Hunter
Újabb titkokat árul el a spanyolnátha
A vírus tudott valami egészen szélsőségeset, olyasvalamit, amit a köztudatban most éppen elhomályosuló H5N1 is képes előidézni.
Nem csupán a világháborúban megrendült egészségi állapot és az orvostudomány felkészületlensége miatt pusztíthatott el 50 millió embert az 1918-as influenza. A legújabb kutatások szerint a vírus tudott valami egészen szélsőségeset, olyasvalamit, amit a köztudatban most éppen elhomályosuló H5N1 is képes előidézni.
A Nature magazinban publikált amerikai tanulmány szerint a spanyolnátha olyan súlyos immunreakciót váltott ki, mely hatására a test saját sejtjeinek elpusztításába kezdett. Ez jelentősen növelte az influenza vírus erejét.
A Washington Egyetem munkatársainak kutatása gyakorlatilag a halálos vírus újraalkotásából indult ki, a dr. John Kash által vezetett csoport a vírust egereken próbálta ki, majd megfigyelték a hatásokat, így próbálták megfejteni a vírus erejének titkát, amit a rágcsálók esetében siker koronázott.
A fertőzött egereken elvégzett vizsgálatok egyértelműen kimutatták immunrendszerük kegyetlen csapását, ami természetesen a vírus ellen irányult, azonban a reakció az idő múlásával nem lanyhult, egészen az állatok néhány napon belüli halálának beálltáig aktív maradt. Ugyanakkor a rágcsálók súlyos tüdőbetegségben szenvedtek, ami a vírus árulkodó jegye, tehát a nagy roham ellenére az immunrendszer láthatóan nem tudott elbánni a vírussal.
A kutatók összegzése szerint az immunrendszer túlreagálta a veszélyt és túl sok sejtet pusztított el, ez lehetett a vírus erejének titka. Ahhoz azonban, hogy ezt egyértelműen ki lehessen jelenteni, meg kell ismételni a kísérleteket. Ki kell elemezni az immunrendszer tevékenységét, ami segíthet megérteni, miért reagál olyan hevesen, illetve ennek ellenére miért nem sikerül felvennie a harcot a fertőzéssel.
A vírus működésének megismerése nagy segítség lenne az influenzák elleni küzdelemben, olyan célzott terápiákat eredményezve, melyek a madárinfluenza ellen is hatásosak lehetnének. A főként a fiatal felnőttek körében pusztító 1918-as influenzát is a madaraktól származtatják, akárcsak a ma már egyre kevesebb publicitást kapó H5N1 vírustörzset, a halál is hasonlóan állt be a két vírus tevékenysége nyomán.
A szakértők szerint az egyetlen lényeges különbség a két törzs között az, hogy a H5N1-nek még nem sikerült az emberről emberre való gyors terjedés képességét kifejlesztenie.
Nem csupán a világháborúban megrendült egészségi állapot és az orvostudomány felkészületlensége miatt pusztíthatott el 50 millió embert az 1918-as influenza. A legújabb kutatások szerint a vírus tudott valami egészen szélsőségeset, olyasvalamit, amit a köztudatban most éppen elhomályosuló H5N1 is képes előidézni.
A Nature magazinban publikált amerikai tanulmány szerint a spanyolnátha olyan súlyos immunreakciót váltott ki, mely hatására a test saját sejtjeinek elpusztításába kezdett. Ez jelentősen növelte az influenza vírus erejét.A Washington Egyetem munkatársainak kutatása gyakorlatilag a halálos vírus újraalkotásából indult ki, a dr. John Kash által vezetett csoport a vírust egereken próbálta ki, majd megfigyelték a hatásokat, így próbálták megfejteni a vírus erejének titkát, amit a rágcsálók esetében siker koronázott.
A fertőzött egereken elvégzett vizsgálatok egyértelműen kimutatták immunrendszerük kegyetlen csapását, ami természetesen a vírus ellen irányult, azonban a reakció az idő múlásával nem lanyhult, egészen az állatok néhány napon belüli halálának beálltáig aktív maradt. Ugyanakkor a rágcsálók súlyos tüdőbetegségben szenvedtek, ami a vírus árulkodó jegye, tehát a nagy roham ellenére az immunrendszer láthatóan nem tudott elbánni a vírussal.
A kutatók összegzése szerint az immunrendszer túlreagálta a veszélyt és túl sok sejtet pusztított el, ez lehetett a vírus erejének titka. Ahhoz azonban, hogy ezt egyértelműen ki lehessen jelenteni, meg kell ismételni a kísérleteket. Ki kell elemezni az immunrendszer tevékenységét, ami segíthet megérteni, miért reagál olyan hevesen, illetve ennek ellenére miért nem sikerül felvennie a harcot a fertőzéssel.
A vírus működésének megismerése nagy segítség lenne az influenzák elleni küzdelemben, olyan célzott terápiákat eredményezve, melyek a madárinfluenza ellen is hatásosak lehetnének. A főként a fiatal felnőttek körében pusztító 1918-as influenzát is a madaraktól származtatják, akárcsak a ma már egyre kevesebb publicitást kapó H5N1 vírustörzset, a halál is hasonlóan állt be a két vírus tevékenysége nyomán. A szakértők szerint az egyetlen lényeges különbség a két törzs között az, hogy a H5N1-nek még nem sikerült az emberről emberre való gyors terjedés képességét kifejlesztenie.