A tudósok hosszú ideje gyártanak elméleteket egy kisméretű, aszteroidaszerű objektumrendszerről, mely a Merkúr pályáján belül kering a Nap körül. Eddig egyetlen ilyenre sem sikerült rábukkanni, azonban a kutatás az úgynevezett vulkanoidák után szó szerint feljebb emelkedett a sugárhajtású gépekről egy szuborbitális rakétára erősített kamera segítségével.
A projektet a boulderi Dél-nyugati Kutató Intézet (SwRI) vezeti, melyet a NASA és a Planetary Society is támogat. A legutóbbi küldetés során elvégezték a Merkúr első ultraibolya spektrográf-vizsgálatát is. A küldetés feladata elsődlegesen a belső Naprendszer nehezen megfigyelhető objektumai utáni keresés új módszereinek kipróbálása volt, magyarázta a SwRI igazgatója, Alan Stern. Lehetséges, hogy a megfigyelések elvezetnek a vulkanoidákahoz, de még egyik adathalmazt sem vizsgálták meg.

A vulkanoidákat a rómaiak tűz és kovács istenéről nevezték el, és a tudósoknak jó okuk van létezésük feltételezésére. A Merkúr pályáján belül eső terület gravitációsan stabil, azaz az űrsziklák képesek a túlélésre. A Naprendszerben minden hasonlóan stabil terület tartalmaz objektumokat, ilyen a Mars és a Jupiter között meghúzódó aszteroida-öv, valamint a Neptunusz mögött található Kuiper-öv. Ezen felül a felettébb sok sebéről híres Merkúr felszín azt bizonyítja, hogy a múltban igen sok objektum találta el a bolygót.


Az eddig legjobb Merkúr felvételeket a Mariner-10 készítette több mint 30 évvel ezelőtt
"A Merkúr kráterei azt mutatják, hogy régebben rengeteg vulkanoida volt" - magyarázta Stern egy telefonos interjúban. "Tudjuk, hogy ma már nem sok lehet belőlük, de még így is több száznak kellett volna maradnia." Ha ott vannak, a vulkanoidák mintával szolgálhatnak a Merkúrt felépítő anyagból, mondta Stern. Ha nincsenek, akkor a csillagászokra vár némi magyarázkodás. A számítógépes modellek szerint a területnek meg kellett volna őriznie néhány égitestet a Naprendszer korai napjaiból. "Ha ez a terület üres, akkor valaminek ki kellett azt söpörnie" - mondta Stern.

Legalább két lehetőséget kell fontolóra venni: vagy valamilyen fizikai félreértésről van szó, vagy esetleg egy bolygó réges-rég átvándorolt a belső Naprendszeren, "tisztára söpörve azt". Mivel ezek az űrsziklák nagyon közel lehetnek a Naphoz, így a hagyományos távcsövek optikájuk kockáztatása nélkül képtelenek a keresésükre. A korábbi vulkanoida kutatásokat napfogyatkozások alkalmával végezték a Földről, illetve a csillagászok a reggeli vagy az esti szürkületben dolgoztak.


A SWUIS-A felszerelés az NASA-F18B hátsó ülésére van bepakolva
A tudósok szerettek volna a Föld légköre fölé kerülni, hogy jobb kilátást nyerjenek az élesebb és sötétebb égbolt segítségével. Stern és munkatársai nagy magasságokban repülő sugárhajtású gépekkel próbálkoztak, valamint a SOHO űrszonda a Nap környezetéről készült felvételeit tanulmányozták. Eddig a felfedezések teljes hiányát a vulkanoidák számának és méretének alacsony voltának számlájára írták. Ami még maradt belőlük az feltehetőleg nem nagyobb, mint 60 kilométeres átmérőjű.

Az új, rakétára szerelt VULCAM az eddigi legmesszebbre tekintő kísérlet. "A VULCAM annak a műszernek az utóda melyet számtalanszor reptettünk már F-18-as gépek fedélzetén" - mondta Dan Durda, az SwRI munkatársa. A kamerának "megvan a lehetősége, hogy minden eddiginél nagyobb hatékonysággal keresse a vulkanoidákat", melyhez hozzáadódik az eddig még elérhetetlennek tűnő 260 kilométeres magasság, melyet a NASA-nak köszönhetnek. Ha az új adatok sem hozzák el a várva-várt felfedezést, a kutatás akkor sem ér véget. Számos küldetésre lenne szükség néhány hét leforgása alatt, hogy szemügyre vehessenek minden területet, ahol a vulkanoidák létezhetnek.

A szuborbitális Black Brant rakéta

Stern szerint létezésüket határozottan eldönthetné néhány emberi szuborbitális repülés, így fontolgatják az X-díj eljövendő győztesének felkérését. A rakétafellövés elsődleges célja egy műszer, egy közel 225 kilogrammos ultraibolya spektrográf tesztelése volt, ami UV fényt gyűjt össze a Merkúrból és alkotószíneire bontja azt, így a kutatók elemezhetik milyen ásványok találhatók a bolygó felszínén. Ugyanebből az okból kifolyólag nehéz a vulkanoida keresés a Nap vakító fényében, ez az első ultraibolya spektrum, amit sikerült begyűjteni a Merkúrról. "Alapvetően a teljes belső Naprendszer láthatatlan a nagy csillagvizsgálók számára" - mondta Stern.

A Merkúr adatait az elkövetkező hetekben elemzik. Az egyszer már bejáratott technika egy egészen új és költségkímélő módját nyitja meg a Merkúr, a Vénusz és az üstökösök tanulmányozásának, amikor azok megközelítve a Napot legaktívabb szakaszukba kerülnek. A megfigyelések segítik a NASA Merkúrra induló MESSENGER űrszondájának munkáját is.