20 évvel ezelőtt két Utah állambeli elektrokémikus bejelentése indította el a hidegfúziót övező vitákat. Most egy másik amerikai csapat tett hasonló bejelentést.

1989-ben Martin Fleischmann és Stanley Pons, a Utah Egyetem kutatói egy bőséges, szinte a semmiből előállítható energia reményével kecsegtették a közvéleményt. A kezdeti lelkesedés azonban hamar alábbhagyott, miután senkinek sem sikerült reprodukálnia az eredményeket. Az atomfizikusok hamar elvetették az szobahőmérsékleten elért fúziós reakcióról szóló állításokat, nem utolsósorban azért, mert ilyen reakciók jellemzően a csillagok belsejében mennek végbe. A kutatók által talált néhány wattnyi többletenergiát valamiféle szerencse számlájára írták.

Azonban Pamela Mosier-Boss és munkatársai a kaliforniai Űr és Haditengerészeti Hadviselési Rendszerek Parancsnokságán (SPAWAR) egy "jelentős" felfedezésről, a hidegfúzió, illetve ahogy mostanában emlegetik, az alacsony energiájú nukleáris reakció egyértelmű bizonyítékairól számoltak be. A csapat március 23-án mutatta be munkáját az Amerikai Kémikus Társaság (ACS) tavaszi konferenciáján, pár hónappal az egyik szaklapban közzétett tanulmányukat követően.

A kutatók a Fleischmann és Pons pároséhoz hasonló kísérletükben nagy energiájú neutronok által hátrahagyott "pályákat" találtak, ami szerintük egy deutérium és egy trícium atom fúziójából jött létre. A kísérlethez a SPAWAR kutatói egy arany vagy nikkel elektródát helyeztek palládium-klorid, lítium-klorid és deutérium-oxid keverékébe, majd elektromos áramot vezettek az oldatba, ami másodperceken belül reakciókat váltott ki. A potenciálisan létrejövő nagy energiájú részecskék észleléséhez Mosier-Boss egy egyszerű részecske detektort használt, egy CR-39 nevű műanyagot, amit szemüveglencseként is alkalmaznak. A reakcióban létrejövő szubatomi részecskék minden egyes becsapódása egy parányi lyukat hozott létre a CR-39 detektorlemezben.


A kísérlet végeztével a kutatók mikroszkóp alá helyezték a detektorlemezt és több "tripla pályát", egy becsapódási pontból kiinduló három, egyenként 8 mikrométer széles mélyedést fedezett fel a műanyagban. A kutatók szerint ilyen minta akkor alakul ki, amikor egy nagy energiájú neutron összecsap egy szénatommal, azt három töltéssel rendelkező alfa részecskére bontva, melyek végigsöpörve a műanyagon a fent említett nyomokat hagyják maguk után. Johan Frenje, az MIT szakértője megerősítette a SPAWAR csapatának a nukleáris reakció létrejöttével kapcsolaos magyarázatát. "Azt kell mondanom, hogy adataik és azok elemzése valóban nagy energiájú neutronok jelenlétét bizonyítja" - mondta.

A neutronokat előállító eljárás azonban ennél a kísérletnél is vitatható, tette hozzá Mosier-Boss. Meglehetősen kicsi az esélye, hogy egy normál kémiai reakcióból nagy energiájú neutronok jöjjenek létre, ezért szerinte valószínűbb, hogy a palládium vázba szorosan összezsúfolódott deutérium és trícium atomok fúziójából születtek. A trícium szintén két deutérium atom fúziójának az eredménye.

Több hidegfúziót kutató szakember is kifejezte egyetértését. "Szerintem ez egy hidegfúziós hatás" - mondta Peter Hagelstein, aki szintén az MIT munkatársa. Másokat azonban nem sikerült meggyőzni az eredményekkel. Steven Krivit, a New Energy Times szaklap szerkesztője évek óta követi a hidegfúzió körüli vitákat és maga is felszólalt a konferencián. "Elméletük, mely szerint ez egy fúziós mechanizmus, elég gyenge lábakon áll. Gyorsan elvezethet a fizikai képzelgésekhez, ami viszont egyáltalán nem méltó egy ilyen kiváló empirikus munkával szemben" - nyilatkozott a New Scientistnek. Krivit szerint a hidegfúzió továbbra is tudományos fantasztikum marad, a kísérletben megjelenő neutronokat inkább valamilyen új, ismeretlen nukleáris folyamat hozhatta létre, ami további kutatásokat igényel.