Megmártózott a Titán légkörében a Cassini

Magyar idő szerint hétfő hajnalban a Cassini űrszonda minden eddiginél mélyebben szelte át a Szaturnusz legnagyobb holdjának légkörét, abban a reményben, hogy mágneses mezőt fedez fel a fiatal Földhöz több tekintetben is nagyon hasonlónak tartott Titán körül.

A tegnapi átrepülés a projekten dolgozó mérnökök és tudósok háromévnyi munkáját koronázta meg. A Cassini pályájának köszönhetően a Titán ionoszférája alatt haladt el, ami lehetővé tette a szonda műszereinek a hold mágneses jeleinek észlelését anélkül, hogy a méréseket megzavarta volna a Szaturnusz mágneses mezeje. Ehhez azonban minden eddiginél alacsonyabb, a felszíntől számítva mindössze 875 kilométeres magasságban kellett áthaladnia a szondának, ami azt jelentette, hogy szembe kellett néznie az aerodinamikai erőkkel és a légkör átszelésével keletkező hővel egyaránt.

A korábbi legkisebb magasság 944 kilométer volt, így már volt némi tapasztalata a Cassini-csapatnak a légköri viszonyokkal kapcsolatban. Bár a csapat biztonságosnak ítélte a manővert, az irányítóteremben érezni lehetett a feszültség fokozódását az események előrehaladtával. Mivel a Cassini közel másfélmilliárd kilométerre tartózkodik a Földtől, egy-egy utasítás eljuttatása 78 percet vesz igénybe.

"Idegtépő volt számomra - előző éjjel a JPL-nél voltunk, hogy néhány valós idejű parancsot küldjünk az űrszondának, amikor riasztást kaptunk, hogy az adatvételhez szükséges elsődleges műszer, a magnetométer újraindításra szorul. Az ügyeletes irányító azonnal felhívta a magnetométer működését vezető csapatot Angliában és 90 percen belül már úton voltak az utasítások a számítógép alaphelyzetbe állítására, ami megszüntette a riasztást" - írja Julie Webster, az űrszonda műveleti csapatának vezetője hétfői blogjában.

A Cassini magnetométere perdöntő bizonyítékot adhat arra a kérdésre, vajon rendelkezik-e a hold saját mágneses mezővel, amire a Cassini és a Voyager korábbi kísérletei eddig nemleges választ adtak.

Az űrszonda adatai a tervek szerint, a felszíntől számított legkisebb távolság elérése előtt 19 perccel, hétfőn hajnali 4 óra 26 perckor kezdtek beáramlani a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumába (JPL) a Deep Space Networkön keresztül. Az űrszonda megfelelő irányba állította önmagát az átrepüléshez, és begyújtotta fedélzeti hajtóműveit, hogy stabilan tartsa magát a légkör átszelése során. A Cassini 21 100 km/h-s sebességgel suhant át az atmoszféra külső tartományain. A hajtóműveknek keményebben kellett dolgozni, mint a földi irányítás várta, ami a számítottnál valamivel sűrűbb légkört feltételezett, a szonda irányítórendszere azonban probléma nélkül küzdötte le a nehézségeket.

Ahogy a szonda elkezdett távolodni a Titántól, más megfigyelések elvégzésére kapcsolták át. Az átrepülés zökkenőmentesen zajlott le, így a mérnökök fellélegezhettek. A tudományos csapat számára azonban még csak most kezdődik a munka, az adatok elemzése hosszú folyamat lesz. Ha sikerül rábukkanni egy mágneses mezőre, az sokmindent elárulhat a hold belső szerkezetéről és segítségével megállapíthatják, hogy a Titánnak van-e a dinamóhatás működtetéséhez szükséges energiája. "Ma két különböző Deep Space Network állomáson is visszajátsszuk az adatokat, hogy bebiztosítsuk magunkat. A mérnökök ugyancsak segédkeznek a tudósoknak az adatok elemzésében, hogy megtudjuk milyen sűrű volt a légkör a mostani átrepülési magasságon" - zárta nyilatkozatát Webster.