Sós víz folyhat tavaszonként a Mars meredek lejtőin, vélik az Arizona Egyetem kutatói. Ha az állítás igaznak bizonyul, az új irányba terelheti a marsi élet utáni kutatásokat.

Időről-időre keskeny sötét csíkok jelennek meg hosszirányba terjeszkedve a bolygó melegebb területeinek lajtős területein, ami arra utal, hogy néhány helyen ma is folyik víz a felszínen. "Ez a ma vize, nem a múlté" - nyilatkozott a tanulmány egyik szerzője, Alfred McEwen a SPACE.com-nak.

Eddig is számos bizonyíték árulkodott a Mars vizes múltjáról, ami akár valamilyen életformát is támogathatott egykoron. Bár fagyott vizet már észleltek a felszín több területén, a közepes és nagyobb szélességi fokokon, a felszínen jelenleg is folyó vízre eddig nem volt határozott bizonyíték. "Korábban is voltak feltételezések, hogy ma is van víz a Marson, azonban nem egyértelmű, hogy azok az állítások kiállták-e a rákövetkező vizsgálatokat" - tette hozzá McEwen. "Ez a mi esetünkre is igaz lehet, jelenleg azonban ez a legjobb jelölt a mai marsi vízre"

A tudósok azután fedezték fel a különös vonalakat, hogy az egyetem egyik hallgatója egy számítógépes algoritmust futtatott le a Mars Reconnaissance Orbiter HiRise (Nagy Felbontású Képfeldolgozó Tudományos Kísérlet) műszere által a felszínéről készített felvételeken. Az algoritmus célja az idők során bekövetkezett apró változások azonosítása volt. A felvételek hatalmas területet és megközelítőleg három marsi évet fednek le.


"Megdöbbentem amikor először megláttam ezeket a jegyeket a felvételeken, miután lefuttattam rajtuk az algoritmusom" - mondta Lujendra Ojha, az Arizona Egyetem hallgatója. "Hamar felismertük, hogy ezek nem azonosak a korábban megfigyelt lejtő sávokkal. Ezek rendkívül évszakfüggők és nem egy több mint 200 méterrel megnyúlt mindössze két földi hónap alatt"

Az ujjakra emlékeztető csíkok a marsi év legmelegebb hónapjaiban ereszkednek le a lankákon, a tél beköszöntével elhalványulnak, majd tavasszal újra megjelennek. "Számomra az a legérdekesebb, hogy ilyen sokáig tartott ezeknek a részleteknek a felfedezése, ami valójában már rég a szemünk előtt van, csupán senki sem vizsgálta meg részleteiben" - mondta McEwen. "Ennek hatására felmerül bennem a kérdés, vajon mennyi mindent nem vettünk még észre?"

A "visszatérő lejtő vonalak" névre keresztelt felszíni jegyek általában a meredek lejtők, mint a becsapódási kráterek peremeinek egyenlítő felé néző oldalán jelennek meg. Miközben hosszúságuk elérheti a több száz métert, szélességük mindössze 0,5 és 5 méter között mozog, ami jóval keskenyebb, mint a már korábban felfedezett múltbéli, ma már száraz marsi vízmosások. A tudósok a Science augusztus 5-i számában számoltak be felfedezésük részleteiről.

A jelenségre az eddigi legjobb magyarázat a sós víz jelenléte, ami jóval alacsonyabb hőmérsékleteken is folyékony marad, mint az édes víz. Egy sós vizű folyam átrendezheti a szemcséket, vagy megváltoztathatja a talaj egyenetlenségét úgy, hogy az egy sötétebb csíkként jelenjen meg a felvételeken. Hogy ezek a csíkok azután a hőmérséklet csökkenésével, hogyan világosodnak ki, azt már egy kicsit nehezebb megmagyarázni. "Ez most még rejtély, de szerintem további megfigyelésekkel és kísérletekkel megoldható" - mondta McEwen, aki szerint ennél sokkal izgalmasabb a víz forrásának kérdése. "Talán párából keletkezik, ami származhat a légkörből, vagy a felszín alatti jégből, vagy a kéregben stabilan maradt sós vízkészletből szivárog. Mindez persze csak spekuláció, bár tudnánk az igazságot"

Ha szóba kerül egy esetleges fennmaradt marsi élet lehetősége, "a tudósok általában mélyen a felszín alatt képzelik el, ennek a feltárása azonban jelenleg nem kivitelezhető" - magyarázta McEwen. "Ha azonban tényleg létezik valamilyen élet a Marson, az elérhető lehet ebben a sós vízben, ami új kutatási irányba terelhet minket"


Az összeállítás jobb alsó felvételén a Horowitz-kráterbe vájt lankák a folyékony víz jelenlétéről árulkodnak. A színeket felerősítették a parányi különbségek kihangsúlyozása érdekében, a fekete nyilak a már elhelványult vonalakat mutatják. A sárga nyilak a hasonló felszíni jegyekkel rendelkező lejtőket mutatják a kráterben
A kutatók hangsúlyozzák, hogy észleléseik nem bizonyítják a folyékony sós víz jelenlétét a Marson, bár McEwen szerint eddig nem találtak jobb magyarázatot. "Megpróbálunk alternatív elméletekkel is előállni, valamilyen száraz folyamattal, eddig azonban egy sem működött" - mondta. "Miért tűnik úgy, hogy csak bizonyos hőmérsékleteken és szélességi fokokon következik be a folyamat, és miért sötétedik, majd világosodik? A sós víz tűnik eddig a legéletképesebb magyarázatnak"

A bizonyítás a 2016-ra tervezett ExoMars küldetésre vár. A NASA és az ESA közös tervezete nyomgázok után kutat majd a marsi légkörben, amibe bele tartozik a víz is. "Megvizsgálhatja a víz területenkénti koncentrációit, amiből látni fogjuk, hogy az összhangban van-e az általunk észlelt csíkok helyeivel és megjelenésük időzítésével" - összegzett McEwen