Hunter
Erősödnek a bizonyítékok a buborékfúzióra?
Tudósok újra bejelentették azt a nagy vitát kavaró állítást, miszerint egy egyszerű asztali kísérlet buborékjainak pezsgése nukleáris fúziót hozhat létre, ugyanazt a folyamatot, ami a Napot fűti.
2002-ben igen nagy vihart kavart az Oak Ridge Nemzeti Laboratórium Rusi Taleyarkhan vezetésével működő csapata amikor bejelentették, hogy képesek nehézhidrogén magfúziójára azáltal, hogy acetonban képzett parányi buborékokat hanghullámokkal berobbantanak. Ezt a folyamatot nevezik szonofúziónak.
A fúziós reaktorok úgy élnek az emberek tudatában, mint hatalmas, több milliárd dollárba kerülő gépezetek, az eredmény azonban megnyithatna egy olcsó, korlátlan energiaforrás lehetőségét. "Valójában nukleáris kibocsátást állítunk elő egy egyszerű asztali berendezéssel" - mondta Taleyarkhan. "A felfedezés történelmi jelentőségét az adja, hogy először sikerül egyszerű mechanikai erővel egy csillag belsejében zajló állapothoz hasonló hatást létrehozni."
A kritikusok azonnal rámutatak a munka hiányosságaira, különösen amikor az Oak Ridge egy másik kutatócsoportja megismételte a kísérletet és nem sikerült neutronokra vagy radioaktív tríciumra, a fúzió árulkodó jeleire bukkanniuk. Taleyarkhan - aki azóta átment a Purdue Egyetemre - azt állítja, hogy újra sikerült előállítania az asztali fúziót, és ezúttal bizonyítékai még szilárdabbak. Bár ezt a legutóbbi kísérletet senki nem próbálta megismételni, Lee Riedinger, az Oak Ridge tudományos és műszaki igazgatóhelyettese elmondta, a kísérlet rendkívül magas szintű ellenőrzésen ment keresztül mielőtt az eredmények publikációjába beleegyezett a Physical Review szaklap.
Az első kísérletben Taleyarkhan és munkatársai neutronokat lőttek egy hideg acetonnal feltöltött tartályra, hogy parányi buborékokat hozzanak abban létre. Az acetont deutériumból, a hidrogén egy plusz neutronnal dúsított nehezebb formájából állították elő. A rájuk zúdított hanghullámok a buborékok sorozatos kitágulását, majd összeomlását okozták.
A kutatók szerint a buborékok berobbantak, belül a hő több millió fokra emelkedhetett, azaz elég forróvá vált, hogy két deutérium mag összeolvadjon. Ez a fúzió létrehozhat egyrészt tríciumot - a hidrogén egy izotópját - és egy protont, vagy egy hélium-3 magot és egy 2,5 millió elektronvoltos energiájú neutront. A csapat mindkét reakcióra bizonyítékot talált, azonban más kutatók rámutattak az észlelt neutronok és trícium mennyiségére vonatkozó ellentmondásokra, és arra a tényre, hogy a detektor úgy volt beállítva, hogy 2,5 millió elektronvoltos neutronokat szűrjön ki.
Taleyarkhan elmondta, hogy azóta újjáalakította a felszerelését, így az jobb hatásfokkal észleli a neutronokat. Állítása szerint ezúttal még határozottabb bizonyítékai vannak a fúzióra, a neutronok a megfelelő energiát mutatják, és szintjeik megegyeznek az észlelt trícium mennyiségével.
Ez azonban még nem lesz elég a kritikusok lecsendesítéséhez, nyilatkozott Larry Crum, a seattle-i Washington Egyetem akusztikai szakértője. Bár az új eredmények szerinte is hitelt adnak a szonofúzió elvének, mégis szkeptikus maradt Taleyarkhan felfedezésével kapcsolatban. "Én még mindig úgy vélem, hogy ezt senki sem fogja elhinni" - mondta.
 Rusi Taleyarkhan (jobbra) a szerkezet mellett |
A fúziós reaktorok úgy élnek az emberek tudatában, mint hatalmas, több milliárd dollárba kerülő gépezetek, az eredmény azonban megnyithatna egy olcsó, korlátlan energiaforrás lehetőségét. "Valójában nukleáris kibocsátást állítunk elő egy egyszerű asztali berendezéssel" - mondta Taleyarkhan. "A felfedezés történelmi jelentőségét az adja, hogy először sikerül egyszerű mechanikai erővel egy csillag belsejében zajló állapothoz hasonló hatást létrehozni."
A kritikusok azonnal rámutatak a munka hiányosságaira, különösen amikor az Oak Ridge egy másik kutatócsoportja megismételte a kísérletet és nem sikerült neutronokra vagy radioaktív tríciumra, a fúzió árulkodó jeleire bukkanniuk. Taleyarkhan - aki azóta átment a Purdue Egyetemre - azt állítja, hogy újra sikerült előállítania az asztali fúziót, és ezúttal bizonyítékai még szilárdabbak. Bár ezt a legutóbbi kísérletet senki nem próbálta megismételni, Lee Riedinger, az Oak Ridge tudományos és műszaki igazgatóhelyettese elmondta, a kísérlet rendkívül magas szintű ellenőrzésen ment keresztül mielőtt az eredmények publikációjába beleegyezett a Physical Review szaklap.
Az első kísérletben Taleyarkhan és munkatársai neutronokat lőttek egy hideg acetonnal feltöltött tartályra, hogy parányi buborékokat hozzanak abban létre. Az acetont deutériumból, a hidrogén egy plusz neutronnal dúsított nehezebb formájából állították elő. A rájuk zúdított hanghullámok a buborékok sorozatos kitágulását, majd összeomlását okozták.
A kutatók szerint a buborékok berobbantak, belül a hő több millió fokra emelkedhetett, azaz elég forróvá vált, hogy két deutérium mag összeolvadjon. Ez a fúzió létrehozhat egyrészt tríciumot - a hidrogén egy izotópját - és egy protont, vagy egy hélium-3 magot és egy 2,5 millió elektronvoltos energiájú neutront. A csapat mindkét reakcióra bizonyítékot talált, azonban más kutatók rámutattak az észlelt neutronok és trícium mennyiségére vonatkozó ellentmondásokra, és arra a tényre, hogy a detektor úgy volt beállítva, hogy 2,5 millió elektronvoltos neutronokat szűrjön ki.
Taleyarkhan elmondta, hogy azóta újjáalakította a felszerelését, így az jobb hatásfokkal észleli a neutronokat. Állítása szerint ezúttal még határozottabb bizonyítékai vannak a fúzióra, a neutronok a megfelelő energiát mutatják, és szintjeik megegyeznek az észlelt trícium mennyiségével.
Ez azonban még nem lesz elég a kritikusok lecsendesítéséhez, nyilatkozott Larry Crum, a seattle-i Washington Egyetem akusztikai szakértője. Bár az új eredmények szerinte is hitelt adnak a szonofúzió elvének, mégis szkeptikus maradt Taleyarkhan felfedezésével kapcsolatban. "Én még mindig úgy vélem, hogy ezt senki sem fogja elhinni" - mondta.