Hunter
Egy ősi vírus segítheti a parazita darazsakat
Korábban "Zombi hernyók és vudu darazsak" címmel már beszámoltunk egy különös parazita tevékenységről egy darázsfaj és a hernyók között. Egy új tanulmány szerint egy ősi vírus teszi képessé a darazsakat, hogy uralkodjanak a hernyók felett.
Számos darázsfaj rakja petéit hernyókba, aminek keresztülviteléhez rendelkeznek egy titkos fegyverrel, egy vírusszerű részecskedózis formájában, amit a petékkel együtt juttatnak be a gazdatestbe. Ez az anyag nem csupán a hernyó immunrendszerét kapcsolja ki, ami így nem támadja meg az idegen petéket, de paralízist is okoz, ami meggátolja a hernyó bebábozódását - egy örökifjú éléskamrát és bölcsődét biztosítva a darázslárváknak.
Közelebbről szemügyre véve ezek a részecskék bár vírusoknak tűnnek, a darázs genetikai anyagait hordozzák, ami átmásolódik a hernyó DNS-ébe, ez hozza létre azt a toxin termelést, ami a hernyók vesztét okozza. Gyakorlatilag a hernyó saját magát mérgezi, magyarázta a tanulmányt vezető Jean-Michel Drezen, a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) molekuláris biológusa, aki munkatársaival legújabb kutatásukban egy körülbelül 100 millió éves vírusfertőzés nyomait azonosította, ez indíthatta el az egyedi darázs-vírus hibridek kialakulását.
A részecskéket már az 1960-as években azonosították, akkor azonban még nem lehetett tudni az eredetüket. Elektronmikroszkóp alatt egyértelműen vírusoknak tűnnek, génállományuk azonban nem egyezik meg egyetlen ismert víruséval sem. Több tudós szerint a darazsak önmaguk fejlesztették ki a részecskék előállításának képességét. "Felmerült a lehetőség, hogy a darazsak egy tudatos genetikai manipulációt hajtottak végre, ami vírusnak tűnik, valójában viszont egy darázs találmány" - mondta James Whitfield, az Illinois Egyetem entomológusa.
Az új tanulmány kétségbe vonja ezt az eshetőséget, Drezen csapata 22 vírusgén kifejeződést azonosított a darazsak petefészkében, azonban ezek egyike sem található meg a részecskékben. A szekvenciák sokkal inkább egy alig ismert rovar kórokozó családra, az úgynevezett nudivírusokra hasonlítanak. A gének egy fehérjeburkot képeznek a nudivírusoknak és DNS-t csomagolnak a vírus részecskékbe. A vírusok általában saját DNS-üket zsúfolják ezekbe az úgy nevezett kapszid burkokba. Úgy tűnik a darazsakkal való együttélés során átalakult a teljes rendszer, a vírus helyett a darázs géneket lapátolva a részecskékbe. Drezen, aki jelenleg is az evolúciós kirakós játék darabjait próbálja összerakni, eddigi tapasztalataiból arra következtet, hogy a parazita darazsakat egy nudivírus fertőzte meg körülbelül 100 millió évvel ezelőtt.
A vírus és a darazsak között fokozatosan kialakult egy kölcsönösen előnyös kapcsolat. A vírus megoldotta a darazsak túléléséhez szükséges toxin termelést, amivel az ősi vírus is tovább élt a darázs genomban. A gyakorlatban ez az együtt élés elég megdöbbentő, ijesztő dolgokat produkál, vegyük csak azokat a parazita darazsakat akik öntudatlan zombikká változtatják áldozataikat, akik csak addig maradhatnak életben, míg a darázslárvák védelemre szorulnak. Charles Darwin is megemlíti a parazita darazsak egyik családját a természetes kiválasztódással kapcsolatos munkájában. "Nem tudom meggyőzni önmagam, hogy egy jóságos és mindenható Isten szándékosan alkotta volna a fürkészdarazsakat, azzal a határozott szándékkal, hogy azok a hernyók élő testéből táplálkozzanak"
Számos darázsfaj rakja petéit hernyókba, aminek keresztülviteléhez rendelkeznek egy titkos fegyverrel, egy vírusszerű részecskedózis formájában, amit a petékkel együtt juttatnak be a gazdatestbe. Ez az anyag nem csupán a hernyó immunrendszerét kapcsolja ki, ami így nem támadja meg az idegen petéket, de paralízist is okoz, ami meggátolja a hernyó bebábozódását - egy örökifjú éléskamrát és bölcsődét biztosítva a darázslárváknak.
Közelebbről szemügyre véve ezek a részecskék bár vírusoknak tűnnek, a darázs genetikai anyagait hordozzák, ami átmásolódik a hernyó DNS-ébe, ez hozza létre azt a toxin termelést, ami a hernyók vesztét okozza. Gyakorlatilag a hernyó saját magát mérgezi, magyarázta a tanulmányt vezető Jean-Michel Drezen, a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) molekuláris biológusa, aki munkatársaival legújabb kutatásukban egy körülbelül 100 millió éves vírusfertőzés nyomait azonosította, ez indíthatta el az egyedi darázs-vírus hibridek kialakulását.
A részecskéket már az 1960-as években azonosították, akkor azonban még nem lehetett tudni az eredetüket. Elektronmikroszkóp alatt egyértelműen vírusoknak tűnnek, génállományuk azonban nem egyezik meg egyetlen ismert víruséval sem. Több tudós szerint a darazsak önmaguk fejlesztették ki a részecskék előállításának képességét. "Felmerült a lehetőség, hogy a darazsak egy tudatos genetikai manipulációt hajtottak végre, ami vírusnak tűnik, valójában viszont egy darázs találmány" - mondta James Whitfield, az Illinois Egyetem entomológusa.
Az új tanulmány kétségbe vonja ezt az eshetőséget, Drezen csapata 22 vírusgén kifejeződést azonosított a darazsak petefészkében, azonban ezek egyike sem található meg a részecskékben. A szekvenciák sokkal inkább egy alig ismert rovar kórokozó családra, az úgynevezett nudivírusokra hasonlítanak. A gének egy fehérjeburkot képeznek a nudivírusoknak és DNS-t csomagolnak a vírus részecskékbe. A vírusok általában saját DNS-üket zsúfolják ezekbe az úgy nevezett kapszid burkokba. Úgy tűnik a darazsakkal való együttélés során átalakult a teljes rendszer, a vírus helyett a darázs géneket lapátolva a részecskékbe. Drezen, aki jelenleg is az evolúciós kirakós játék darabjait próbálja összerakni, eddigi tapasztalataiból arra következtet, hogy a parazita darazsakat egy nudivírus fertőzte meg körülbelül 100 millió évvel ezelőtt.
A vírus és a darazsak között fokozatosan kialakult egy kölcsönösen előnyös kapcsolat. A vírus megoldotta a darazsak túléléséhez szükséges toxin termelést, amivel az ősi vírus is tovább élt a darázs genomban. A gyakorlatban ez az együtt élés elég megdöbbentő, ijesztő dolgokat produkál, vegyük csak azokat a parazita darazsakat akik öntudatlan zombikká változtatják áldozataikat, akik csak addig maradhatnak életben, míg a darázslárvák védelemre szorulnak. Charles Darwin is megemlíti a parazita darazsak egyik családját a természetes kiválasztódással kapcsolatos munkájában. "Nem tudom meggyőzni önmagam, hogy egy jóságos és mindenható Isten szándékosan alkotta volna a fürkészdarazsakat, azzal a határozott szándékkal, hogy azok a hernyók élő testéből táplálkozzanak"