Március 12-én egy roncsdarab miatt rövid időre ki kellett üríteni a Nemzetközi Űrállomást (ISS), a háromfős legénység az állomás mentőhajójaként szolgáló orosz Szojuz kapszulában keresett menedéket. Az űrszemét végül elkerülte az állomást, a szakértők szerint azonban ez az eset csak a vészharangok megkongatása volt, több hasonló riasztásra is fel kell készülni a jövőben.

A földi irányítás jelentése szerint amennyiben az űrszemét eltalálta volna az állomást, a fedélzeten tartózkodó űrhajósok mindössze 10 percig lettek volna biztonságban. A roncsdarab által ütött lyuk levegő- és nyomásvesztést idézett volna elő az űrállomáson, ami könnyen a legénység életébe kerülhetett volna. A 18. expedíció, Mike Fincke parancsnok, valamint Jurij Loncsakov és Sandy Magnus repülőmérnökök 10 percet töltöttek a mentőhajóban, felkészülve arra az eshetőségre is, hogy azonnal vissza kell térniük a Földre.

"Visszafojtott lélegzettel figyeltük" - mondta Mark Matney, a NASA űrszemétre specializálódott tudósa. "Nem tudtuk mi fog történni". A törmelék elkerülte az ISS-t, a mérnökök azonban még most sem tudják mennyivel. Talán soha nem is fogják megtudni, hogy csak néhány száz méter, vagy több kilométer volt a távolság a két objektum között. Az űrben Fincke parancsnok társaival a Szojuz ablakán át kibámulva próbálta nyomon követni az eseményt. "Természetesen semmit sem láttunk. Kíváncsiak voltunk milyen közel lehetett" - rádiózott Houstonnak. Matney, aki 1992-től áll a NASA alkalmazásában, az eddigi legveszélyesebb helyzetként értékelte a múlt heti evakuálást.

Mindez egy hónappal azután történt, hogy két műhold összeütközött Föld körüli pályán, több száz darabbal növelve a bolygónkat körülvevő törmelék-övet. "Újabb figyelmeztetést kaptunk, hogy valamit kezdenünk kell az űrszeméttel, méghozzá nemzetközi szinten" - mondta Jonathan McDowell, a Harvard asztrofizikusa, utalva a szándékos műhold megsemmisítési kísérletek kimeneteleire is.

Az Egyesült Államok Űrparancsnoksága 13 943 keringő objektumot követ nyomon, melyek legkisebbike 10 centiméter. Ezek közül csak 900 a működő műholdak száma, az összes többi szemét, hangsúlyozta McDowell. Ezeken felül több ezer 10 centi alatti törmelék keringhet a bolygó körül, melyeket sokkal nehezebb bemérni. Ugyanakkor az űrben a méret nem igazán számít, sokkal inkább a sebesség a mérvadó. Az űrállomást veszélyeztető darab is csupán 12-15 centiméter lehetett, tájékoztatott Matney, míg McDowell, aki a Harvardon maga is nyomon követi a törmelékeket, 30 centiméter körüli "hosszú, vékony dologként" értékelte a veszélyforrást. Ami biztos, az objektum másodpercenként közel 9 kilométeres sebességgel haladt, ami 32 000 km/h sebességet jelent. Ennél a sebességnél egy 10 centis tárgy is komoly sérüléseket tud okozni akár egy ISS nagyságú létesítményen is.

Nem egyedi esetről van szó, a NASA megfelelő figyelmeztetés birtokában általában elmanőverezi az állomást a veszély útjából, a csütörtöki objektumról azonban csak szerda este szereztek tudomást. A rendhagyó pályán keringő roncsdarab a Föld légköre felé tart, ezért nehéz a nyomon követése, tette hozzá Matney. Az űrügynökség csak a csütörtöki ébresztőkor tájékoztatta az ISS asztronautáit a helyzetről, mivel az utolsó pillanatokig próbáltak minél több információt összeszedni az űrszemétről, ami nagy valószínűséggel egy stabilizáló súly volt, amit a globális helymeghatározó műholdak pályára állításakor használnak. Ezt a súlyt a műhold miután elérte a megfelelő pozícióját, egyszerűen leoldja magáról. McDowell szerint a súly 1993 óta kering a Föld körül.

Az állomást és az űrsiklót is találták már el ilyen törmelékdarabok, eddig azonban az ISS esetében csak a nappanelek szenvedtek sérülést, ami nem veszélyezteti az űrkomplexum működését, a megfelelő előrejelzések hiányában azonban egy-egy ilyen találat súlyossága csak a szerencsén múlik. Az utóbbi években az államok és a cégek már úgy tervezik meg műholdjaikat és rakétáikat, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentsék a keletkező űrszemét mennyiségét. McDowell szerint ezt minden gyártó számára kötelezővé kellene tenni.