Hunter
Óceánia saját szőke hajjal büszkélkedhet
A Salamon-szigetek bennszülöttei rendelkeznek a legsötétebb bőrpigmentációval Afrikán kívül, azonban a legtöbb trópusi populációval szemben, itt a legmagasabb a szőke haj előfordulása.
A népesség több mint 10 százaléka szőke, ez Európa után a legnagyobb arány. Egészen mostanáig ezt a különös jegyet az európai felfedezők és kereskedők szőke génjeinek tulajdonították, egy vizsgálat azonban kimutatta, hogy az európai szőke haj és a csendes-óceáni szigetcsoport lakóinak szőkesége mögött különböző genetika húzódik meg. Az amerikai Stanford Egyetem csapata Carlos Bustamante és Sean Myles vezetésével 43 szőke és 42 sötét hajú Salamon-szigeteki lakos nyálmintákból vett DNS-ét elemezte.
Az átfogó genetikai vizsgálat egyetlen szembetűnő különbséget mutatott ki a két csoport között, a TYRP1 génnél. További elemzésekkel megállapították, hogy a gén egy betűjének változása felel a népesség hajszín változataiért, a szőke allél recesszíven öröklődik a sötéthez képest, vagyis mindkét szülőnek rendelkeznie kell vele, hogy az utód szőke legyen. Ezt a szőke mutációt kizárólag a szigetcsoportot is magába foglaló Óceánia egyedeinek genetikai elemzése mutatta ki, az amerikai kutatók a világ 52 régiójának mintáival hasonlították össze a Salamon-szigeteki DNS-eket.
A TYRP1 számos faj esetében játszik szerepet a bőr és a haj pigmentációjában. Az egereknél ez világosabb szőrzet formájában jelentkezik, az embereknél ugyancsak ennek a génnek, illetve mutálódásának tulajdonítható az albinizmus egy ritka válfaja, ami vöröses bőrszínt és vörösesszőke hajat eredményez. Mindezek ellenére nálunk, európaiaknál nem a TYRP1-nek köszönhető a szőke hajszín.
A Salamon-szigeteki szőke mutáció viszonylag új keletű, körülbelül 10.000 éve bukkanhatott fel és megegyezőnek tűnik a Csendes-óceán déli részén fekvő szigetek, köztük Fidzsi bennszülötteinek szőkeségével. "Ezelőtt mindenki azt hitte, a szőke haj csak egyszer fejlődött ki az embereknél" - mondta Bustamante. "A kutatásból azonban kiderül, hogy nem feltételezhetjük, hogy ezek a számunkra gyakori mutációk a különböző emberi populációk körében is gyakoriak. Fontos a nem európai populációk tanulmányozása, hogy megtaláljuk azokat a mutációkat, amik az emberek hatalmas fenotípus változatosságát megalapozzák"
A népesség több mint 10 százaléka szőke, ez Európa után a legnagyobb arány. Egészen mostanáig ezt a különös jegyet az európai felfedezők és kereskedők szőke génjeinek tulajdonították, egy vizsgálat azonban kimutatta, hogy az európai szőke haj és a csendes-óceáni szigetcsoport lakóinak szőkesége mögött különböző genetika húzódik meg. Az amerikai Stanford Egyetem csapata Carlos Bustamante és Sean Myles vezetésével 43 szőke és 42 sötét hajú Salamon-szigeteki lakos nyálmintákból vett DNS-ét elemezte.
Az átfogó genetikai vizsgálat egyetlen szembetűnő különbséget mutatott ki a két csoport között, a TYRP1 génnél. További elemzésekkel megállapították, hogy a gén egy betűjének változása felel a népesség hajszín változataiért, a szőke allél recesszíven öröklődik a sötéthez képest, vagyis mindkét szülőnek rendelkeznie kell vele, hogy az utód szőke legyen. Ezt a szőke mutációt kizárólag a szigetcsoportot is magába foglaló Óceánia egyedeinek genetikai elemzése mutatta ki, az amerikai kutatók a világ 52 régiójának mintáival hasonlították össze a Salamon-szigeteki DNS-eket. A TYRP1 számos faj esetében játszik szerepet a bőr és a haj pigmentációjában. Az egereknél ez világosabb szőrzet formájában jelentkezik, az embereknél ugyancsak ennek a génnek, illetve mutálódásának tulajdonítható az albinizmus egy ritka válfaja, ami vöröses bőrszínt és vörösesszőke hajat eredményez. Mindezek ellenére nálunk, európaiaknál nem a TYRP1-nek köszönhető a szőke hajszín.
A Salamon-szigeteki szőke mutáció viszonylag új keletű, körülbelül 10.000 éve bukkanhatott fel és megegyezőnek tűnik a Csendes-óceán déli részén fekvő szigetek, köztük Fidzsi bennszülötteinek szőkeségével. "Ezelőtt mindenki azt hitte, a szőke haj csak egyszer fejlődött ki az embereknél" - mondta Bustamante. "A kutatásból azonban kiderül, hogy nem feltételezhetjük, hogy ezek a számunkra gyakori mutációk a különböző emberi populációk körében is gyakoriak. Fontos a nem európai populációk tanulmányozása, hogy megtaláljuk azokat a mutációkat, amik az emberek hatalmas fenotípus változatosságát megalapozzák"