi és a Rhea hold mellett ugyancsak az oxigén molekulák forrása" - nyilatkozott Robert Tokar, a Los Alamos Nemzeti Laboratórium tudósa, a tanulmányt vezető Cassini csapattag. "Ez azt bizonyítja, hogy a molekuláris oxigén tulajdonképpen gyakori a Szaturnusz rendszerben és megerősíti azt az elméletet, hogy az oxigén olyan folyamatokból is származhat, amiknek nincs közük az élethez"
Dióné görög istennőről, Aphrodité anyjáról elnevezett égitest a Szaturnusz egyik legkisebb holdja, átmérője mindössze 1.123 kilométer, 2,7 nap alatt kerüli meg a Szaturnuszt, amitől 377.400 kilométerre helyezkedik el, ez nagyjából megegyezik a Föld-Hold távolsággal. A Dione oxigénje valószínűleg a napszél nagy energiájú részecskéi és a jéggel borított felszín kölcsönhatásából keletkezik, ami oxigén ionokat szabadít fel, magyarázta Tokar. Egy másik elmélet szerint a Dione geológiai folyamatai táplálhatják a hold légkörét, amit ugyancsak nem zár ki a kutatócsoport.
A Dione koránt sem az egyetlen légkörrel rendelkező sziklás égitest a Naprendszerben, a Föld mellett a Vénusz és a Mars, valamint a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán is vastag légkörrel rendelkezik. Ezeknél jóval vékonyabb légkört detektáltak 2010-ben a Rhea körül, ami nagyjából megegyezik a Dione-nál észlelttel. A Rhea légkörének felfedezése és a Hubble Űrtávcső ózon észlelése a Dione esetében már sejttette e kutatókkal, hogy a másik kis hold is rendelkezhet egy minimális légkörrel, erről azonban csak a Cassini tavaly áprilisi átrepülése után győződhettek meg. A szonda plazma spektrométere ionizált oxigént észlelt, amikor 503 kilométerre közelítette meg a jeges holdat, mely során köbméterenként 90.000 oxigén iont mért, tájékoztattak a kutatók.
"A tudósok még abban sem voltak biztosak, hogy a Dione elég nagy lehet egy exoszféra fenntartásához, ez az új kutatás azonban azt mutatja, hogy a hold még annál is érdekesebb, mint korábban gondoltuk" - nyilatkozott a SPACE.com-nak Amanda Hendrix, a Cassini helyettes projekt tudósa, aki nem vett részt Tokar tanulmányában. "A tudósok most átfésülik a Cassini Dione-ról gyűjtött adatait, hogy részletesebben tanulmányozhassák a holdat"
A Dione 1684-es felfedezése Giovanni Cassini nevéhez fűződik, akiről a NASA Szaturnusz-rendszer kutató űrszondáját is elnevezték. A szonda 1997-ben hagyta el a Földet és 2004-ben kezdte meg tudományos munkáját a gyűrűs bolygó környezetében. A NASA és az ESA közös küldetését többször is meghosszabbították, jelenleg 2017-ig biztosított a finanszírozása.
A Dione levegőjének sűrűsége ötbilliomod része a földinek, az ott uralkodó körülmények nagyjából annak felelnek meg, amit a Föld felszínétől 480 kilométeres magasságban tapasztalhatnánk. A Cassini tudósainak tájékoztatása szerint a 11 köbcentiméterenként található egyetlen oxigén ion, ami csekély ugyan, ahhoz mégis elegendő, hogy légkörnek minősítsék.
"Most már tudjuk, hogy a Dione a Szaturnusz gyűrűi és a Rhea hold mellett ugyancsak az oxigén molekulák forrása" - nyilatkozott Robert Tokar, a Los Alamos Nemzeti Laboratórium tudósa, a tanulmányt vezető Cassini csapattag. "Ez azt bizonyítja, hogy a molekuláris oxigén tulajdonképpen gyakori a Szaturnusz rendszerben és megerősíti azt az elméletet, hogy az oxigén olyan folyamatokból is származhat, amiknek nincs közük az élethez"Dióné görög istennőről, Aphrodité anyjáról elnevezett égitest a Szaturnusz egyik legkisebb holdja, átmérője mindössze 1.123 kilométer, 2,7 nap alatt kerüli meg a Szaturnuszt, amitől 377.400 kilométerre helyezkedik el, ez nagyjából megegyezik a Föld-Hold távolsággal. A Dione oxigénje valószínűleg a napszél nagy energiájú részecskéi és a jéggel borított felszín kölcsönhatásából keletkezik, ami oxigén ionokat szabadít fel, magyarázta Tokar. Egy másik elmélet szerint a Dione geológiai folyamatai táplálhatják a hold légkörét, amit ugyancsak nem zár ki a kutatócsoport.
A Dione koránt sem az egyetlen légkörrel rendelkező sziklás égitest a Naprendszerben, a Föld mellett a Vénusz és a Mars, valamint a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán is vastag légkörrel rendelkezik. Ezeknél jóval vékonyabb légkört detektáltak 2010-ben a Rhea körül, ami nagyjából megegyezik a Dione-nál észlelttel. A Rhea légkörének felfedezése és a Hubble Űrtávcső ózon észlelése a Dione esetében már sejttette e kutatókkal, hogy a másik kis hold is rendelkezhet egy minimális légkörrel, erről azonban csak a Cassini tavaly áprilisi átrepülése után győződhettek meg. A szonda plazma spektrométere ionizált oxigént észlelt, amikor 503 kilométerre közelítette meg a jeges holdat, mely során köbméterenként 90.000 oxigén iont mért, tájékoztattak a kutatók.
"A tudósok még abban sem voltak biztosak, hogy a Dione elég nagy lehet egy exoszféra fenntartásához, ez az új kutatás azonban azt mutatja, hogy a hold még annál is érdekesebb, mint korábban gondoltuk" - nyilatkozott a SPACE.com-nak Amanda Hendrix, a Cassini helyettes projekt tudósa, aki nem vett részt Tokar tanulmányában. "A tudósok most átfésülik a Cassini Dione-ról gyűjtött adatait, hogy részletesebben tanulmányozhassák a holdat"A Dione 1684-es felfedezése Giovanni Cassini nevéhez fűződik, akiről a NASA Szaturnusz-rendszer kutató űrszondáját is elnevezték. A szonda 1997-ben hagyta el a Földet és 2004-ben kezdte meg tudományos munkáját a gyűrűs bolygó környezetében. A NASA és az ESA közös küldetését többször is meghosszabbították, jelenleg 2017-ig biztosított a finanszírozása.
