Hunter

Sós vízű óceánt rejthet az Enceladus

A NASA Cassini űrszondája minden eddiginél szilárdabb bizonyítékokkal szolgált a jeges szaturnuszi Enceladus hold hatalmas vízkészletről. Az adatok a holdról kilövellő, sóban gazdag jégszemcsék közvetlen elemzéséből származnak.

A Cassini kozmikus por elemző műszere rétegződést állapított meg a hold tigriscsíkoknak nevezett hasadékaiból kilövellő gejzírszerű sugarak jégösszetételében. Míg a kilökődő szemcsék a hold felszínétől távol aprók és alacsony a sótartalmuk, méretük a felszínhez közeledve fokozatosan nagyobbá válik, a nátrium és a kálium dominanciája jellemzi. A sóban gazdag részecskék összetétele az óceánokéhoz hasonló, ami azt jelzi, hogy többségükben, vagy teljes egészükben egy folyékony sós víztömeg párolgásából származnak. A felfedezést a Nature-ben tették közzé.

"Jelenleg nincs más elfogadható magyarázat a tigriscsíkokon keresztül kiáramló szemcsékre, mint a jeges kéreg alatti sós víz" - mondta a tanulmány szerzője, Frank Postberg a Cassini csapat tudósa, a német Heidelberg Egyetem munkatársa. Érvelése szerint ha a részecskék jég halmazállapotú vízből származnának, akkor alacsony lenne a sótartalmuk, a só ugyanis kiszorul, amikor a víz megfagy.

A Cassini 2005-ben fedezte fel az Enceladus vízpárából és jégből összetevődő sugarait. 2009-ben a kozmikus por elemzővel dolgozó tudósok megvizsgálták a Szaturnusz legkülső, az elsősorban az Enceladusból kiáramló anyagokból táplálkozó E jelű gyűrűjében talált jégszemcsék nátrium sóit, ez azonban az alacsony sótartalom miatt nem folyékony víz eredetre, hanem szublimációra, a jég közvetlenül vízpárával való alakulására utalt. A sóban gazdag szemcsék azonban átlagban nehezebbek sóban szegény társaiknál, éppen ezért a tudósok azt gyanították, hogy csak a könnyebb, alacsony sótartalmú szemcséknek sikerül kiszöknie az E gyűrűbe.

Az új tanulmány három Enceladus átrepülést elemzett 2008 és 2009 között, elsősorban a kilövellt szemcsék összetételére összpontosítva. A jeges részecskék 23-63 ezer kilométer/órás sebességgel csapódtak a detektornak, ami azonnali párolgást eredményezett. A kozmikus por elemzőben létrehozott elektromos mezők szétválasztották a becsapódási felhők különböző alkotóelemeit, megállapítva, hogy a kilökődő anyag több mint 99 százalékát sóban gazdag részecskék alkotják, ami már egyértelműen folyékony vizet sejtet.

Az adatok tanúsága szerint két vízréteg húzódik meg a felszín alatt. A kitöréseket produkáló tárolót egy jóval nagyobb, a hold sziklás magja és jeges köpenye között, megközelítőleg 80 kilométerrel a felszín alatt elhelyezkedő óceán táplálhatja. A számítások csak a hold déli féltekéjére korlátozódnak, a víztömeg teljes kiterjedése nem ismert. A kutatók szerint a víz a magnak csapódva kioldja a sóösszetevőket, és a jégtakaró vetődésein keresztül emelkedni kezd, egy különálló réteget képezve a felszín közelében. Ha a legkülső réteg megreped, a nyomás csökkenése következében a víz kilövell az űrbe. A jeges gejzírekből másodpercenként nagyjából 200 kilogramm vízpára távozik. A kutatók számítása szerint a vízkészletnek hatalmas párolgási felülete kell legyen, különben könnyedén megfagyna.


"Ez a felfedezés egy újabb fontos bizonyíték arra, hogy az életnek kedvező körülmények a gázóriások körül keringő jeges égitesteken is fenntarthatók" - mondta Nicolas Altobelli, a Cassini projekten dolgozó ESA-kutató. "Összességében ez a víz olyan eldugott és valószínűtlen helyen van, hogy aligha van bármilyen hatása a földönkívüli élet valószínűségére" - kontrázott rá Postberg.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • physis #136
    Köszönöm a választ. Azért különös, hogy egy ilyen hétköznapinak tűnő jelenség is ennyi szokatlan kérdést rejt (nagyobb tavak dagálya (5 cm), légkör (pár mérföld), litoszféra (30 cm) stb.).
  • Hugo Chavez #135
    Bárkivel előfordulhat
  • dronkZero #134
    Oh. Na ez most meglepett. De, sok, tényleg. Mea culpa.

    Hold: 56%, Nap 44%.
  • Hugo Chavez #133
    Mi az, hogy "nem sok"?
  • dronkZero #132
    A magnak is lehet belső meg külső része... Tudod, mint a diónak, a külső mag kemény, a belső meg ehető.
  • dronkZero #131
    Ja, látom, volt már téma. A Nap mondjuk nem sok árapályt kelt...
  • dronkZero #130
    " Ha ugyanis az earth tide (a földkéreg ,,kidagadása'') teljesen ugyanakkora lenne, mint a tengeri dagály, és szinkronban is lennének egymással, akkor a hétköznapi életben talán észre sem nagyon vennénk a dagályt."

    Ez így nem igaz. A víz dagálya mindenképp hozzáadódik a szilárd kéreg dagályához, mert a szilárd kéreg csak deformálódni tud, de a víz el is mozdul a szilárd kéreg tetején.
  • physis #129
    Mag alatt azt a részt értem, ami vasból meg nikkelből van, nem pedig kőzetekből. Két részből áll, a folyékony külső magból, és a szilárd belső magból. A mag túl forró ahhoz, hogy úgy legyen mágneses, mint valami állandó mágnes, ennek megfelelően a belső mag nem is mágneses. Azt hiszem, maga mint anyag önmagában a külső mag se lenne mágneses (úgy tudom az is túl forró ehhez), de a külső mag folyékony, ezért áramlatok vannak benne, ezek pedig valami dinamó módjára mégis képesek mágnesességet fejleszteni. A földmágnesesség amit mi itt a felszínen érzékelünk iránytűvel, műszereinkkel, sarki fény útján stb. annak nagy része épp a folyékony külső magból származik. Úgy tudom valha nagyon régen a Földnek csak folyékony magja volt, de aztán abból kezdett kikristályosodni a kristályos belső mag. A belső mag ma is nő a külsö mag rovására, úgy tudom évente kb 1 milliméternyi nagyságrendben.

    A köpeny meg, úgy tudom olyan kemény mint a szikla, még az úgymond ,,megfolyós'' része is. Nagyobb a viszkozitása, mint a szilárd szuroké, aszfalté, sőt nemcsak valamivel nagyobb, hanem nagyságrendekkel nagyobb. Ez csak geológiai időskálán nézve nevezhető megfolyósnak. Szerintem olyasmi mint az az aszfaltút. Szilárd, kemény, mint a kő, de évektizedek alatt ,,megfolyik'' a kamionok súlya alatt. A köpenyben valóban vannak áramlások, mint a lávalámpában, de azokat millió éves skálán kell elképzelni. Ez nem folyadék a hétköznapi értelemben. Régebben nem értettem miért nem eresztenek szondát a földbe. Azért mert nincs hova leereszteni. A föld belül kemény mint a szikla, le egészen a külső mag határáráig. Úgy tudom, a japánok terveznek valami wolfram szondát, de az is beleolvasztja magát a földbe, azt sem lehet csak úgy leereszteni, és nagyon lassan is haladna.

    A külső mag a Föld egyetlen folyékony része.

    Ez az amit nagyon tetszett: Inside Planet Earth.

    A topicról: azt nem tudom, van-e igazolt természetes gejzír, amit közvetlenül mechanikusan, közlekedőedényként (tehát nem közvetve súrlódásos hővel) működtet az árapály. Mindenesetre pl. az Ió árapály kilengése kb. 100 méteres, tehát legalábbis mesterségesen talán lehetne ilyent készíteni.
  • Hugo Chavez #128
    Milyen az, hogy "külső mag"?
    Vagy mag valami, vagy külső, nem?

    Állítólag van valami szilárd vasmag a Föld közepében, de szerintem javarészt folyékony a Föld belseje.
  • Hugo Chavez #127
    Mert a víz sokkal lágyabb anyag és odafolyik, ahol jobban húzza a Hold, meg a Nap.