Miért küzdünk időként erkölcsi dilemmákkal? Egy klasszikus pszichológiai kísérlet újragondolása azt sugallja, hogy elménk két párhuzamos erkölcsi rendszerrel rendelkezik, amik időnként nem értenek egyet.

A kísérletben résztvevőkkel közölték, hogy egy elszabadult villamoskocsi öt ember halálát okozhatja a sínpályán. El kellett dönteniük, hogy elterelik-e egy másik pályára, amin csak egy ember tartózkodik. Szinte mindenki átállította a váltót, egy életet áldozva fel öt megmentéséért. Ha azonban egy embert le kellett volna lökni egy hídról a kocsi megállításához, a legtöbben meginogtak, ami arra utal, hogy legtöbbünkben szigorú szabályok élnek embertársaink közvetlen megölésével kapcsolatban, még akkor is ha ezzel életeket mentenénk meg.

Hogyan alakultak ki ezek a szabályok? - teszi fel a kérdést a New Scientist. Bár az erkölcsi kódex kizárni látszik a gyilkos cselekedetet a hidas kísérletben, a legtöbb erkölcsi viselkedés az állatoknál a kimenetelre - az egyén halálára összpontosul, sem mint a cselekményre, ami azt előidézi. Egyes élőlények olyan életstratégiát követnek, ami során rokonaik szaporodási sikerét előtérbe helyezik saját túlélésükkel szemben. Az evolúcióbiológusok ezt rokonszelekciónak nevezik és az állat génjeinek túlélési esélyei növeléseként tekintenek rá.

Sok pszichológus úgy véli, az emberi erkölcsi szabályok a rokonszelekció kiterjesztése, Robert Kurzban, a Pennsylvania Egyetem kutatója szerint még ennél is többről van szó. Legutóbbi tanulmánya azt sugallja, hogy vannak olyan erkölcsi törvények, amik a rokonszelekciótól függetlenül alakultak ki. Munkatársaival több változatot is készített a híd forgatókönyvből. A kísérletben résztvevőktől megkérdezték, mit tennének, és tettük morálisan helyes lenne-e? 85 százalék úgy nyilatkozott, hogy erkölcsileg helytelen lenne lelökni egy embert öt megmentéséért, legyenek azok ismerősök vagy ismeretlenek, ami megerősíti az elméletet, mely szerint létezik egy szabály, ami megakadályozza a gyilkolást.

Annak ellenére hogy erkölcsileg helytelennek tartják, a résztvevők 28 százaléka lelökne egy idegent, hogy megmentsen öt életet, míg 47 százalék lelökne egy rokont, hogy azzal öt másik rokona életét mentse. Ez azt jelzi, hogy ha rokonról van szó, akkor az erkölcsi normák jobban háttérbe szorulnak, magyarázta Kurzban, aki szerint a rokonszelekció és a gyilkosság elleni erkölcsi szabály együttesen lép működésbe.

A kísérlet azt bizonyítja, hogy legalább két párhuzamos rendszerrel rendelkezünk a jó és a rossz közötti döntések meghozatalához. Az egyik azt mondatja velünk, hogy egyes cselekedetek, mint a gyilkolás rossz, míg a másik azt mondatja, hogy védjük meg a családunkat. Ezek ellentétesek, hogyan segíthetnek mégis?

Peter DeScioli, a Massachusetts állambeli Brandeis Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője szerint a viták gyors és békés megoldásának elősegítéséhez a társadalmi összetartozás megköveteli a szabályok felállítását, legyenek azok bármilyenek. DeScioli szerint szabályalkotó rendszerünk önkényes, így például a maszturbációt is "rosszként" tüntetve fel. A jó hír, hogy ezeket a szabályokat meg lehet változtatni. Egyes szabályokat azonban jóval nehezebb átírni önmagunkban, mint másokat, tette hozzá Fiery Cushman, a Brown Egyetem tudósa. Véleménye szerint a hozzátartozóink iránti védelem befolyásolja a szabályalkotást, máskülönben nem léteznének egyetemes rendelkezések a lopás, az erőszak és a gyilkosság ellen.