Hunter

Célegyenesben az amerikaiak fúziós erőműve

Az Egyesült Államokban befejeződött egy hatalmas fizikai kísérlet előkészítése, melynek célja a Nap belsejében uralkodó körülmények újraalkotása.

Az USA Nemzeti Begyújtó Létesítménye (NIF) a termonukleáris fúzió életképességét hivatott demonstrálni, egy olyan folyamatot, ami bőséges tiszta energiával láthatja el a világot. A labor 192 óriás lézersugár egy 150 mikrogramm hidrogén üzemanyaggal töltött, borsószemnyi kapszulára történő fókuszálásával indítja be a reakciót. Ahhoz hogy a kísérletet sikeresnek nyilvánítsák több energiát kell kinyerniük a folyamatból, mint ami a beindításához szükséges. Mike Dunne professzor, aki a hasonló célokat kitűző európai vállalkozás vezetője, a BBC-nek adott interjújában kiemelte, az NIF sikere "megrengetné" a világot. "A sikeres demonstráció a lézeres fúzió átvitelét jelentené az elméleti fizika berkeiből a mérnöki valóságba" - mondta.

A kaliforniai központú NIF az Egyesült Államok legnagyobb tudományos kísérleti létesítménye, ami a világ legnagyobb erejű lézerrendszerét foglalja magába, megépítése 12 évet vett igénybe. "Egy jelentős mérföldkőhöz értünk" - mondta dr. Ed Moses a létesítmény igazgatója. "Egyre közelebb kerülünk az általunk kitűzött célhoz, hogy első ízben érjünk el egy irányított, hosszan tartó nukleáris fúziót és energianyereséget laboratóriumi környezetben". A kísérletek idén júniusban veszik kezdetüket, az első jelentős eredmények 2010 és 2012 között várhatók. "Rengeteg munkánk és rengeteg tanulni valónk van" - tette hozzá dr. Moses.

A fúzióra az energiaforrások egyik legnagyobb ígéreteként tekintenek a potenciálisan kinyerhető szinte korlátlan tiszta energia miatt. Egy gyakorlatban is működő fúziós reaktor megalkotása évtizedek óta megoldhatatlan feladat elé állítja a tudósokat, akik most azonban úgy vélik, közel a siker. "Most már nagyon közel vagyunk hogy learassuk 50 év erőfeszítéseinek a babérjait" - mondta Dunne professzor.

Jelenleg világszerte több kísérleti létesítmény van, ami a nukleáris fúzió építőelemeinek a demonstrálását célozta meg. Ebben a folyamatban a hidrogén két nehezebb formája, a deutérium és a trícium olvad össze héliummá. Deutérium bőséggel található a tengervízben, míg a trícium előállítható lítiumból, a talaj egy viszonylag gyakori eleméből. Amikor ezek az izotópok magas hőmérsékleten egyesülnek egy kis mennyiségű tömeg elvesztésével hatalmas mennyiségű energia szabadul fel. Ez a folyamat természetes formájában a csillagok belsejében zajlik, ahol a hatalmas gravitációs nyomás és a közel 10 millió Celsius fokos hőmérséklet lehetővé teszi a termonukleáris fúziót.

A Föld jóval alacsonyabb nyomásai mellett a fúzióhoz szükséges hőmérsékletnek meg kell haladnia a 100 millió Celsiust. Az NIF az úgynevezett inerciális fúziós folyamatra fog összpontosítani, melyben ezeket a szélsőséges hőmérsékleteket rendkívüli erejű lézerekkel érik el. "Amikor az NIF lézereit teljes energiaszintre kapcsoljuk 1,8 megajoule ultraibolya energiát zúdítanak a célpontra" - magyarázta dr. Moses.

A NIF sugarai minden eddigi lézerrendszer energiájának a hatvanszorosát juttatja el a hidrogénnel teli gömbbe. Az impulzus csak pár nanomásodpercig tart, azonban 500 billió watt energiát szabadít fel, ami meghaladja az egész Egyesült Államok energiarendszerének csúcsteljesítményét. Ez a heves energianyaláb leválasztja a hidrogén felszínét és a maradék anyagot befelé nyomja. "A folyamat 100 millió fokos hőmérsékletet és a Föld légnyomásának több milliárdszorosát állítja elő, összeolvadásra kényszerítve a hidrogén magokat, a reakcióhoz szükséges energia sokszorosát szabadítva fel" - taglalta dr. Moses.

A tudomány szempontjából az energia nyereség a kulcs. Ha működik, az NIF tízszer-százszor több energiát bocsát ki, mint amennyit a lézerekbe pumpáltak. Több kísérlet is bizonyította, hogy mindez lehetséges, eddig azonban egyik sem tudta demonstrálni a nettó energia nyereséget. "Az NIF-en a világ szeme, hogy tisztán és egyértelműen demonstrálja az energianyereséget" - mondta Dunne professzor. "Ez választ adna egy alapvető fizikai kérdésre, lehetővé téve a közösség számára, hogy a kapott energia hasznosítására koncentráljon."

Bár az NIF még meg sem kezdte működését, a tudósok máris az utódját tervezik, egy európai projektet, az úgynevezett Hipert, a Nagy Erejű Lézer Energia Kutatást. "Az NIF technológiájával több órának kell eltelnie egy-egy lézer impulzus között" - magyarázta a Hipert igazgató Dunne. "Ez megfelelő a fizikai alapelv bizonyításához, azonban nem elegendő egy lézer-fúziós erőmű követelményeihez, ahol másodpercenként több impulzust kell kibocsátani". A Hiper célja egy folyamatos fúziós ciklus alapjainak lefektetése, amihez egy teljesen más jellegű lézeres technikára lesz szükség. Át kell tervezni az üzemanyag gömböket is, illetve automatizálni kell az egész apparátus kezelését, ismertette a várható kihívásokat Dunne professzor.

A Hiper 13 millió eurós finanszírozással vághat bele a megvalósulásba, ami 50 millió euró értékű berendezéssel egészül ki. Ha minden terv szerint halad, a kivitelezés a következő évtized végén kezdődhet el. Megközelítőleg ugyanebben az időben tehetik rá a kezüket a tudósok egy másik grandiózus fúziós kísérletre, a Nemzetközi Termonukleáris Kísérleti Reaktorra, ismertebb nevén az ITER-re, ami jelenleg is építés alatt áll a franciaországi Cadarache-ban. Az ITER egy másik módszerrel, az úgynevezett mágneses plazmaösszetartással próbál majd fúziót létrehozni, melyben hatalmas hőmérsékletre hevített gázt nyomnak össze mágneses mezőkkel egy tokamakban. Dunne professzor reméli, hogy a két irányból történő megközelítés meghozza a kívánt eredményt és a várt társadalmi hatásokat.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Vargagy #67
    Nemcsak a lézerek energiáját kell fedezni a fúzióval termeltnek, hanem a hidrogén mélyfagyasztásához szükségest (ami nem kevés), meg még néhány egyebet :-(
  • halgatyó #66
    Bocs, hogy ennyire megkésve válaszolok.

    A fúzió gyakorlati megvalósításának -- pontosabban a kísérleteknek -- két útja van. Az egyik a hígplazmás eljárás, amely egy igen erős mágneses térrel körbevett, ma már tórusz alakú térben próbálja tartani a plazmát annyi ideig, hogy a fúzió során több energia szabaduljon fel mint amennyi a felfűtés egyszeri és a hőmérsékleti sugárzás folyamatosan jelentkező vesztesége. (ez persze rettenetesen leegyszerűsített modell)

    Ez a hígplazmás út kezdetben igen jó ötletnek tűnt, ám az a fránya plazma rettentő okosan képes a mágneses térből kimászni, emiatt -- és néhány más nehézség miatt is -- máig sincs effektíve plussz energiát termelő reaktorunk.

    A jelenlegi fúziós kisérletekben a deutérium-tricium gázkeverék sűrűsége igen kicsi, a kisülés megindulása előtt kisebb mint az a vákum, amit pl. egy rotációs légszivattyú képes szívni. A kisülés és külső a mágneses tér aztán ezt összébb préseli az emelkedő hőmérsékleten -- tudomásom szerint -- akár száz bar nagyságrendig is felmehet a nyomás. Persze a gazdaságos fúziós tartomány nem feltétlenül ez, csakhát végig kell mérni..

    Adódik az ötlet: ha a plazma ilyen nehezen tartható össze hosszabb ideig, akkor próbáljuk meg csak rövid ideig begyújtani, amíg a saját tehetetlensége összetartja. Első hallásra nem tűnne jó ötletnek, de amikor felmerült, akkor már előttünk volt a TAPASZTALAT: a módszer nagyobb méretben "kiválóan" működik. Ez a hidrogénbomba.

    Kicsiben nyilván nem atombombát kell használni a begyújtásra. Keresni kell valamilyen nagy -- időben és térben egyaránt -- energiasűrűséget biztosító módszert. A mai technikai rendszerünkben a lézer tűnt erre a legalkalmasabbnak.
    A lézer előnye, hogy jól kidolgozott (optikai) eljárásokkal kezelhető, időben igen rövid, és ma már meglehetősen nagy energiát leadni képes.
    Az ilyen több millió megawattoktól nem kell hasraesni, ez a nagy teljesítmény azért jön ki, mert a villanás energiáját nagyon rövid időtartammal osztjuk.
    Például: ha 1000 Joule egy villanás energiája (ez ma már nem extrém) és ez a villanás 10^-9 másodperc (1 milliárdod másodperc) alatt zajlik le, akkor a teljesítmény 1 TW (Tera-Watt) vagyis 1000 GW. Ez kb. 200-szorosa Magyarország teljes erőművi teljesítményének, csakhát az ilyen összehasonlítás erősen bulvárszagú.

    Az eljárás a következőképpen történik:
    Légüres (majdnem) térbe bepottyintanak egy parányi, szilárd halmazállapotú (fagyasztott) deutérium-tricium gömböcskét, és amikor a kamrának egy megfelelő pontjára ér (ahová a lézernyalábok fókuszálva vannak) akkor jönnek a nyalábok.

    A lézernek van még egy speciális tulajdonsága: mivel nagyon párhuzamos, igen jól fókuszálható. A parányi gömbre fókuszált lézersugár pedig elkezdi hevíteni a gömböcske külső rétegét. Ahogy a nagyítóval égettük a papírt a napon gyerekkorunkban. (Meg a körmünket is kipróbáltuk, igen kínos:-))
    A hirtelen nagyon felmelegedett anyag hatalmas erővel (nyomással) tágulni kezd. Egy gömbhéj alakú anyag, amely a nyomást kifelé és befelé (a gömb középpontja felé) egyformán kifejti. Kifelé akadálytalanul képes tágulni, befelé nyilván nem, mert ott van a fagyasztott gömböcske többi része. Egyet nyom rajta befelé, minden irányból, mint egy körbe-kalapácsütés.
    A lerobbanó külső réteg alatt ott a következő réteg, a lézersugár már ezt melegíti. Majd az utána következőt, folyamatosan párolog le a külső réteg, közben a kicsi gömb középpontjánam a nyomás és a hőmérséklet emelkedik.

    Ez az emelkedés hétköznapi szemmel nézve igen nagy. A fagyasztott hidrogén gömböcske sűrűsége elérheti a víz sűrűségének a százszorosát is. Az impulzus időtartama nagyságrendileg 1 milliárdod másodperc, de fontos az IMPULZUS ALAKJA is. (a teljesítmény időbeli lefutása nem négyszögimpulzus formájú, inkább egy asszimmetrikus haranggörbére hasonlít amennyire én értesültem.)

    Az eljárás nehézségei akkor kezdődnek, amikor a pici gömböcske már eléggé sűrű és forró. Ekkor ugyanis a lézer már egyre csökkenő hatásfokkal fogja fűteni a plazmát, egyre inkább visszaverődik a gömböcskéről. A fény-nyomás persze ekkor is működik, és az erősen koncentrált lézerfény nyomása jóval meghaladhatja a hétköznapokban megszokott értékeket, de ez akkor is hatásfok csökkenés.

    Van még pár probléma. Pl. igen rövid idő áll rendelkezésre a fúzióra. A fúziós reakció nem minden egyes ütközéskor megy végbe, hanem csak viszonylag ritkán, sok ütközés közül, bizonyos valószínűséggel. Emiatt igen nagy hőmérséklet és sűrűség kell, lényegesen nagyobb, mint a híg plazmás eljárásban.

    A parányi, fagyasztott hidrogén gömböt azért vonják be valami nagyobb atomsúlyú és sűrűségű szilárd anyaggal, hogy a felfűtéskor kialakuló lökéshullám jobban koncentrálódjon a hidrogén gömbön. (A lökéshullám bizonyos helyzetekben produkál effektusokat, pl. képzeld el, amint a tengerben terjedő lökéshullám a partra ér)
    Ekkor nem a lézer közvetlenül fűti fel a hidrogén gömböt, hanem a felerősödő lökéshullám. (Iongáz fűtés is.) Cserébe visszont jóval nagyobb tömeget kell felmelegíteni, ami nagyobb lézert igényel (energiamérleget rontja).

    Lényeges még: jelenleg kisérletek folynak. A jelenségek lefolyását a kezdeti feltételek változtatásával végigmérik. Ebben a stádiumban fontosabbak ezek a mérések, mint a pozitív energiamérleg, ezért nem probléma a hidrogén gömböcskét körülvevő nagyobb tönegű idegen anyag jelenléte.
    Később, amikor tényleg energiát fog termelni a gép, akkor nem lesz borsónyi rézgolyó a néhány mikrogrammos hidrogén körül.

    Sok még a megoldatlan probléma: a tricium GAZDASÁGOS előállítása, a keletkezett energia kihozatala, később elképzelhető hogy nem triciumot fognak használni, akkor viszont nagyobb sűrűség és hőmérséklet kell, esetleg nagyobb méret is.
  • [NST]Cifu #65
    Szerintem a fokozatos haladás elve azért működik, amíg nincs stabilan kordában tartott, huzamos ideig fenntartható reakció, addig nincs is miből kinyerni az energiát.

    Ettől függetlenül kétségkívül a következő nagy kérdés az lesz, hogy mi is fog valójában energiát termelni majd egy ilyen erőműben. :)
  • dez #64
    "ami egy olyan fizikai effektusra v. energiaforrásra építsen valamit" = "ami egy új fizikai effektusra v. energiaforrásra épül"
  • dez #63
    Csak viccelt. Arra akart utalni, hogy az állítólagos külső energiaforrás (kiv. beindítás) nélkül is működő, hovatovább energiatermelő készülékekre is mindig azt szokták mondani, hogy lehetetlen, mivel a "semmiből" nem lesz energia, ezért nem lehet több a kinyert energia, mint a befektetett.

    Ezt azok a nem túl nyitott gondolkodású fizikusok (főleg ha akadémikus az illető, aki nem kutat, hanem a meglévő tudást igazgatja) mondják előszeretettel, akik kizárják annak lehetőségét, hogy valamilyen ismeretlen energiaforrás kap szerepet az adott szerkezetnél, ergo az energia nem "valahonnan" jön, hanem "sehonnan" jönne, vagyis nem jön.

    Mert olyan ugye nincs, hogy valaki (pl. egy egyszerű mérnök, hobbi barkácsmesterről nem is beszélve) csak úgy építsen valamit, ami egy olyan fizikai effektusra v. energiaforrásra építsen valamit, amíg azt egy fizikus annak rendje és módja szerint fel nem fedezi, 135 másik ki nem kutatja több év aprólékos munkájával, és le nem hozzák az összes komoly tudományos lapban. Addig az nincs, punk tum.

    És mivel már annyira-de-annyira ismerjük a világot, hogy szinte kizárt, hogy valami nagyon alapvetőt még ne tudnánk róla (ezt előszeretettel emlegetik tudományos körökben), aminek nem kellene léteznie, azt nem is keresik, így hát kicsi az esélye, hogy pont egy fizikus bukkanjon rá. A kör bezárult.
  • Epikurosz #62
    Hát megjöttél? :-)

    " h valamiből nem lehet több energiát kinyerni, mint amennyit belefektetünk"

    Ne okoskodj!
    Nincs ilyen törvény.

    Ha felmész a hegyre, és ott egy millió éve ücsörgő sziklát megpöccintesz a kisujjaddal, hatalmas robajjal legurul a völgybe és tör-zúz az útjában. Ez nagyon sok energia, jóval több, mint amennyit te, kis emberizing, belefektettél.
  • HUmanEmber41st #61
    Jó, gratulálok nekik, de arra még senki sem tudott épkézláb ötletet mondani, mit is kezdünk ezzel a 100 millió fokos anyaggal. Hogyan lesz ebből villamos energia??? Ráöntünk egy kis vizet-mint a hagyományos fissziósban- és a keletkező gőz forgatja turbinákat? Ez még a modern erőművekben is csak 30-40%-os hatásfokú még mindig..

    Amúgy én "sejtem" miért nem sikerül ez az egész. Ezek a butuska amcsi tudósok nem tudják, h valamiből nem lehet több energiát kinyerni, mint amennyit belefektetünk..:D ugye a törvény tilcsa' a 100% feletti teljesítménnyel dolgozó erőműveket..:D
  • Blas109 #60
    halgatyó 2 dolog:1,te egyébként mit tanulsz/tanultál dolgozol,kutatsz vagy nemtom h ennyire vágod?
    2,Te vagy valaki pls magyarázza már el ezt a bekezdést:
    "A NIF sugarai minden eddigi lézerrendszer energiájának a hatvanszorosát juttatja el a hidrogénnel teli gömbbe. Az impulzus csak pár nanomásodpercig tart, azonban 500 billió watt energiát szabadít fel, ami meghaladja az egész Egyesült Államok energiarendszerének csúcsteljesítményét. Ez a heves energianyaláb leválasztja a hidrogén felszínét és a maradék anyagot befelé nyomja. "A folyamat 100 millió fokos hőmérsékletet és a Föld légnyomásának több milliárdszorosát állítja elő, összeolvadásra kényszerítve a hidrogén magokat, a reakcióhoz szükséges energia sokszorosát szabadítva fel" - taglalta dr. Moses."
    nem igazán értem hogy azzal ott az 500 billio wattal..h az mégis mennyi idő alatt szabadul fel..nekem vmi olyasmi jött le h egy ilyen "borso"-ra lőtt 192 sugárral szabadítanának fel ennyit...szal nemigazán látom át:D előre is kösz,üdv
  • halgatyó #59
    A cikkben szereplő számadatok már alkalmasak a továbbszámolgatásra. Érdemes, mert érdekes adatok jönnek ki.
    Például: mennyi energia van egy 150 mikrogramm tömegű, fele-fele atom-darabszám arányú D+T gömböcskében, amelyet 100millió fokra melegítettek?
    Nos, mivel az átlagos atomsúly 2,5 ezért az atomok száma 3,6*10^19 .
    100millió fokon az ionizáció 100%-os, ezért a részecskék száma ennek a duplája. A szabadsági fokok száma (pontszerűnek vehető részecskékre) ez utóbbinak is a 3szorosa, vagyis kb. 2*10^20 db szabadsági fok van.
    Az egy szabadsági fokra jutó energia 1/2*k*T ahol k a Boltzmann állandó, értéke 1.38*10^-23 J/K (Joule-per-Kelvin-fok), T az abszolut hőmérséklet.
    A szozási gyakorlatok elvégzése után (ellenőrizze valaki!) a 150 mikrogrammos gömböcske belső energiája 140 kJ (kilo-Joule). Ez egészen emberközeli energia :-))
    A cikkbeli lézerimpulzus energiája 1,8MJ. Ez meglepően jó fűtési hatásfokot jelent. Olyan jót, hogy azon töprengek, hol a hiba. Talán csak egyetlen lézernyaláb energiája 1.8 MJ, és sok nyaláb van? Hm..

    Ugyanis ha jól olvasom, akkor nem közvetlenül a 150 mikrogrammos gömböcskét lövik körbe a lézerrel, hanem egy elefá.... akarommondani BORSÓNYI gömböcöt. Ennek tömege pedig nagyon sokszorosa a 150 mikrogrammnak!
  • halgatyó #58
    Még egy előnye lenne a részecskesugárral való körbelövésnek.
    Tudni kell, hogy a plazma valójában kétféle gáz keveréke: elektrongáz és iongáz.
    Az összes eddigi (elektromágneses) plazmafűtési eljárások az elektrongázt fűtik, ami leginkább a sugárzási veszteséget növeli.
    A fúzióhoz az iongázt kell felfűteni. Az elektrongáz fűtését egy bizonyos időkéséssel követi az iongáz hőmérséklet emelkedése.
    Sajnos, minél gyorsabb a felfűtés, ez az időkésés annál nagyobb problémát okoz. Ez az egyik gyenge pontja a lézersugárral végrehajtott mikrorobbantásos módszernek.
    Ha sikerülne kellően rövid ideig tartó részecskenyalábot kellő energiával belőni, akkor -- mintegy a tértöltés probléma megoldásának melléktermékeként -- közvetlenül az iongázt fűtenék elsősorban.