Hunter
Innovatív megoldások sorával jön a Hold-teherautó
Aktív felfüggesztés, hatkerék hajtás, minden kerék külön kormányozható, nincsenek ajtók, ablakok, ülések, és csak arany színben kapható. Ezek a NASA legújabb koncepció járművének paraméterei, ami igen messze, a földi utaktól 380.000 kilométerre fog majd barangolni, a Hold felszínén.
Az amerikai űrügynökség 2020-ra szeretne újból embert küldeni a Holdra, ahol végre egy bázist is kiépítenének tudományos kutatások és a távolabbi célpontok felé irányuló expedíciók számára.
A NASA Johnson Űrközpontjában épült jármű a jövő hold-teherszállítójának egyik koncepciója. A végleges változat különböző hasonló koncepciók legjobb tulajdonságainak egyvelege lesz. A Johnson mérnökei által készített prototípus mégis különlegesnek számít, a tervezőknek adott első számú utasítás ugyanis az volt, hogy felejtsék el a korábbi holdjárókat és álljanak elő új ötletekkel. "Őszintén szólva félve vágtunk bele" - mondta Lucien Junkin, a Johnson robot technikai mérnöke, a prototípus tervezőcsapatának vezetője. "Tavaly októberben bíztak meg az új generációs holdjáró megépítésével, ami túllép a hagyományos ismereteken".
Az egyik első alapelv, amit figyelmen kívül hagytak, a négy keréken való közlekedés. A MER marsjárók, a Spirit és az Opportunity esetében már bebizonyosodott, hogy pár plusz kerék igen jó szolgálatot tehet. Ha a hat kerék egyike felmondja a szolgálatot, akkor sem okoz gondot a továbbhaladás a fennmaradt öttel. A kerekek számának meghatározása után a következő kérdés a mozgatásuk volt. Egy személygépkocsin jellemzően az első kerekek fordulnak, méghozzá azonos irányba. A holdjáró koncepció mind a hat kereke egymástól függetlenül fordul szintén egymástól független irányokba, ha erre szükség van.
Ez akár egy zsúfolt parkolóban is jól jönne, bár a Holdon valószínűleg ilyen jellegű problémával nem kell majd szembesülniük az asztronautáknak, a "rákkormányzásnak" elkeresztelt manőverezési képesség mindenesetre jól jöhet a kráterekbe való bejutásnál. Ha egy kráterfal túl meredek a biztonságos leereszkedéshez, a jármű oldalazva is lejuttatható, de hasznos lehet a rakományok fel- és lepakolásakor, vagy ha energiafeltöltésre be kell állni a majdani bázisra.
A rákkormányzás számos más irányba is elvitte a koncepciót. Ha a holdjáró kerekeit elfordítva a jármű egy másik irányba kezd el mozogni, akkor ezt célszerű a vezetőjének is követnie, ezért a kormányzó mechanizmusnál álló asztronauta, - űrruhában igen kényelmetlen és nem is praktikus az üldögélés - a kormányművel együtt 360 fokos forgásra képes. A gép hasmagassága is állítható, akár a földig is leereszthető, megkönnyítve az űrruhában esetlenül mozgó asztronauták fel- és lemászását. A kerekek ebben az esetben is egyenként állíthatók, azaz akár egyenetlen terepen is vízszintbe állítható a holdjáró.
A fent felsorolt tulajdonságok egy része vagy akár egésze is vissza fog majd köszönni abban a járműben, ami végül egy napon elindul a Holdra.
Az amerikai űrügynökség 2020-ra szeretne újból embert küldeni a Holdra, ahol végre egy bázist is kiépítenének tudományos kutatások és a távolabbi célpontok felé irányuló expedíciók számára.
A NASA Johnson Űrközpontjában épült jármű a jövő hold-teherszállítójának egyik koncepciója. A végleges változat különböző hasonló koncepciók legjobb tulajdonságainak egyvelege lesz. A Johnson mérnökei által készített prototípus mégis különlegesnek számít, a tervezőknek adott első számú utasítás ugyanis az volt, hogy felejtsék el a korábbi holdjárókat és álljanak elő új ötletekkel. "Őszintén szólva félve vágtunk bele" - mondta Lucien Junkin, a Johnson robot technikai mérnöke, a prototípus tervezőcsapatának vezetője. "Tavaly októberben bíztak meg az új generációs holdjáró megépítésével, ami túllép a hagyományos ismereteken".
Az egyik első alapelv, amit figyelmen kívül hagytak, a négy keréken való közlekedés. A MER marsjárók, a Spirit és az Opportunity esetében már bebizonyosodott, hogy pár plusz kerék igen jó szolgálatot tehet. Ha a hat kerék egyike felmondja a szolgálatot, akkor sem okoz gondot a továbbhaladás a fennmaradt öttel. A kerekek számának meghatározása után a következő kérdés a mozgatásuk volt. Egy személygépkocsin jellemzően az első kerekek fordulnak, méghozzá azonos irányba. A holdjáró koncepció mind a hat kereke egymástól függetlenül fordul szintén egymástól független irányokba, ha erre szükség van.
Ez akár egy zsúfolt parkolóban is jól jönne, bár a Holdon valószínűleg ilyen jellegű problémával nem kell majd szembesülniük az asztronautáknak, a "rákkormányzásnak" elkeresztelt manőverezési képesség mindenesetre jól jöhet a kráterekbe való bejutásnál. Ha egy kráterfal túl meredek a biztonságos leereszkedéshez, a jármű oldalazva is lejuttatható, de hasznos lehet a rakományok fel- és lepakolásakor, vagy ha energiafeltöltésre be kell állni a majdani bázisra.
A rákkormányzás számos más irányba is elvitte a koncepciót. Ha a holdjáró kerekeit elfordítva a jármű egy másik irányba kezd el mozogni, akkor ezt célszerű a vezetőjének is követnie, ezért a kormányzó mechanizmusnál álló asztronauta, - űrruhában igen kényelmetlen és nem is praktikus az üldögélés - a kormányművel együtt 360 fokos forgásra képes. A gép hasmagassága is állítható, akár a földig is leereszthető, megkönnyítve az űrruhában esetlenül mozgó asztronauták fel- és lemászását. A kerekek ebben az esetben is egyenként állíthatók, azaz akár egyenetlen terepen is vízszintbe állítható a holdjáró.
A fent felsorolt tulajdonságok egy része vagy akár egésze is vissza fog majd köszönni abban a járműben, ami végül egy napon elindul a Holdra.