Hunter
Pók a Merkúron
Különös alakzatot fedeztek fel a Merkúr felszínén, amit póknak neveztek el a tudósok, így a Mars után a Merkúron is van egy "pók", bár utóbbi sokkal több "lábbal" rendelkezik, mint a vörös bolygó tekervényes felszíni jegyei, ezzel teljesen egyedinek tűnik a Naprendszerben.
A felfedezés a NASA Messenger szondájának felvételeiből származik, ami január 14-én 200 kilométerrel suhant el a bolygó felszíne felett. Legutóbb csak az első fotókról számolhattunk be, időközben viszont a teljes adatmennyiség letöltése befejeződött, feltárva a Merkúr eddig nem látott területeit is. Jelenleg már csupán a felszín egynegyede tekinthető ismeretlennek, azonban ezt a hiányosságot is pótolni fogja a szonda további két átrepülése, melyek idén októberben, illetve jövő év szeptemberében zajlanak le.
A Messenger első találkozása a bolygóval máris számos újdonsággal gazdagította a bolygótudósok ismereteit, a legérdekesebbnek a képen is látható pókszerű képződmény tűnik, ami a Caloris medencében helyezkedik el. Az alakzatot egy ároksorozat alakította ki, ami sokszögű alakokat hozott létre a pók középpontjánál, a mederszerű árkok pedig kifelé sugárzanak.
"Számos becsapódási medencét láttunk a Naprendszerben, ilyesmivel azonban még nem találkoztunk" - nyilatkozott a küldetésen dolgozó Louise Prockter, a Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizika Laboratóriumának kutatója.
A mederszerű árkok a felszín tágulása következtében létrejött jegyeknek tűnnek. A tágulás létrejöhetett vulkanikus tevékenységnek köszönhetően, ami anyagot injektált a terület felszíne alá, vagy amikor a felszín visszaugrott egy-egy becsapódás után. A 40 kilométer széles kráter a sugarasan szerteágazó árkok közepén helyezkedik el, a kutatók számára még nem egyértelmű a kapcsolat a kráter és az árkok között. "A kráter elősegíthette az árkok kialakulását, ugyanakkor egyszerűen be is csapódhatott egy szerteágazó felszíni forma kellős közepébe" - taglalta Prockter.
A Messenger teljes egészében feltérképezte a Caloris medencét, a Mariner 10 csupán a feléig jutott el 1975-ben. Mint kiderült a tudósok alábecsülték a képződmény méretét, ami a korábbi feltevésekkel szemben több mint 200 kilométerrel szélesebb, összességében szélessége eléri az 1550 kilométert. Ami azonban ennél fontosabb, hogy sikerült meghatározni a korát is a kialakulása óta belecsapódott kisebb kráterek megszámlálásával. Úgy tűnik a hatalmas kráter 3,8-3,9 milliárd évvel ezelőtt keletkezett, a Kései Nagy Bombázás időszakban, ami a Holdon is jókora krátereket ütött.
A Messenger megerősítette a bolygó egykori vulkanikus tevékenységéről alkotott feltételezéseket, amit már a Mariner 10 adataiból is gyanítani lehetett. A mostani felvételeken láthatók lávával feltöltött becsapódási kráterek, illetve a Caloris medencében több olyan krátert is felfedeztek, melyek eleve vulkanikus tevékenység következtében jöttek létre.
A Merkúr magnetoszférája, melyen a mágneses mezővonalak (kék színnel) napszél általi torzulásait ábrázolják
A mágnesességgel kapcsolatos mérésekből az is kiderült, hogy a Merkúr mágneses mezeje dipoláris, akárcsak a Földé, melynek mágnesességét bolygónk magja hozza létre. A két mező alakjának hasonlósága azt bizonyítja, hogy a Merkúr esetében is a mag generálhatja a mezőt.
Az átrepülés felfedte, hogy a bolygó gázokból álló csóvájában fellelhető hidrogén és nátrium egyaránt a Merkúr északi féltekéjén koncentrálódik. Ez azért lehet fontos, mert segíthet kiválasztani a bolygó légkörének keletkezéséről szóló elméletek közül a helyeset és eldönteni, vajon az égitest belsejéből szivárgó gázok vagy a napfény által elpárologtatott felszíni anyagok hozzák létre az rendkívül vékony, úgynevezett exoszférát.
A felszín összetételének meghatározását elősegítő mérések elemzése még folyamatban van, így erről csak a későbbiekben adnak tájékoztatást a szakemberek.
A felfedezés a NASA Messenger szondájának felvételeiből származik, ami január 14-én 200 kilométerrel suhant el a bolygó felszíne felett. Legutóbb csak az első fotókról számolhattunk be, időközben viszont a teljes adatmennyiség letöltése befejeződött, feltárva a Merkúr eddig nem látott területeit is. Jelenleg már csupán a felszín egynegyede tekinthető ismeretlennek, azonban ezt a hiányosságot is pótolni fogja a szonda további két átrepülése, melyek idén októberben, illetve jövő év szeptemberében zajlanak le.
A Messenger első találkozása a bolygóval máris számos újdonsággal gazdagította a bolygótudósok ismereteit, a legérdekesebbnek a képen is látható pókszerű képződmény tűnik, ami a Caloris medencében helyezkedik el. Az alakzatot egy ároksorozat alakította ki, ami sokszögű alakokat hozott létre a pók középpontjánál, a mederszerű árkok pedig kifelé sugárzanak.
"Számos becsapódási medencét láttunk a Naprendszerben, ilyesmivel azonban még nem találkoztunk" - nyilatkozott a küldetésen dolgozó Louise Prockter, a Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizika Laboratóriumának kutatója.
A mederszerű árkok a felszín tágulása következtében létrejött jegyeknek tűnnek. A tágulás létrejöhetett vulkanikus tevékenységnek köszönhetően, ami anyagot injektált a terület felszíne alá, vagy amikor a felszín visszaugrott egy-egy becsapódás után. A 40 kilométer széles kráter a sugarasan szerteágazó árkok közepén helyezkedik el, a kutatók számára még nem egyértelmű a kapcsolat a kráter és az árkok között. "A kráter elősegíthette az árkok kialakulását, ugyanakkor egyszerűen be is csapódhatott egy szerteágazó felszíni forma kellős közepébe" - taglalta Prockter.
A Messenger teljes egészében feltérképezte a Caloris medencét, a Mariner 10 csupán a feléig jutott el 1975-ben. Mint kiderült a tudósok alábecsülték a képződmény méretét, ami a korábbi feltevésekkel szemben több mint 200 kilométerrel szélesebb, összességében szélessége eléri az 1550 kilométert. Ami azonban ennél fontosabb, hogy sikerült meghatározni a korát is a kialakulása óta belecsapódott kisebb kráterek megszámlálásával. Úgy tűnik a hatalmas kráter 3,8-3,9 milliárd évvel ezelőtt keletkezett, a Kései Nagy Bombázás időszakban, ami a Holdon is jókora krátereket ütött.
A Messenger megerősítette a bolygó egykori vulkanikus tevékenységéről alkotott feltételezéseket, amit már a Mariner 10 adataiból is gyanítani lehetett. A mostani felvételeken láthatók lávával feltöltött becsapódási kráterek, illetve a Caloris medencében több olyan krátert is felfedeztek, melyek eleve vulkanikus tevékenység következtében jöttek létre.
A Merkúr magnetoszférája, melyen a mágneses mezővonalak (kék színnel) napszél általi torzulásait ábrázolják
A mágnesességgel kapcsolatos mérésekből az is kiderült, hogy a Merkúr mágneses mezeje dipoláris, akárcsak a Földé, melynek mágnesességét bolygónk magja hozza létre. A két mező alakjának hasonlósága azt bizonyítja, hogy a Merkúr esetében is a mag generálhatja a mezőt.
Az átrepülés felfedte, hogy a bolygó gázokból álló csóvájában fellelhető hidrogén és nátrium egyaránt a Merkúr északi féltekéjén koncentrálódik. Ez azért lehet fontos, mert segíthet kiválasztani a bolygó légkörének keletkezéséről szóló elméletek közül a helyeset és eldönteni, vajon az égitest belsejéből szivárgó gázok vagy a napfény által elpárologtatott felszíni anyagok hozzák létre az rendkívül vékony, úgynevezett exoszférát.
A felszín összetételének meghatározását elősegítő mérések elemzése még folyamatban van, így erről csak a későbbiekben adnak tájékoztatást a szakemberek.
