Hunter
Új fényben tárja elénk az égboltot a Planck
Az Európai Űrügynökség (ESA) közzétette a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást kutató Planck távcső első teljes égtérképét.
A közel 800 millió dolláros űrtávcső feladata a 13,73 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett ősrobbanás által hátrahagyott sugárzás észlelése. A Planck két tudományos műszerét a parányi hőmérsékletingadozásokra hegyezték ki, ezért a távcső képes elkülöníteni a galaxis hideg csillagformáló porral teli területeit, amik lilás fényszálak formájában nyúlnak ki a rendkívül látványos mozaik felvétel közepén fényes, vízszintes sávként látható Tejútból.
A kutatókat azonban elsősorban a vörös háttérben látható elszórt sárga pöttyök tartják izgalomban. Ezek a világegyetem legősibb fotonjai, amik az elméletek szerint körülbelül 380 000 évvel az ősrobbanás után keletkeztek, amikor az anyag már eléggé lehűlt az atomok kialakulásához. Ez maga a kozmikus háttér, a CMB, amit itt már nem nyom el galaxisunk ragyogása. Ebben az adatban a fizikusok az ősrobbanás első pillanataiban végbemenő gyors tágulás, a felfúvódás jelei után kutatnak majd, megállapíthatják az ősrobbanás utáni, a csillagok és galaxisok kialakulása előtti anyag és az energia eloszlást. A tudósok reményei szerint új ismereteket szerezhetnek arról a folyamatról is, ami létrehozta az ősrobbanás utáni vad univerzumban az olyan összetett szerkezeteket, mint a galaxisok és galaxis halmazok.
Az adatok elemzéséből megerősítést nyerhet az úgynevezett "gonosz tengelyének" létezése, a világűr üresebb részeiben található hideg és meleg foltok különös együttállása. A Planck emellett szemügyre veszi majd azt az ominózus "lyukat" is az űrben, ami egyes fizikusok szerint egy másik univerzum lenyomata lehet. A lyukat elsőként a NASA CMB feltérképező WMAP küldetése észlelte.
A Planck tavaly májusban hagyta el a Földet, az adatgyűjtést pedig augusztusban kezdte meg, így a most közzétett felvétel közel egy év adatait tartalmazza. Küldetése végére, 2012-ig az űrtávcső négy térképet készít az univerzumról, egyre finomítva a sugárzási térképen. Az L2 gravitáció-semleges ponton elhelyezkedő űrtávcső tízszer szélesebb frekvenciatartományt tud lefedni, mint elődje, a WMAP.
A közel 800 millió dolláros űrtávcső feladata a 13,73 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett ősrobbanás által hátrahagyott sugárzás észlelése. A Planck két tudományos műszerét a parányi hőmérsékletingadozásokra hegyezték ki, ezért a távcső képes elkülöníteni a galaxis hideg csillagformáló porral teli területeit, amik lilás fényszálak formájában nyúlnak ki a rendkívül látványos mozaik felvétel közepén fényes, vízszintes sávként látható Tejútból.
A kutatókat azonban elsősorban a vörös háttérben látható elszórt sárga pöttyök tartják izgalomban. Ezek a világegyetem legősibb fotonjai, amik az elméletek szerint körülbelül 380 000 évvel az ősrobbanás után keletkeztek, amikor az anyag már eléggé lehűlt az atomok kialakulásához. Ez maga a kozmikus háttér, a CMB, amit itt már nem nyom el galaxisunk ragyogása. Ebben az adatban a fizikusok az ősrobbanás első pillanataiban végbemenő gyors tágulás, a felfúvódás jelei után kutatnak majd, megállapíthatják az ősrobbanás utáni, a csillagok és galaxisok kialakulása előtti anyag és az energia eloszlást. A tudósok reményei szerint új ismereteket szerezhetnek arról a folyamatról is, ami létrehozta az ősrobbanás utáni vad univerzumban az olyan összetett szerkezeteket, mint a galaxisok és galaxis halmazok.
Az adatok elemzéséből megerősítést nyerhet az úgynevezett "gonosz tengelyének" létezése, a világűr üresebb részeiben található hideg és meleg foltok különös együttállása. A Planck emellett szemügyre veszi majd azt az ominózus "lyukat" is az űrben, ami egyes fizikusok szerint egy másik univerzum lenyomata lehet. A lyukat elsőként a NASA CMB feltérképező WMAP küldetése észlelte.A Planck tavaly májusban hagyta el a Földet, az adatgyűjtést pedig augusztusban kezdte meg, így a most közzétett felvétel közel egy év adatait tartalmazza. Küldetése végére, 2012-ig az űrtávcső négy térképet készít az univerzumról, egyre finomítva a sugárzási térképen. Az L2 gravitáció-semleges ponton elhelyezkedő űrtávcső tízszer szélesebb frekvenciatartományt tud lefedni, mint elődje, a WMAP.