18 év után az USA újra eljátszadozni látszik az alacsony energiájú nukleáris reakciók, ismertebb nevén a hidegfúzió gondolatával.

Egyesek szerint az Amerikai Kémiai Társaság (ACS) lépése újra felnyitja a kutatók szemét, hogy van mit keresni ezen a területen, mások azonban kitartanak amellett, hogy még mindig semmi bizonyíték nincs a hidegfúzióra, így nem is tulajdonítanak különösebb jelentőséget az egésznek.

Lássuk mi is történt 18 évvel ezelőtt, 1989-ben. Martin Fleischmann és Stanley Pons bejelentése, miszerint közel szobahőmérsékleten többletenergiát sikerült előállítaniuk deutérium és palládium elektrokémiai reakciójából, máig tartó viták lavináját indította el. A két kutató szerint az előállított energia csak nukleáris reakcióval magyarázható, mellyel új távlatokat nyithatnak az olcsó és tiszta energia termelésében. Először hősöknek kiáltották ki őket, az ACS 1989-es ülésén álló ováció fogadta Fleischmannt és Ponst, később azonban - miután senkinek sem sikerült reprodukálnia az eredményeket - már korántsem értékelték olyan nagyra őket. Egyesek szerint teljesen lejáratták a hidegfúzió kutatást, ami a mai napig kihatással van a terület támogatottságára, az ACS azóta sem tűzte napirendjére a témát.

A most 80 éves Fleischmann nemrégiben egy halom számítást és kísérletet végzett, melyek állítása szerint igazolják, hogy az 1989-es adatok nem csupán a véletlen művei voltak. Az ACS szimpóziumán Melvin Miles, a kaliforniai La Verne Egyetem kémikusa tárta kollégái elé Fleischmann eredményeit, mondván, hogy saját szemével látta a hatásokat és meggyőződése, hogy az adatok helytállóak.

A bejelentést ennek ellenére sokan szkeptikusan fogadták, az egyik legkritikusabb, Robert Park szerint, mindez semmilyen elmozdulást nem jelent 1989-hez képest, bármi ment is végbe a kísérletek során, az nem lehetett fúzió.

Az ACS saját bevallása szerint a világot fenyegető energiaproblémák miatt vette elő újra a 18 éve jegelt témát, bár tagjaik többsége jelenleg is előítéletekkel viseltetik iránta. A kémikusokkal szemben a fizikusok jóval elkötelezettebbek a hidegfúzió iránt, az Amerikai Fizikus Társaság (APS) minden ülésén előkerül a téma, sőt idei márciusi szimpóziumon a gyéren látogatott utolsó nap helyett az első nap programjai közé helyeztek két hidegfúziós előadást is, melyek sokak figyelmét felkeltették, nyilatkozott a Nature magazinnak az APS tagja, Frank Gordon. A fizikus hozzátette, hogy a Park-féle kritikusok már túlságosan belefásultak a terület sikertelenségeibe ahhoz, hogy valaha is meg tudják győzni őket a hidegfúzió életképességéről.

Gordon két kollégájával, Stan Szpakkal és Pamela Mosier-Boss-szal maga is az alacsony energiájú nukleáris reakciókon dolgozik. Mossier-Boss nemrég számolt be csapata eredményeiről. Kutatásában elektrokémiailag ülepítenek palládiumot egy katódra egy nehéz hidrogén izotóp, a deutérium jelenlétében. Az elektrokémiai reakciók során parányi robbanásokat figyeltek meg, melyek neutron és trícium termelődést bizonyítják, valamint észlelték a cella melegedését is, ami nem tudható be a normál kémiának, összességében azonban óvatosan kerülik a hidegfúzió kifejezés használatát.

"Bebizonyítottuk, hogy lehetséges nukleáris reakciók stimulálása elektrokémiai módszerekkel" - nyilatkozott Gordon a Nature-nek, miközben mások úgy vélik, ez a kijelentés ebben a formában még kissé korai, amire Gordon azzal vágott vissza, hogy munkatársaival az elmúlt 18 évben 16 publikációt jegyeztek a témában.