Hunter
Haszontalan volt a Chang'e 1 becsapódása
Mint kiderült, a megfigyelők többsége semmit sem tudott Kína Chang'e szondájának a Hold felszínébe történő becsapódásának időzítéséről, így a vasárnapi eseményből minimális mennyiségű tudományos adat szerezhető be. Az információhiány végigkísérte a 2007 októberében elstartolt küldetést.
A Csinhua hírügynökség jelentése szerint a Chang'e 1 tervezett manőver következtében csapódott a Hold felszínébe. Ezzel a műhold csatlakozott az ESA SMART-1 szondájához, ami 2006-ban kóstolta meg a talajt, miután üzemanyaga erőteljesen fogyni kezdett. Az ütközés jó alkalom volt a holdi becsapódások fizikájának tanulmányozására, ritka lehetőség amikor egy ismert tömegű és sebességű valami találkozik a holdfelszínnel. A SMART-1 utolsó útját részletesen dokumentálták, a terveket előre közölték, így a földi távcsövek a becsapódás minden mozzanatát rögzíthették és nyomon követhették a kilökődő törmelék terjedését.
A Chang'e esetében ezek a körülmények nem voltak adottak. A SMART-1-el ellentétben, ami éjszakai körülmények között csapódott be, így a Hold napsütötte oldalának fénye nem zavarta az észleléseket, a Chang'e a nappali oldalon csapódott be. Hogy miért választották ezt a megoldást, nem könnyű megmondani. Bernard Foing, a SMART-1 projekt tudósa szerint nem könnyű úgy összehangolni egy ütközést, hogy az a megfigyeléseknek is kedvezzen. "Valójában rendkívül nehéz előre megmondani egy ilyen becsapódás pontos helyét és idejét" - nyilatkozott a New Scientist-nek. "Ehhez nagyon finom manőverek egész sorára van szükség"
A fenti kihívásokon túl a nemzetközi társadalom figyelmét sem igazán hívták fel az eseményre. "Nem tudok egyetlen tervről sem a Chang'e által kilökött törmelékfelhő tanulmányozására vonatkozóan" - mondta Carle Pieters, a Brown Egyetem tudósa, aki a jelenleg a Hold körül keringő japán Kaguya és India Chandrayaan-1 küldetésének is tagja. Mindkét műhold számára kétségkívül kiváló megfigyelési alkalom lett volna a kínai manőver. "Mivel minden Hold körül keringő űreszköz a felszínbe csapódva végzi, remélem a következő becsapódásokat úgy tervezik, hogy azok a megfigyelések számára is kedvezőek legyenek"- tette hozzá Pieters.
A becsapódás észlelésének hiányában a Hold-kutatók kénytelenek lesznek beérni a 16 hónapos küldetés pályán szerzett adataival,bár azt sem lehet tudni, mi lesz ebből elérhető a nemzetközi közösségek számára. A kínai küldetés utolsó jelentős híre 2007 novemberében látott napvilágot, amikor a kutatók közzé tették a szonda első felvételét. Az első jelentések szerint a Chang'e egy új kráterre bukkant, ami nem látható az amerikai Clementine műhold által 1994-ben készített felvételeken. A későbbi elemzések azonban bebizonyították, hogy a kráter valójában a Chang'e felvételeinek mozaikképpé való összeillesztésének eredménye. Azóta alig lehetett hallani a küldetésről.
"Miután ez kiderült, úgy tűnt mintha szedték volna a sátorfájukat és hazamentek volna" - mondta Paul Spudis, a houstoni Hold- és Bolygótudományi Intézet geológusa. "Elég megfontolttá váltak az információ kibocsátásában" - értett egyet Bradley Joliff a St. Louisi Wasington Egyetem bolygótudósa, aki egy számítástechnikai központ kiépítésén dolgozik a kínai Sangdong Egyetemmel, ami többek közt a bolygótudományi adatok nemzetközi elérését is biztosíthatja. "Nagyon reméljük, ahogy a kínaiak tisztában lesznek saját képességeikkel és megszokják a nyílt hozzáférésű adatmegosztást, ami már számos más országban működik, meg fognak indulni az úton" - mondta Joliff.
Az első lépésekre talán már nem is kell sokat várnunk. A Change'e 1 kutatóinak egy kis csapata a Kínai Tudományos Akadémián előadást fog tartani a Texas államban március végén megrendezésre kerülő Hold- és Bolygótudományi Konferencián. Ha hinni lehet a terveknek, a kínai tudósok itt fogják bemutatni a Hold új globális felvételét, ami a szonda sztereó kamerájával készült. Elvileg ez a műszer 120 méteres felbontású képek készítésére volt alkalmas, ami nem túl acélos a kaliforniai Goldstone radar 20 méteres pontosságához, illetve a Kaguya kamerájának 10 méteres térbeli felbontásához viszonyítva.
A viszonylag alacsony felbontású felvételektől nem várnak új eredményeket, a műhold azonban fel volt szerelve egy radiométerrel is, ami mikrohullámú frekvenciákon üzemelt. Bár az még nem egyértelmű hogy a műszer működött-e, vagy mik voltak a pontos képességei, de elméletileg elkészíthettek vele egy globális térképet a Hold talaját alkotó regolit vastagságáról.
A Csinhua hírügynökség jelentése szerint a Chang'e 1 tervezett manőver következtében csapódott a Hold felszínébe. Ezzel a műhold csatlakozott az ESA SMART-1 szondájához, ami 2006-ban kóstolta meg a talajt, miután üzemanyaga erőteljesen fogyni kezdett. Az ütközés jó alkalom volt a holdi becsapódások fizikájának tanulmányozására, ritka lehetőség amikor egy ismert tömegű és sebességű valami találkozik a holdfelszínnel. A SMART-1 utolsó útját részletesen dokumentálták, a terveket előre közölték, így a földi távcsövek a becsapódás minden mozzanatát rögzíthették és nyomon követhették a kilökődő törmelék terjedését.
A Chang'e esetében ezek a körülmények nem voltak adottak. A SMART-1-el ellentétben, ami éjszakai körülmények között csapódott be, így a Hold napsütötte oldalának fénye nem zavarta az észleléseket, a Chang'e a nappali oldalon csapódott be. Hogy miért választották ezt a megoldást, nem könnyű megmondani. Bernard Foing, a SMART-1 projekt tudósa szerint nem könnyű úgy összehangolni egy ütközést, hogy az a megfigyeléseknek is kedvezzen. "Valójában rendkívül nehéz előre megmondani egy ilyen becsapódás pontos helyét és idejét" - nyilatkozott a New Scientist-nek. "Ehhez nagyon finom manőverek egész sorára van szükség"
A fenti kihívásokon túl a nemzetközi társadalom figyelmét sem igazán hívták fel az eseményre. "Nem tudok egyetlen tervről sem a Chang'e által kilökött törmelékfelhő tanulmányozására vonatkozóan" - mondta Carle Pieters, a Brown Egyetem tudósa, aki a jelenleg a Hold körül keringő japán Kaguya és India Chandrayaan-1 küldetésének is tagja. Mindkét műhold számára kétségkívül kiváló megfigyelési alkalom lett volna a kínai manőver. "Mivel minden Hold körül keringő űreszköz a felszínbe csapódva végzi, remélem a következő becsapódásokat úgy tervezik, hogy azok a megfigyelések számára is kedvezőek legyenek"- tette hozzá Pieters.A becsapódás észlelésének hiányában a Hold-kutatók kénytelenek lesznek beérni a 16 hónapos küldetés pályán szerzett adataival,bár azt sem lehet tudni, mi lesz ebből elérhető a nemzetközi közösségek számára. A kínai küldetés utolsó jelentős híre 2007 novemberében látott napvilágot, amikor a kutatók közzé tették a szonda első felvételét. Az első jelentések szerint a Chang'e egy új kráterre bukkant, ami nem látható az amerikai Clementine műhold által 1994-ben készített felvételeken. A későbbi elemzések azonban bebizonyították, hogy a kráter valójában a Chang'e felvételeinek mozaikképpé való összeillesztésének eredménye. Azóta alig lehetett hallani a küldetésről.
"Miután ez kiderült, úgy tűnt mintha szedték volna a sátorfájukat és hazamentek volna" - mondta Paul Spudis, a houstoni Hold- és Bolygótudományi Intézet geológusa. "Elég megfontolttá váltak az információ kibocsátásában" - értett egyet Bradley Joliff a St. Louisi Wasington Egyetem bolygótudósa, aki egy számítástechnikai központ kiépítésén dolgozik a kínai Sangdong Egyetemmel, ami többek közt a bolygótudományi adatok nemzetközi elérését is biztosíthatja. "Nagyon reméljük, ahogy a kínaiak tisztában lesznek saját képességeikkel és megszokják a nyílt hozzáférésű adatmegosztást, ami már számos más országban működik, meg fognak indulni az úton" - mondta Joliff.
Az első lépésekre talán már nem is kell sokat várnunk. A Change'e 1 kutatóinak egy kis csapata a Kínai Tudományos Akadémián előadást fog tartani a Texas államban március végén megrendezésre kerülő Hold- és Bolygótudományi Konferencián. Ha hinni lehet a terveknek, a kínai tudósok itt fogják bemutatni a Hold új globális felvételét, ami a szonda sztereó kamerájával készült. Elvileg ez a műszer 120 méteres felbontású képek készítésére volt alkalmas, ami nem túl acélos a kaliforniai Goldstone radar 20 méteres pontosságához, illetve a Kaguya kamerájának 10 méteres térbeli felbontásához viszonyítva.
A viszonylag alacsony felbontású felvételektől nem várnak új eredményeket, a műhold azonban fel volt szerelve egy radiométerrel is, ami mikrohullámú frekvenciákon üzemelt. Bár az még nem egyértelmű hogy a műszer működött-e, vagy mik voltak a pontos képességei, de elméletileg elkészíthettek vele egy globális térképet a Hold talaját alkotó regolit vastagságáról.
