Hunter
Megbukott a buborékfúzió "atyja"
Megfosztották professzori címétől a buborékfúziós kutatásaival ismertté vált Rusi Taleyarkhant, az Indiana állambeli Purdue Egyetem nukleáris mérnökét, miután az intézmény ellenőrző testülete két esetben is bizonyítottnak találta kutatásainak a meghamisítását.
A professzori cím és a vele járó éves 25 000 dolláros juttatás elvesztése mellett Taleyarkhant három évre a végzős hallgatók oktatásától is eltiltották, a tanszékről azonban nem menesztették. A vizsgálati jelentés szerint a kutató részt vett annak a független igazoló tanulmánynak az elkészítésében, ami megerősíti 2002-es állítását, miszerint sikerült fúziót beindítania deuterált acetonban. A másik vád szerint Taleyarkhan olyan hallgatók nevét is feltüntette a Nuclear Engineering and Design szaklapban megjelent tanulmányában, akik közvetlenül nem is vettek részt a kísérletben, miután az egyik ellenőrző személy kijelentette, hogy egy ilyen jelentős felfedezéshez több tanura lenne szükség.
Taleyarkhan a Nature magazinnak írt levelében mindkét vádat elutasítja, mondván semmi közük magához a buborékfúzió tudományához, továbbá megkérdőjelezi az ellene tett szankciókat is, mivel szerinte ugyanezt a két kérdést egy illetékes bizottság 2006-ban már megvizsgálta és tisztázták őt. Kritikusai másként látják a helyzetet. Taleyarkhan ellen összesen 36 vádpontot hoztak fel, amiből a Purdue által létrehozott bizottság csak kettőt talált helytállónak, "Győzött az igazság? Igen, de nem teljes egészében" - tette hozzá Ken Suslick az Illinois Egyetem kutatója, aki úgy véli, a vizsgálatoknak jóval több vádat kellett volna igazolniuk.
Taleyarkhan még az Oak Ridge Nemzeti Laboratórium kutatójaként jelentette be, hogy csapatával nehézhidrogén magfúziót értek el szonofúzióval, azaz parányi buborékok hanghullámokkal történő berobbantásával. Az egyszerű asztali berendezés egy olcsó és korlátlan energiaforrás lehetőségével kecsegtetett, az Oak Ridge-iek egy másik kutatócsoportja azonban megpróbálta megismételni a kísérletet, de nem sikerült fúzió jeleire bukkanniuk. Nem sokkal később Taleyarkhan a Purdue-n folytatta kutatásait, ahol tanulmányai alapján sikerült megismételnie a kísérletet a korábbiaknál szilárdabb bizonyítékokkal.
Taleyarkhan egy 2006-ban benyújtott publikációja - szintén független igazolással - jelenleg is elbírálás alatt van a Physical Review Letters szaklap szerkesztői előtt. "Még fontolgatjuk mit tegyünk, jelenleg nem tudjuk kommentálni a továbbiakat" - nyilatkozott Gene Sprouse, a lapot kiadó Amerikai Fizikus Társaság főszerkesztője.
A volt professzor ügye a Purdue Egyetem vizsgálatát ellenőrző és a kutatásokat közvetve finanszírozó Haditengerészeti Kutatási Hivatalánál (ONR) is nyitott. Az ONR iránymutatásai szerint saját hatáskörében kell ítéletet mondania az ügyben, ami a figyelmeztetéstől egészen a szövetségi pénzforrások befagyasztásáig terjedhet. Taleyarkhan jól tudta, hogy az anyagi támogatás második szakasza, 4 millió dollár csak akkor fog a rendelkezésére állni, ha rajta és munkatársain kívül valaki más is megerősíti eredeti buborékfúziós eredményeit.
A professzori cím és a vele járó éves 25 000 dolláros juttatás elvesztése mellett Taleyarkhant három évre a végzős hallgatók oktatásától is eltiltották, a tanszékről azonban nem menesztették. A vizsgálati jelentés szerint a kutató részt vett annak a független igazoló tanulmánynak az elkészítésében, ami megerősíti 2002-es állítását, miszerint sikerült fúziót beindítania deuterált acetonban. A másik vád szerint Taleyarkhan olyan hallgatók nevét is feltüntette a Nuclear Engineering and Design szaklapban megjelent tanulmányában, akik közvetlenül nem is vettek részt a kísérletben, miután az egyik ellenőrző személy kijelentette, hogy egy ilyen jelentős felfedezéshez több tanura lenne szükség.
Taleyarkhan a Nature magazinnak írt levelében mindkét vádat elutasítja, mondván semmi közük magához a buborékfúzió tudományához, továbbá megkérdőjelezi az ellene tett szankciókat is, mivel szerinte ugyanezt a két kérdést egy illetékes bizottság 2006-ban már megvizsgálta és tisztázták őt. Kritikusai másként látják a helyzetet. Taleyarkhan ellen összesen 36 vádpontot hoztak fel, amiből a Purdue által létrehozott bizottság csak kettőt talált helytállónak, "Győzött az igazság? Igen, de nem teljes egészében" - tette hozzá Ken Suslick az Illinois Egyetem kutatója, aki úgy véli, a vizsgálatoknak jóval több vádat kellett volna igazolniuk.
Taleyarkhan még az Oak Ridge Nemzeti Laboratórium kutatójaként jelentette be, hogy csapatával nehézhidrogén magfúziót értek el szonofúzióval, azaz parányi buborékok hanghullámokkal történő berobbantásával. Az egyszerű asztali berendezés egy olcsó és korlátlan energiaforrás lehetőségével kecsegtetett, az Oak Ridge-iek egy másik kutatócsoportja azonban megpróbálta megismételni a kísérletet, de nem sikerült fúzió jeleire bukkanniuk. Nem sokkal később Taleyarkhan a Purdue-n folytatta kutatásait, ahol tanulmányai alapján sikerült megismételnie a kísérletet a korábbiaknál szilárdabb bizonyítékokkal.
Taleyarkhan egy 2006-ban benyújtott publikációja - szintén független igazolással - jelenleg is elbírálás alatt van a Physical Review Letters szaklap szerkesztői előtt. "Még fontolgatjuk mit tegyünk, jelenleg nem tudjuk kommentálni a továbbiakat" - nyilatkozott Gene Sprouse, a lapot kiadó Amerikai Fizikus Társaság főszerkesztője.
A volt professzor ügye a Purdue Egyetem vizsgálatát ellenőrző és a kutatásokat közvetve finanszírozó Haditengerészeti Kutatási Hivatalánál (ONR) is nyitott. Az ONR iránymutatásai szerint saját hatáskörében kell ítéletet mondania az ügyben, ami a figyelmeztetéstől egészen a szövetségi pénzforrások befagyasztásáig terjedhet. Taleyarkhan jól tudta, hogy az anyagi támogatás második szakasza, 4 millió dollár csak akkor fog a rendelkezésére állni, ha rajta és munkatársain kívül valaki más is megerősíti eredeti buborékfúziós eredményeit.