SG.hu·
Újabb fotók az Enceladus gejzírjeiről
Minden eddiginél közelebbről fotózta le a Cassini űrszonda a Szaturnusz Enceladus holdjának vízpára gejzírjeit. A képek a héten érkeztek meg a Földre.
A szonda november 2-án 100 kilométerre közelítette meg a felszínt a kis hold déli sarkvidékénél, ahol a párafelhők előtörnek. Az úgynevezett tigriscsíkoknál megjelenő gomolyagok vízpárát, nátriumot és szerves vegyületeket, köztük széndioxidot tartalmaznak, amivel némileg a Yellowstone Nemzeti Park Old Faithful gejzírjéhez hasonlíthatók, írja a SPACE.com. A tudósok azért érdeklődnek ennyire irántuk, mert a holdhoz mérten szokatlan tevékenység folyékony víz jelenlétére utal a kéreg alatt, márpedig ha víz van az égitesten, akkor van esély valamilyen idegen élet jelenlétére is.
"Ha sikerül összeraknunk a darabokat - egy felszín alatti folyékony óceánt, a gejzíreket tápláló hőt és az élet építőelemeiként értékelhető szerves molekulákat -, akkor az Enceladusról kiderülhet, hogy rendelkezik azokkal a körülményekkel, ami a korai Földön az élet eredetéhez vezetett" - írja a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának blogjában Bonnie J. Buratti, a Cassini csapat egyik tudósa.
A hétfői átrepülés célja a kilövellő részecskék méretének, tömegének, töltésének, sebességének és összetételének meghatározása volt. A szonda hetedszer vette szemügyre az Enceladust, jókora, 29 000 km/h sebességgel repülve át a déli sarkvidék felett. A tudományos adatokon felül a Cassini újabb látványos felvételeket készített a titokzatos gejzírekről, amik a Nap fényében ragyognak az űr által adott sötét háttér előtt.
Az amerikai-európai Cassini szonda 1997-ben hagyta el a Földet, és 2005-ben fedezte fel az Enceladus gejzírjeit. Elsődleges küldetését 2008-ban teljesítette, jelenleg a 2010-ig tartó kibővített időszakát tölti, ami során további értékes felfedezéseket tehet. "Ez az első alkalom, hogy aktivitást észleltünk egy ilyen kis holdon" - írja Buratti, arra célozva, hogy az Enceladus csupán 500 kilométeres átmérővel rendelkezik, az ekkora égitesteket pedig ezidáig nem jellemezte semmilyen geológiai aktivitás.
A szonda november 2-án 100 kilométerre közelítette meg a felszínt a kis hold déli sarkvidékénél, ahol a párafelhők előtörnek. Az úgynevezett tigriscsíkoknál megjelenő gomolyagok vízpárát, nátriumot és szerves vegyületeket, köztük széndioxidot tartalmaznak, amivel némileg a Yellowstone Nemzeti Park Old Faithful gejzírjéhez hasonlíthatók, írja a SPACE.com. A tudósok azért érdeklődnek ennyire irántuk, mert a holdhoz mérten szokatlan tevékenység folyékony víz jelenlétére utal a kéreg alatt, márpedig ha víz van az égitesten, akkor van esély valamilyen idegen élet jelenlétére is.
"Ha sikerül összeraknunk a darabokat - egy felszín alatti folyékony óceánt, a gejzíreket tápláló hőt és az élet építőelemeiként értékelhető szerves molekulákat -, akkor az Enceladusról kiderülhet, hogy rendelkezik azokkal a körülményekkel, ami a korai Földön az élet eredetéhez vezetett" - írja a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának blogjában Bonnie J. Buratti, a Cassini csapat egyik tudósa.
A hétfői átrepülés célja a kilövellő részecskék méretének, tömegének, töltésének, sebességének és összetételének meghatározása volt. A szonda hetedszer vette szemügyre az Enceladust, jókora, 29 000 km/h sebességgel repülve át a déli sarkvidék felett. A tudományos adatokon felül a Cassini újabb látványos felvételeket készített a titokzatos gejzírekről, amik a Nap fényében ragyognak az űr által adott sötét háttér előtt.
Az amerikai-európai Cassini szonda 1997-ben hagyta el a Földet, és 2005-ben fedezte fel az Enceladus gejzírjeit. Elsődleges küldetését 2008-ban teljesítette, jelenleg a 2010-ig tartó kibővített időszakát tölti, ami során további értékes felfedezéseket tehet. "Ez az első alkalom, hogy aktivitást észleltünk egy ilyen kis holdon" - írja Buratti, arra célozva, hogy az Enceladus csupán 500 kilométeres átmérővel rendelkezik, az ekkora égitesteket pedig ezidáig nem jellemezte semmilyen geológiai aktivitás.