Hunter

Az Én generáció csapdája

Az utóbbi évtizedekben a szülők többsége mindent megtett gyermeke önbecsülésének növeléséért, lassan azonban el kell kezdeni munkálkodni a csalódások feldolgozásán.

"A fiatalokat jóval azután is agyonkényeztetik, amikor már meg kellene tanulniuk, hogy nem tökéletesek" - hangzott el egy vélemény a New York Times egy fiatalokkal foglalkozó cikkére reagálva. Az a gond a mai kölykökkel, hogy felnagyítva látják önmagukat, mert úgy nevelték őket, hogy azt higgyék, minden amit tesznek az fontos és értékes, folytatja a blogger, aki koránt sem egy vén fószer, hanem egy saját generációjára, az 1980 és 2000 környékén születettekre kritikát gyakorló fiatalember, akiket Y generációnak, vagy "Én generációnak" neveznek.

Utóbbi elnevezésből talán kitűnik, hogy a generációval szemben nem ritkák a kritikák, tagjait elkényeztetettnek, arrogánsnak és narcisztikusnak tartják, akiket érdemtelenül dicsérnek. Az egyetemi tanárok arra panaszkodnak, hogy a mai hallgatók folyamatos figyelmet követelnek, a munkaadók nehezen viselik fiatal alkalmazottaik túlpumpált egóját, míg a terapeuták a depressziós páciensek egy új generációjának kibontakozását látják bennük, akik képtelenek megfelelni saját túlzott elvárásaiknak. A kritikusok a szülőket, tanárokat és más felnőtteket okolják, akik nem álltak időben a gyermek növekvő önbecsülésének útjába.

Mindez nem csupán az Y generáció, de az 1980-as évektől elkezdődött gyereknevelési filozófia kritikája is, ami jelenleg is tombol. Ha mindezek a kritikák jogosak, akkor át kell értékelnünk azt a nézetet, mely szerint a gyermek önbecsülésének növelése a legjobb mód a bennük rejlő lehetőségek legteljesebb kiaknázására. Lássuk a bizonyítékokat. Valóban egoistább a ma fiatalja a korábbi generációkénál? És ha igen, akkor ez probléma? És ha az önbecsülés építésének modern nyugati kultusza a hibás, akkor mit tehetünk ellene?

A mai fiatalság egyik leghangosabb kritikusa Jean Twenge, a San Diego Állami Egyetem pszichológusa, az "Én generáció" című 2006-ban megjelent könyv szerzője, aki az egó növekedésének bizonyítékként az éves American Freshman felmérést hozza példaként, ami 9 millió egyetemi hallgatóról ad képet. A felmérés szerint 2009-ben a felsőoktatásban tanulók 52 százaléka értékelte magát szociális magabiztosság terén az átlag fölé, ami az 1966-ban megkérdezett hallgatóknál 30 százalék volt. A mai hallgatók intellektuális magabiztosságukat, a nyilvánosság előtti szereplési készségüket és vezetői képességeiket is 50 százalékkal magasabbra értékelik, mint 1966-os elődeik.

Az önbecsülés mindent elsöprő fontosságát az Y generációnál egy 2010-es kísérlet emeli ki. Az Ohio Állami Egyetem Brad Bushman által vezetett csapata megállapította, hogy az egyetemisták többre becsülik az önbecsülés növelését, például egy jó osztályzatot vagy egy dicséretet, mint azokat a jutalmakat, amik az emberiséget az idők kezdetétől motiválják, például a kedvenc ételünk elfogyasztását vagy egy szexuális aktust. A hallgatók ezt a fajta lökést többre értékelték a pénznél, az alkohol fogyasztásnál, vagy a baráti kapcsolataik ápolásánál is. Tovább vizsgálva a kérdést a kutatók megkérték a hallgatókat, értékeljék, mennyire akarják ezeket a jutalmakat a belőlük szerezhető élvezetekkel összevetve. Valamit jobban akarni, mint szeretni a függőség egyik jele. A megkérdezettek minden esetben jobban szerették a jutalmat, mint amennyire akarták, a legkisebb különbség azonban az önbecsülésnél mutatkozott az akarás és a szeretés között .

Ezzel együtt a kép messze nem ilyen egyszerű. Mark Leary az észak-karolinai Duke Egyetem társadalompszichológusa arra figyelmeztet, hogy a felsőoktatási intézmények nem annyira elitisták, mint az 1960-as években voltak, ezáltal megváltozott a hallgatók demográfiai profilja is, vagyis a múlt és a jelen hallgatói állománya nem igazán összehasonlítható. "Nem tudjuk, hogy ez egy valós változás-e, vagy a tesztelt emberek változásával van összefüggésben" - mondta.

Ezt támasztja alá a davisi Kalifornia Egyetem Kali Trzesniewski által vezetett tanulmánya, ami 400 000 amerikai középiskolást mért fel 1976-tól 30 éven át, és nem talált bizonyítékot a növekvő egoizmusra a fentebb vizsgáltnál valamivel fiatalabb csoportnál. "Az önbecsülési pontszámok egyáltalán nem változtak" - jegyezte meg Trzesniewski, aki szerint egyes kutatók hajlamosak egy régi előítélet csapdájába esni. "Mindig kritizáljuk a következő generációt, akármilyen legyen is az" - tette hozzá. Szerinte fokozatosan mindenki egocentrikusabbá válik, nem csupán az Y generáció, más korcsoportok adatai hiányában azonban nehéz ennek az elméletnek az igazolása.

Jeffrey Arnett, a Massachusetts állambeli Clark Egyetem kamaszokra szakosodott pszichológusa ugyancsak a kétkedők táborát gyarapítja, kiemelve, hogy az amerikai fiatalok ma nagyobb számban látnak el jótékonysági feladatokat, mint korábban bármikor, és sokkal inkább tudatában vannak a társadalmi egyenlőtlenségeknek, mint szüleik. Arnett egészen odáig jutott, hogy az Én generáció helyett a "Nagylelkű generáció" kifejezést használná az Y generációra. Mindezek ellenére a legtöbb kutató elismeri, hogy az önbecsülés terén valós változások mentek végbe, és nem csupán az Egyesült Államokban, ahol leginkább tanulmányozzák a jelenséget.

A kérdés csupán az, hogy erre problémaként kell-e tekinteni? Amikor William James amerikai pszichológus 1890-ben megalkotta az önbecsülés fogalmát egy személy sikerei célkitűzéseihez viszonyított arányaként definiálta azt. Más szavakkal az önbecsülés saját értékünk egy szubjektív mércéje, ami céljaink elérése függvényében növekszik, vagy ahogy a definíció fogalmaz, "önmagunk megbecsülése vagy kedvező megítélése". Mi baj lehetne ezzel?

Ebben a formában semmi, manapság az önbecsülés azonban egy másik jelentést is hordoz, "saját magunk indokolatlanul nagyra tartását". Twenge szerint ez a jelentés vonatkozik az Y generációra, és ez a problémák forrása. A felfújt egó sok fiatal számára irreális elvárásokat támaszt, amiket ha nem sikerül elérniük, az depresszióhoz vezethet. Nem véletlen, folytatja Twenge, hogy az Egyesült Államok Járványügyi Központjának tavaly októberi jelentése szerint minden kilencedik 12 év fölötti amerikai antidepresszánsokat szed, ami az 1980-as szintek megnégyszereződését jelenti.

Twenge a nárcizmus növekedését is a túlzott önbecsülés egyik jeleként értékeli. Kutatásai szerint 2006-ban kétszer annyi egyetemistát jellemzett az önimádat, mint az 1980-as évek elején. Az önimádók nem tudják elviselni a kritikákat, hajlamosabbak a csalásra és az agresszióra. "Ezek azok az emberek, akik beviharzanak az irodádba és elkezdenek vitatkozni az osztályzataikról" - mondta. A narcisztikus emberek számára rendkívül fontos a fizikai megjelenés, az amerikaiaknál pedig minden korábbinál magasabb a plasztikai beavatkozások száma.

"Túl messzire mentünk az individualizmusban" - folytatja Twenge, amit a populáris kultúra vissza is tükröz. Több társadalompszichológussal közösen feltérképezték az "én" szó gyakoriságának növekedését az 1980 és 2007 közötti amerikai popdalok szövegeiben, ami meredek emelkedést mutatott, miközben a más emberekkel, társadalmi kapcsolatokkal és pozitív érzelmekkel kapcsolatos szavak csökkenő tendenciát mutattak. Twenge ezt négy tényezővel magyarázza: a nevelési módszerek változásával, a "hírességek" - közkeletű kifejezéssel élve - a celebek kultuszával, az internettel és a könnyen szerzett érdemekkel. "Mindezek együtt vezetnek el egy felnagyított önészleléshez, amiben a teljesítmény látszata sokkal fontosabb, mint a valós teljesítmény" - magyarázta.

Mások azt az önbecsülési mozgalmat okolják, ami Kaliforniából indult az 1980-as években. Sajnos ez a mozgalom egy félreértésből született, teszi hozzá Leary. Több tanulmány is párhuzamot vont a magas önbecsülés és az élet pozitív eseményei között. "Az emberek azt a következtetést vonták le, hogy mindez az önbecsülésnek köszönhető, pedig nem ez az igazság". A legrosszabb, hogy három évtized és számtalan önbecsülést növelő program utáni még mindig az a szemlélet uralkodik, hogy a gyermeknevelés legjobb módja, ha önbecsülésüket folyamatos dicséretek és pozitív visszajelzések áradatán keresztül építjük fel, az eredmények azonban korántsem nevezhetők egyértelműnek.

2003-ban a Florida Állami Egyetem kutatócsoportja mélyrehatóan megvizsgálta a szakirodalmat és egy elég zavaros kép bontakozott ki előttük. Megállapították, hogy az önbecsülést általában a boldogsággal és a kezdeményező-készséggel, míg az alacsony önbecsülést a depresszióval hozták kapcsolatba. A várakozásokkal ellentétben azonban a magas önbecsüléssel rendelkezők a stresszes időszakokban sokkal inkább hajlamosak a depresszióra, mint az alacsony önbecsülésűek, akik sokkal ellenállóbbak az élet hullámvölgyeivel szemben. Az is kiderült, hogy az iskolások önbecsülésének növelése nincs hatással felsőoktatási teljesítményükre, sőt esetenként akár ellentétes hatást is kiválthat.

A magas önbecsülés látszólag megvédi a lányokat a bulimiától, azonban nem gátolja, sőt ösztönzi a gyerekeket a dohányzásra, alkohol- és drogfogyasztásra, vagy a nemi közösülésre. Időnként a jó munkahelyi teljesítményt is a magas önbecsüléshez kötik, ez azonban meglehetősen ingoványos terület, itt a legkevésbé egyértelműek az ok-okozati összefüggések. Az önbecsülés mértékéből a kapcsolatok minősége és hossza sem jósolható meg, az összkép annyira vegyes volt, hogy a Roy Baumeister által vezetett floridai csapat egyáltalán nem javasolta az önbecsülés-növelő programokat.

Mára az a konszenzus alakult ki a pszichológusok között, hogy a magas önbecsülés sokkal inkább a következménye, semmint oka az élet pozitív eseményeinek - ez az üzenet azonban nem nagyon jut el sem a szülőkhöz, sem a tanárokhoz. Leary azt tartja, hogy a mesterségesen megnövelt önbecsülés, ami mögött nem áll tényleges teljesítmény, nem rendelkezik tényleges értékkel. Baumeister azt hangoztatja, hogy a gyermek egojának építgetése helyett az önkontrollján kellene dolgozni. Könyvében rámutat, egyre több bizonyíték van arra, hogy a sikeres élet kulcsa nem az önbecsülésben, hanem az akaraterőben rejlik.

Véleménye szerint a gyerekeknek meg kellene tanulniuk ösztöneik kordában tartását, és a nehéz feladatoknál a kitartást céljaik elérése érdekében, ami természetes módon növeli majd önbecsülésüket is. A szülők és a tanárok segíthetnek az önfegyelem táplálásában azáltal, hogy ösztönzik a gyerekeket a jó szokások megszerzésében, és a folyamatos és semmitmondó dicséretek helyett tényleges teljesítményre sarkallják őket.

Ha Baumeister megközelítése túl szigorúnak tűnne, akkor Leary még ennél is pragmatikusabban fogalmaz. Szerinte a szülőknek azt az üzenetet kellene gyermekeik felé közvetíteniük, hogy akkor is szeretik őket, ha nem tökéletesek és hogy ezen képesek javítani. "Adjunk őszinte visszajelzéseket és mindenek előtt ne mondjuk a gyermekünknek hogy ő a legnagyszerűbb gyerek a világon, mert egyetlen gyerek sem az" - összegzett.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Tetsuo #24
    A cikk szolhatna akar tarsadalmunk hanyatlasarol is, ill. az osszeomlasanak elojeleirol, ha kicsit szelesebb latoszogbol vizsgalna a jelenseget.
    Nem a 80-as evekben tortent valami, hanem folyamatosan tortenik.

    A fogyasztoi tarsadalom erosodo marketingje, a kultura degradalodasa, a szorakozas egyre alacsonyabb nivoja, az emberi moral megszunese ill. atalakulasa, az ertekrendek lecserelodese egy virtualis, kepzelt vilagban valo megfelelest hoz magaval, ami csak tavolodik a valosagtol.
    Attol a valosagtol, ami eletunk feltetele.

    A deszakralitas, az Istentol valo felelem teljes megszunese eredmenyezhette volna egy tervezett jovokep fele halado, akar Jacque Fresco altal felvazolt tarsadalmat, de egy vadkapitalsta, kizsakmanyolasra es novekedesre epulo, versenyfuto gazdasag lett belole, ami mind nemzeti vagy mas nagyobb egyseg, mind az egyen szintjen celtalan lett. Csak allati osztonoktol vezerelt, hitehagyott, nihilista.

    Tudjuk, hogy a nagy jelszavak mogott uresseg van, a politikusok hazudnak, semmi nem azt jelenti, amit igazabol kene, hogy jelentsen.
    A szabadsag, egyenloseg, testveriseg vagy a demokracia neveben tortenik vilagunk legnagyobb kizsakmanyolasa, tudatosan vagy tervezettseg nelkul, mindenki a sajat hasznat kergetve.
    A kornyezeti karok, ami nem a sok vihart megelt bioszferara igazan karos, hanem az emberi fajra, azok veszik leginkabb semmibe, akik nagyon is tudjak, hogy az utokorra mit hagynak ill. egy-egy dontesuk mit idez elo.
    A kornyezeti eroforrasok herdalasa es a tulnepesedes hatasara elobb-utobb, dobozbazart patkanyokkent zabalja fel egymast az utokor.

    A szulok azert nem nevelik a gyerekeiket, mert nincs idejuk a karrier es a tv-nezes kozott; Sem pelda, amiszerint jora nevelhetnek. Ami regota "jo" vagy hordoz erteket, az ciki, esetleg nem illendo.
    Egyetlen celja van az atlag szulonek, a gyereke tanulja meg, hogy keressen tobb penzt, mint O maga.
    A gyerek pedig probal beilleszkedni a tarsadalomba, akarmilyen aberralt is az, amiben egy ritka szuloi intelem mar nem gatolna.
    Ezen gyerekek gyerekei pedig... amit Ángliaban meg is figyelhet a szemlelo, hajvasalo es iVacak nelkul eletkeptelenek.
    A "fejlett" nyugat csupan elobbre tart a folyamatban, de a globalista vilagban eler mindenkit a modern "lifestyle".
    A fejlodesnek hitt gyorsulo eletritmus, fejlettebb kommunikacio es a planetaszintu tarsadalmi folyamatok felgyorsitottak az osszeomlashoz vezeto utat.

    Az ujabb generacio csapdaja az, hogy beleszuletett egy ilyen tarsadalomba es (szinte) lehetetlen jo iranyba valtoztatni.
    Persze lehetunk optimistak is, hiszen tudosaink es politikusaink ugyis megmentenek minket...
  • Archenemy #150
    értem, de te leragadtál a betegségnél. a betegség csak egy példa; lehet, hogy a jövőben megnövekedő napsugárzás sokkal jobban árt majd a fehérbőrűeknek, vagy bármi ilyesmi, de addigra már az utolsó néger ember is fehér bőrt akart a gyerekeinek, és "nem maradt" már fekete bőr.

    de tudom, hogy erőltetett a példa, és hogy minden ilyen kifogással szemben 10x annyi pozitív dolgot lehetne felhozni, csak azért egy ennyire radikális technológiát megfontoltan kellene használni; kb. erre akartam kilyukadni
  • thesalamon #75
    Érdekes dolog ez az „ Az Én generáció csapdája ” problémakör.
    ( De utálom ezt az „offolás” szót :)
    Igyekezzünk jobbak lenni elődeinknél, de az egónk nagysága ne árnyékolja be az eredetünket, azt hogy honnan származunk, ha tetszik: miből származunk.
    Egymásnál próbálhatunk jobbak lenni, a természetünkből fakadóan lehet versenyezni, lehet vetélkedni - „csak” annyi a lényeg, hogy tartsuk tiszteletben egymást.
    Nagyon fontos, hogy az embernek legyen önbecsülése, de se az egyén, se az emberiség erejét ne becsüljük a saját lehetőségein túl – és itt a lehetőségek vége maga a természet.
    Amit ugye magunknál is jobban kellene becsülni, egyszerűen azért, mert túlmutat az egész emberiségen.
    Márpedig, ha valakit – vagy valamit - tisztel az ember, máris egy hajszállal kevesebbet foglalkozik önmagával. Mert hát ugye arra a másikra is oda kell akkor figyelni.

    A sok – sok hozzászólás között érdemes lenne azért azt is megemlíteni,
    hogy az összes tudományunk „ hozott anyagból ”dolgozik,
    vagyis akár a hozzászólásokban sokszor emlegetett biotechnológia,
    akár bármilyen más technológia a természetből (és belőlünk, ki a részesei vagyunk ) meríti erejét.
    Abból a természetből, aminek működését, mechanizmusait még csak részben ismerjük.
    Az élet egyes nagyon fontos területeit kiemeljük, de a teljes összképet, ( amire valószínűleg egyetlen embernek sincs rálátása a Földön ) meg sem próbáljuk a tudásunk szintjén számba venni.
    A legmagasabb technológia itt van egy karnyújtásnyira tőlünk, a környezetünk az. Hogy félreértés ne essék: a gondolatunk is a természetből ered.
    Ha szinkronban vagyunk a természettel, abból amiből mi is vagyunk, akkor talán sikerülhet is a legjobbat kihozni a dologból. Nem alá/fölé rendeltek vagyunk, hanem benne vagyunk és a részét képezzük.
    Teljesen egyetértek, hogy tanulni kell, mindenkinek tanulni kell; és hogy a kutató – fejlesztő munkának nagyon nagy jelentősége van; avval viszont már kevésbé, hogy a teremtő ( valamiből valamit előállító ) kétkezi munkát olyan jó dolog lenne a háttérbe szorítani. Ha minden termelő munkát csak és kizárólag gépekkel végeztetünk el, teljesen megváltozik az értékrendszerünk, ami nem biztos, hogy az elégedettségünkre fog válni.
    A technológiai fejlődést talán inkább egy olyan irányba kellene szabályozni , hogy előbb maga az ember alkotta társadalom is felkészülhessen – minden téren - a változásra. Legyen szó tudós emberről és az önmagát sem becsülő csövesről. Amiből meg mi lettünk alkotva - hát azt sem szabad figyelmen kívül hagyni.
  • who am I 7 #50
    Már unalmas ez a "személyeskedsz" duma.Ez nem személyeskedés, csak megmondtam, hogy mi következtethető ki a szöveged alapján és azt, hogy ez visszás a részedről.
    És az is unalmas, h nem akarod megérteni, h nem diktatúra van és nép"írtás". Ha kitudják tolni, akkor tolják ki.Erős a gyanúm, h szedsz gyógyszereket is, ha beteg vagy...vagy szednél, ha komoly betegséged lenne, amibe esetleg belehalnál.Ez ugyanaz.Olyan, mintha azt mondanád, h nem szedhetnek gyógyszereket a prolémák kezelésére.Ne akarj már emberek fölött rendelkezni és a technikai/biológiai fejlesztéséket eldobni...így is túl sokan rendelkeznek efelett, te meg még itt osztod az észt és ugyanúgy rombolod a természetet.

    HA esetleg még mindig nem jöttél volna rá, az álszenteskedés és bíráskodás helyett, értelmesebb lenne normális tanácsokkal ellátni az embereket vagy új dolgokat mondani, amivel még jobban tudják a környezetet kímélni az esetleges kényelem mellett.Mert úgy tűnik a kényelmet te sem akarod feladni...de azért haljon ki az emberiség ugye.Szóval, jó lenne a hozzáállásodon módosítatni picit.
  • who am I 7 #48
    Figy, itt sírsz a fórumon..pc-t használsz, gondolom tömegközlekedsz is valahogy...a lakásodban a dolgok is árammal mennek.RGO te is pusztítod a Földet és szennyezed, így elég fals embernek tűnsz és >

    milyen jogol teszel, akár ilyen kijelentéseket :

    "Az öregedés megszüntetése, az élettartam kitolása nem járhat pozitívumokkal! Aki ezt gondolja, az sürgősen hagyja abba ennek az ideológiának a terjesztését!"

    Ez egy beteg gondolat, hogy megakadályozni valakit abban, h maximalizálja életéveit.Te idő előtt akarsz elmenni?ha van rá lehetőséged, h kitold az éveket...vicc :D

    "Egy 100+ átlagéletkort megélő emberiség, ezzel a szaporodási tendenciával hihetetlen pusztítást végezne."

    Amibe te is beletartozol, mégis megy a szent beszéd...A fejlettebb országokban, a magasabb átlagéletkor a több öreg miatt van...viszont kevesebb gyereket vállalnak.RGO kevesebb lesz az utánpótlás a talán jobb móduak körében, és kevesebb az ember.A szegényebb országokban / szegényebb emberek csinálják inkább orrba szájba a pulyákat, ez nem zavar?ők most is rossz körülmények közt élnek...és fognak is.Ez ellen, a kormányoknak kellene tenni.

  • who am I 7 #46
    erről nem is állnék le vitatkozni, mert nem érted meg és csak butaságokat szajkózol.A fán lógást természetesen mint makiként értem :D amúgy GP-es és ember ellenes vagy?
    Annyiból megértelek, h az ember önző..és nem fog itt csak 4mrd ember lenni, mert egy az, te milyen jogon mondod meg a másiknak, h ne szaporodjon, másik, h a vezetők xarnak rá, harmadik meg, megint milyen jogon mondod meg másnak, h meddig élhet...semmilyen.Kezd el te a sort a Föld anya védelmében, és tedd amit írtam...vagy ha nem..akkor te is csak egy önző, ál-szent ember vagy..vizet prédikál és bort iszik.Áramot használsz?mi az újra felhasznosítható a lakásodban?Autóval/motorral jársz?tömegközlekedést használsz?blablabla....
  • TokraFan #14
    Ezzel ebben a formában nem értek egyet. Talán Te már 23 évesen is beleestél abba a csapdába, amibe ráértél volna 25-30év után. Nevezetesen, "...az én időmben más volt minden". Nos, nem volt más. Az én korosztályom (40) sem volt más. Annuyi, hogy nem a csillagos cipő (illetve dehogynem), hanem a "háromszög csoki" volt a menő. Okostelefon helyett meg ott volt a primitív "gameboy" előzmény -aki még emlékszik ezekre a rendkívül primitív kézi videójátékokra-. Vagy az örök sláger, a karóra. Aki rendelkezett ilyennel az volt a menőjenő, mindenki vele akart barátkozni. És a szülő -ha megtehette-, akkoriban is megvette a gyereknek.
    Úgyhogy, menőzés mindig is volt csak más volt a tárgya. Vagy ha nem ezek miatt, akkor azért játszotta az agyát a srác, mert a papája kamionos volt és "vóótak nyugati cuccai".
    A közösségben falkaszellem van az idők kezdete óta. Maximum generációnként valami másban testesül meg.
  • Nobuo #3
    Én is arra gondoltam először, hogy mi lesz itt... Ehhez kapcsolódik az is, hogy sokszor meglepődök sok érdekes témánál mennyire kevés a hozzászólás. Ez nem csak egy informatikai, hanem egy tudományos oldal is, mert szerintem a tudományos cikkek a többi magyar oldal felett teljesítenek, magasabb színvonalúak, jól összetettek, megfogalmazottak.

    És akkor a cikkel kapcsolatban:
    Szerintem elsődlegesen az a probléma, hogy ma már a ruházatnál és cipőknél a márka logója mindennél előrébb van a sorrendben. Nem baj, ha valójában nem jó minőségű, nem baj, ha nem kényelmes, nem baj, ha belerohad a lába a cipőbe, de az pipás vagy csillagos, hogy ne említsem konkrétan a márkák nevét. Emellett sok gyerek, pontosabban fiatal sokkal több zsebpénzzel van ellátva, mint ami indokolt lenne, vagy amit a család valóban megengedhetne magának. A szülő sokszor nem vesz magának ruhát, hogy a kislánynak, kisfiúnak meglegyen a csillagos cipője, ami egy hosszúszárú tornacipő...
    Mindezekkel együtt egy szellemi fejlődésben lévő ember mivel köti össze a jólétet is? Jobb esetben a tudással, ha nem a valóságshowk senkijeiből indulunk ki.
    Azt hiszeik ők mindent pusztán létezésük miatt megérdemelnek és, akinek nincs olyan az kevesebb, mint ők, kevésbé okos és nem ajánlatos vele mutatkozni, mert mellé sajnálnak. Én 23 évesen írom ezt, szóval még közel vagyok ehhez a korosztályhoz.

    Nem csak a fiataloknál tapasztalható ez, az időseknél is elsősorban a városokban. 60-70 feletti asszonyokat látni 30 éveseknek is merésznek mondható sminkkel és öltözékkel. Én szeretem a mai öregeket, de sok időssel ma már az a baj, hogy mindennel van ideje foglalkozni, amit megérdemel egy ledolgozott élet után, de sajnos azt hiszi ő mindent jobban csinálna. Az én dédnagymamám még azt mondta "te tudod kisfiam" egy olyan témában ami a korom miatt sokkal közelebb állt hosszám, a következő generációkban a nagymama majd vitába száll az unokákkal még az okostelefonokat leváltó kütyük terén is.

    Én mindkét korosztályt érinti a felesleges dicséret, mert ha a kislány megvette a csillagos cipőt az összes barinő agyonmagasztalja, anyuka, apuka, az idős hölgyek sminkjeit is büszkén dicsérik a gyermekek és unokák, na meg az öreg tájékozottságát. Mind alaptalan önbizalomfröccs a nulla teljesítményért.

  • Molnibalage #184
    Igazából nem. Ugyanis a bomlást a természetben is megfigyelték. Első gondolat az volt, hogy ha intenzívebb lenne, akkor hőt termelne. Könnyebb olyan láncreakciót előállítani, ami nem száll el - reaktor - mint ami pillanatok alatt elszáll. Ugyanis a Pu bombához első körben kellett egy reaktor...
  • HisF8 #177
    Az egész, amit le fogok írni iszonyatos leegyszerűsítés lesz, és szinte minden alól lesz kivétel, illetve, csak az élőlények egy részére lesz érvényes (prokariótákkal egyáltalán nem foglalkozom pl. az egyszerűség kedvéért.)

    A DNS nem más, mint egy monoton foszfor-cukor láncra kapcsolt bázisokból (a híres 4 bázis, amit középiskolában is mindenki tanul) álló polimerszárak alkotta kettős spirál - melyben a bázisok egymással szemben állnak, és H-hidakon keresztül kötnek a W-C bpárosodásoknak megfelelő szabályok szerint. Annyira primitív molekula, hogy sokáig vázelemnek hitték, egyfajta sejtmagra jellemző merevítőnek, mint ami pl. a mikrotubulus a citoplazmában. Aztán a Hershey-Chase kísérlet bizonyította, hogy ez a makromolekula hordozza az összes információt. Ehhez jött még a centrális dogma (DNS->RNS->feh) és igazolása, stb.
    Egy sejtet úgy képzelj el, mint egy gyárat, aminek a közepén egy elszeparált térben van az utasítóközpont, ami megmondja, hogy mit kell gyártani (teszi ezt azzal, hogy kis tervrajzokat küldözget ki a sejtplazmába). A citoplazmában ezek a dns->rns nyelven kódolt utasítások átfordítódnak (a riboszómákon) aminosavsorrendre. Az aminosav polimer termodinamikai okok miatt nem marad egyenes, hanem feltekeredik, felveszi a rá jellemző térbeli alakját; ezek a fehérjék (gyakorlatilag minden élőlény egy nagy "fehérjególem", és mindent a fehérjék csinálnak). Emberi sejtmagban (sejtciklustól függően) 23 (nyugalmi fázisban) darab lineáris DNS molekula van, melyek hiszton (és még pár más) fehérjére vannak rátekeredve (persze ez is nyilván sokkal összetettebb). A gömbölyű hiszton miatt ez egy ilyen gyöngysor-szerű elrendeződés, ez a fonál tovább rendeződik, és egy 30nm vastag fibrillumot alkot (kb. 6 hisztonmolekula ilyen virágszirom alakba rendezve). Ezek a fibrillumok (mint minden hosszú zsinór) tovább csavarodnak maguk körül, ez a kettősre csavart szerkezet pedig a nukleáris tartoszerkezet (egyéb nem-hiszton típusú vázelemek) körül rendeződik, úgy, hogy arra hurkokat vet szintén virágszirom alakban (rozettás szerkezet), egy ilyen rozettára 6 hurok jut, és egy hurok kb. 75 kbp hosszú, azaz akár egy teljes gén is elfér rajta. Nem folytatom, de az egyre vastagabb fonalak további csavargatásaival, egy nagyon kompakt, becsomagolt szerkezet jön létre, ezt lehet(ett) látni a sejtosztódást megelőzően kármin festékkel megfestett preparátumokon fénymikroszkópban, ők a kromoszómák. Ebben a kompakt formájában a DNS-ről nem lehet RNS-t átírni, ezért benne minden gén inaktív. Hogy a génexpresszió megindulhasson a kromatinnak egy jóval lazább szerkezetet kell felvennie (eukromatin állapot). Most értheted meg, hogy miért lehetséges az, hogy bár egy idegsejtemben is uaz a 23 DNS molekula van, és egy májsejtemben is, mégis az egyik egy idegsejt (azaz más fehérjék íródnak róla), a másik egy májsejt. Pont azért, mert szabályozott módon (metilizáció pl.) a dns más és más szakaszai "hajlamosak" felnyílni. Könnyen felmerülhet benned a kérdés, hogy miért, ezt hogyan tudja megcsinálni a szervezet, hiszen az is info, hogy mi nyíljon fel és mi ne. Ezt a regulációs pete elmondásával (van a természetbven uis más megoldás is erre) tudom legkönnyebben érthetővé tenni. Adott egy zigóta, egyetlen sejt, de már maga ez a sejt is polarizált, azaz nem homogén. Például olyan "trükkel", hogy van egy mechanizmus benne, ami egy random kialakuló pH szint különbséget felerősít, így létrehozva egy savasabb régiót - az random, hogy melyik térrész lesz az. Namost bizonyos fehérjék inkább ide vándorolnak, itt gyűlnek fel; máris kész az első polarizált állapot. Ezután megtörténik az első osztódás, lesz két utódsejt, ami eltérő fehérjeösszetételű citoplazmát örökölt. Ezek a fehérjék pedig hatással vannak arra (szintén termodinamikai okokból), hogy a dns melyik szakasza nyíljon inkább fel, és melyik ne (ilyenkor termelődnek fehérjék, melyek metilálnak dns helyeket, így azok már soha többet nem nyílnak majd fel). Azaz kapunk 2 eltérű fejlődési potenciállal rendelkező csíravonalat. Innen már könnyű elképzelni hogyan fut le az egyedfejlődés további része. A végeredmény több 100 eltérő működésű (más dns szakaszok másolódnak ki rns-be és fordítódnak onnan fehérjévé) sejtféleség egyetlen élőlényben.

    Azt kérdezted, hogy miért van értelme felnőtt egyedben kicserélni egy gént (gén az egy olyan dns szakasz, aminek van saját szabályozó része, ebbe megyek bele, mert ez ennél 100x összetettebb, és egy kódoló része)? Nos azért, mert mondjuk nekem a pancreas sejtjeim egy olyan kimotripszint termelnek, ami képtelen fenilalanin mellett hasítani (hülye példa, mert ilyen élőlény nincs, de mindegy). Ha ki tudnám cserélni ezt a gént egy olyanra, ami a szabvány humán ktripszin izoformák egyikét kódolja, akkor máris meggyógyulnék. Ha kicserélném a kék szememért felelős génemet egy olyanra, amitől barna lenne, akkor a géncsere után pár héttel barna szemem lenne - és ez nagyon fontos, hogy megértsd: soha senki nem tudná megmondani, hogy régen kék szemem volt, mert nem maradna nyoma. Ha van egy 60.000 legókockából épített vár, és annak kicseréled egy darabját, akkor senki nem fogja megmondani, hogy az cserélt, avgy eredeti a moduláris felépítés miatt - ugyanis nincsenek maradékok, nincsenek törések, stb.

    Azt kérdezted még, hogy milyen sejtbe ültetnék be, nos a ma használt (nem géncsere! hanem random beírás vírussal, géncsere csak zigótában megy még) minden olyan sejtben megtörténik a módosítás, amit fertőz a vírus és van benne expresszió, azaz praktikusan majdnem minden sejtet, kivéve az agyérgát által levédett idegsejtek, a folytan heterokromatizált állapotban lévő sejtek, stb. De más eljárással más átírási mintázat is elképzelhető, nincs elvi akadálya (de még erre nincs módszer), hogy az összes sejtet átírjuk, avgy fordítva nagyon célzottan csak olyan sejteket, amik például kifejeznek, vagy épp nem fejeznek ki egy bizonyos markert a sejtmembránjukon (rákgyógyítás egyik legígéretesebb módja: keresni egy, csak rákos sejteken meglévő kitett markert, az ellen fejleszteni egy olyan vírust, ami csak az adott markert kitevő sejtekhez tud kötni, majd bevisz egy gént, ami beíródok a rákos sejt genomjába, és egy olyan anyagcserét kódol, amibe a sejt belepusztul; jó úgy is, ha valami olyan fehérjét fejlesztünk, ami köt a markerhez, a komplex pedig aktiválja az immunrendszer megfelelő elemeit (melyek preforálni fogják a smembránt), vagy maga a fehérje perforálja a komplexbe való kötés által a sejtmembránt, stb, stb. millió lehetőség van.)

    Az állatokra reagálva: azért nem láttál ilyeneket, mert nem vagy elég érdeklődő a témában:) Volt már minden, teljes csimpánz genom belekeverve paradicsom sejtbe (ez most komoly, nem vicc), nyilván életképtelen volt, de meg lehetett csinálni, pár sejtes állapotig biztos el is ment. De komolyra fordítva a szót, ilyen igazi látványos kimérákat azért nem fogsz látni, mert 0 kutatási értelmük van (ugye annak van értelme, ha egyetlen gént cserélek, és megnézem, hogy mi változik). Viszont rengeteg a pár gén szintjén módosított élőlény. Növényekbe adott állati növekedési hormonok; most németek erdei fajokból adnak be nemesített eprekbe génszakaszokat, melyek a jó ízért felelős fehérjéket kódolják - vagy inkább azokat a fehérjéket, amik létrehozzák a jóízű kismolekulákat, hogy pontos legyek. Így lesz nagy, gyorsan növő, kártevőkkel, hideggel.. szemben ellenálló, és végre jóíző eper. Akkor ott a GFP, amit orrba-szájba nyomnak minden laborban, az összes fejlődés, élettanos ezeket a gmo élőlényeket használja, mert így lehet nyomon követni a vizsgált fehérje in vivo útját. Most csináltak japánok átlátszó gmo egeret, szintén nagy sztár lesz laboratóriumokban, mert úgy lehet megfigyelni ezáltal folyamatokat, melyeket azelőtt sehogy. (Most képzeld el, van a sima átlátszó egered, ezt tovább módosítod a vizsgált fehérje egy mutáns génjével, aminek a végére rárakod a GFP-t. Nem csak azt fogod tudni, hogy kiesett a wild type fehérje funkciója, hanem egy rakás térbeli, mozgási információhoz is jutsz, mert látod, hogy hova megy, mit csinál, hol halmozódik, hol bomlik a mutáns fehérje.)