• thesalamon
    #75
    Érdekes dolog ez az „ Az Én generáció csapdája ” problémakör.
    ( De utálom ezt az „offolás” szót :)
    Igyekezzünk jobbak lenni elődeinknél, de az egónk nagysága ne árnyékolja be az eredetünket, azt hogy honnan származunk, ha tetszik: miből származunk.
    Egymásnál próbálhatunk jobbak lenni, a természetünkből fakadóan lehet versenyezni, lehet vetélkedni - „csak” annyi a lényeg, hogy tartsuk tiszteletben egymást.
    Nagyon fontos, hogy az embernek legyen önbecsülése, de se az egyén, se az emberiség erejét ne becsüljük a saját lehetőségein túl – és itt a lehetőségek vége maga a természet.
    Amit ugye magunknál is jobban kellene becsülni, egyszerűen azért, mert túlmutat az egész emberiségen.
    Márpedig, ha valakit – vagy valamit - tisztel az ember, máris egy hajszállal kevesebbet foglalkozik önmagával. Mert hát ugye arra a másikra is oda kell akkor figyelni.

    A sok – sok hozzászólás között érdemes lenne azért azt is megemlíteni,
    hogy az összes tudományunk „ hozott anyagból ”dolgozik,
    vagyis akár a hozzászólásokban sokszor emlegetett biotechnológia,
    akár bármilyen más technológia a természetből (és belőlünk, ki a részesei vagyunk ) meríti erejét.
    Abból a természetből, aminek működését, mechanizmusait még csak részben ismerjük.
    Az élet egyes nagyon fontos területeit kiemeljük, de a teljes összképet, ( amire valószínűleg egyetlen embernek sincs rálátása a Földön ) meg sem próbáljuk a tudásunk szintjén számba venni.
    A legmagasabb technológia itt van egy karnyújtásnyira tőlünk, a környezetünk az. Hogy félreértés ne essék: a gondolatunk is a természetből ered.
    Ha szinkronban vagyunk a természettel, abból amiből mi is vagyunk, akkor talán sikerülhet is a legjobbat kihozni a dologból. Nem alá/fölé rendeltek vagyunk, hanem benne vagyunk és a részét képezzük.
    Teljesen egyetértek, hogy tanulni kell, mindenkinek tanulni kell; és hogy a kutató – fejlesztő munkának nagyon nagy jelentősége van; avval viszont már kevésbé, hogy a teremtő ( valamiből valamit előállító ) kétkezi munkát olyan jó dolog lenne a háttérbe szorítani. Ha minden termelő munkát csak és kizárólag gépekkel végeztetünk el, teljesen megváltozik az értékrendszerünk, ami nem biztos, hogy az elégedettségünkre fog válni.
    A technológiai fejlődést talán inkább egy olyan irányba kellene szabályozni , hogy előbb maga az ember alkotta társadalom is felkészülhessen – minden téren - a változásra. Legyen szó tudós emberről és az önmagát sem becsülő csövesről. Amiből meg mi lettünk alkotva - hát azt sem szabad figyelmen kívül hagyni.