Hunter
Nyakig ül Fukusima a radioaktív vízben
A márciusi fukusimai reaktorbaleset első óráiban a munkások igyekeztek tengervízzel elárasztani a három sérült reaktort, hogy meggátolják a leolvadást. Három hónappal később még mindig vizet pumpálnak a magokba, ami jelenleg a terület megtisztításának legfőbb akadályává nőtte ki magát.
Az erőmű épületeit elárasztotta a radioaktív víz, lelassítva a munkálatokat. A tárolótartályok gyorsan elérték kapacitásuk csúcsát, és ha ez a tendencia tovább folytatódik, a lecsapoló árkok már június közepén elkezdhetnek túlfolyni - figyelmeztet az erőművet üzemeltető Tokiói Elektromos Művek (TEPCO) múlt heti jelentése.
A TEPCO egy szennyezésmentesítő rendszer üzembe helyezését tervezi, ami reményeik szerint eltávolítja a radioizotópokat a vízből, amit újra fel tudnának használni a reaktorok hűtéséhez. A rendszernek le kellene lassítania a terület vízfogyasztását és csökkentené a szennyeződés jelentette kockázatot. Azonban, ha a tervek szerint június 15-én sikerül is felállítani és üzembe helyezni, hatalmas mennyiségű, nehezen kezelhető radioaktív iszap fog keletkezni, ami erősen megkérdőjelezi a megoldás életképességét.
A teljes leolvadást elszenvedett három reaktorban visszamaradt nukleáris bomlás azt jelenti, hogy még jó néhány hónapon át hűteni kell a blokkokat. A TEPCO két héttel a baleset bekövetkezte után váltott át a friss víz használatára, mert az addig alkalmazott sós tengervíz erősen korrodáló hatásúnak bizonyult a rozsdamentes acélból készült reaktortartályokra nézve. A reaktorokban azonban a víz annak ellenére sós maradt, hogy óránként több ezer liter friss vizet juttattak be. Jelenleg több mint 100 000 tonna víz található az erőmű területén. Április elején a TEPCO kénytelen volt közel 10 000 tonna alacsony szennyezési szintű vizet üríteni a Csendes-óceánba és azóta azt is elismerték, hogy több száz tonna magas szennyezésű víz is kiszivárgott, hatalmas sugárdózisnak téve ki a tengeri élővilágot. A TEPCO jelentése szerint megszüntették a szivárgásokat.
A radioaktív víz akadályozza a reaktorok feletti kontroll visszaszerzésére és a leszerelésükre irányuló munkát - nyilatkozott Jack DeVine, nyugalmazott atomszakértő, aki az 1979-es Three Mile Island-i leolvadást követő víz szennyezésmentesítési munkálatokat vezette. "A víz még a kis dolgok elvégzését is rémálommá változtatja" - mondta.
A TEPCO az újabb vízmennyiségek beszivattyúzása helyett egy zárt keringetésű hűtőrendszert szeretett volna kialakítani, ami újrahasznosította volna a már bejuttatott vizet. A reaktorok sérülései azonban ezt a tervet ellehetetlenítették, ezért folytatódott a friss vízzel történő feltöltés, aminek az lett az eredménye, hogy a TEPCO-nak 250 000 tonna vizet kell megtisztítania 2012 januárjáig, amikorra a reaktorok elméletileg kellően lehűlnek a végleges leállításhoz.
A szennyezésmentesítő rendszert a francia Areva és a kaliforniai Kurion cégek építették meg. A víz áthaladva a Kurion zeolit ásvánnyal, egy rendkívül porózus aluminoszilikáttal ellátott szűrőin, az elnyelődés és ioncsere együttes hatására fokozatosan leadja radioaktív elemeit. A víz több tartályon halad keresztül, melyekben polimerekkel, homokkal és különböző reagensekkel, például nikkel ferrocianiddal és bárium-szulfáttal keveredik. A feloldott radioaktív fémek kicsapódnak és kolloidokká alakulnak, amit radioaktív iszapként elkülöníthetnek, lehetővé téve a víz sómentesítését és visszajuttatását a reaktorokba. A folyamatoknak elvileg egymilliomod részére kell le csökkenteniük a legnagyobb kockázatot jelentő cézium koncentrációját. A TEPCO becslései szerint a művelet 660 millió amerikai dollárnak megfelelő jenbe fog kerülni.
Több japán szakértő azonban aggodalmát fejezte ki a szennyeződésmentesítő eljárással kapcsolatban. A radioaktív víz továbbra is áramlani fog a magokból az alapokba és a lecsapoló árkokba, ami további szivárgásokhoz vezethet. Ming Zhang, a környezetszennyezési kockázatokat vizsgáló tudós attól tart, hogy a víz újra az óceánba jut. Kendzsi Takesita vízkezelési specialista szerint a zeolitos szűrőrendszer bár már bizonyított a Three Mile Island esetében, az ott átpumpált víz friss volt. "Ezúttal a víz tele van sóval" - tette hozzá, mondván a nátrium és a cézium ionok kémiai hasonlósága miatt a zeolitos kinyerési folyamatnak jelentősen csökkenhet a hatékonysága.
Az Areva rendszere emellett 2000 köbméter forró, radioaktív iszapot fog termelni jövő februárig, aminek kezelése a szilárd hulladékkal szemben, amit betonszarkofágba helyezve hosszú időn át tárolhatnak, sokkal komplikáltabb és könnyen kiszivároghat a természetbe. A TEPCO szakemberei mindenesetre bíznak az Arevában és jelenleg a zeolit és az iszap kezelési tervein dolgoznak.
A víz sajnos nem az egyetlen probléma amivel Japánnak szembe kell néznie. A fukusimai iskolák és egyéb intézmények közeléből eltávolított radioaktív talaj - ami vagy hatalmas halmokban hever, vagy viszonylag kis mélységekbe beásva pihen - még ennél is nagyobb problémát jelent. "Eddig még csak nem is volt időnk gondolkozni, hogy mit kellene ezzel tennünk" - utalt a több ezer tonna szennyezett talajra Csihiro Inui, a Tohoku Egyetem kutatója.
Időközben a japán Nukleáris és Ipari Biztonsági Ügynökség (NISA) frissítette a fukusimai balesetből kikerült radioaktív anyagról szóló becsléseit. Áprilisban az ügynökség 370 000 és 630 000 terabecquerel közé helyezte a március 11 és 15 között kiszabadult mennyiséget, a számítógépes modellek és a TEPCO új adatai alapján azonban kedden 770 000 TBq-ra emelték az értéket. Ez még mindig eltörpül Csernobil 5 200 000 TBq kibocsátása mellett.
Az erőmű épületeit elárasztotta a radioaktív víz, lelassítva a munkálatokat. A tárolótartályok gyorsan elérték kapacitásuk csúcsát, és ha ez a tendencia tovább folytatódik, a lecsapoló árkok már június közepén elkezdhetnek túlfolyni - figyelmeztet az erőművet üzemeltető Tokiói Elektromos Művek (TEPCO) múlt heti jelentése.
A TEPCO egy szennyezésmentesítő rendszer üzembe helyezését tervezi, ami reményeik szerint eltávolítja a radioizotópokat a vízből, amit újra fel tudnának használni a reaktorok hűtéséhez. A rendszernek le kellene lassítania a terület vízfogyasztását és csökkentené a szennyeződés jelentette kockázatot. Azonban, ha a tervek szerint június 15-én sikerül is felállítani és üzembe helyezni, hatalmas mennyiségű, nehezen kezelhető radioaktív iszap fog keletkezni, ami erősen megkérdőjelezi a megoldás életképességét.A teljes leolvadást elszenvedett három reaktorban visszamaradt nukleáris bomlás azt jelenti, hogy még jó néhány hónapon át hűteni kell a blokkokat. A TEPCO két héttel a baleset bekövetkezte után váltott át a friss víz használatára, mert az addig alkalmazott sós tengervíz erősen korrodáló hatásúnak bizonyult a rozsdamentes acélból készült reaktortartályokra nézve. A reaktorokban azonban a víz annak ellenére sós maradt, hogy óránként több ezer liter friss vizet juttattak be. Jelenleg több mint 100 000 tonna víz található az erőmű területén. Április elején a TEPCO kénytelen volt közel 10 000 tonna alacsony szennyezési szintű vizet üríteni a Csendes-óceánba és azóta azt is elismerték, hogy több száz tonna magas szennyezésű víz is kiszivárgott, hatalmas sugárdózisnak téve ki a tengeri élővilágot. A TEPCO jelentése szerint megszüntették a szivárgásokat.
A radioaktív víz akadályozza a reaktorok feletti kontroll visszaszerzésére és a leszerelésükre irányuló munkát - nyilatkozott Jack DeVine, nyugalmazott atomszakértő, aki az 1979-es Three Mile Island-i leolvadást követő víz szennyezésmentesítési munkálatokat vezette. "A víz még a kis dolgok elvégzését is rémálommá változtatja" - mondta.
A TEPCO az újabb vízmennyiségek beszivattyúzása helyett egy zárt keringetésű hűtőrendszert szeretett volna kialakítani, ami újrahasznosította volna a már bejuttatott vizet. A reaktorok sérülései azonban ezt a tervet ellehetetlenítették, ezért folytatódott a friss vízzel történő feltöltés, aminek az lett az eredménye, hogy a TEPCO-nak 250 000 tonna vizet kell megtisztítania 2012 januárjáig, amikorra a reaktorok elméletileg kellően lehűlnek a végleges leállításhoz. A szennyezésmentesítő rendszert a francia Areva és a kaliforniai Kurion cégek építették meg. A víz áthaladva a Kurion zeolit ásvánnyal, egy rendkívül porózus aluminoszilikáttal ellátott szűrőin, az elnyelődés és ioncsere együttes hatására fokozatosan leadja radioaktív elemeit. A víz több tartályon halad keresztül, melyekben polimerekkel, homokkal és különböző reagensekkel, például nikkel ferrocianiddal és bárium-szulfáttal keveredik. A feloldott radioaktív fémek kicsapódnak és kolloidokká alakulnak, amit radioaktív iszapként elkülöníthetnek, lehetővé téve a víz sómentesítését és visszajuttatását a reaktorokba. A folyamatoknak elvileg egymilliomod részére kell le csökkenteniük a legnagyobb kockázatot jelentő cézium koncentrációját. A TEPCO becslései szerint a művelet 660 millió amerikai dollárnak megfelelő jenbe fog kerülni.
Több japán szakértő azonban aggodalmát fejezte ki a szennyeződésmentesítő eljárással kapcsolatban. A radioaktív víz továbbra is áramlani fog a magokból az alapokba és a lecsapoló árkokba, ami további szivárgásokhoz vezethet. Ming Zhang, a környezetszennyezési kockázatokat vizsgáló tudós attól tart, hogy a víz újra az óceánba jut. Kendzsi Takesita vízkezelési specialista szerint a zeolitos szűrőrendszer bár már bizonyított a Three Mile Island esetében, az ott átpumpált víz friss volt. "Ezúttal a víz tele van sóval" - tette hozzá, mondván a nátrium és a cézium ionok kémiai hasonlósága miatt a zeolitos kinyerési folyamatnak jelentősen csökkenhet a hatékonysága.
Az Areva rendszere emellett 2000 köbméter forró, radioaktív iszapot fog termelni jövő februárig, aminek kezelése a szilárd hulladékkal szemben, amit betonszarkofágba helyezve hosszú időn át tárolhatnak, sokkal komplikáltabb és könnyen kiszivároghat a természetbe. A TEPCO szakemberei mindenesetre bíznak az Arevában és jelenleg a zeolit és az iszap kezelési tervein dolgoznak.
A víz sajnos nem az egyetlen probléma amivel Japánnak szembe kell néznie. A fukusimai iskolák és egyéb intézmények közeléből eltávolított radioaktív talaj - ami vagy hatalmas halmokban hever, vagy viszonylag kis mélységekbe beásva pihen - még ennél is nagyobb problémát jelent. "Eddig még csak nem is volt időnk gondolkozni, hogy mit kellene ezzel tennünk" - utalt a több ezer tonna szennyezett talajra Csihiro Inui, a Tohoku Egyetem kutatója.
Időközben a japán Nukleáris és Ipari Biztonsági Ügynökség (NISA) frissítette a fukusimai balesetből kikerült radioaktív anyagról szóló becsléseit. Áprilisban az ügynökség 370 000 és 630 000 terabecquerel közé helyezte a március 11 és 15 között kiszabadult mennyiséget, a számítógépes modellek és a TEPCO új adatai alapján azonban kedden 770 000 TBq-ra emelték az értéket. Ez még mindig eltörpül Csernobil 5 200 000 TBq kibocsátása mellett.
