Felföldi Beáta
A világ legnagyobb rádióteleszkóp-rendszere
Beatrix holland királynő hivatalosan is felavatta a világ legnagyobb rádióteleszkópját, a LOFAR-t (Low Frequency Array, vagyis alacsony frekvenciás antennahálózat).
Az eseményre Hollandia ritkán lakott északi részén, Borger-Odoorn (Drenthe) mellett került sor. A teleszkópot egy teljesen újfajta módszer szerint építették: a hagyományos rendszer kevés, de óriási paraboloid gyűjtőfelületű antennából áll, ehelyett most rengeteg kisméretű szerkezetről beszélünk. Összesen 7000 antennát szórtak szét több, mint 44 helyszínen. Holland, svéd, francia, brit és német állomásokon üzemelték be őket, így az antennahálózat átmérője eléri az ezer kilométert is. Az antennákat állomásokba szervezték, amelyek az alacsony és a magas frekvenciájú tartományok jeleit egyszerre érzékelik. A műszeregyüttest üvegszálas optikai hálózat köti össze a Groningen Egyetemen lévő - a világon a 400. leggyorsabbnak mondott - IBM Blue Gene szuperszámítógéppel, ezáltal egyetlen óriási teleszkóprendszerről beszélhetünk.
A királynő az egyik antenna mellett
A rádióteleszkóp az ősrobbanást követő időszakot, a Tejútban és másik galaxisokban lévő mágnesességet és kozmikus részecskéket vizsgálja. A LOFAR segítségével széles bepillantást nyerünk a világűrbe, mivel alacsony, nem látható frekvenciatartományban fog jeleket fogadni a hatalmas távolságokban lévő égitestektől. A paraboloid felületű, óriási antennákhoz képest a most bemutatott rendszer azért is előnyösebb, mivel egyszerre akár több irányban is vizsgálódhat: megoldható, hogy a sok ezer antenna egy részét egy adott irányba fordítsák, a többi pedig egy másik irányból fogadja a hozzánk elérő jeleket.
A rendszer központi magja magas és alacsony frekvenciás antennákkal
A műszer nemcsak az eget vizsgálja, de földalatti szenzorok segítségével a Föld szerkezetét illetően is képes adatok gyűjtésére. A nagy területen elhelyezett szeizmikus érzékelők és infrahang-detektorok segítségével pontosabb becsléseket tehetünk a Föld víz-, illetve gázkészletét illetően. A geofizika és a precíziós mezőgazdaság - valamint az ahhoz elengedhetetlen ICT - területéhez is adatokat szolgáltat.
A rendszer sokezer egyszerű, otthoni rádiókban is megtalálható dipól antennából áll
"A világegyetem nagyjából 13,7 milliárd éves. Már sokat tudunk az első 500 millió évről, de következő milliárd év teljesen ismeretlen számunkra. Tudni szeretnénk, hogy az akkor fiatal csillagok hogyan néztek ki" - nyilatkozta Bob Nichol, a Portsmouth Egyetem kozmológia és gravitációs intézményének professzora. A teleszkóp építését a holland ASTRON rádiócsillagászati intézet irányította, a költségeket részben európai uniós forrásokból fedezték. A tervek szerint a 2022-re egy még nagyobb rendszer kiépítése várható. A csak világméretű összefogással megvalósítható műszert (SKA, Square Kilometre Array, négyzetkilométeres antennahálózat) a déli féltekén helyeznék el, ausztráliai vagy afrikai központtal.
Az eseményre Hollandia ritkán lakott északi részén, Borger-Odoorn (Drenthe) mellett került sor. A teleszkópot egy teljesen újfajta módszer szerint építették: a hagyományos rendszer kevés, de óriási paraboloid gyűjtőfelületű antennából áll, ehelyett most rengeteg kisméretű szerkezetről beszélünk. Összesen 7000 antennát szórtak szét több, mint 44 helyszínen. Holland, svéd, francia, brit és német állomásokon üzemelték be őket, így az antennahálózat átmérője eléri az ezer kilométert is. Az antennákat állomásokba szervezték, amelyek az alacsony és a magas frekvenciájú tartományok jeleit egyszerre érzékelik. A műszeregyüttest üvegszálas optikai hálózat köti össze a Groningen Egyetemen lévő - a világon a 400. leggyorsabbnak mondott - IBM Blue Gene szuperszámítógéppel, ezáltal egyetlen óriási teleszkóprendszerről beszélhetünk.
A királynő az egyik antenna mellett
A rádióteleszkóp az ősrobbanást követő időszakot, a Tejútban és másik galaxisokban lévő mágnesességet és kozmikus részecskéket vizsgálja. A LOFAR segítségével széles bepillantást nyerünk a világűrbe, mivel alacsony, nem látható frekvenciatartományban fog jeleket fogadni a hatalmas távolságokban lévő égitestektől. A paraboloid felületű, óriási antennákhoz képest a most bemutatott rendszer azért is előnyösebb, mivel egyszerre akár több irányban is vizsgálódhat: megoldható, hogy a sok ezer antenna egy részét egy adott irányba fordítsák, a többi pedig egy másik irányból fogadja a hozzánk elérő jeleket.
A rendszer központi magja magas és alacsony frekvenciás antennákkal
A műszer nemcsak az eget vizsgálja, de földalatti szenzorok segítségével a Föld szerkezetét illetően is képes adatok gyűjtésére. A nagy területen elhelyezett szeizmikus érzékelők és infrahang-detektorok segítségével pontosabb becsléseket tehetünk a Föld víz-, illetve gázkészletét illetően. A geofizika és a precíziós mezőgazdaság - valamint az ahhoz elengedhetetlen ICT - területéhez is adatokat szolgáltat.
A rendszer sokezer egyszerű, otthoni rádiókban is megtalálható dipól antennából áll
"A világegyetem nagyjából 13,7 milliárd éves. Már sokat tudunk az első 500 millió évről, de következő milliárd év teljesen ismeretlen számunkra. Tudni szeretnénk, hogy az akkor fiatal csillagok hogyan néztek ki" - nyilatkozta Bob Nichol, a Portsmouth Egyetem kozmológia és gravitációs intézményének professzora. A teleszkóp építését a holland ASTRON rádiócsillagászati intézet irányította, a költségeket részben európai uniós forrásokból fedezték. A tervek szerint a 2022-re egy még nagyobb rendszer kiépítése várható. A csak világméretű összefogással megvalósítható műszert (SKA, Square Kilometre Array, négyzetkilométeres antennahálózat) a déli féltekén helyeznék el, ausztráliai vagy afrikai központtal.
