Hunter
Eloltották az 50 éves tüzet
Több évtizednyi égés után sikerült eloltani egy földalatti széntüzet Kínában, jelenti a Nature. Bár az eset elég bizarrnak hangzik, valójában nem is olyan ritka.
A tűz Kína Hszincsiang tartományának Terak szénmezőjén alakult ki legalább 50 évvel ezelőtt. Hasonló földalatti tüzek világszerte előfordulnak, a mélyben rengeteg éghető anyag található. Az amerikai Pennsylvania állam Centralia nevű bányászvárosát például 1984-ben szinte teljes egészben evakuálni kellett egy széntűz miatt, ami még 1962-ben kezdődött, amikor a város vezetése felgyújtatott egy szeméttelepet. A telep - mint kiderült - egy régi tárna felett helyezkedett el, ami szintén begyulladt, a tűz pedig szépen lassan elkezdett terjedni a város alatt. Ennél azonban jóval régebbre is visszamehetünk az időben, számos fosszília tanúskodik ilyen esetekről még a történelem előtti időkből.
50 év mindenesetre nem kis idő egy tűz számára, de ismernek ennél régebben égő területeket is. Főként India "büszkélkedhet" ilyenekkel, több tűz ég 1916 óta, persze Kína sem panaszkodhat. A Terak szénmezőtől nem messze 130 év után sikerült eloltani 2004-ben egy tüzet, a csúcstartó azonban az ausztráliai Burning Mountain, az égő hegy, ami valójában egy jókora szénkupac; a becslések szerint 6000 éve ég.
Hogyan is jöhet létre egy ilyen jelenség? A tűz kialakulásához mint tudjuk hőre, éghető anyagra és oxigénre van szükség. A szénrétegek bőséges forrásai a tüzeknek, a föld alatt azonban általában nincs oxigén, vagyis a bányászat beindulása előtt nem volt. A bányák megjelenésével beindult az oxigén körforgás, magyarázta a Hollandiában működő Nemzetközi Geológiai-információs Tudományok és Föld Megfigyelési Intézet munkatársa, Paul Van Dijk a Nature kérdésére. A hő érkezhet a természetből, de elég hozzá egyetlen gyufa is. A legtöbb bányatüzet emberek indították.
Az 50 éves kínai tűz közel egymillió négyzetméternyi területen égett 100 méterrel a felszín alatt. Egy ilyen kiterjedésű földalatti tüzet nem akármilyen feladat megfékezni, a kísérletek az esetek többségében kudarccal zárulnak, taglalta Van Dijk. A teraki oltáshoz lefúrtak a mélybe, a lyukakon át pedig cementhabarcsot és vizet juttattak le hogy elvonják a hőt, majd lefedték a felszínt az oxigénellátás elfojtása érdekében. Mindezek mellett a területet alaposan meg fogják figyelni egészen 2009-ig, hogy ha újra beindulna az égés, akkor még idejében meg tudják tenni a szükséges lépéseket.
Elvileg a legkisebb oxigénáramlás újraindíthatja az egész mechanizmust. Az ilyen tüzek instabillá teszik a talajt, széndioxidot juttatnak az amúgy is telített légkörbe, de a fő probléma, ami miatt felveszik velük a küzdelmet, azonban elsősorban gazdasági. Senki sem szereti, ha helyi erőforrásai szó szerint füstbe mennek, márpedig a becslések szerint az elmúlt évtizedekben Teraknál 12,5 millió tonna szén égett el.
Az utóbbi időben több módszerrel is próbálkoztak a földalatti tüzek megszüntetésére. Egyes helyeken folyékony nitrogént alkalmaztak, ami egyrészt rendkívül hideg, másrészt megszünteti az oxigén ellátást, de emellett több szintetikus anyagot, főként habokat is bevetettek. A természetes megoldások közé tartozik a sárral való beborítás, ez szintén elzárja az oxigén útját. A lent uralkodó forróság azonban idővel megszárítja ezt a takarót, repedések keletkeznek rajta, és máris újra megnyílt az út az életet adó oxigén számára, hogy visszatérjen a rendszerbe.
A tűz Kína Hszincsiang tartományának Terak szénmezőjén alakult ki legalább 50 évvel ezelőtt. Hasonló földalatti tüzek világszerte előfordulnak, a mélyben rengeteg éghető anyag található. Az amerikai Pennsylvania állam Centralia nevű bányászvárosát például 1984-ben szinte teljes egészben evakuálni kellett egy széntűz miatt, ami még 1962-ben kezdődött, amikor a város vezetése felgyújtatott egy szeméttelepet. A telep - mint kiderült - egy régi tárna felett helyezkedett el, ami szintén begyulladt, a tűz pedig szépen lassan elkezdett terjedni a város alatt. Ennél azonban jóval régebbre is visszamehetünk az időben, számos fosszília tanúskodik ilyen esetekről még a történelem előtti időkből.
50 év mindenesetre nem kis idő egy tűz számára, de ismernek ennél régebben égő területeket is. Főként India "büszkélkedhet" ilyenekkel, több tűz ég 1916 óta, persze Kína sem panaszkodhat. A Terak szénmezőtől nem messze 130 év után sikerült eloltani 2004-ben egy tüzet, a csúcstartó azonban az ausztráliai Burning Mountain, az égő hegy, ami valójában egy jókora szénkupac; a becslések szerint 6000 éve ég.
Hogyan is jöhet létre egy ilyen jelenség? A tűz kialakulásához mint tudjuk hőre, éghető anyagra és oxigénre van szükség. A szénrétegek bőséges forrásai a tüzeknek, a föld alatt azonban általában nincs oxigén, vagyis a bányászat beindulása előtt nem volt. A bányák megjelenésével beindult az oxigén körforgás, magyarázta a Hollandiában működő Nemzetközi Geológiai-információs Tudományok és Föld Megfigyelési Intézet munkatársa, Paul Van Dijk a Nature kérdésére. A hő érkezhet a természetből, de elég hozzá egyetlen gyufa is. A legtöbb bányatüzet emberek indították. Az 50 éves kínai tűz közel egymillió négyzetméternyi területen égett 100 méterrel a felszín alatt. Egy ilyen kiterjedésű földalatti tüzet nem akármilyen feladat megfékezni, a kísérletek az esetek többségében kudarccal zárulnak, taglalta Van Dijk. A teraki oltáshoz lefúrtak a mélybe, a lyukakon át pedig cementhabarcsot és vizet juttattak le hogy elvonják a hőt, majd lefedték a felszínt az oxigénellátás elfojtása érdekében. Mindezek mellett a területet alaposan meg fogják figyelni egészen 2009-ig, hogy ha újra beindulna az égés, akkor még idejében meg tudják tenni a szükséges lépéseket.
Elvileg a legkisebb oxigénáramlás újraindíthatja az egész mechanizmust. Az ilyen tüzek instabillá teszik a talajt, széndioxidot juttatnak az amúgy is telített légkörbe, de a fő probléma, ami miatt felveszik velük a küzdelmet, azonban elsősorban gazdasági. Senki sem szereti, ha helyi erőforrásai szó szerint füstbe mennek, márpedig a becslések szerint az elmúlt évtizedekben Teraknál 12,5 millió tonna szén égett el.
Az utóbbi időben több módszerrel is próbálkoztak a földalatti tüzek megszüntetésére. Egyes helyeken folyékony nitrogént alkalmaztak, ami egyrészt rendkívül hideg, másrészt megszünteti az oxigén ellátást, de emellett több szintetikus anyagot, főként habokat is bevetettek. A természetes megoldások közé tartozik a sárral való beborítás, ez szintén elzárja az oxigén útját. A lent uralkodó forróság azonban idővel megszárítja ezt a takarót, repedések keletkeznek rajta, és máris újra megnyílt az út az életet adó oxigén számára, hogy visszatérjen a rendszerbe.
