Hunter
Elektronsugarak kötik össze a Szaturnuszt holdjával
Érdekes kapcsolatra derült fény a NASA Cassini űrszondájának adataiból a Szaturnusz és holdja, az Enceladus között. A két égitestet erős elektromos feszültség köti össze, elektronok sugarai áramlanak oda-vissza a bolygó és a hold között. A felfedezést a Nature-ben publikálták.
A jelenséget a Cassini egy elektronszenzort is magába foglaló Cassini Plazma Spektrométer (CAPS) műszere fedezte fel. Érkezése óta a szonda tizennégyszer haladt el az 500 kilométer széles Enceladus mellett, fokozatosan fedezve fel a jeges hold titkait. Ezek közül a legjelentősebbek a hold déli sarkvidékéről előtörő gázokat és jeges szemcséket tartalmazó sugarak, amik elektromosan töltötté válnak, egy ionoszférát hozva létre. Az Enceladus és ionoszférájának mozgása a Szaturnuszt körülvevő mágneses buborékban, a magnetoszférában egy dinamóként biztosítja az újonnan felfedezett rendszer működését.
A tudósok számára nem ismeretlen a jelenség, a Jupiter három, a magnetoszférájában keringő holdjával is fenntart hasonló elektromos kapcsolatot. Az áramlási rendszerekről egy ragyogó folt is árulkodik a bolygó felső légkörében. A Jupiter mágneses terében elektronok találhatók, ezért egyes holdjai, ilyen például az Io, vékony atmoszférájukkal együtt elektromosan vezetőként mozognak ebben a térben, a Jupiter és a holdak között pedig elektromos áram folyik. A mostani felfedezés szerint hasonló folyamatok zajlanak a szaturnuszi rendszerben is.
A Cassini által a Szaturnusz sarki fényeinél észlelt ragyogó ultraibolya folt elektromos kapcsolatot jelez a két égitest között
"A Cassini fedélzetén a most észlelt energia szinteken csak a CAPS-ELS rendelkezik az elektronsugarak közvetlen észlelésének a képességével. Ez a felfedezés nagy lépést jelent a rejtélyes Enceladuson zajló folyamatok pontos megismerésében" - nyilatkozott a CAPS-ELS-t, a szóban forgó elektronszenzort tervező és kivitelező brit Mullard Űrtudományi Központ részéről dr. Geraint Jones, a Nature-ben megjelent tanulmány szerzője.
"Ez így már egy egyetemes folyamatnak tűnik - a Jupiter Io holdja a Naprendszer legvulkanikusabb égiteste, ami egy fényes foltot idéz elő a Jupiter sarki fényében. Most ugyanezt látjuk a Szaturnusz esetében is. A változékony, ugyanakkor méltóságteljes, vízben gazdag Enceladus felhők, melyeket valószínűleg jégvulkanizmus működtet, elektronsugarakat hoz létre, amik ugyancsak egy figyelemre méltó foltot eredményeznek a Szaturnusz sarki fényében" - tette hozzá a tanulmány társszerzője, Andrew Coates, a Mullard Központnak otthont adó University College London professzora.
Az elektronsugarak mellett az amerikai Johns Hopkins Egyetem kutatói a Cassini más műszereivel egy nagy energiájú, az Enceladus felé irányuló ion-folyamot, és egy ultraibolya foltot is észleltek, utóbbit a Szaturnusz atmoszférájának felső rétegeiben.
A jelenséget a Cassini egy elektronszenzort is magába foglaló Cassini Plazma Spektrométer (CAPS) műszere fedezte fel. Érkezése óta a szonda tizennégyszer haladt el az 500 kilométer széles Enceladus mellett, fokozatosan fedezve fel a jeges hold titkait. Ezek közül a legjelentősebbek a hold déli sarkvidékéről előtörő gázokat és jeges szemcséket tartalmazó sugarak, amik elektromosan töltötté válnak, egy ionoszférát hozva létre. Az Enceladus és ionoszférájának mozgása a Szaturnuszt körülvevő mágneses buborékban, a magnetoszférában egy dinamóként biztosítja az újonnan felfedezett rendszer működését.
A tudósok számára nem ismeretlen a jelenség, a Jupiter három, a magnetoszférájában keringő holdjával is fenntart hasonló elektromos kapcsolatot. Az áramlási rendszerekről egy ragyogó folt is árulkodik a bolygó felső légkörében. A Jupiter mágneses terében elektronok találhatók, ezért egyes holdjai, ilyen például az Io, vékony atmoszférájukkal együtt elektromosan vezetőként mozognak ebben a térben, a Jupiter és a holdak között pedig elektromos áram folyik. A mostani felfedezés szerint hasonló folyamatok zajlanak a szaturnuszi rendszerben is.
A Cassini által a Szaturnusz sarki fényeinél észlelt ragyogó ultraibolya folt elektromos kapcsolatot jelez a két égitest között
"A Cassini fedélzetén a most észlelt energia szinteken csak a CAPS-ELS rendelkezik az elektronsugarak közvetlen észlelésének a képességével. Ez a felfedezés nagy lépést jelent a rejtélyes Enceladuson zajló folyamatok pontos megismerésében" - nyilatkozott a CAPS-ELS-t, a szóban forgó elektronszenzort tervező és kivitelező brit Mullard Űrtudományi Központ részéről dr. Geraint Jones, a Nature-ben megjelent tanulmány szerzője.
"Ez így már egy egyetemes folyamatnak tűnik - a Jupiter Io holdja a Naprendszer legvulkanikusabb égiteste, ami egy fényes foltot idéz elő a Jupiter sarki fényében. Most ugyanezt látjuk a Szaturnusz esetében is. A változékony, ugyanakkor méltóságteljes, vízben gazdag Enceladus felhők, melyeket valószínűleg jégvulkanizmus működtet, elektronsugarakat hoz létre, amik ugyancsak egy figyelemre méltó foltot eredményeznek a Szaturnusz sarki fényében" - tette hozzá a tanulmány társszerzője, Andrew Coates, a Mullard Központnak otthont adó University College London professzora.
Az elektronsugarak mellett az amerikai Johns Hopkins Egyetem kutatói a Cassini más műszereivel egy nagy energiájú, az Enceladus felé irányuló ion-folyamot, és egy ultraibolya foltot is észleltek, utóbbit a Szaturnusz atmoszférájának felső rétegeiben.