SG.hu·

Sok rejtélyre választ adhat a Messenger

Az első Merkúr körül pályára állt űrszonda bár hivatalosan még nem kezdte meg egy éven át tartó tudományos munkáját, eddigi észlelései arra utalnak, hogy sok érdekes felfedezésre számíthatunk ezzel a felperzselt, parányi világgal kapcsolatban.

"Most már valóban a saját szemünkkel látjuk a Merkúrt" - nyilatkozott a NASA Messenger űrszondájának főfelügyelője, Sean Solomon szerdán. "Ennek eredményeként egy teljes globális kép kezd kibontakozni előttünk, ami az elkövetkező hónapok során tovább szélesedik"


A Messenger első Merkúr körüli pályáról készült felvétele

A küldetés egyik fő mozgatórugója a vízjég utáni kutatás az amúgy rendkívül forró felszínnel rendelkező bolygón. Bár a felszíni hőmérséklet elérheti a 450 Celsius fokot is, az állandó árnyékba borult sarkvidéki kráterekben elvileg létezhet jég, erre utalnak a radar adatok, amik immár közel 20 éve igyekeznek a jég jelenlétét bizonyítani. "Létezhet jég ezen a bolygón? A hőmodellek szerint igen, valóban lehetséges" - tette hozzá Solomon. "De vajon ez a jég vízjég? Több elmélet is létezik"

A Messenger más érdekes kérdéseket is megvizsgál majd április 4-én induló tudományos munkája során, ilyen például a bolygó a Naprendszer többi égitestéhez viszonyított szokatlan sűrűsége. Emellett a tudósok szeretnék részletesen megismerni a Merkúr magjának szerkezetét, globális mágneses mezejének természetét, valamint összetételét és történetét.


Közelkép a Debussy-kráter (felül) környezetéről, a világos sávok a becsapódáskor kilökődött anyag nyomai

Bár az érdemi munka csak jövő héten kezdődik, a tudósok már most is találnak maguknak éppen elég elfoglaltságot az első felvételek tanulmányozásával, melyek száma egyre csak gyarapodik. A szonda keddel bezáróan 1500 felvételt készített, ami már most több, mint amit az előző három átrepülése során, 2008-ban és 2009-ben sikerült fotóznia. Ezek a felvételek a kalibrálási időszak termékei, ami alatt a küldetés tudósai kipróbálják és ellenőrzik a különböző műszerek és kamerák működését.

A keddi fotók a bolygó eddig még soha nem látott területeiről, a sarkvidékekről készültek, melyek az átrepülésekkor kimaradtak a szonda látószögéből. Igazi meglepetést egyik sem tartogat, egy viharvert, kráterekkel pettyezett felszín tárul elénk, igen nagy részletességgel. "Boldogok vagyunk hogy a sarki övezet felszínéről is képet kaptunk" - mondta Solomon, aki azt is hozzátette, hogy eddig minden műszer tökéletesen működik. "Az összes alrendszer és műszer be van kapcsolva és nominálisan, az előírásoknak megfelelően működik" -erősítette meg Solomont Eric Finnegan, a küldetés rendszereinek mérnöke. "Ez hatalmas teljesítmény az egész Messenger csapat részéről"


A bolygó északi sarkvidéke

Az előttünk álló egy évben a Messenger folytatja a felvételek készítését, miközben hét műszerével vizsgálja a bolygót, feltérképezve felszínét és segít képet alkotni a Merkúr összetételéről, ritkás légköréről, valamint geológiai történelméről. Ezen információk összessége fényt deríthet a Naprendszer kialakulására és fejlődésére, és kiterjesztéséből talán a csillagaiktól kis távolságban keringő exobolygókon zajló folyamatokról is képet kaphatunk.

A pályán elvégzett eddigi megfigyelések arra utalnak, hogy a szonda számos különböző érdekességgel szolgál majd a bolygótudomány számára. Várhatóan választ kapunk arra a kérdésre is, hogy a Merkúr - akárcsak a Föld - miért rendelkezik globális mágneses mezővel, míg a Naprendszer más sziklás bolygói, a Mars és a Vénusz nem. A mágneses mező megfigyelésből származó adatok már most megháromszorozódtak. "Nagyon gyorsan össze fogunk gyűjteni egy hatalmas adathalmazt, amivel jellemezhetjük a Merkúr mágneses mezejének geometriáját" - mondta Solomon. "Ez sok mindent el fog árulni a bolygó belső szerkezetéről és dinamikáiról"

Kapcsolódó cikkek és linkek

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© NEXUS62011. 04. 03.. 13:16||#35
© NEXUS62011. 04. 03.. 13:10||#34
A meghódítás alapfeltétele, hogy legyen valaki ott ahova megyünk, aki ellenáll.

Az a gond, hogy a Naprendszerben momentán nincs senki ilyesmi, még a Zavatárba is kellettek a Navikok, hogy meghódítsák õket a zamerókaiak.

Szerintem a zafgán hegyipásztorokat át kéne küldeni a Marsra, õk amúgy is hozzá vannak szokva a ritka levegõhöz, a kopár tájakhoz, meg a lövöldözéshez, illetve hogy meg akarják õket hódítani.
A NATO láthatólag roppant hatékonyan használja õket, mert óriási pénzek elköltése után még azért még mindíg rendesen van belõlük.
<#idiota>
© Akitlosz2011. 04. 02.. 22:01||#33
1. Bányászni más bolygókon elsõsorban nem azért kell, hogy a Földre hozzák a cuccot, hanem azért, hogy a helyszínen építkezzenek, és feldolgozzák. mivel a Földrõl odavinni a cuccot is ugyanolyan drága, mint onnét ide. Tehát az a legideálisabb, ha a lehetõ legtöbb mindent helyben lehet elõállítani

2. Valóban jelentõsen növeli az emberiség túlélésének esélyét, ha több bolygón él. Terraformálásra legalkalmasabb a Mars. Ott sok ember élhet majd a földihez elég hasonló körülményke között.

Egyéb helyeken, pl. a Merkúron inkább csak bázisok lesznek, annyi emberrel, amennyi a munkához szükséges.

3. Csak azért került 7 évbe a Merkúr körüli pályára juttatni egy ûrszondát és úgy általában is csak azért kerül annyi idõbe az ûrszondáknak mire eljutnak valahova, mert azt a lehetõ legkevesebb energiával íhy a lehetõ legkevesebb pénzbõl akarják megoldani.

Természetesen semmi elvi akadálya sincs erõsebb hajtómûvekkel, és több üzemanyaggal ellátni az ûrjármûveket. Pénzügyi akadálya van. minden többlettömeg jelentõs extra költséget eredményez. Az idõ viszont ingyen van.

Ezért csámborognak annyit az õrszondák hintamanõverezni minden lehetséges bolygó mellé.

Szóval sokkal gyorsabban is a Merkúrhoz lehet érni, ha a pénz és az üzemanyag nem számít(ana).

De számít, nagyon is.

4. A bolygók helyzete indulásnál igazán csak a Naprendszer belsõ bolygóinál számít. Ezek viszont gyorsan keringenek, tehát gyakran van alkalmas idõpont.

A Naprendszer külsõ bolygói esetében már 1 Csillagászati egységnyi távolság (Nap-Föld távolság) már sokat nem oszt, nem szoroz.
Fontosabb, hogy a Jupitert éppen útba lehet ejteni vagy sem, mert a Jupiter ingyen fel tudja gyorsítani az ûrszondákat.


© Sir Ny2011. 04. 02.. 11:35||#32
Lehet hogy komcsi örökség.
© dondore2011. 04. 02.. 01:12||#31
Erre csakis egy naaagy kozos ellenseg eseteben lenne esely..
© teddybear2011. 04. 01.. 23:21||#30
A Barnard-csillag kb. 3.8 fényévre fogja úgy 10 ezer év múltán megközelíteni a Naprendszert. Ez akkora távolság, hogy alig-alig befolyásolja még az Oort-felhõ legkülsõbb objektumainak pályáját is. Fõleg, mert ennek a csillagnak a tömege mindössze a Nap tömegének a 17%-a. A Kentauri hármascsillag-rendszer ennél alig van távolabb, és jóval, több mint kétszer, nagyobb a tömegük a Napénál.
Szóval nem kell elõre sárgítani a nadrágot!
© Globalmaster2011. 04. 01.. 20:16||#29
Érdekes 😊 Tetszik😊 Csak nem élem meg.
----
Hungarikum:

jah, haha😄😄😄😄
----
Egyébként egyszer nem foghatna össze az emberiség, hogy önzetlenül tegyünk egy nagy lépést a jövõnk érdekében?
© Hungarikum2011. 04. 01.. 18:50||#28
Úgy látszik ez ilyen SG-s sajátosság...

Bármilyen bolygós cikket megnézek, azonnal bányászatba torkollik a vita...😄
© Hajoska2011. 04. 01.. 18:31||#27
A Merkúrra valójában jóval rövidebb idõ alatt is oda lehet érni. A 7 év-re és a rengeteg inga (parittya) manõverre a Vénusz és a Föld körül is azért volt szükség mert a MESSENGER speciális poláris és excentrikus pályán kering a Merkúr körül. A Merkúr földközelben alig 100 millió km-re van, ami csillagászati szempontból alig mérhetõ táv (0.6 CSE) .. De bármilyen hihetetlenül is hangzik a Vénusz lesz az elsõ olyan bolygó ahol a Földihez hasonló élet meg fog jelenni, és kb. 10-100ezer éven belül várhatóak az elsõ emberi kolóniák megjelenése is a poláris zónákban, a terraformálási szakasz utolsó stádiumban. A Vénuszon ugyanis tömény, majdnem folyadék sûrûségû szén-dioxid légkör van, ami GIGANTIKUS üvegházhatást fejt ki jelenleg a bolygóra, a széndioxid viszont a felsõlégkör hûvösebb zónáiban gyakorlatilag az összes földi telepes élõlény , penészgomba elsõszámú tápanyaga és a légzéshez szükséges elengedhetetlenül fontos tartozéka. A Vénuszt tehát elég kb. 5-50 ezer éven keresztül földi spórákkal, vagy azt tartalmazó konténerekkel (magyarul szerves szeméttel) "bombázni" ahhoz hogy az üvegházhatást gerjesztõ folyamat egy önmagát gerjesztõ pozitív visszacsatolásos folyamat, az ún. dominóelv, avagy a láncreakció elv (exponenciálisan gyorsuló ütem) szerint a visszájára forduljon. A felsõ-légkörben lélegzõ baktériumok oxigént (O2) lélegeznek ki, amely a napfény hatására ózonná (O3) alakul. Az ózon megakadályozza bizonyos hullámhosszú napsugarak további lejutását a felszínre, ami által hûvösebb lesz, az újabb baktériumok tovább tudnak lélegezni amíg a felszínre jutnak és elégnek a forróságtól, a tovább lélegzõ penészgombák több oxigént tudnak kilélegezni, ezáltal több ózon termelõdhet a Vénusz sztratoszférájában stb. a folyamat nagyon lassan indul be és kb. a felénél már emberei interakció nélkül is befejezõdik, sõt visszafordíthatatlanul az összes vénuszi széndioxid oxigénné alakul, Ezáltal egy nitrogén nélküli furcsa csupa oxigén légkörû sajátos ökoszisztémájú bioszféra jelenik meg rajta, ami a furcsa 110 napos Vénuszi napokhoz kell hogy hozzászokjon, a tengelyferdeség hiánya miatt pedig a sarkkörökön megjelenhetnek az gigantikus nagy sinen másodpercenként 6 cm-t , ezáltal 110 nap alatt egy 23 km-t körben megtevõ, folyamatosan a Vénusz terminátorvonalán , a félig lenyugvó Napot folyamatosan látó üvegburokkal ellátott Földi kolóniák bázisai, 100 ezer év múlva, elõbb hogy az Alfa-Kentauriról visszaérne az elsõ földi, többgenerációs, vagy hibernációs utazással megoldott emberi hírvivõ, és kb. akkor mikor megérkezik a naprenszerünkbe a jelenleg 200 km/sec-el a villámcsapásnál is gyorsabban, nyílegyenesen felénk közelítõ barna "törpe", a Jupiternél 10x nagyobb Barnard csillag, ami jelentõsen át fogja rendezni a naprendszerünket és a Földi élõvilágot is.
© Sir Ny2011. 04. 01.. 16:46||#26
Nem. Egy színes fényképezõ körülbelül 100 goldba tellene, csak annyijuk nincs, mert lenyúlták.