Hunter
Kiosztották a 2011. évi Ig Nobel díjakat
Az idei Ig Nobel többek közt a teknősök ásításának tanulmányozását, a világvége jövendölések matematikai kockázatait és halogatás természetének megismerését díjazták, mi ez utóbbi előtt tisztelgünk azzal, hogy írásunkat közel 5 napos késéssel tesszük közzé.
Az ásítás ragadós, nem csupán az emberek, de más főemlősök körében is. Már akkor is hajlamosak vagyunk ásítani, ha az ásításról olvasunk, valószínűleg ezért is gondolunk most is az ásításra. Ugyanez az ásításról való írásra is igaz lehet, ezért is értékelendő Anna Wilkinson, a brit Lincoln Egyetem kutatójának Ig Nobel díjas munkája, ami a Current Zoology szaklapban jelent meg "Nincs bizonyíték a vöröslábú teknősök ragadós ásítozására" címmel. Wilkinson három bécsi kollégájával osztozik az elismerésen, a tanulmány társszerzői Natalie Sebanz, Isabella Mandl és Ludwig Huber, a Messerli Intézet munkatársai is jelentős időt szántak eme hasznos kutatásnak.
Bár a ragadós ásítás rejtélyére nem sikerült egyértelmű magyarázatot találni, Wilkinson kizárni látszik az egyik vezető elméletet, az empátia szerepét a folyamatban. Miután éveken át tanulmányozta a teknősök viselkedését, úgy véli sikerült megcáfolnia az elméletet. "Meggyőződésem volt, hogy a teknősöknél is ragadós az ásítás" - mondta a kutatónő, aki hat hónapon át tanított be egy teknőst az ásításra, majd miután szegény jószág már kellő jártasságot szerzett ebben a tudományban, megfigyelte a többi teknős reakcióját, vagyis inkább annak hiányát. Számos kísérlettel próbálkozott, de egyik sem működött, tehát a teknősöknél az ásítás nem ragadós.
Az irodalmi díjat az amerikai Stanford Egyetem nyugalmazott professzora, John Perry kapta a "strukturált halogatás" mindenre kiterjedő magyarázatáért. "A késlekedőt motiválhatjuk azáltal, hogy bonyolult, időszerű és fontos feladatokkal látjuk el, egészen addig, amíg ezeknél a feladatoknál valami sokkal fontosabbat nem kell tennie" - olvasható structuredprocrastination.com weboldalán, vagyis ha van valamilyen halaszthatatlan dolgunk, amit szeretnénk elkerülni, akkor kezdjünk bele valami számunkra sokkal fontosabbnak tűnőbe. A logika olyannyira lenyűgöző, hogy a magamévá téve igyekeztem sokkal fontosabb, vagy legalábbis fontosabbnak tűnő dolgokkal foglalkozni, mint ennek a cikknek a megírása.
A biológiai díj már koránt sem ilyen produktív témájú. Az ausztrál Cook Egyetem és a kanadai Toronto Egyetem párosa, név szerint David Rentz és Daryll Gwynne egyik terepen végzett munkájuk során a reggeli kávézáskor észre vették, hogy egy díszbogárfélék családjába tartozó hímek különleges érdeklősét mutatnak egy rövid nyakú barna sörös üveg iránt, ami az út szélén hever elhagyatottan. Alaposabban megvizsgálva a helyszínt több ilyen zömök üveget is találtak, melyek mindegyikével az üvegnél jóval kisebb hím bogarak igyekeztek párosodni.
Evolúciós biológus lévén Gwynne azonnal felismerte, hogy ez kifejezetten egy hím viselkedés. "Itt egy hím párzási hibát követ el" - mondta. "Nem emlékeszem egyetlen nőstény párzási hibára sem" - folytatta a gondolatmenetet, majd igyekezett magyarázatot találni a jelenségre. Az okot az úgynevezett "szuperstimulusban" találta meg, ami azt jelenti, hogy a hím bogár számára a barna sörösüveg sokkal jobban néz ki, mint saját nőstény egyedei.
A hagyományos füstriasztó rendszerek a holtakat is felébresztik, a siketekkel azonban egy kicsit nehezebb dolguk van, gondolták a japán SEEM munkatársai, akik egy olyan "funkcionális riasztó szag" kikísérletezését tűzték ki céljukul, amit a levegőbe permetezve bárki - aki legalább még szagolni képes - tudatában legyen a veszélynek. Számos illatkísérlet után a SEEM kutatói a wasabi riasztás mellett döntöttek, szerintük megfelelő koncentrációjú wasabi spray képes felébreszteni a halláskárosultakat, akik így idejében kimenekülhetnek a felgyulladni készülő épületekből. Az Egyesült Államokban szabadalmaztatott eljárásért a cég elnöke Naoli Urusihata vehette át a kémiai díjat.
A matematikai Ig Nobelen azok az önjelölt próféták osztozhatnak a teljesség igénye nélkül, akik valamilyen matematikai modell alapján időről időre megjövendölik a világvégét, ami azonban valamilyen rejtélyes okból soha nem akar bekövetkezni. "Ez a hiba megtanítja a világot arra, hogy óvatosan kezeljék a matematikai hipotéziseket és számításokat" - indokolt az Ig Nobel bizottság. A nyertesek közül érdemes kiemelni Harold Campinget, aki jövendölt már világvégét 1988. május 21-re, 1994. szeptember 21-re és az idei május 21-re is. Jelenleg október 21 a legközelebbi esélyese, remélhetőleg nem sokan izgulnak, legfeljebb majd mindannyian meglepődünk.
Végül, ahogy a szépségversenyek is tanúsítják a világbéke fontosságát, az idén sem maradhatunk béke díj nélkül, amit Arturas Zuokas, a litvániai Vilnuis polgármestere kapott, aki teljesen megérti a szabálytalanul parkolók elleni felháborodást és egy harckocsival demonstrálta, hogyan is kell elbánni az ilyen járművekkel. Kár hogy a végén kiderült, hogy mindez csak egy PR fogás volt.
Az ásítás ragadós, nem csupán az emberek, de más főemlősök körében is. Már akkor is hajlamosak vagyunk ásítani, ha az ásításról olvasunk, valószínűleg ezért is gondolunk most is az ásításra. Ugyanez az ásításról való írásra is igaz lehet, ezért is értékelendő Anna Wilkinson, a brit Lincoln Egyetem kutatójának Ig Nobel díjas munkája, ami a Current Zoology szaklapban jelent meg "Nincs bizonyíték a vöröslábú teknősök ragadós ásítozására" címmel. Wilkinson három bécsi kollégájával osztozik az elismerésen, a tanulmány társszerzői Natalie Sebanz, Isabella Mandl és Ludwig Huber, a Messerli Intézet munkatársai is jelentős időt szántak eme hasznos kutatásnak.Bár a ragadós ásítás rejtélyére nem sikerült egyértelmű magyarázatot találni, Wilkinson kizárni látszik az egyik vezető elméletet, az empátia szerepét a folyamatban. Miután éveken át tanulmányozta a teknősök viselkedését, úgy véli sikerült megcáfolnia az elméletet. "Meggyőződésem volt, hogy a teknősöknél is ragadós az ásítás" - mondta a kutatónő, aki hat hónapon át tanított be egy teknőst az ásításra, majd miután szegény jószág már kellő jártasságot szerzett ebben a tudományban, megfigyelte a többi teknős reakcióját, vagyis inkább annak hiányát. Számos kísérlettel próbálkozott, de egyik sem működött, tehát a teknősöknél az ásítás nem ragadós.
Az irodalmi díjat az amerikai Stanford Egyetem nyugalmazott professzora, John Perry kapta a "strukturált halogatás" mindenre kiterjedő magyarázatáért. "A késlekedőt motiválhatjuk azáltal, hogy bonyolult, időszerű és fontos feladatokkal látjuk el, egészen addig, amíg ezeknél a feladatoknál valami sokkal fontosabbat nem kell tennie" - olvasható structuredprocrastination.com weboldalán, vagyis ha van valamilyen halaszthatatlan dolgunk, amit szeretnénk elkerülni, akkor kezdjünk bele valami számunkra sokkal fontosabbnak tűnőbe. A logika olyannyira lenyűgöző, hogy a magamévá téve igyekeztem sokkal fontosabb, vagy legalábbis fontosabbnak tűnő dolgokkal foglalkozni, mint ennek a cikknek a megírása.
A biológiai díj már koránt sem ilyen produktív témájú. Az ausztrál Cook Egyetem és a kanadai Toronto Egyetem párosa, név szerint David Rentz és Daryll Gwynne egyik terepen végzett munkájuk során a reggeli kávézáskor észre vették, hogy egy díszbogárfélék családjába tartozó hímek különleges érdeklősét mutatnak egy rövid nyakú barna sörös üveg iránt, ami az út szélén hever elhagyatottan. Alaposabban megvizsgálva a helyszínt több ilyen zömök üveget is találtak, melyek mindegyikével az üvegnél jóval kisebb hím bogarak igyekeztek párosodni.
Evolúciós biológus lévén Gwynne azonnal felismerte, hogy ez kifejezetten egy hím viselkedés. "Itt egy hím párzási hibát követ el" - mondta. "Nem emlékeszem egyetlen nőstény párzási hibára sem" - folytatta a gondolatmenetet, majd igyekezett magyarázatot találni a jelenségre. Az okot az úgynevezett "szuperstimulusban" találta meg, ami azt jelenti, hogy a hím bogár számára a barna sörösüveg sokkal jobban néz ki, mint saját nőstény egyedei. A hagyományos füstriasztó rendszerek a holtakat is felébresztik, a siketekkel azonban egy kicsit nehezebb dolguk van, gondolták a japán SEEM munkatársai, akik egy olyan "funkcionális riasztó szag" kikísérletezését tűzték ki céljukul, amit a levegőbe permetezve bárki - aki legalább még szagolni képes - tudatában legyen a veszélynek. Számos illatkísérlet után a SEEM kutatói a wasabi riasztás mellett döntöttek, szerintük megfelelő koncentrációjú wasabi spray képes felébreszteni a halláskárosultakat, akik így idejében kimenekülhetnek a felgyulladni készülő épületekből. Az Egyesült Államokban szabadalmaztatott eljárásért a cég elnöke Naoli Urusihata vehette át a kémiai díjat.
A matematikai Ig Nobelen azok az önjelölt próféták osztozhatnak a teljesség igénye nélkül, akik valamilyen matematikai modell alapján időről időre megjövendölik a világvégét, ami azonban valamilyen rejtélyes okból soha nem akar bekövetkezni. "Ez a hiba megtanítja a világot arra, hogy óvatosan kezeljék a matematikai hipotéziseket és számításokat" - indokolt az Ig Nobel bizottság. A nyertesek közül érdemes kiemelni Harold Campinget, aki jövendölt már világvégét 1988. május 21-re, 1994. szeptember 21-re és az idei május 21-re is. Jelenleg október 21 a legközelebbi esélyese, remélhetőleg nem sokan izgulnak, legfeljebb majd mindannyian meglepődünk.
Végül, ahogy a szépségversenyek is tanúsítják a világbéke fontosságát, az idén sem maradhatunk béke díj nélkül, amit Arturas Zuokas, a litvániai Vilnuis polgármestere kapott, aki teljesen megérti a szabálytalanul parkolók elleni felháborodást és egy harckocsival demonstrálta, hogyan is kell elbánni az ilyen járművekkel. Kár hogy a végén kiderült, hogy mindez csak egy PR fogás volt.