Hunter
Új antitestekkel az influenza ellen
Kutatóknak sikerült azonosítaniuk egy antitest csoportot, ami képes az influenza vírusok széles körét semlegesíteni, köztük a sokat emlegetett H5N1 madárinfluenzát, a hírhedt 1918-as spanyol náthát, illetve számos jelenleg terjengő vírus törzset is. Az antitestek új gyógyszereket eredményezhetnek, amik megvédhetik az embereket az influenza különböző válfajaitól.
A szakértők örömmel fogadták a bejelentést, mivel egy egységes gyógyszer kialakításának az ígéretét látják benne, ami eddig nem tűnt megvalósíthatónak. Az influenza rendkívüli mutálódási képességgel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a vakcinákat szinte évente át kell alakítani a sikeres védekezéshez, egy rendkívül fertőző törzs megjelenése esetén pedig hónapokig is eltarthat, mire sikerül kialakítani a megfelelő antitesteket.
A Nature magazinban publikált felfedezés Wayne Marasco és munkatársai nevéhez fűződik, akik a bostoni Dana-Faber Rákkutató Intézetben a H5N1-hez kerestek antitesteket, átrostálva az emberi antitestek halmazát, olyat keresve, ami képes közömbösíteni a a vírus sejtekbe történő bejutását biztosító, a vírus felületén elhelyezkedő egyik fehérjemolekula, a hemagglutinin H5 változatát. A keresés sikeres volt, azonban legnagyobb meglepetésükre a beazonosított antitest más vírus variánsokat is felismert.
Ezután az atlantai Járványtani és Megelőzési Központon volt a sor, ahol Ruben Donis sejttenyészetekben elhelyezett vírusokon próbálta ki az antitesteket, vajon képesek-e a semlegesítésre. Szinte minden változatra letesztelték és a válasz igen volt. Az antitestet egerek kezelésére is felhasználták, akiket ezután halálos H5N1 és H1N1 influenza dózisoknak tettek ki, a rágcsálók azonban túlélték a megpróbáltatásokat.
A felfedezés nem teljesen egyedi, több kutatócsapat is azonosított hasonlóan széleskörű hatékonysággal rendelkező antitesteket, mechanizmusuk azonban ismeretlen, ezért Marasco csapata összefogott Robert Liddingtonnal és Willaim Hwanggal, a kaliforniai Burnham Intézet specialistáival, hogy meghatározzák az egyik hemagglutininhez kötődött antitest kristályszerkezetét. Elemzésük megállapította, hogy az antitest nem a hemagglutinin gömbszerű fejével, hanem az antitestek döntő többségével ellentétben a szárrésszel lépett kölcsönhatásba.
Ez a taktika elvileg az új antitesteket jellemzi, amik mélyen beágyazódnak a szárba és meggátolják azt az alakváltást, amivel a vírus a sejtmembránhoz olvad. Sok influenza azonos szárszerkezettel rendelkezik, ami megmagyarázza az antitestek széles körű alkalmazhatóságát, ugyanakkor az eredmények azt sugallják, hogy a hemagglutinin szárát célzó vakcinák nem csak széleskörű, de hosszan tartó védelmet is nyújtanak.
Egy immunrendszerbe juttatható vakcina előállításához egy olyan hemagglutinint kell szerkeszteni, aminek kitörlik, vagy valahogy elrejtik a fejét, viszont fennmarad a nyél szerkezete. Ez komoly kihívás, azonban elvileg nem lehetetlen, véli Peter Palese a Mount Sinai Orvosi Egyetem influenza szakértője. Mivel az influenza vírusok hemagglutininjei alapvetően mindössze két különböző szárszerkezettel rendelkeznek, ez jó esélyt jelent az antitestek alkalmazhatóságának további szélesítésére.
A szakértők örömmel fogadták a bejelentést, mivel egy egységes gyógyszer kialakításának az ígéretét látják benne, ami eddig nem tűnt megvalósíthatónak. Az influenza rendkívüli mutálódási képességgel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a vakcinákat szinte évente át kell alakítani a sikeres védekezéshez, egy rendkívül fertőző törzs megjelenése esetén pedig hónapokig is eltarthat, mire sikerül kialakítani a megfelelő antitesteket.
A Nature magazinban publikált felfedezés Wayne Marasco és munkatársai nevéhez fűződik, akik a bostoni Dana-Faber Rákkutató Intézetben a H5N1-hez kerestek antitesteket, átrostálva az emberi antitestek halmazát, olyat keresve, ami képes közömbösíteni a a vírus sejtekbe történő bejutását biztosító, a vírus felületén elhelyezkedő egyik fehérjemolekula, a hemagglutinin H5 változatát. A keresés sikeres volt, azonban legnagyobb meglepetésükre a beazonosított antitest más vírus variánsokat is felismert.Ezután az atlantai Járványtani és Megelőzési Központon volt a sor, ahol Ruben Donis sejttenyészetekben elhelyezett vírusokon próbálta ki az antitesteket, vajon képesek-e a semlegesítésre. Szinte minden változatra letesztelték és a válasz igen volt. Az antitestet egerek kezelésére is felhasználták, akiket ezután halálos H5N1 és H1N1 influenza dózisoknak tettek ki, a rágcsálók azonban túlélték a megpróbáltatásokat.
A felfedezés nem teljesen egyedi, több kutatócsapat is azonosított hasonlóan széleskörű hatékonysággal rendelkező antitesteket, mechanizmusuk azonban ismeretlen, ezért Marasco csapata összefogott Robert Liddingtonnal és Willaim Hwanggal, a kaliforniai Burnham Intézet specialistáival, hogy meghatározzák az egyik hemagglutininhez kötődött antitest kristályszerkezetét. Elemzésük megállapította, hogy az antitest nem a hemagglutinin gömbszerű fejével, hanem az antitestek döntő többségével ellentétben a szárrésszel lépett kölcsönhatásba.
Ez a taktika elvileg az új antitesteket jellemzi, amik mélyen beágyazódnak a szárba és meggátolják azt az alakváltást, amivel a vírus a sejtmembránhoz olvad. Sok influenza azonos szárszerkezettel rendelkezik, ami megmagyarázza az antitestek széles körű alkalmazhatóságát, ugyanakkor az eredmények azt sugallják, hogy a hemagglutinin szárát célzó vakcinák nem csak széleskörű, de hosszan tartó védelmet is nyújtanak.
Egy immunrendszerbe juttatható vakcina előállításához egy olyan hemagglutinint kell szerkeszteni, aminek kitörlik, vagy valahogy elrejtik a fejét, viszont fennmarad a nyél szerkezete. Ez komoly kihívás, azonban elvileg nem lehetetlen, véli Peter Palese a Mount Sinai Orvosi Egyetem influenza szakértője. Mivel az influenza vírusok hemagglutininjei alapvetően mindössze két különböző szárszerkezettel rendelkeznek, ez jó esélyt jelent az antitestek alkalmazhatóságának további szélesítésére.