Hunter
Hold-távcső holdporból
Hatalmas távcsöveket állíthatunk elő a Holdon, viszonylag egyszerűen, elkerülve a vaskos alkatrészek Földről történő szállításának hatalmas költségeit.
Aligha van olyan csillagász, akit ne hozna lázba egy optikai távcső felállításának lehetősége a Holdon. A légkör nélküli égitesten nem kell bíbelődni az elmosódásokkal, olyan pengeéles felvételekhez juthatnának, amiről ma csak álmodni mernek, mindezt olyan nagyításokkal, ami a földi távcsövekkel soha nem lesz elérhető. Az álom beteljesítésének a legnagyobb akadálya a szükséges alkotóelemek eljuttatási és összeszerelési költsége a szomszédos Holdra. A NASA tudósai azonban kitaláltak valamit, ami drasztikusan lecsökkentené a kiadásokat. A megoldáshoz állítólag csak egy kis szénre, némi ragasztóanyagra és egy nagy adag holdporra lesz szükség.
"Hatalmas távcsöveket állíthatunk elő a Holdon, viszonylag egyszerűen, elkerülve a vaskos alkatrészek Földről történő szállításának hatalmas költségeit. Mivel a legtöbb anyag por formájában már ott van a helyszínen, alig kell valamit feljuttatnunk, amivel rengeteg pénzt takaríthatunk meg" - magyarázta a technikát kiagyaló kutatócsapat vezetője, Peter Chen, a Goddard Űrközpont munkatársa. Hogy hogyan? Erre is választ adtak az Amerikai Csillagász Társaság St. Louisi ülésén.
A kutatók, akik szénszálas kompozit anyagokból készítenek tükröket, egy kísérlet során botlottak bele a por alapú anyagba. A szénszálakat szén nanocsövekkel helyettesítették, epoxit és kő őrleményt keverve hozzá. Utóbbi összetételét és szemcseméretét tekintve megegyezett a Hold porával. Meglepetésükre egy erős, a beton sűrűségével vetekedő anyagot kaptak, ami üveg helyett is használható, és szinte bármilyen méretű tükör előállítható belőle. Ezután további epoxi rétegeket adtak hozzá, majd az anyagot szobahőmérsékleten megpörgették. Az eredmény egy 12 colos lap lett egy távcső tükrének parabolikus alakjával, mindezt pedig minimális erőforrások ráfordításával sikerült megkapniuk, tette hozzá Chen.
"Ezután már csak be kellett vonnunk a tükröt egy kis alumíniummal, és íme, lett egy nagy fényvisszaverő képességű teleszkóp tükrünk. A módszer a bőséggel rendelkezésre álló holdpornak köszönhetően könnyedén felnagyítható a Holdon, akár 50 méteres átmérőjű tükröket is készíthetünk vele" - magyarázta Douglas Rabin, Chen kutatótársa. Egy ekkora obszervatórium mellett a jelenlegi legnagyobb optikai távcsövünk, a 10,4 méteres Gran Telescopio Canarias is eltörpülne.
Chen szerint egy 50 méteres Hold-távcsővel a csillagászok rögzíthetnék az exobolygók színképeit és észlelhetnék a légkör biológiai állapotjelzőit, mint az ózont vagy a metánt. Ami azonban ennél is kecsegtetőbb, két vagy több ilyen távcső együttes működésével közvetlen képeket kapnánk a szomszédos csillagok körül keringő Föld-szerű bolygókról, melyek fényességbeli változásaiból már következtetni lehetne a távoli bolygón elhelyezkedő óceánokra és kontinensekre is.
Aligha van olyan csillagász, akit ne hozna lázba egy optikai távcső felállításának lehetősége a Holdon. A légkör nélküli égitesten nem kell bíbelődni az elmosódásokkal, olyan pengeéles felvételekhez juthatnának, amiről ma csak álmodni mernek, mindezt olyan nagyításokkal, ami a földi távcsövekkel soha nem lesz elérhető. Az álom beteljesítésének a legnagyobb akadálya a szükséges alkotóelemek eljuttatási és összeszerelési költsége a szomszédos Holdra. A NASA tudósai azonban kitaláltak valamit, ami drasztikusan lecsökkentené a kiadásokat. A megoldáshoz állítólag csak egy kis szénre, némi ragasztóanyagra és egy nagy adag holdporra lesz szükség.
"Hatalmas távcsöveket állíthatunk elő a Holdon, viszonylag egyszerűen, elkerülve a vaskos alkatrészek Földről történő szállításának hatalmas költségeit. Mivel a legtöbb anyag por formájában már ott van a helyszínen, alig kell valamit feljuttatnunk, amivel rengeteg pénzt takaríthatunk meg" - magyarázta a technikát kiagyaló kutatócsapat vezetője, Peter Chen, a Goddard Űrközpont munkatársa. Hogy hogyan? Erre is választ adtak az Amerikai Csillagász Társaság St. Louisi ülésén.A kutatók, akik szénszálas kompozit anyagokból készítenek tükröket, egy kísérlet során botlottak bele a por alapú anyagba. A szénszálakat szén nanocsövekkel helyettesítették, epoxit és kő őrleményt keverve hozzá. Utóbbi összetételét és szemcseméretét tekintve megegyezett a Hold porával. Meglepetésükre egy erős, a beton sűrűségével vetekedő anyagot kaptak, ami üveg helyett is használható, és szinte bármilyen méretű tükör előállítható belőle. Ezután további epoxi rétegeket adtak hozzá, majd az anyagot szobahőmérsékleten megpörgették. Az eredmény egy 12 colos lap lett egy távcső tükrének parabolikus alakjával, mindezt pedig minimális erőforrások ráfordításával sikerült megkapniuk, tette hozzá Chen.
"Ezután már csak be kellett vonnunk a tükröt egy kis alumíniummal, és íme, lett egy nagy fényvisszaverő képességű teleszkóp tükrünk. A módszer a bőséggel rendelkezésre álló holdpornak köszönhetően könnyedén felnagyítható a Holdon, akár 50 méteres átmérőjű tükröket is készíthetünk vele" - magyarázta Douglas Rabin, Chen kutatótársa. Egy ekkora obszervatórium mellett a jelenlegi legnagyobb optikai távcsövünk, a 10,4 méteres Gran Telescopio Canarias is eltörpülne.
Chen szerint egy 50 méteres Hold-távcsővel a csillagászok rögzíthetnék az exobolygók színképeit és észlelhetnék a légkör biológiai állapotjelzőit, mint az ózont vagy a metánt. Ami azonban ennél is kecsegtetőbb, két vagy több ilyen távcső együttes működésével közvetlen képeket kapnánk a szomszédos csillagok körül keringő Föld-szerű bolygókról, melyek fényességbeli változásaiból már következtetni lehetne a távoli bolygón elhelyezkedő óceánokra és kontinensekre is.
Persze, az iránya örökre vasalva. 
