Hunter
A britek rakétát lőnének a holdfelszínbe
Sikerrel zárultak egy brit Hold-kutatási technika első kísérletei, három penetrátor rakétát lőttek ki egy holdfelszínt szimuláló homok bunkerbe.
Az eredmények meghaladták a várakozásokat, mondta Alan Smith professzor, a Mullard Űrtudományi Laboratórium tudósa. A Moonlite elnevezésű küldetés 2013-ban juttat el kutató műszereket a Holdra, viszonylag sajátságos módszerekkel.
A BBC forgatócsoportja megörökítette a rakétatesztek utolsó napját a brit Védelmi Minisztérium Pendine kísérleti területén, a walesi Tenby közelében. A területet 1940-ben nyitották meg, jelenleg a Védelmi Minisztérium első számú alvállalkozója, a magánkézben levő Qinetiq üzemelteti, a föld alá behatoló, úgynevezett penetrátor technika kifejlesztője.
Május végén három napon három lövedéket próbáltak ki, amik a hagyományos rakétákkal szemben nem robbannak fel becsapódáskor. Úgy tervezték, hogy sértetlenül behatoljanak a talajba, megvédve a benne elhelyezett rakományt, jelen esetben a tudományos műszereket. A Moonlite küldetés négy ilyen rakétát fog kilőni egy keringő űreszközről a Hold felszínére, melyek három méteres mélységbe fúródnak be. A fedélzeti műszerek információk tömegét küldik majd vissza, a szeizmikus aktivitástól az ásványi összetételen át egészen a felszín alatti hőmérsékletekig.
A kísérlet rendkívüli biztonsági körülmények között zajlott, a kilövések alatt mindenkinek fedezékbe kellett vonulnia. A próbakilövések célja, hogy megvizsgálják, hogyan bírják a penetrátorok és a bennük elhelyezett műszerek, ha óránkénti 1100 kilométeres sebességgel több tonna homokba fúródnak. Miután lezárultak az ellenőrzési procedúrák, a penetrátort kiszállították a tesztpályára, ami másfél kilométeren nyúlik el a homokdűnékkel tarkított területen. A cél ezúttal mindössze 300 méterre volt.
Az automatikus visszaszámlálást követően a rakéta nekirugaszkodott, hogy jókora, visszhangzó robbanás kíséretében elérje célját. A Qinetiq szakemberei fémdetektorokkal és ásókkal felszerelkezve indultak a becsapódási helyre, hogy megvizsgálják a rakétát és szállítmányát. Az eredmény egy eldeformálódott fém orrkúp és a rakéta kék festésének ledörzsölődése volt. Útjuk során feketére festették a homokot, ami a talaj magas széntartalmának és a becsapódással járó hő kölcsönhatásának eredménye. A viharvert külső ellenére Peter Truss, a Qinetiq részéről megerősítette, hogy a kísérlet sikeres volt, a benti műszerek épségben maradtak. "Minden egyes teszttel egyre magabiztosabbá válunk" - tette hozzá. Persze van még min finomítani, a penetrátorok ugyanis minden kísérletben egy felfelé kanyarodó pályát vágtak a homokba, így a rakéták nem sokkal a felszín alatt kötöttek ki.
A Qinetiq nem csupán a rakétákból tovább fejlesztett penetrátorokkal járul hozzá a tervezett küldetés sikeréhez, ők fejlesztik a műszerek akkumulátorait és kommunikációs rendszerét is, melyek nem csak a Holdon, de a Naprendszer más sziklás égitestein is kutathatnak, különös tekintettel a Jupiter jeges holdjára, az Európára, ami felszín alatti óceánjával egy ideje már a tudományos érdeklődés középpontjába került. A jelöltek között található a szaturnuszi Titán és Enceladus holdak is.
Egészen mostanáig a bolygókutató küldetések csak radaros mérésekkel tudtak a felszín alá jutni. "Az általunk fejlesztett technikák sokkal mélyebb elemzést tesznek lehetővé ezen égitestek esetében, a technika fejlődésével pedig egyre több lehetőség nyílik meg" - magyarázta Truss. A penetrátorok másik előnye, hogy egyszerűbb valamit nagy sebességgel eljuttatni egy sziklás felszínre, mint szép lassan lenavigálni. Smith professzor elmondása szerint a NASA és az ESA is érdeklődik technikájuk iránt. "Az eredmények látványosak, az űrügynökségek pedig figyelemmel kísérik. Eddig mindez csak papíron létezett, most viszont valódi hardverrel rendelkezünk, amit bemutathatunk nekik" - mondta.
Az eredmények meghaladták a várakozásokat, mondta Alan Smith professzor, a Mullard Űrtudományi Laboratórium tudósa. A Moonlite elnevezésű küldetés 2013-ban juttat el kutató műszereket a Holdra, viszonylag sajátságos módszerekkel.
A BBC forgatócsoportja megörökítette a rakétatesztek utolsó napját a brit Védelmi Minisztérium Pendine kísérleti területén, a walesi Tenby közelében. A területet 1940-ben nyitották meg, jelenleg a Védelmi Minisztérium első számú alvállalkozója, a magánkézben levő Qinetiq üzemelteti, a föld alá behatoló, úgynevezett penetrátor technika kifejlesztője.
Május végén három napon három lövedéket próbáltak ki, amik a hagyományos rakétákkal szemben nem robbannak fel becsapódáskor. Úgy tervezték, hogy sértetlenül behatoljanak a talajba, megvédve a benne elhelyezett rakományt, jelen esetben a tudományos műszereket. A Moonlite küldetés négy ilyen rakétát fog kilőni egy keringő űreszközről a Hold felszínére, melyek három méteres mélységbe fúródnak be. A fedélzeti műszerek információk tömegét küldik majd vissza, a szeizmikus aktivitástól az ásványi összetételen át egészen a felszín alatti hőmérsékletekig.
A kísérlet rendkívüli biztonsági körülmények között zajlott, a kilövések alatt mindenkinek fedezékbe kellett vonulnia. A próbakilövések célja, hogy megvizsgálják, hogyan bírják a penetrátorok és a bennük elhelyezett műszerek, ha óránkénti 1100 kilométeres sebességgel több tonna homokba fúródnak. Miután lezárultak az ellenőrzési procedúrák, a penetrátort kiszállították a tesztpályára, ami másfél kilométeren nyúlik el a homokdűnékkel tarkított területen. A cél ezúttal mindössze 300 méterre volt.
Az automatikus visszaszámlálást követően a rakéta nekirugaszkodott, hogy jókora, visszhangzó robbanás kíséretében elérje célját. A Qinetiq szakemberei fémdetektorokkal és ásókkal felszerelkezve indultak a becsapódási helyre, hogy megvizsgálják a rakétát és szállítmányát. Az eredmény egy eldeformálódott fém orrkúp és a rakéta kék festésének ledörzsölődése volt. Útjuk során feketére festették a homokot, ami a talaj magas széntartalmának és a becsapódással járó hő kölcsönhatásának eredménye. A viharvert külső ellenére Peter Truss, a Qinetiq részéről megerősítette, hogy a kísérlet sikeres volt, a benti műszerek épségben maradtak. "Minden egyes teszttel egyre magabiztosabbá válunk" - tette hozzá. Persze van még min finomítani, a penetrátorok ugyanis minden kísérletben egy felfelé kanyarodó pályát vágtak a homokba, így a rakéták nem sokkal a felszín alatt kötöttek ki.
A Qinetiq nem csupán a rakétákból tovább fejlesztett penetrátorokkal járul hozzá a tervezett küldetés sikeréhez, ők fejlesztik a műszerek akkumulátorait és kommunikációs rendszerét is, melyek nem csak a Holdon, de a Naprendszer más sziklás égitestein is kutathatnak, különös tekintettel a Jupiter jeges holdjára, az Európára, ami felszín alatti óceánjával egy ideje már a tudományos érdeklődés középpontjába került. A jelöltek között található a szaturnuszi Titán és Enceladus holdak is.
Egészen mostanáig a bolygókutató küldetések csak radaros mérésekkel tudtak a felszín alá jutni. "Az általunk fejlesztett technikák sokkal mélyebb elemzést tesznek lehetővé ezen égitestek esetében, a technika fejlődésével pedig egyre több lehetőség nyílik meg" - magyarázta Truss. A penetrátorok másik előnye, hogy egyszerűbb valamit nagy sebességgel eljuttatni egy sziklás felszínre, mint szép lassan lenavigálni. Smith professzor elmondása szerint a NASA és az ESA is érdeklődik technikájuk iránt. "Az eredmények látványosak, az űrügynökségek pedig figyelemmel kísérik. Eddig mindez csak papíron létezett, most viszont valódi hardverrel rendelkezünk, amit bemutathatunk nekik" - mondta.