Felszakadoznak a felhők a Titán északi féltekéjén, eltolódást jelezve a Szaturnusz legnagyobb holdjának időjárási sémájában, állapította meg egy új tanulmány.

A holdra egy túlnyomóan napos tavasz vár, ami hét földi esztendőn át uralja majd az égitest északi féltekéjét. A titáni évszakok hosszúsága a hold és a Szaturnusz 30 éves Nap körüli keringési periódusának köszönhető. A tudósok a Cassini űrszonda utolsó hat évben begyűjtött megfigyelési adatait elemezve rakták össze a Titán időjárási körforgásának működését. Eredményeik szerint a körülmények megváltoztak 2009 augusztusa óta, amikor a Nap pontosan a Titán egyenlítője felett helyezkedett el.

"A déli-sark felhői teljesen eltűntek a napéjegyenlőség előtt, továbbá az északi felhők is kezdenek elvékonyodni" - nyilatkozott állásfoglalásában a tanulmányt vezető Sebastien Rodriguez, az Universite Paris Diderot bolygótudósa. "Várakozásunk szerint a felhőtevékenység az elkövetkező évtizedben megfordul a két féltekén, amint délen eljön a tél." Rodriguez és munkatársai szerint eredményeik, melyekről a 2010. évi Európai Bolygótudományi Kongresszuson számoltak be Rómában, megegyeznek a számítógépes modellekből származó előrejelzésekkel.

A Titán és időjárása évtizedek óta izgatja a tudósokat. Sokan úgy vélik, a Föld nagyban hasonlított a Titánra, mielőtt kialakult rajta az élet, csupán a klíma volt melegebb. A Titán átlagos felszíni hőmérséklete -179 Celsius-fok. A hold vastag, nitrogénben gazdag légkörrel rendelkezik, felszíni jegyeit a folyékony szénhidrogének vájták ki. A Titán felhőiből metáneső hullik, jéghideg, ugyanakkor folyékony tavakat képezve.

Az égitest időjárásának alaposabb megismerése érdekében Rodriguez és csapata a Cassini által 2004 júliusa óta összegyűjtött adatokat tanulmányozta, köztük közel 2000 felhőképet, melyek idén áprilisig, az északi tavasz kezdetéig tartó időszakot ölelik fel. A Cassini korai felvételein felhők csoportosultak a Titán északi és déli sarkainál, valamint a déli félteke egy szűk övében. A legutóbbi képeken viszont a felhőtakaró mindkét sarkvidéken jelentős csökkenést mutatott.


A Cassini felvételei a Titánról. A 2008-as felvételen jól kivehetők a sárgás színben játszó felhők az északi féltekén, míg a 2009. decemberi képen az északi terület már tiszta, viszont délen egy jókora felhőrendszer jelent meg
A felfedezések egybevágnak a korábbi kutatások által készített számítógépes modellek előrejelzéseivel. Rodriguez és csapata kombinálta a korábbi modelleket a tényleges észlelésekkel, hogy megértsék a Titánon kibontakozó felhősémákat. A kutatók szerint a két féltekén nagy valószínűséggel eltérő felhőformáló mechanizmusok dolgoznak. Az északi tél alatt az etén és az aeroszolok lefelé áramlottak a Titán nagy magasságban elhelyezkedő légköri rétegéből, a sztratoszférából, felhőket hozva létre az északi-sark felett. Ezek az etánfelhők viszonylag nagy, 30-50 kilométeres magasságban alakultak ki. A déli nyár ezzel szemben metánban gazdag levegőt pumpált a felszínről fel, a magasabb légrétegekbe, melynek hatására közép- és nagy magasságokban metánfelhők képződtek. A Titán évszakváltásával ezek a felhőformáló tevékenységek és sémák átbillenhetnek az egyik féltekéről a másikra, vélik a kutatók.

Szerencsére a Cassini küldetés 2017 májusáig való kiterjesztésének köszönhetően végigkövethetjük a folyamatot, ami annyit jelent, hogy a tudósok a titáni tél közepétől egészen a nyár közepéig gyűjthetik majd a felhőképeket az északi féltekéről. "Sokat megtudtunk a Titán éghajlatáról a Cassini érkezése óta, azonban még rengeteg tanulnivalónk van" - mondta Rodriguez. "A küldetés meghosszabbításával lehetőségünk nyílt néhány fontos kérdés megválaszolására ennek a lenyűgöző holdnak a meteorológiájával kapcsolatban."