Hunter
Aprólékosan vizsgálták az Enceladus "csíkjait"
A Cassini űrszonda adatai szerint a szaturnuszi Enceladus hold jéggejzírjeit tápláló meleg hasadékok hálózata sokkal kiterjedtebb és bonyolultabb, mint a tudósok gondolták. Az űrszonda augusztus 13-i átrepülése során számos újabb repedést fedezett fel az Enceladus déli sarkvidékén. A megfigyelések lehetővé tették a terület eddigi legrészletesebb hőtérképének elkészítését.
Bár a hold felszíne jeges, hő sugárzik a felszín irányába a bolygótudósok által "tigriscsíkoknak" nevezett hasadékokon. Ez a hő biztosítja az Enceladus híres jégkitöréseinek az energiáját, ami vízpárát és szerves részecskéket lövell a világűrbe. Az újonnan észlelt repedések látszólag a nagy tigriscsíkok végeiből ágaznak szét, állítják a Cassini kutatói. "A tigriscsíkok végei lehetnek azok a helyek, ahol elkezdődik, vagy lecseng az aktivitás, ezért az ott látható összetett hősémákból következtethetünk a tigriscsíkok életciklusára" - magyarázta John Spencer, a Cassini egyik tudósa.
Részlet a déli sarkvidék nagyfelbontású hőtérképéből
A Cassini 2005-ben fedezte fel a jéggejzíreket az Enceladuson, ami a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdja. A szonda számos átrepülést hajtott végre a terület felett - az augusztusi volt a tizenegyedik - melyek mind újabb adalékokkal szolgáltak a tudósoknak a földöntúli gejzírek mechanizmusáról. A kutatók most már tudják, hogy az egykor hidegnek és geológiailag halottnak hitt Enceladus egy komplex termikus keringési rendszerrel rendelkezik, ami a felszín alól, valószínűleg egy folyékony, sókban és karbonátokban bővelkedő víztömegből juttatja fel a hőt és bocsátja ki sugarak formájában a tigris csíkokon át.
Az Enceladus déli-sarkán hatalmas hőmennyiség folyik át, ami területarányosan megközelítőleg ötszöröse a Föld egyik geológiai forró foltján (hot spot) fekvő a Yellowstone Nemzeti Parkénak, nyilatkoztak a kutatók, ami valljuk be, nem kis teljesítmény egy jégvilágtól. Az új felvételek és hőtérképek segítenek a tudósoknak alaposabban kihámozni ezt a hőcserét.
A jeges holdfelszín legmelegebb területe
A Cassini infravörös spektrométerével és nagy felbontású kamerájával tanulmányozta a szóban forgó területet. A szonda megvizsgálta a tigriscsík-rendszer legmelegebb területét, ami a Damascus Sulcus töréses szerkezet része. A hőmérséklet itt "mindössze" -84 Celsius, ami dermesztően hidegnek hangozhat, a jeges holdon uralkodó hőmérsékleti értékek között azonban meglepően meleg. A mostani mérés valamivel magasabb hőmérsékletet jelzett, mint a legutóbbi 2008-as, tették hozzá a kutatók, amikor -101 fokot mértek. Az eltérésnek számos oka lehet. Az egyik magyarázat szerint elképzelhető, hogy a tigris csíkok egyszerűen csak aktívabbak, mint két évvel ezelőtt, de az sem kizárt, hogy a nagyobb részletességű mérések jobban ráközelítettek a hot spotra, így nem adódtak hozzá a környező területek hőmérsékleti adatai.
Bármi legyen is a megoldás, az új megfigyelések olyan részletességűek, hogy a tudósoknak először sikerült észlelniük egy meleg anyagperemet a Damascus központi árka körül, ami újabb ismeretekkel bővítheti a tudósok tárát a tigriscsíkok hőszállítási mechanizmusáról, vélik a kutatók. A Damascus hőtérképén a törés mentén például néhány kilométeren belül is jókora eltérések észlelhetők a hőkibocsátásban, amit az eddigi felvételek nem adtak vissza.
Az Enceladus gejzírjei
A Cassini képfeldolgozó csapata a hőtérképet egy látható fényű képpel együtt rögzítette, utóbbin a tigriscsíkokat a Szaturnuszról visszaverődő napfény világítja meg. A látható fényű és a hőadatok összefűzésével a tudósok jobban megérthetik a fizikai termikus folyamatok és a felszín földtana közötti kapcsolatokat. "Nagy felbontású felvételeink azt mutatják, hogy a Damascus Sulcus ezen területe szerkezetileg az egyik legösszetettebb és tektonikailag legdinamikusabb tigriscsík" - összegzett Paul Helfenstein, a Cassini csapat tagja, a Cornell Egyetem kutatója.
Bár a hold felszíne jeges, hő sugárzik a felszín irányába a bolygótudósok által "tigriscsíkoknak" nevezett hasadékokon. Ez a hő biztosítja az Enceladus híres jégkitöréseinek az energiáját, ami vízpárát és szerves részecskéket lövell a világűrbe. Az újonnan észlelt repedések látszólag a nagy tigriscsíkok végeiből ágaznak szét, állítják a Cassini kutatói. "A tigriscsíkok végei lehetnek azok a helyek, ahol elkezdődik, vagy lecseng az aktivitás, ezért az ott látható összetett hősémákból következtethetünk a tigriscsíkok életciklusára" - magyarázta John Spencer, a Cassini egyik tudósa.
Részlet a déli sarkvidék nagyfelbontású hőtérképéből
A Cassini 2005-ben fedezte fel a jéggejzíreket az Enceladuson, ami a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdja. A szonda számos átrepülést hajtott végre a terület felett - az augusztusi volt a tizenegyedik - melyek mind újabb adalékokkal szolgáltak a tudósoknak a földöntúli gejzírek mechanizmusáról. A kutatók most már tudják, hogy az egykor hidegnek és geológiailag halottnak hitt Enceladus egy komplex termikus keringési rendszerrel rendelkezik, ami a felszín alól, valószínűleg egy folyékony, sókban és karbonátokban bővelkedő víztömegből juttatja fel a hőt és bocsátja ki sugarak formájában a tigris csíkokon át.
Az Enceladus déli-sarkán hatalmas hőmennyiség folyik át, ami területarányosan megközelítőleg ötszöröse a Föld egyik geológiai forró foltján (hot spot) fekvő a Yellowstone Nemzeti Parkénak, nyilatkoztak a kutatók, ami valljuk be, nem kis teljesítmény egy jégvilágtól. Az új felvételek és hőtérképek segítenek a tudósoknak alaposabban kihámozni ezt a hőcserét.
A jeges holdfelszín legmelegebb területe
A Cassini infravörös spektrométerével és nagy felbontású kamerájával tanulmányozta a szóban forgó területet. A szonda megvizsgálta a tigriscsík-rendszer legmelegebb területét, ami a Damascus Sulcus töréses szerkezet része. A hőmérséklet itt "mindössze" -84 Celsius, ami dermesztően hidegnek hangozhat, a jeges holdon uralkodó hőmérsékleti értékek között azonban meglepően meleg. A mostani mérés valamivel magasabb hőmérsékletet jelzett, mint a legutóbbi 2008-as, tették hozzá a kutatók, amikor -101 fokot mértek. Az eltérésnek számos oka lehet. Az egyik magyarázat szerint elképzelhető, hogy a tigris csíkok egyszerűen csak aktívabbak, mint két évvel ezelőtt, de az sem kizárt, hogy a nagyobb részletességű mérések jobban ráközelítettek a hot spotra, így nem adódtak hozzá a környező területek hőmérsékleti adatai.
Bármi legyen is a megoldás, az új megfigyelések olyan részletességűek, hogy a tudósoknak először sikerült észlelniük egy meleg anyagperemet a Damascus központi árka körül, ami újabb ismeretekkel bővítheti a tudósok tárát a tigriscsíkok hőszállítási mechanizmusáról, vélik a kutatók. A Damascus hőtérképén a törés mentén például néhány kilométeren belül is jókora eltérések észlelhetők a hőkibocsátásban, amit az eddigi felvételek nem adtak vissza.
Az Enceladus gejzírjei
A Cassini képfeldolgozó csapata a hőtérképet egy látható fényű képpel együtt rögzítette, utóbbin a tigriscsíkokat a Szaturnuszról visszaverődő napfény világítja meg. A látható fényű és a hőadatok összefűzésével a tudósok jobban megérthetik a fizikai termikus folyamatok és a felszín földtana közötti kapcsolatokat. "Nagy felbontású felvételeink azt mutatják, hogy a Damascus Sulcus ezen területe szerkezetileg az egyik legösszetettebb és tektonikailag legdinamikusabb tigriscsík" - összegzett Paul Helfenstein, a Cassini csapat tagja, a Cornell Egyetem kutatója.
