Hunter
Valami nincs rendben a Holddal
Eddig azt hittük, hogy a Hold csontszáraz, vulkanikus kőzetminták azonban arról árulkodnak, hogy a felszín alatt víz rejtőzött, ami megingatja az égitest kialakulásáról szóló elméleteket.
A Rhode Islandi Brown Egyetem kutatói az Apollo 15 és 17 küldetések által gyűjtött mintákat vizsgálták meg újból, melyeken vulkanikus üveggömböcskékbe zárva 50 ppm vizet észleltek. Ez összehasonlíthatatlanul kis mennyiség ugyan a Föld köpenyének 500-1000 ppm vizéhez képest, ami azonban nem tekinthető mérvadónak, mivel a láva kitörésekor, körülbelül 3 milliárd évvel ezelőtt, rendkívül forró volt.
Hőmérséklete feltehetőleg elérte a 7000 Celsius fokot, így a kezdetben jelenlevő víz többsége kipárolgott a magmából, csupán egy kis rész maradt a lehűlt, vulkanikus kőzetté szilárdult anyagban. A magma tényleges víztartalmának megállapításához az Alberto Saal által vezetett csoport megvizsgálta a víz és az illékony gázok koncentrációját az üveggömböcskék magjában, majd összevetette a külső perem szintjeivel, hogy megállapíthassák milyen gyorsan távoztak.
Ezek a megközelítőleg 0,2 mm átmérőjű zöldes színű gömböcskék az Apollo 15 leszállóhelyének közeléből származnak
Ami a Hold kialakulását illeti, az általános nézet szerint a Föld és egy másik bolygóméretű objektum ütközéséből jött létre. A tudósok szerint a becsapódás hője az összes vizet elpárologtatta, viszont a Brown tanulmánya szerint a víz a kezdetektől jelen volt a Holdon, a számítások alapján a köpeny 260-700 ppm vizet tartalmazott. "Ez rendkívül meglepő mivel a holdkőzeteket 40 éve tanulmányozzák és senki sem talált vizet" - tette hozzá Saal. "Szerencsénk volt."
A korábbi vizsgálatok ugyanúgy kutattak a víz nyomai után a parányi színes gyöngyökre emlékeztető üveggömbökben, azonban nem hoztak egyöntetű bizonyítékot, ami alapvetően egybeesett az általános nézettel, miszerint a Hold mindig is száraz volt. A Brown Egyetem kutatása másodlagos iontömeg spektrometriával (SIMS) vette szemügyre a gömböcskéket, ami egészen parányi vízmennyiségek kimutatására is alkalmas az üvegekben és ásványokban. Az eljárást kidolgozó Carnegie Intézet szerint a SIMS akár 5 ppm vizet is képes kimutatni, ezért is okozott meglepetést, hogy a mintákban ennek a tízszeresét találták.
A kutatók vizsgálatai hidrogént is kimutattak, ami végig a vízzel együtt volt jelen. Ez alátámasztja azt a megállapítást, hogy a víz egészen mélyről, a köpenyen belülről származik, Saal szerint kizárható hogy ez egy másodlagos folyamat, mint szennyeződés vagy napszél eredménye lenne. "Ez arra az érdekes lehetőségre utal, hogy a Hold belseje ugyanannyi vizet tartalmazhatott, mint a Föld felső köpenye, de ennél is érdekesebb kérdés: ha a Hold vulkánjai a víz 95%-át kieresztették, vajon hová tűnt ez a mennyiség?" - fejtegette az eredményeket Erik Hauri, a Carnegie munkatársa, aki maga is részt vett a kutatásban.
Mivel a Hold gravitációja túl gyenge egy légkör fenntartásához, ezért valószínűleg a kitörésekkel kijutó vízpára egy része távozott az űrbe, a fennmaradó rész azonban elsodródhatott a Hold hidegebb sarkvidéki területeire, ahol a tartósan árnyékban levő kráterekben pihenhet mind a mai napig.
A Rhode Islandi Brown Egyetem kutatói az Apollo 15 és 17 küldetések által gyűjtött mintákat vizsgálták meg újból, melyeken vulkanikus üveggömböcskékbe zárva 50 ppm vizet észleltek. Ez összehasonlíthatatlanul kis mennyiség ugyan a Föld köpenyének 500-1000 ppm vizéhez képest, ami azonban nem tekinthető mérvadónak, mivel a láva kitörésekor, körülbelül 3 milliárd évvel ezelőtt, rendkívül forró volt.
Hőmérséklete feltehetőleg elérte a 7000 Celsius fokot, így a kezdetben jelenlevő víz többsége kipárolgott a magmából, csupán egy kis rész maradt a lehűlt, vulkanikus kőzetté szilárdult anyagban. A magma tényleges víztartalmának megállapításához az Alberto Saal által vezetett csoport megvizsgálta a víz és az illékony gázok koncentrációját az üveggömböcskék magjában, majd összevetette a külső perem szintjeivel, hogy megállapíthassák milyen gyorsan távoztak.
Ezek a megközelítőleg 0,2 mm átmérőjű zöldes színű gömböcskék az Apollo 15 leszállóhelyének közeléből származnak
Ami a Hold kialakulását illeti, az általános nézet szerint a Föld és egy másik bolygóméretű objektum ütközéséből jött létre. A tudósok szerint a becsapódás hője az összes vizet elpárologtatta, viszont a Brown tanulmánya szerint a víz a kezdetektől jelen volt a Holdon, a számítások alapján a köpeny 260-700 ppm vizet tartalmazott. "Ez rendkívül meglepő mivel a holdkőzeteket 40 éve tanulmányozzák és senki sem talált vizet" - tette hozzá Saal. "Szerencsénk volt."
A korábbi vizsgálatok ugyanúgy kutattak a víz nyomai után a parányi színes gyöngyökre emlékeztető üveggömbökben, azonban nem hoztak egyöntetű bizonyítékot, ami alapvetően egybeesett az általános nézettel, miszerint a Hold mindig is száraz volt. A Brown Egyetem kutatása másodlagos iontömeg spektrometriával (SIMS) vette szemügyre a gömböcskéket, ami egészen parányi vízmennyiségek kimutatására is alkalmas az üvegekben és ásványokban. Az eljárást kidolgozó Carnegie Intézet szerint a SIMS akár 5 ppm vizet is képes kimutatni, ezért is okozott meglepetést, hogy a mintákban ennek a tízszeresét találták.
A kutatók vizsgálatai hidrogént is kimutattak, ami végig a vízzel együtt volt jelen. Ez alátámasztja azt a megállapítást, hogy a víz egészen mélyről, a köpenyen belülről származik, Saal szerint kizárható hogy ez egy másodlagos folyamat, mint szennyeződés vagy napszél eredménye lenne. "Ez arra az érdekes lehetőségre utal, hogy a Hold belseje ugyanannyi vizet tartalmazhatott, mint a Föld felső köpenye, de ennél is érdekesebb kérdés: ha a Hold vulkánjai a víz 95%-át kieresztették, vajon hová tűnt ez a mennyiség?" - fejtegette az eredményeket Erik Hauri, a Carnegie munkatársa, aki maga is részt vett a kutatásban.
Mivel a Hold gravitációja túl gyenge egy légkör fenntartásához, ezért valószínűleg a kitörésekkel kijutó vízpára egy része távozott az űrbe, a fennmaradó rész azonban elsodródhatott a Hold hidegebb sarkvidéki területeire, ahol a tartósan árnyékban levő kráterekben pihenhet mind a mai napig.
