SG.hu·
Egy újabb Hold-rejtély oldódott meg
Az Apollo űrhajósok által a Földre lehozott holdkőzetek, illetve a bennük észlelt mágnesesség az 1970-es évek elejétől okoznak fejtörést a tudósoknak.
A mágnesesség forrása körüli kérdésekre az MIT kutatóinak minden eddiginél részletesebb elemzése megadta a választ. Ben Weiss, az MIT Föld, Légköri és Bolygótudományi karának professzora, munkatársaival az Apollo gyűjtemény legidősebb kövét vették szemügyre. A benne észlelt mágneses nyomok arra utalnak, hogy 4,2 milliárd évvel ezelőtt a Hold a Földéhez hasonló folyékony maggal és ennek mozgásaiból eredően egy mágneses dinamóval rendelkezett, ami erős mágneses mezőt generált.
A vizsgált kőzetet régóta megkülönböztetett figyelemmel kezelik. Mint említettük ez a legrégebbi a rendelkezésre álló minták között, azaz a kőzet még nem volt kitéve a későbbi becsapódások okozta megrázkódtatásoknak, ami hajlamos eltörölni a mágneses mezőkre utaló nyomokat. Ez a kőzet minden ismert földi és marsi kőzetnél idősebb. "Sokan vélik úgy, hogy ez a legérdekesebb holdkőzet" - mondta Weiss professzor. A követ az utolsó holdraszállás alkalmával gyűjtötte be az Apollo 17 expedícióval utazó Harrison Schmidt, az egyetlen geológus, aki eddig a Hold felszínén járt.
"Ez az egyik legrégebbi ismert minta" - tette hozzá Ian Garrick-Bethell, az elemző csoport tagja, aki a Science hasábjain tett közzé egy tanulmányt a témában. "Ha ez önmagában nem lenne elegendő, talán ez a legszebb holdkőzet, amin élénk zöld és tejfehér kristályok elegyét figyelhetjük meg" - folytatta.
A csapat halvány mágneses maradványokat tanulmányozott a kőzet egy parányi mintájában. Ehhez egy hagyományos kőzet magnetométert csatlakoztattak egy automatizált robotrendszerhez, ami a korábbi tanulmányokhoz viszonyítva nagyságrendekkel magasabb mérési számot tett lehetővé érjenek el a minta esetében. "Ezzel sokkal részletesebben vizsgálhattuk a kőzet mágnesességét, mint az korábban lehetséges volt" - összegzett Garrick-Bethell.
Az így kapott adatok egyértelműen folyékony magra utalnak, egyben kizárják a többi lehetséges forrást, mint a nagy becsapódások által keltett rövid életű mágneses mezőket, melyek erejüktől függően néhány másodperctől egy napig terjednek. A holdkőzetbe "vésett" bizonyítékok azt mutatják, hogy a mért mágnesességhez évmilliókon át fennálló mágneses környezetre volt szükség, illetve a mágneses mező egy hosszan fennálló mágneses dinamótól származhat. Ezt jó ideje sejtik a tudósok, azonban talán ez az a tézis, ami mind a mai napig a legtöbb vitát váltotta ki a Holddal kapcsolatban, mondta Weiss.
Az Apollo küldetésekig a tudósok többsége meggyőződéssel állította, hogy a Hold egy rideg világként született és soha nem melegedett fel eléggé, hogy folyékony magot alakítson ki. Az expedíciók bebizonyították, hogy hatalmas lávafolyamok hömpölyögtek a Hold felszínén, az elmélet azonban, hogy az égitest valaha is folyékony maggal rendelkezett volna, mind a mai napig vitatott.
A kőzet mágnesezéséhez szükséges mágneses mező ereje egyötöde lehetett a Föld jelenleg uralkodó mágneses mezejének, állapította meg Weiss. "Ez egybecseng a dinamó elmélettel" és beleillik az uralkodó elméletbe, mely szerint a Hold egy Mars-méretű égitest és a Föld ütközéséből született, kilökve kérgeik egy jelentős részét, ami összecsomósodva létrehozta a Holdat. Az új eredmények kiemelik, mennyire keveset tudunk legközelebbi égi szomszédunkról, amit hamarosan újra meglátogatnak az emberek.
A mágnesesség forrása körüli kérdésekre az MIT kutatóinak minden eddiginél részletesebb elemzése megadta a választ. Ben Weiss, az MIT Föld, Légköri és Bolygótudományi karának professzora, munkatársaival az Apollo gyűjtemény legidősebb kövét vették szemügyre. A benne észlelt mágneses nyomok arra utalnak, hogy 4,2 milliárd évvel ezelőtt a Hold a Földéhez hasonló folyékony maggal és ennek mozgásaiból eredően egy mágneses dinamóval rendelkezett, ami erős mágneses mezőt generált.
A vizsgált kőzetet régóta megkülönböztetett figyelemmel kezelik. Mint említettük ez a legrégebbi a rendelkezésre álló minták között, azaz a kőzet még nem volt kitéve a későbbi becsapódások okozta megrázkódtatásoknak, ami hajlamos eltörölni a mágneses mezőkre utaló nyomokat. Ez a kőzet minden ismert földi és marsi kőzetnél idősebb. "Sokan vélik úgy, hogy ez a legérdekesebb holdkőzet" - mondta Weiss professzor. A követ az utolsó holdraszállás alkalmával gyűjtötte be az Apollo 17 expedícióval utazó Harrison Schmidt, az egyetlen geológus, aki eddig a Hold felszínén járt. "Ez az egyik legrégebbi ismert minta" - tette hozzá Ian Garrick-Bethell, az elemző csoport tagja, aki a Science hasábjain tett közzé egy tanulmányt a témában. "Ha ez önmagában nem lenne elegendő, talán ez a legszebb holdkőzet, amin élénk zöld és tejfehér kristályok elegyét figyelhetjük meg" - folytatta.
A csapat halvány mágneses maradványokat tanulmányozott a kőzet egy parányi mintájában. Ehhez egy hagyományos kőzet magnetométert csatlakoztattak egy automatizált robotrendszerhez, ami a korábbi tanulmányokhoz viszonyítva nagyságrendekkel magasabb mérési számot tett lehetővé érjenek el a minta esetében. "Ezzel sokkal részletesebben vizsgálhattuk a kőzet mágnesességét, mint az korábban lehetséges volt" - összegzett Garrick-Bethell.
Az így kapott adatok egyértelműen folyékony magra utalnak, egyben kizárják a többi lehetséges forrást, mint a nagy becsapódások által keltett rövid életű mágneses mezőket, melyek erejüktől függően néhány másodperctől egy napig terjednek. A holdkőzetbe "vésett" bizonyítékok azt mutatják, hogy a mért mágnesességhez évmilliókon át fennálló mágneses környezetre volt szükség, illetve a mágneses mező egy hosszan fennálló mágneses dinamótól származhat. Ezt jó ideje sejtik a tudósok, azonban talán ez az a tézis, ami mind a mai napig a legtöbb vitát váltotta ki a Holddal kapcsolatban, mondta Weiss.
Az Apollo küldetésekig a tudósok többsége meggyőződéssel állította, hogy a Hold egy rideg világként született és soha nem melegedett fel eléggé, hogy folyékony magot alakítson ki. Az expedíciók bebizonyították, hogy hatalmas lávafolyamok hömpölyögtek a Hold felszínén, az elmélet azonban, hogy az égitest valaha is folyékony maggal rendelkezett volna, mind a mai napig vitatott. A kőzet mágnesezéséhez szükséges mágneses mező ereje egyötöde lehetett a Föld jelenleg uralkodó mágneses mezejének, állapította meg Weiss. "Ez egybecseng a dinamó elmélettel" és beleillik az uralkodó elméletbe, mely szerint a Hold egy Mars-méretű égitest és a Föld ütközéséből született, kilökve kérgeik egy jelentős részét, ami összecsomósodva létrehozta a Holdat. Az új eredmények kiemelik, mennyire keveset tudunk legközelebbi égi szomszédunkról, amit hamarosan újra meglátogatnak az emberek.