Hunter

Sok rejtélyre választ adhat a Messenger

Az első Merkúr körül pályára állt űrszonda bár hivatalosan még nem kezdte meg egy éven át tartó tudományos munkáját, eddigi észlelései arra utalnak, hogy sok érdekes felfedezésre számíthatunk ezzel a felperzselt, parányi világgal kapcsolatban.

"Most már valóban a saját szemünkkel látjuk a Merkúrt" - nyilatkozott a NASA Messenger űrszondájának főfelügyelője, Sean Solomon szerdán. "Ennek eredményeként egy teljes globális kép kezd kibontakozni előttünk, ami az elkövetkező hónapok során tovább szélesedik"


A Messenger első Merkúr körüli pályáról készült felvétele

A küldetés egyik fő mozgatórugója a vízjég utáni kutatás az amúgy rendkívül forró felszínnel rendelkező bolygón. Bár a felszíni hőmérséklet elérheti a 450 Celsius fokot is, az állandó árnyékba borult sarkvidéki kráterekben elvileg létezhet jég, erre utalnak a radar adatok, amik immár közel 20 éve igyekeznek a jég jelenlétét bizonyítani. "Létezhet jég ezen a bolygón? A hőmodellek szerint igen, valóban lehetséges" - tette hozzá Solomon. "De vajon ez a jég vízjég? Több elmélet is létezik"

A Messenger más érdekes kérdéseket is megvizsgál majd április 4-én induló tudományos munkája során, ilyen például a bolygó a Naprendszer többi égitestéhez viszonyított szokatlan sűrűsége. Emellett a tudósok szeretnék részletesen megismerni a Merkúr magjának szerkezetét, globális mágneses mezejének természetét, valamint összetételét és történetét.


Közelkép a Debussy-kráter (felül) környezetéről, a világos sávok a becsapódáskor kilökődött anyag nyomai

Bár az érdemi munka csak jövő héten kezdődik, a tudósok már most is találnak maguknak éppen elég elfoglaltságot az első felvételek tanulmányozásával, melyek száma egyre csak gyarapodik. A szonda keddel bezáróan 1500 felvételt készített, ami már most több, mint amit az előző három átrepülése során, 2008-ban és 2009-ben sikerült fotóznia. Ezek a felvételek a kalibrálási időszak termékei, ami alatt a küldetés tudósai kipróbálják és ellenőrzik a különböző műszerek és kamerák működését.

A keddi fotók a bolygó eddig még soha nem látott területeiről, a sarkvidékekről készültek, melyek az átrepülésekkor kimaradtak a szonda látószögéből. Igazi meglepetést egyik sem tartogat, egy viharvert, kráterekkel pettyezett felszín tárul elénk, igen nagy részletességgel. "Boldogok vagyunk hogy a sarki övezet felszínéről is képet kaptunk" - mondta Solomon, aki azt is hozzátette, hogy eddig minden műszer tökéletesen működik. "Az összes alrendszer és műszer be van kapcsolva és nominálisan, az előírásoknak megfelelően működik" -erősítette meg Solomont Eric Finnegan, a küldetés rendszereinek mérnöke. "Ez hatalmas teljesítmény az egész Messenger csapat részéről"


A bolygó északi sarkvidéke

Az előttünk álló egy évben a Messenger folytatja a felvételek készítését, miközben hét műszerével vizsgálja a bolygót, feltérképezve felszínét és segít képet alkotni a Merkúr összetételéről, ritkás légköréről, valamint geológiai történelméről. Ezen információk összessége fényt deríthet a Naprendszer kialakulására és fejlődésére, és kiterjesztéséből talán a csillagaiktól kis távolságban keringő exobolygókon zajló folyamatokról is képet kaphatunk.

A pályán elvégzett eddigi megfigyelések arra utalnak, hogy a szonda számos különböző érdekességgel szolgál majd a bolygótudomány számára. Várhatóan választ kapunk arra a kérdésre is, hogy a Merkúr - akárcsak a Föld - miért rendelkezik globális mágneses mezővel, míg a Naprendszer más sziklás bolygói, a Mars és a Vénusz nem. A mágneses mező megfigyelésből származó adatok már most megháromszorozódtak. "Nagyon gyorsan össze fogunk gyűjteni egy hatalmas adathalmazt, amivel jellemezhetjük a Merkúr mágneses mezejének geometriáját" - mondta Solomon. "Ez sok mindent el fog árulni a bolygó belső szerkezetéről és dinamikáiról"

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • NEXUS6 #35
    Avatár - hogy kellett volna végződnie?

  • NEXUS6 #34
    A meghódítás alapfeltétele, hogy legyen valaki ott ahova megyünk, aki ellenáll.

    Az a gond, hogy a Naprendszerben momentán nincs senki ilyesmi, még a Zavatárba is kellettek a Navikok, hogy meghódítsák őket a zamerókaiak.

    Szerintem a zafgán hegyipásztorokat át kéne küldeni a Marsra, ők amúgy is hozzá vannak szokva a ritka levegőhöz, a kopár tájakhoz, meg a lövöldözéshez, illetve hogy meg akarják őket hódítani.
    A NATO láthatólag roppant hatékonyan használja őket, mert óriási pénzek elköltése után még azért még mindíg rendesen van belőlük.
  • Akitlosz #33
    1. Bányászni más bolygókon elsősorban nem azért kell, hogy a Földre hozzák a cuccot, hanem azért, hogy a helyszínen építkezzenek, és feldolgozzák. mivel a Földről odavinni a cuccot is ugyanolyan drága, mint onnét ide. Tehát az a legideálisabb, ha a lehető legtöbb mindent helyben lehet előállítani

    2. Valóban jelentősen növeli az emberiség túlélésének esélyét, ha több bolygón él. Terraformálásra legalkalmasabb a Mars. Ott sok ember élhet majd a földihez elég hasonló körülményke között.

    Egyéb helyeken, pl. a Merkúron inkább csak bázisok lesznek, annyi emberrel, amennyi a munkához szükséges.

    3. Csak azért került 7 évbe a Merkúr körüli pályára juttatni egy űrszondát és úgy általában is csak azért kerül annyi időbe az űrszondáknak mire eljutnak valahova, mert azt a lehető legkevesebb energiával íhy a lehető legkevesebb pénzből akarják megoldani.

    Természetesen semmi elvi akadálya sincs erősebb hajtóművekkel, és több üzemanyaggal ellátni az űrjárműveket. Pénzügyi akadálya van. minden többlettömeg jelentős extra költséget eredményez. Az idő viszont ingyen van.

    Ezért csámborognak annyit az őrszondák hintamanőverezni minden lehetséges bolygó mellé.

    Szóval sokkal gyorsabban is a Merkúrhoz lehet érni, ha a pénz és az üzemanyag nem számít(ana).

    De számít, nagyon is.

    4. A bolygók helyzete indulásnál igazán csak a Naprendszer belső bolygóinál számít. Ezek viszont gyorsan keringenek, tehát gyakran van alkalmas időpont.

    A Naprendszer külső bolygói esetében már 1 Csillagászati egységnyi távolság (Nap-Föld távolság) már sokat nem oszt, nem szoroz.
    Fontosabb, hogy a Jupitert éppen útba lehet ejteni vagy sem, mert a Jupiter ingyen fel tudja gyorsítani az űrszondákat.


  • Sir Ny #32
    Lehet hogy komcsi örökség.
  • dondore #31
    Erre csakis egy naaagy kozos ellenseg eseteben lenne esely..
  • teddybear #30
    A Barnard-csillag kb. 3.8 fényévre fogja úgy 10 ezer év múltán megközelíteni a Naprendszert. Ez akkora távolság, hogy alig-alig befolyásolja még az Oort-felhő legkülsőbb objektumainak pályáját is. Főleg, mert ennek a csillagnak a tömege mindössze a Nap tömegének a 17%-a. A Kentauri hármascsillag-rendszer ennél alig van távolabb, és jóval, több mint kétszer, nagyobb a tömegük a Napénál.
    Szóval nem kell előre sárgítani a nadrágot!
  • Globalmaster #29
    Érdekes :) Tetszik:) Csak nem élem meg.
    ----
    Hungarikum:

    jah, haha:D:D:D:D
    ----
    Egyébként egyszer nem foghatna össze az emberiség, hogy önzetlenül tegyünk egy nagy lépést a jövőnk érdekében?
  • Hungarikum #28
    Úgy látszik ez ilyen SG-s sajátosság...

    Bármilyen bolygós cikket megnézek, azonnal bányászatba torkollik a vita...:D
  • Hajoska #27
    A Merkúrra valójában jóval rövidebb idő alatt is oda lehet érni. A 7 év-re és a rengeteg inga (parittya) manőverre a Vénusz és a Föld körül is azért volt szükség mert a MESSENGER speciális poláris és excentrikus pályán kering a Merkúr körül. A Merkúr földközelben alig 100 millió km-re van, ami csillagászati szempontból alig mérhető táv (0.6 CSE) .. De bármilyen hihetetlenül is hangzik a Vénusz lesz az első olyan bolygó ahol a Földihez hasonló élet meg fog jelenni, és kb. 10-100ezer éven belül várhatóak az első emberi kolóniák megjelenése is a poláris zónákban, a terraformálási szakasz utolsó stádiumban. A Vénuszon ugyanis tömény, majdnem folyadék sűrűségű szén-dioxid légkör van, ami GIGANTIKUS üvegházhatást fejt ki jelenleg a bolygóra, a széndioxid viszont a felsőlégkör hűvösebb zónáiban gyakorlatilag az összes földi telepes élőlény , penészgomba elsőszámú tápanyaga és a légzéshez szükséges elengedhetetlenül fontos tartozéka. A Vénuszt tehát elég kb. 5-50 ezer éven keresztül földi spórákkal, vagy azt tartalmazó konténerekkel (magyarul szerves szeméttel) "bombázni" ahhoz hogy az üvegházhatást gerjesztő folyamat egy önmagát gerjesztő pozitív visszacsatolásos folyamat, az ún. dominóelv, avagy a láncreakció elv (exponenciálisan gyorsuló ütem) szerint a visszájára forduljon. A felső-légkörben lélegző baktériumok oxigént (O2) lélegeznek ki, amely a napfény hatására ózonná (O3) alakul. Az ózon megakadályozza bizonyos hullámhosszú napsugarak további lejutását a felszínre, ami által hűvösebb lesz, az újabb baktériumok tovább tudnak lélegezni amíg a felszínre jutnak és elégnek a forróságtól, a tovább lélegző penészgombák több oxigént tudnak kilélegezni, ezáltal több ózon termelődhet a Vénusz sztratoszférájában stb. a folyamat nagyon lassan indul be és kb. a felénél már emberei interakció nélkül is befejeződik, sőt visszafordíthatatlanul az összes vénuszi széndioxid oxigénné alakul, Ezáltal egy nitrogén nélküli furcsa csupa oxigén légkörű sajátos ökoszisztémájú bioszféra jelenik meg rajta, ami a furcsa 110 napos Vénuszi napokhoz kell hogy hozzászokjon, a tengelyferdeség hiánya miatt pedig a sarkkörökön megjelenhetnek az gigantikus nagy sinen másodpercenként 6 cm-t , ezáltal 110 nap alatt egy 23 km-t körben megtevő, folyamatosan a Vénusz terminátorvonalán , a félig lenyugvó Napot folyamatosan látó üvegburokkal ellátott Földi kolóniák bázisai, 100 ezer év múlva, előbb hogy az Alfa-Kentauriról visszaérne az első földi, többgenerációs, vagy hibernációs utazással megoldott emberi hírvivő, és kb. akkor mikor megérkezik a naprenszerünkbe a jelenleg 200 km/sec-el a villámcsapásnál is gyorsabban, nyílegyenesen felénk közelítő barna "törpe", a Jupiternél 10x nagyobb Barnard csillag, ami jelentősen át fogja rendezni a naprendszerünket és a Földi élővilágot is.
  • Sir Ny #26
    Nem. Egy színes fényképező körülbelül 100 goldba tellene, csak annyijuk nincs, mert lenyúlták.