Hunter
Az édes élet keserűségei
Cukor, szacharin, aszpartám, szukralóz. Annak kiválasztása, hogy éppen melyiket szórjuk a teánkba vagy kávénkba egyfajta orosz rulett, különösen a körülöttük kavargó ellentmondások miatt.
A szacharint sokan a rák szinonimájaként értékelik, az Egyesült Államokban az 1970-es években be is akarták tiltani, mivel a szintetikus édesítőszeren tartott patkányoknál hólyagrák alakult ki. A Kongresszus azonban moratóriumot hirdetett a tilalommal szemben, így maradhatott a szacharin az éttermi asztalokon és a boltok polcain, 1991-ben vissza is vonták a tiltási indítványt. 2000-től, amikor kísérletekkel bizonyították, hogy a mesterséges édesítő másként viselkedik az embereknél, mint a patkányok esetében, a figyelmeztetések is eltűntek a csomagolásokról.
Mindezek ellenére, vagy éppen ezért sokakban merülnek fel kétségek az egyre szaporodó mesterséges édesítőszerekkel kapcsolatban, mégis rengeteget használunk belőlük. Globálisan ezek a szintetikus anyagok 1,5 milliárdos piacot jelentenek éves szinten, a fogyni vágyók és a cukor problémákkal küzdők többsége kizárólagos megoldásként tekint ezekre a kemikáliákra.
A tudományos társadalomban sincs egyetértés. Bármelyik édesítőszer esetében ugyanannyi megnyugtató elemzést találunk némi keresgélés árán, mint amennyi elrémítő tanulmányt, és sajnos egyáltalán nem zárható ki, hogy az édesítőszerek olyan hosszútávú hatásokat hordoznak az emberekre nézve, amik csak akkor válnak egyértelművé, ha valaki évtizedeken át fogyasztja ezeket a szereket, éppen ezért az emberek döntéseit leginkább a szóbeszéd és a különböző szeszélyek alakítják.
Több százmillióan fogyasztanak mesterséges édesítőszerrel készült ételeket és italokat, melyek száma meredeken nő, eddig azonban nem hallhattunk semmilyen világméretű egészségügyi hatásról, ami ehhez lenne köthető.
Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Hatósága (FDA) a három, jelenleg legszélesebb körben alkalmazott édesítőszert ugyanabba az "általánosan biztonságosnak tartott" csoportba sorolja. A gyártók tanulmányok hadaival igyekeznek alátámasztani ezt. "A hagyományos értelembe vett élelmiszer biztonsági szempontok alapján a tudományos társadalom úgy véli, ezeket rendkívül alaposan leteszteltük minden lehetséges toxicitással szemben" - mondta Dr. Gary M. Williams, a New York-i Orvosi Egyetem patológus professzora, aki nem vett részt a mesterséges édesítőszerek biztonsági felülvizsgálataiban, melyek közül többet is a gyártók finanszíroztak.
Williams professzor biztonsággal kapcsolatos nézeteit részben arra is alapozza, hogy az édesítőszerek sokkal intenzívebbek a cukornál, ezért az emberek jóval kevesebbet fogyasztanak belőlük. A kis tasakokban található, vagy apró tablettákba formált fehér "izé" nagy része csupán töltőanyag, nem tisztán édesítő, az állatokon végzett biztonsági tesztek olyan dózisokat vizsgáltak, amik a fogyasztásra ajánlott több száz, vagy ezerszerese. A kritikusok azonban, főként a hazánkban is legelterjedtebb aszpartám esetében azzal érvelnek, hogy az egészségügyi panaszok, mint fejfájás, neurológiai rendellenességek és a rák kialakulása igenis figyelmeztető jel, a hatóságok azonban szemet hunynak ezek felett.
Egy fogyasztóvédő csoport, a Center for Science in the Public Interest (CSPI) "kerülendő" felirattal látja el a szacharin és aszpartám tartalmú fogyasztási cikkeket, ugyanakkor a szukralózt és egy újabb, intenzívebb, kémiai összetételét tekintve az aszpartámhoz nagyon hasonló édesítőt, a neotámot biztonságosnak ítél. A CSPI ugyancsak óv az aceszulfám-káliumtól, egy kevésbé elterjedt szertől, amit inkább a sütött árukban alkalmaznak más édesítőkkel kombinálva, de üdítőitalokban, sőt a Halls cukormentes cukorkákban is megtalálható az aszpartám társaságában.
A CSPI-nek azokhoz is van pár szava, akik a sztíviához, a jázminpakóca növényből kinyert édesítőhöz folyamodnak, mivel mindössze egyetlen laboratóriumi állatfajjal folytattak le ráktanulmányokat az édesítőszert illetően. "Csak azért mert az anyag természetes, nem jelenti azt, hogy biztonságos is" - figyelmeztet a CSPI weboldala.
Egy édesítőszerekre irányuló Google keresés ezernyi rémtörténetet tár elénk, az agydaganat kialakulásától a súlygyarapodásig szinte bármit olvashatunk. Dr. Walter Willett, a Harvard élelmezési tanszékének vezetője szerint az emberek képesek a racionális döntésekre a kockázatok és bizonytalanságok figyelembevételével. "A világ soha nem pusztán fekete és fehér, és szinte soha nem közelíthetünk teljes bizonyossággal semmi felé" - mondta. "A legfontosabb azon kockázatok elkerülése, amik jelentősek és egyértelműek, mint a dohányzás, túlsúly és a cukrozott üdítők rendszeres fogyasztása"
A szacharin, aszpartám, szukralóz és aceszulfám-kálium mind olyan molekulák, amik a nyelv felszínének bizonyos proteinjeihez kapcsolódva megbizsergetik a neuronokat, melyek az "édes" jelzést küldik tovább az agyba. A legnagyobb kérdés, hogy mi történik a mesterséges édesítőkkel miután elfogyasztottuk azokat.
Nézzük az aszpartámot. Ez gyakorlatilag két aminosav és egy molekuláris töredék elegye, utóbbit metil-észternek neveznek. Az emberek egy része - körülbelül egy a huszonötezerből - nem képes feldolgozni az egyik aminosavat, a fenilalanint, nekik nem tanácsos aszpartámot fogyasztani. Mindemellett sok étel tartalmazza a szóban forgó két aminosavat, jóval magasabb mennyiségben. "Nem teljesen idegen, egyedi anyagokról beszélünk" - mondta dr. Willett. "Ez nem bizonyítja ugyan, hogy teljesen ártalmatlanok, de kicsi a valószínűsége, hogy valami hatalmas meglepetés várna ránk"
A két aminosav bár része az emberi étrendnek, gondokat okoz ha felborul az egyensúlyuk, ugyanakkor érdemes egy pillantást vetni a harmadik összetevőre. A metil-észter metanollá, egyfajta méreggé alakul, bár a gyümölcslevekben is megtalálható a metanol, ami különböző rendellenességeket okozhat, mint sclerosis multiplex vagy enyhe metilalkohol mérgezés. A tudományos irodalomban is több figyelmeztető felfedezés található. Egy olasz rákkutatási tanulmány szerint az aszpartámot fogyasztó patkányoknál magasabb volt a leukémia és a limfóma megjelenésének aránya. Természetesen van ellentételezésünk is, a marylandi Nemzeti Rákkutató Intézet átfogó vizsgálata például nem talált összefüggést az aszpartámmal készült italok és a rák kialakulása között.
Eközben a szukralóz, ahogy azt az előállítók is hangoztatják, cukorként kezdi pályafutását. A cukor molekulákból azonban kémiai reakciókkal darabokat emelnek ki, három hidroxil csoportot klóratomokra cserélve. A klór hatékonyan álcázza a molekulákat, melyek többsége feldolgozatlanul áthalad a szervezeten, ezáltal elmondható, hogy nulla kalóriás termék. Többen természetesen aggódnak a klór miatt, az állatokon elvégzett tesztek szerint azonban a szukralóz belefér az amerikai "biztonságos" kategóriába. A szukralóz molekulák tartóssága azonban egy másik aggályt is felvet, mivel alig metabolizálódik, a környezetbe kerül. Az Egyesült Államokban mérhető szukralóz szinteket találtak a vízellátásban, a kikerült mesterséges anyagok hatása az élőlényekre nem ismert.
Ha már ennyi negatívum hangzott el az édesítőkkel kapcsolatban, bizonyára sokakban felmerül, vajon a cukor mennyire káros valójában? A fehér cukor bár természetes, egyértelműen hizlal, ami számos egészségi problémát eredményez, a diabétesztől, a szívbetegségeken át egészen a rák kialakulásáig. A cukros üdítők, és ide érthetők a gyümölcslevek is, különösen nagy mértékben hozzájárulnak az elhízáshoz. Elvileg az étrend megváltoztatásával az éhségérzet is megváltozik, biztosítva a megfelelő táplálkozást. Emésztőrendszerünk azonban mintha nem venné észre a folyadékkal bevitt kalóriákat. "A folyékony kalóriák másnak tűnnek, ezért is különösen problémásak" - mondta dr. Willett. "Sok étel hozzájárul a súlygyarapodáshoz, azonban úgy tűnik, hogy a cukrozott italok jelentik a legfontosabb problémát"
A mesterséges édesítőszerek nem hizlalnak, azonban rengeteg körülöttük a kérdőjel. "Érdemes figyelembe venni, hogy a cigarettázás 30 évig nem emeli a tüdőrák kialakulásának a kockázatát, pedig ez egy rendkívül erős karcinogén. Sok összetevő évtizedeken át képes lappangani" - mondta Willett, aki a transzzsírokat hozza fel példaként, amit az 1900-as évektől használunk, azonban csak az 1990-es években bukkant fel problémaként a gyógyászatban. "90 évbe telt, hogy rájöjjünk mekkora problémát is okoz. Kissé mellbevágó milyen hosszú időre volt szükség" - tette hozzá.
Willett mindezek ellenére úgy véli, hogy a mesterséges édesítésű üdítők még mindig jobbak a cukorral készült változatoknál, bár a diétás italokat sem tartja optimálisnak, a nikotin tapaszra emlékezteti, és inkább a kevesebb édes étel és ital fogyasztására buzdít.
A szacharint sokan a rák szinonimájaként értékelik, az Egyesült Államokban az 1970-es években be is akarták tiltani, mivel a szintetikus édesítőszeren tartott patkányoknál hólyagrák alakult ki. A Kongresszus azonban moratóriumot hirdetett a tilalommal szemben, így maradhatott a szacharin az éttermi asztalokon és a boltok polcain, 1991-ben vissza is vonták a tiltási indítványt. 2000-től, amikor kísérletekkel bizonyították, hogy a mesterséges édesítő másként viselkedik az embereknél, mint a patkányok esetében, a figyelmeztetések is eltűntek a csomagolásokról.
Mindezek ellenére, vagy éppen ezért sokakban merülnek fel kétségek az egyre szaporodó mesterséges édesítőszerekkel kapcsolatban, mégis rengeteget használunk belőlük. Globálisan ezek a szintetikus anyagok 1,5 milliárdos piacot jelentenek éves szinten, a fogyni vágyók és a cukor problémákkal küzdők többsége kizárólagos megoldásként tekint ezekre a kemikáliákra. A tudományos társadalomban sincs egyetértés. Bármelyik édesítőszer esetében ugyanannyi megnyugtató elemzést találunk némi keresgélés árán, mint amennyi elrémítő tanulmányt, és sajnos egyáltalán nem zárható ki, hogy az édesítőszerek olyan hosszútávú hatásokat hordoznak az emberekre nézve, amik csak akkor válnak egyértelművé, ha valaki évtizedeken át fogyasztja ezeket a szereket, éppen ezért az emberek döntéseit leginkább a szóbeszéd és a különböző szeszélyek alakítják.
Több százmillióan fogyasztanak mesterséges édesítőszerrel készült ételeket és italokat, melyek száma meredeken nő, eddig azonban nem hallhattunk semmilyen világméretű egészségügyi hatásról, ami ehhez lenne köthető.
Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Hatósága (FDA) a három, jelenleg legszélesebb körben alkalmazott édesítőszert ugyanabba az "általánosan biztonságosnak tartott" csoportba sorolja. A gyártók tanulmányok hadaival igyekeznek alátámasztani ezt. "A hagyományos értelembe vett élelmiszer biztonsági szempontok alapján a tudományos társadalom úgy véli, ezeket rendkívül alaposan leteszteltük minden lehetséges toxicitással szemben" - mondta Dr. Gary M. Williams, a New York-i Orvosi Egyetem patológus professzora, aki nem vett részt a mesterséges édesítőszerek biztonsági felülvizsgálataiban, melyek közül többet is a gyártók finanszíroztak.
Williams professzor biztonsággal kapcsolatos nézeteit részben arra is alapozza, hogy az édesítőszerek sokkal intenzívebbek a cukornál, ezért az emberek jóval kevesebbet fogyasztanak belőlük. A kis tasakokban található, vagy apró tablettákba formált fehér "izé" nagy része csupán töltőanyag, nem tisztán édesítő, az állatokon végzett biztonsági tesztek olyan dózisokat vizsgáltak, amik a fogyasztásra ajánlott több száz, vagy ezerszerese. A kritikusok azonban, főként a hazánkban is legelterjedtebb aszpartám esetében azzal érvelnek, hogy az egészségügyi panaszok, mint fejfájás, neurológiai rendellenességek és a rák kialakulása igenis figyelmeztető jel, a hatóságok azonban szemet hunynak ezek felett.
Egy fogyasztóvédő csoport, a Center for Science in the Public Interest (CSPI) "kerülendő" felirattal látja el a szacharin és aszpartám tartalmú fogyasztási cikkeket, ugyanakkor a szukralózt és egy újabb, intenzívebb, kémiai összetételét tekintve az aszpartámhoz nagyon hasonló édesítőt, a neotámot biztonságosnak ítél. A CSPI ugyancsak óv az aceszulfám-káliumtól, egy kevésbé elterjedt szertől, amit inkább a sütött árukban alkalmaznak más édesítőkkel kombinálva, de üdítőitalokban, sőt a Halls cukormentes cukorkákban is megtalálható az aszpartám társaságában.A CSPI-nek azokhoz is van pár szava, akik a sztíviához, a jázminpakóca növényből kinyert édesítőhöz folyamodnak, mivel mindössze egyetlen laboratóriumi állatfajjal folytattak le ráktanulmányokat az édesítőszert illetően. "Csak azért mert az anyag természetes, nem jelenti azt, hogy biztonságos is" - figyelmeztet a CSPI weboldala.
Egy édesítőszerekre irányuló Google keresés ezernyi rémtörténetet tár elénk, az agydaganat kialakulásától a súlygyarapodásig szinte bármit olvashatunk. Dr. Walter Willett, a Harvard élelmezési tanszékének vezetője szerint az emberek képesek a racionális döntésekre a kockázatok és bizonytalanságok figyelembevételével. "A világ soha nem pusztán fekete és fehér, és szinte soha nem közelíthetünk teljes bizonyossággal semmi felé" - mondta. "A legfontosabb azon kockázatok elkerülése, amik jelentősek és egyértelműek, mint a dohányzás, túlsúly és a cukrozott üdítők rendszeres fogyasztása"
A szacharin, aszpartám, szukralóz és aceszulfám-kálium mind olyan molekulák, amik a nyelv felszínének bizonyos proteinjeihez kapcsolódva megbizsergetik a neuronokat, melyek az "édes" jelzést küldik tovább az agyba. A legnagyobb kérdés, hogy mi történik a mesterséges édesítőkkel miután elfogyasztottuk azokat.
Nézzük az aszpartámot. Ez gyakorlatilag két aminosav és egy molekuláris töredék elegye, utóbbit metil-észternek neveznek. Az emberek egy része - körülbelül egy a huszonötezerből - nem képes feldolgozni az egyik aminosavat, a fenilalanint, nekik nem tanácsos aszpartámot fogyasztani. Mindemellett sok étel tartalmazza a szóban forgó két aminosavat, jóval magasabb mennyiségben. "Nem teljesen idegen, egyedi anyagokról beszélünk" - mondta dr. Willett. "Ez nem bizonyítja ugyan, hogy teljesen ártalmatlanok, de kicsi a valószínűsége, hogy valami hatalmas meglepetés várna ránk"A két aminosav bár része az emberi étrendnek, gondokat okoz ha felborul az egyensúlyuk, ugyanakkor érdemes egy pillantást vetni a harmadik összetevőre. A metil-észter metanollá, egyfajta méreggé alakul, bár a gyümölcslevekben is megtalálható a metanol, ami különböző rendellenességeket okozhat, mint sclerosis multiplex vagy enyhe metilalkohol mérgezés. A tudományos irodalomban is több figyelmeztető felfedezés található. Egy olasz rákkutatási tanulmány szerint az aszpartámot fogyasztó patkányoknál magasabb volt a leukémia és a limfóma megjelenésének aránya. Természetesen van ellentételezésünk is, a marylandi Nemzeti Rákkutató Intézet átfogó vizsgálata például nem talált összefüggést az aszpartámmal készült italok és a rák kialakulása között.
Eközben a szukralóz, ahogy azt az előállítók is hangoztatják, cukorként kezdi pályafutását. A cukor molekulákból azonban kémiai reakciókkal darabokat emelnek ki, három hidroxil csoportot klóratomokra cserélve. A klór hatékonyan álcázza a molekulákat, melyek többsége feldolgozatlanul áthalad a szervezeten, ezáltal elmondható, hogy nulla kalóriás termék. Többen természetesen aggódnak a klór miatt, az állatokon elvégzett tesztek szerint azonban a szukralóz belefér az amerikai "biztonságos" kategóriába. A szukralóz molekulák tartóssága azonban egy másik aggályt is felvet, mivel alig metabolizálódik, a környezetbe kerül. Az Egyesült Államokban mérhető szukralóz szinteket találtak a vízellátásban, a kikerült mesterséges anyagok hatása az élőlényekre nem ismert.
Ha már ennyi negatívum hangzott el az édesítőkkel kapcsolatban, bizonyára sokakban felmerül, vajon a cukor mennyire káros valójában? A fehér cukor bár természetes, egyértelműen hizlal, ami számos egészségi problémát eredményez, a diabétesztől, a szívbetegségeken át egészen a rák kialakulásáig. A cukros üdítők, és ide érthetők a gyümölcslevek is, különösen nagy mértékben hozzájárulnak az elhízáshoz. Elvileg az étrend megváltoztatásával az éhségérzet is megváltozik, biztosítva a megfelelő táplálkozást. Emésztőrendszerünk azonban mintha nem venné észre a folyadékkal bevitt kalóriákat. "A folyékony kalóriák másnak tűnnek, ezért is különösen problémásak" - mondta dr. Willett. "Sok étel hozzájárul a súlygyarapodáshoz, azonban úgy tűnik, hogy a cukrozott italok jelentik a legfontosabb problémát"A mesterséges édesítőszerek nem hizlalnak, azonban rengeteg körülöttük a kérdőjel. "Érdemes figyelembe venni, hogy a cigarettázás 30 évig nem emeli a tüdőrák kialakulásának a kockázatát, pedig ez egy rendkívül erős karcinogén. Sok összetevő évtizedeken át képes lappangani" - mondta Willett, aki a transzzsírokat hozza fel példaként, amit az 1900-as évektől használunk, azonban csak az 1990-es években bukkant fel problémaként a gyógyászatban. "90 évbe telt, hogy rájöjjünk mekkora problémát is okoz. Kissé mellbevágó milyen hosszú időre volt szükség" - tette hozzá.
Willett mindezek ellenére úgy véli, hogy a mesterséges édesítésű üdítők még mindig jobbak a cukorral készült változatoknál, bár a diétás italokat sem tartja optimálisnak, a nikotin tapaszra emlékezteti, és inkább a kevesebb édes étel és ital fogyasztására buzdít.